Felvilágosodás, most | Humanista könyvek

Steven Pinker nemrég megjelent Felvilágosodás, most c. könyve egy sor hasonló tematikájú könyv egyike, amit az elmúlt években olvastam. Az első, a magyarul is megjelent, A józan optimista volt. Utána évekig nem találkoztam hasonló jellegű könyvvel, egészen tavalyig. Akkor jelent meg ugyanis, a svéd Hans Rosling, Tények c. könyve, amit mindenkinek ajánlok.
Pinker könyvét is hasonló jellegűnek gondoltam. Rég nem tévedtem ekkorát.

Míg Rosling néhány fontos statisztikákra fókuszál, mint például a várható élettartam, szegénységi ráta, és a globális felmelegedés kérdéskörei, addig a „Felvilágosodás, most” célja megmutatni, hogy a felvilágosodás idejének eszméi hogyan tették jobbá a világot. A könyv központi tézise az, hogy az emberiség egyre javuló életkörülményei egyenesen következnek a felvilágosodás által hirdetett eszmékből. Az akkor elindult folyamatok következménye az emberiség jelenlegi jóléte, ami lassan, de biztosan mindenkire ki fog terjedni. A könyv hosszasan magyarázza ezt, és több kutatást listáz mindennek alátámasztására.
De sajnos a lényegi részekben borzalmasan undok. Egyenesen dühítő az alapos, tudományos igényességű felvezető után Pinker előítéleteit olvasni. Hallani ahogy a szavaiból csak úgy süt a megvetés azok iránt, akiket nem kedvel. De talán a legmegdöbbentőbb látni, hogy az egyre erősödő neonáci propaganda elemeit is beemeli a könyvbe. Részemről eddig csak pozitív dolgokat hallottam Steven Pinker munkásságáról. Ezért ez az online megmondóemberektől megszokott, bunkó, lekezelő stílus, és érvrendszer rendkívül meglepett.
A könyvet erőteljesen méltatja maga Bill Gates, és a Brit Humanista Társaság is. Utóbbinak Pinker, mint viszonylag ismert személy, az egyik büszkén mutogatott támogatója. Maga a könyv tartalmaz egy Humanizmus című fejezetet. Én is többek közt ezért olvastam el.
De sajnos azt kell mondjam, hogy a „Felvilágosodás, most” messzebb nem is lehetne a Humanizmus alapértékeitől. Ugyanis mélységesen konzervatív. Lényegében azt mondja, hogy a progresszív gondolatok, és az aktivizmus amolyan hippi hülyeség, amit a tudománytalan, csillogó szemű idióták támogatnak csak. Az emberiség körülményeinek javításra pedig elég a jelenlegi irányt követni. Többek közt megvetően nyilatkozik az igazságosságért, és az egyenlőségért harcoló mozgalmakról. Ami rendkívül lelombozó. Elgondolkodtam rajta, hogy ha Pinker a hatvanas években élt volna, és akkor írja meg ezt a könyvet, akkor vajon a polgárjogi mozgalom ellen is hőbörgött volna egy sort? Elvégre nem lehet azt várni, hogy a rabszolgaság megszüntetése után röpke egy évszázaddal csak úgy megszűnjenek a lincselések, és a szegregáció. Ilyesmit csak amolyan, tudományfóbiás SJW-k kérhetnek.
Úgy tűnik ugyanis, hogy Pinker szerint mindenre csakis a neoliberális kapitalizmus jelenti a megoldást. Kizárólag ez fog idővel minden emberi gondot elsimítani. Akkor is, ha olyan dolgokról van szó, amit ebben a pillanatban meg lehetne szüntetni, csak épp jelenleg nincs rá hajlandóság, a hatalom részéről. Pinker szerint rendben van, ha újabb kétszáz évet kell várni alapvető dolgokra, mint például a társadalmi igazságtalanságok megszüntetése. Sőt, egyenesen odáig megy, hogy a képességeit arra használja, hogy becsmérelje egy sort azokat, akik tenni akarnak a haladásért, és ennek során kritizálni merik a jelenlegi társadalmi berendezkedést.
Szerintem viszont Pinker az, aki a rossz oldalra állt ezekbe a kérdésekben. És ez elég kár. Ember, és társadalomellenes kegyetlenségeket védelmez. Persze, mindig voltak szép szóval, jól artikuláltan gyűlölködő embereket, még az akadémiai körökben is. Aki nem tudná: Pinker pszichológia professzor, aki több egyetemen tanított. Jelenleg egy londoni magánegyetemen előadó. Ez nem meglepő, csak aggasztó. Mert alapos okunk van azt gondolni, hogy a gyűlöletpropaganda, és mindazok az érvek, amelyek az embertársaink emberségét hivatottak csökkenteni, rossz dolgokhoz vezetnek majd.
Ahogy egyre izmosodnak az emberiség, és béke-ellenes csoportok, mint a különféle alt-right (alternatív jobb oldal) mozgalmak, és ahogy Európa visszatér ahhoz a hagyományhoz, ami a fasizmust is szülte, addig nem jó látni, hogy a közbeszédben ilyen érvrendszereket támogat, vaskos kötetekkel, egy tudományág képviselője.

Ha lesz is valaha magyar fordítása ennek a förtelemnek, ajánlom, hogy kerüljétek. Helyette inkább ajánlom a cikk elején említett „Tények”-et, és „A józan optimistá”-t. Utóbbi régebb jelent meg, ezért az adatai már nem annyira frissek. Viszont úgy mondanivalójában, mint terjedelmében hasonló. Csak nincs benne hosszadalmas, jólmegmondom hőbörgés. Rosling könyve tavaly jelent meg. Adatai is frissebbek, és rendkívül olvasmányos.
Ez a két könyv tényleg azt a fajta tény-alapú optimizmust, és racionalitást képviseli, amit szívesen látnék a nem hívők, és a humanisták körében.

További olvasnivaló:

Részletesebb, angol nyelvű kritika (nem saját) itt.

Kommentelnél? Katt ide.