Miért nincsenek ateista közösségek?

Ateista és hívő oldalról is az egyik leggyakrabban elhangzó kérdés, hogy miért nincsenek az egyházi közösségekhez hasonló csoportosulások az ateisták számára? A kérdés magukat az ateistákat is erősen megosztja.
Több okot látok erre. De mivel elég sok szavamba fog kerülni ezek mindegyikét elmagyarázni, ezért a választ több részre fogom osztani.

Első rész: Az ateisták mind egyéniségek
Az ateisták széleskörű láthatósága, és egyben a szervezetekbe való tömörítésük iránit igény az angolszász, úgynevezett új ateisták (new atheists) tevékenységéhez köthető.
A mozgalommal szinte egyidős viszont a vicc, hogy ateistákat közösségbe szervezni olyan, mint macskákat nyájba terelni. Ahányan vannak, annyifelé szaladnak el, és hiába próbálod összefogni őket, mind másfelé akarnak menni. Mert az ateisták összességében túlságosan intelligensek, és önállóak ahhoz, hogy engedjék magukat terelni. Az idézetet Richard Dawkinsnak, az egyik legismertebb új ateistának szokták tulajdonítani.

Egy hasonló érv, amit főleg magyar ateistáktól hallani, hogy az ateistáknak nem kell közösség, mert mind tagjai más közösségeknek. És ezáltal kielégül a közösségigényük vagy valami hasonló. Ez sosem tiszta. Miért ne lehetne valaki tagja több csoportnak?

Az ateista macskanyáj érv szerintem hibás. Egyszerűen azért, mert nem látom, hogy miért nem lenne az ateistáknak igényük arra, hogy velük hasonlóan gondolkodó, és hasonló elveket valló emberekkel legyenek egy közösségben. Ahogy azt sem, hogy miért kellene az ateistáknak más, nem erkölcsi alapon szerveződő közösségeket választani ahelyett, hogy egyszerűen egy ateista szervezetbe lépnének be.

Amit gyanítok, hogy ennek a hátterében van az a hívőknél megfigyelhető, és kihasználható jelenség fonákja. Ez pedig a kiválasztottság érzés. Vallásos közösségekben ez abban nyilvánul meg, hogy azt mondják a hívőnek, hogy Isten őt személyesen szereti, személyesen érte halt meg, és számontartja az ő életét az Élet könyvében. Vagy pedig neki különleges, misztikus tudása van a világról, ami a be nem avatottak számára rejtett marad. Tehát a hívő különlegesnek érezheti magát.
Ateisták esetén az ateisták mind egyéniségek érv hasonló tőről fakad. Mivel az ateistáknál, – ahogy a továbbiakban is majd láthatjuk – ugyanazok az emberi igények lépnek fel, és ugyanazok a gondolkodási hibák szabják meg a viselkedést, ezért nekik is van ilyen különlegesség-igényük.
Az ateisták, intelligenciától függetlenül azt figyelik meg a világban, hogy mindenki más rajtuk kívül hisz valamilyen természetfelettiben. Ez lehet a Biblia Istene, de lehet egy nem túl kézzelfogható deista isten, vagy akár egy buddhista, ezoterikus világkép több istenséggel.
És ezzel szemben ők úgy tudják különlegesnek érezni magukat, hogy ők ezek mindegyikét elutasítják, és sokszor ezt hangosan hirdetik is. Meggyőződéses alapon. Nem bizonyíték alapon, mert sokan ezek közül az ateisták közül már gyerekkoruk óta nem hisznek, tehát nem bizonyíték, vagy tudás alapján győződtek meg arról, hogy egy adott istenben nem kell hinni, hanem ez egy a személyes identitásuk részét képező meggyőződés. Amit ha valaki megkérdőjelez, akkor őket személyesen támadja. Ezért ugyanolyan hevességgel szokták védeni az „ateisták mind egyéniségek” gondolatát, mint a hívők Isten egyértelműnek vélt létezését.
Ez a hozzáállás persze azért hibás, mert az ateisták is emberek. Tehát nekik is van közösségigényük.
Amit egy sakk-kör nem fog kielégíteni, ha a sakkmestertől azt kell hallgasd, hogy élete legnehezebb játszmája során egyszer csak egy isteni sugallat hatására meglátta a győztes lépéssort, és úgy nyert.
Ahogy nem lesznek bizonyos igényeik kielégítve, ha például egy szerettük súlyos beteg, és meghal, és az hallják az emberek többségétől, hogy az illető most már egy jobb helyen van a mennyországban. És biztos, hogy a betegség Isten akarata volt.

Az egyéniség érv leginkább olyan ateistáktól hangzik el, akik fiatalok, egészségesek, és jó anyagi helyzetben vannak. Főleg olyanok, akiknek van ideje hét közben, munkaidőben online vitákat folytatni, mert megengedhetik maguknak ezt.
Azt sosem hallottam ezzel az érvvel egyszerre, hogy az egyéniségért érvelő ateista azt mondja, hogy amikor ő egy adott magánéleti krízisen ment át, akkor neki elég volt elmenni a haverjaival focizni és utána már jobban érezte magát. És ezért nincs szüksége egy specifikusan ateista közösségre.
Szerintem ez nem véletlen.
Igen, a sakk-kör, a fociklub, a reneszánsz-korabeli cukrász egyesület és társai mind jó szórakozást jelentenek. De nem jelentenek világnézeti közösséget. Nem jelentenek támaszt baj esetén. Nem jelentenek emberi közösséget. Nem elég szórakozni.
Igen, szórakozással el tudod terelni a figyelmed egy rövid ideig a problémáidról, és ez segíthet. De ez sem ugyanaz, mint egy támogató közösség tagjának lenni. Ami nem csak szórakoztat, hanem támogat is. Úgy anyagi, mint emberi közösségi értelemben.

Manapság túlságosan is népszerű az individualizmust szajkózni, és hajszolni. De ez ellenséges az emberi társadalmak működésével. És az emberek saját, pszichológiai igényeivel is. Az emberek, függetlenül az általuk birtokolt okos kütyük számától, és függetlenül a szakmai területen elért siekreiktől igényét érzik annak, hogy emberként közösségbe tartozzanak. Ez a része az emberségünknek még mindig nem halt ki. Ezért téves minden olyan állítás, ami ennek ellentmond. És azt hirdeti, hogy egy adott csoport embernek nincs szüksége a többire. Akkor sem, ha ez a csoport éppenséggel ateista.
Közösségi igényünk nem azért van, mert hülyék vagyunk. Annak ellenére, hogy ezt sok, magát átlagon felüli intelligenciával rendelkezőnek tartó ateista így gondolja. Az érzelmi igényeink nem intelligencia-függőek. Az emberségünk nem intelligencia-függő.
Tehát egyes emberek nem azért akarnak közösségbe tartozni, mert túl hülyék, hogy egyedül boldoguljanak a világban, hanem azért, mert emberek.
Embernek lenni nem szégyen. És ha nem tartod magad végtelenül individualistának, az nem annak a jele, hogy hülye vagy. Sőt ellenkezőleg. Az egyénieskedés, az individualizmus túlzott hajszolása pont a jelenlegi túlságosan kapitalista, és profit-centrikus kultúránk hibás reakciója.
Összemossa ugyanis az egyént, és az egyéni fogyasztót. Az emberek, bár egyének, de nem teljesen független entitások. Az emberek tartozhatnak emberi közösségekbe. Ezek a közösségek a csoportot kitevő egyének boldogságának egyik forrása.

Sokan persze, ezt az előbbit olvasva, rögtön azt fogják a szememre vetni, hogy naiv vagyok. És nézzem már meg az agymosott vallásosok csoportjait. De engem, jó pár év online ateistulás után, ez az érv hidegen hagy. Mert látom, hogy az előbb említett különlegesség-igény megnyilvánulása.
Nem, a vallásos közösségek nem mind szekták. És nem mind kártékonyak. Én voltam egy konkrét szekta tagja. De voltam elismert vallás tagja is. A különbség kimutatható.

A szektákkal sem feltétlen a hittételeik a gond, hanem a csoportdinamikájuk. Ahogy a csoport működik, az nem egészséges a tagok számára. Ez pedig megtörténhet a reneszánsz cukrászoknál is.  Ezért utasítom ezt el.
Ha egy csoport nem működik egészségesen, akkor az függetlenül a témától probléma. És semmi okot nem látok arra, hogy egy ateizmus köré szerveződő közösséget ne lehetne egészségesen szervezni, és működtetni.
Ezekben részt venni természetesen nem kötelező. Pedig sokan ettől is mintha félnének. Hogy kötelező belépni az ateista közösségbe, mint régebb az egyházakba. És az ő egyéniségük ezt nem tűri. De mivel nincs ateista pápa, aki kitagadhatná az ateizmusból azokat, akik nem akarnak egyetlen ateista közösség részének lenni, ezért nem látom, hogy az egyéni preferenciái bárkinek, hogyan sérülnének attól, hogy más ateisták, akiknek viszont van konkrétan ateista közösség iránti igényük, azok szerveződnek.

Második rész. 

Kommentelnél? Katt ide.