Az egyik leghíresebb, és legnagyobb léptékű BBC dokumentumfilm sorozat a Bolygónk, a Föld, amit a híres David Attenborough narrál. Öt év alatt, mintegy 200 helyszínen forgatták, és igazán látványos az egész. A sorozat régiónként mutatja be a Földet, figyelmet szentelve minden egyes típusú környezet élővilágának. Végigkövethetjük a Sarkkörök, a hegyek, a szavannák, az erdők, és a különféle vízi élőhelyek néhány rendkívüli lakójának mindennapjait. Nagyon erőteljesen emlékeztetett gyerekkorom meghatározó természetfilmjeire, amelyeket általában a Discovery csatorna sugárzott.
Gondolhatnánk, hogy természetfilmek esetén megszokott azt látni, ahogy egyes állatok gyilkolják egymást, de nekem most ez valahogy nagyon kiemelkedett ebben a sorozatban. Elgondolkodtam rajta, hogy egyáltalán mennyire találó a „gyilkolják” kifejezést használni, ha állatokról van szó? Főleg, mert ahogy ebben a sorozatban is láthatjuk, a szabály az, hogy ahol van élet, ott vannak ragadozók.
Humanista körökben, különösen az angolszász régióban, egyre népszerűbb a veganizmus, vagy legalább a vegetarianizmus. Sok Humanista etikai, vagy legalább környezetvédelmi alapon vegán. A Bolygónk, a Föld nézése közben folyamatosan a ragadozóknak való drukkolás, és a prédának való szurkolás közt ugráltak az érzéseim. Lehet, hogy ez csupán a narráció miatt volt, ami szimpatikusan mutatja be mindkét oldalt. De egy idő után ez az érzés kezdett kényelmetlenné válni. Rossz volt látni sok nélkülözést, és véres, éltre-halálra menő harcot. És erre ráadásnak az erkölcsi dilemmát, hogy kinek drukkoljak: a prédának, hogy ne szörnyű halált haljon, vagy a ragadozónak, hogy ne haljon éhen?
Hasonló gondolataim voltak pár éve, amikor feladtam a vegetariánus életmódot. Ha utánaolvasol kicsit a biológiának, és megérted, hogyan működik egy ökoszféra, mennyire összefügg minden kis és nagy környezet, akkor az erkölcsi alapon való vegánság tévesnek tűnik. De legalábbis természetellenesnek.
Persze lehet azzal is érvelni, hogy szupermarketben vásárolni is természetellenes. Illetve, az élelmiszeripar annyira jó minőségű és kalóriadús ételeket termel, ami szükségtelenné teszi a húsfogyasztást. Mindez pedig különbséget jelent köztünk, emberek közt, és egy hónapok óta éhező jegesmedve közt. De ez inkább egy gyakorlati szempont, nem pedig erkölcsi.
Feladni a vegetarianizmust nálam több hónapos folyamat volt, és nem csak etikai szempontok alapján döntöttem úgy, hogy végül visszatérek a húsevéshez. Viszont mindaz, amit az élővilágról tudok, és amit az ilyen természetfilmek is megerősítenek, az, hogy ezt a fajta egymástól való függést semelyik élőlény nem tudja kikerülni. Tehát a húsfogyasztás nem egy erkölcsi bukás, hanem egy nagyon is kézenfekvő, normális folyamat része.
Tudom, hogy ezen az aktivista vegánok nagyon kiakadnak, és most rengetegen konkrét gyűlöletet éreznek majd irántam, de nem gondolom tarthatónak az etikai alapú veganizmust.
Érdekes, ahogy néha a több tudás, és a világ jobb megismerése olyan következtetésekre vezet, amit eredetileg, még kevesebb tudással egyértelműnek gondoltál.
Amikor a veganizmusról van szó online nagyon el tudnak szabadulni az indulatok, de az érvek mindig ugyanazon a vonalon folynak. A vegán aktivisták elsősorban az érzelmi alapú érveket részesítik előnyben, ezért erős érzelmeket hozzák előtérbe. És mivel az erős, kiprovokált, sokkoló benyomások nyomán született érzésekkel nem igazán lehet vitatkozni, ezért ilyen kiindulópontról nehéz értelmi szinten beszélgetni.
Nem utolsó sorban szeretném megjegyezni, hogy semmi gondom nincs azzal, ha valaki a saját története, problémái, vagy egyszerűen kedvtelése miatt úgy dönt, hogy egy adott módon fog táplálkozni. Viszont ez egy másik embernek nem érv. Ugyanúgy, ahogy a mások, bármennyire is mély istenhite sem teszi Istent létezővé. Sem engem hívővé.
A veganizmus, és a húsevés is egy-egy döntés, és mindkettő rendben van. Egyik sem felsőbbrendűbb. Az egyetlen dolog, amit kerülendőnek tartok az a felesleges szenvedés okozása. Ha ezt amennyire lehetséges elkerüljük, nekem az már elég.
Kommentelnél? Katt ide.
Humanista Élet 