Hallgasd meg a posztot itt.
Humanizmus – Egy nagyon rövid bevezető. Írta Stephen Law. Az Oxford nagyon rövid bevezetők (Oxford Very Short Introductions) sorozat része, amely különböző fontos, és érdekes témákat mutat be zsebkönyvek formájában.
A könyv első része meghatározza, mi a humanizmus, és röviden megemlíti humanista életfelfogás történelmi és filozófiai előzményeit.
Majd sorra vesz pár gyakori apologetikai, és teológiai témát, és ezekre ad egy-egy humanista választ. Többek közt a kozmológiai istenérvet, a tervezettség érvét, valamint a „lehetünk jók Isten nélkül” kérdést tárgyalja.
A könyv harmadik része olyan gyakori erkölcsi kérdésekkel kapcsolatban ismerteti a humanista álláspontot, mint a vallásos oktatás, a szekularizmus, és az élet értelme.
Az utolsó fejezet bemutat pár humanista ceremóniát, és elmagyarázza azok jelentőségét.
A könyv gyakorlati része, ami az erkölcsi nevelést, az oktatást, és az apologetikára adott válaszokat illeti még nekem, gyakorlott online ateista vitázónak is tudott új érveket mutatni. A könyv szerzője filozófus és ez érződik a módon ahogy a kérdéseket vizsgálja, és ahogy érvel. A könyv első fele hasznos lehet akár régi ateistáknak is, hogy kicsit csiszolják, és erősítsék az érveiket.
Számomra viszont sokkal érdekesebb volt a humanista erkölcsi látásmód, amit részletezett. A következőkben ezt röviden összefoglalom.
Elsőként említi, hogy az ateistákat, és a humanistákat gyakran vádolják azzal, hogy az erkölcsi értékrendjük tisztán utilitarizmus (azaz haszonelvűség), és semmi több.
Law ezt elutasítja, és hangsúlyozza, hogy a haszonelvűség elleni kritikák jogosak, és sok humanista egyet is ért velük. Mivelhogy a humanista erkölcs középpontja, és irányító elve pont az emberi, azaz humánus értékrend. Ez pedig nem redukálható csupán a haszon-veszteség mérlegére.
Négy jellemzőt említ, ami a humanista erkölcsi értékrendet meghatározza:
1. Erkölcsi autonómia – Az erkölcsi kérdésekben foglalt álláspontunkat magunknak kell meghatároznunk, miután jól átgondoltuk a dolgokat.
2. Isteni kinyilatkoztatás elutasítása – Az erkölcsi döntéseket nem természetfeletti indokokra vezetjük vissza.
3. Emberi jólét – (Azzal a kiegészítéssel, hogy ez nem korlátozódik csak az emberekre, hanem más fajokat is érint.)
Az értékrendünk a tudományon, és más bizonyíték-alapú rendszerek eredményein nyugszik. Figyelembe vesszük, mit tudunk arról, mi teszi az emberi életet boldoggá, egészségessé, és kiteljesedetté.
4. Értelmes erkölcsi döntéshozás – Kötelességünk, hogy a gondolkodóképességünket , és az eszközeinket arra használjuk, hogy a lehető legjobb erkölcsi döntéseket hozzuk.
A könyv másik érdekes mondanivalója az élet értelmével kapcsolatban hangzik el. Itt hangsúlyozza, hogy az emberek, világnézettől függetlenül, általában egyetértenek abban, hogy mi tesz egy életet értelmessé. És ez a válasz nemhogy Isten nélkül is ugyanúgy helytáll, hanem a vallásos hit egyesen akadályt is jelenthet az értelmes életnek. Ugyanis, ha már vannak kész válaszaink az élet nagy kérdéseire, akkor már nem kell azokon gondolkodni. Nem kell önmagunkra és a cselekedeteink következményeire reflektálni. Nem kell vizsgálni, hogy vajon az álláspontunk egy-egy kérdésben tényleg helyes-e, és nem ártalmas valami módon embertársainknak, vagy a környezetünknek. Akkor sem, ha ezek valamelyike esetleg tényleg ártalmas. Mivel a vallásos értékrend helyességének alapja az isteni kinyilatkoztatás, azaz egy felsőbb hatalom, ezért mi, hívők a tetteink következményei miatti felelősséget elháríthatjuk. Közben viszont embertársainknak ártunk.
Ezzel szemben a humanista értelemkeresés hasonló elvek mentén történik, mint az előbb említett erkölcsi értékrend választása. Figyelembe veszi azokat a dolgokat, amit a világról tudunk, de közben az emberi szempontot sem veszíti szem elől. És ezáltal egy sokkal erősebb, és emberibb látásmódot eredményez, mint bármely vallás.
Kommentelnél? Katt ide.
Humanista Élet 