Az erkölcsi szabályok hiánya

Szólásszabadság-fetisizmus
Az ateisták kedvenc témája a szólás-szabadság. Mert ők olyan népszerűtlen dolgokat akarnak mondani. Mint például azt, hogy aki hisz Istenben az hülye. Bocsánat. „Elmebeteg”.
Egyrészt én vitatnám azt, hogy ma Magyarországon, azt mondani, hogy nem hiszel, vagy, hogy szerinted nincs Isten, annyira népszerűtlen, és radikális gondolat lenne. Nem hiszem, hogy az ateista álláspontot csak akkor lehet kifejezni a magyar kultúrában, ha korlátlan szólásszabadság van. Nincs erre szükség.
Másrészt pedig egyszerűen nem hiszek a szólásszabadságért kardoskodóknak. Mert azt figyeltem meg, hogy mindig csak a saját szavaik szabadságáért harcolnak. Nem érdekli őket, hogy másnak nincs szava. Sőt. Sokszor ők maguk használják a saját hangjukat, és erőforrásaikat arra, hogy mások szólásszabadságát elvegyék, vagy csorbítsák.
Amikor pedig ezt valaki szóvá teszi, akkor a szólásszabadság-harcosok rögtön visítani kezdenek, hogy „jaj, a túlzott PC-korrektség”.
Az nem szólásszabadság, hogy egyesek folyamatosan, és tetszőlegesen alázhatnak, és bánthatnak másokat, de ha a bántott fél akár egy szót is szól, akkor már nincs szólásszabadság. Ha valakit nem lehet kritizálni, az nem szólásszabadság.
Mondtam már, hogy az ateisták is szeretik a hatalmat. Meghatározni, hogy miről, hogyan, és főleg, hogy ki beszélhet, is egyfajta hatalom.

Az eszmék szabadpiaca
Napjaink egyik legnépszerűbb legendája az „eszemék szabadpiaca”.
Ez, a gazdasági szabadpiac mintájára azt mondja, hogy a legjobb eszméket akkor tudjuk megtalálni, ha a kereskedelemhez hasonlóan az eszmék egy szabad piacon versenyeznek egymással. Az igazságot akkor fogjuk látni, ha minden lehetséges gondolatot, és eszmét megengedünk, egy transzparens, szabad közbeszéd keretében, ahol az eszmék, és a gondolatok annak függvényében lesznek kiválogatva, hogy jobban vagy kevésbé jobban vannak elfogadva a nagyközönség által.
A gondolkodási hibák rajongóinak: figyeljük meg a közvélekedésre való hivatkozás hibát ebben.
Elég egyszerű belátni, hogy a puszta népszerűség, vagy a széleskörűen elterjedt hiedelem miért nem elég, hogy megállapítsuk, egy állítás helyes vagy sem. Ha sokan elhiszik, akkor sajtból lesz a Hold?
De, ha társadalmi, vagy komplex kérdésekről van szó, akkor valahogy ez az éleslátás hiányzik.
Az eszmék szabadpiaca nagyon népszerű az ateisták körében. Sokan foggal-körömmel harcolnak azért, hogy nemcsak a közbeszéd, de minden más beszélgetési felület is ennek a modellnek feleljen meg. Aminek leple alatt becsempészhetik majd a saját előítéleteiket, és gyűlöletüket.
Mert ugyanúgy, ahogy a tárgyak piaca esetén, az eszmék piacán is vannak ügyeskedők, nagy konglomerátumok, profik, és fogyasztók. Téves azt gondolni, hogy ha nem is vagy gazdag, de legalább az interneten ugyanúgy elmondhatod a véleményed, és milliók hallgatnak majd rád.
Az internet közbeszédet demokratizáló hatása egy délibáb.
Legalábbis a világháló jelenlegi formájában. Ahol egy cégnek nagyobb a szócsöve, vagy a kitartóbban erőszakoskodónak engednek, ott nincs demokratikus felszólalás.

Sértegetni csak mert neki „joga van rá”
Ha teljes körű, korlátlan szólásszabadság van, akkor sértegetni is lehet.
Ha egy hívőt sért, ha azt mondod, a hitének alapjaira, hogy hülyeség, ő maga pedig hülye, hogy ilyen marhaságokban hisz, akkor az a puszta igazság, és ezen csak a túlérzékeny hülyék sértődnek meg. Vagy ezáltal ismerik el, hogy hülyék.
De ugyanúgy, ahogy az okosabbá szidás esetén, itt sem látom, hogy a puszta arrogancia mivel visz előre. Hogy jól esik a sértegetőnek, az világos.
De a szólás joga nem ezért van.
A szabad beszédhez való jog azért fontos, hogy olyan dolgokról is beszélhessünk, ami másnak nem előnyös vagy kényelmes. Különösen, ha az illető, vagy az intézmény (például a kormány) hatalommal rendelkezik.
A szólásszabadság egy hatalmi túlkapást korlátozó eszköz. És egy emberi státuszból következő jog.
Nem pedig jogi kiskapu azoknak, akik agresszívek akarnak lenni embertársaikkal.

Vitakultúra
Egy közösségben a szabályok nem azért szükségesek, hogy legyenek dolgok, amit teljesíteni kell. Amit be kell tartani, és tartatni. Sok ateista platform azért nem tud közösséggé válni, mert a szabályok betartását másodlagos célnak, és nem eszköznek teszi meg.
Egy közösségnek azért van szüksége szabályokra, hogy a tagok viselkedését keretek közt tartsák, a tevékenységet szabályozzák, és biztosítsák, hogy a közösség azzal foglalkozik, amiért létrejött.
Viszont ez nem elég. Ugyanis egy közösségben nem csak akkor lehet kárt tenni, ha üvöltözöl. Nagyon jól lehet bomlasztani halkan, de hallhatóan beszélve.
A szabályokat betartva is lehet folyamatosan úgy beszélni, hogy te határozod meg a témát. És kizárólag a te látásmódod szerint legyen beszélve valamiről más platformján is. Ez egy manapság nagyon népszerű alt-right/neonáci taktika.
És itt jön be az erkölcsi mérce kérdése.
Mert, ha pusztán ahhoz ragaszkodsz, hogy pár formális vita szabály legyen betartva, és egy válogatott sor érvelési hiba ne legyen elkövetve, akkor ilyen körülmények közt nyugodtan lehet népirtásért, és xenofób/rasszista ideológiákért érvelni. A közösség (rossz) szabályai mellet pedig ez teljesen legitim (legális) lesz.
Ha a közösség szabályai kimerülnek a vitaszabályokban, akkor mi az alapod arra, hogy nemet mondj a nyílt fasizmusra? Semmi.
A xenofóbiát, és a rasszizmust viszont erkölcsi alapon el lehet utasítani. És el is kell. Csak a formális vita-szabályokkal nem lehet megakadályozni a fasiszta propaganda előretörését. Tehát rövid időn belül egy csak formális szabályokkal működő közösség mindenképp el fog mozdulni a fasiszta propaganda irányába. Mindez a szólásszabadság zászlaja alatt.

Új-ateista konzervativizmus
Már hallom is a dühödt kommentet: „de hát ez korlátozás”. De kérdés: ha nem akarsz ártalmas dolgokat mondani, akkor miért miért probléma, ha ezeket nem mondhatod? Miért a korlátozás a probléma? Embert ölni is tilos. De az milyen jogodat korlátozza?
A korlátlan szólásszabadságért azzal szoktak érvelni, hogy hacsak nem lehet bármit mondani, akkor ki fogja meghatározni, hogy mit mondhatsz, és mit nem? A válasz pedig az, hogy: a közösség, vagy a párbeszéd résztvevői. És ez a helyes eljárás.
Nem pedig az, hogy majd a felszólaló azt mond, amit épp akar, és mindenki más tiszteletteljesen köteles hallgatni. Ha pedig gyűlöletet terjeszt, akkor is hallgatni kell. Mintha a gyűlöletbeszéd csak egy fajta kellemetlenség lenne, amit mindenki ki kell, hogy bírjon. A gyűlöletbeszéd nem csak egy magánvélemény, és nem személyes preferencia, hanem egy fajtája az erőszaknak. Ami megelőzi, és együtt jár a fizikai erőszakkal. Ha a fizikai erőszakot, a népirtásokat elutasítjuk, akkor az ezt keretező gyűlöletbeszédet is el kell utasítanunk. Ugyanis a kettő nem két párhuzamos, átjárhatatlan univerzumban létezik, hanem egyszerre.
De mi alapján válogathatunk?
Már említettem az erkölcsi táj modellt, ami nagyon jól meghatározza, hogy ha valami ártalmas az embereknek, akkor az nem elfogadható erkölcsileg.
És ismét: itt nem rosszul sikerült poénokról, vagy valaki személyes, és alaptalan túlérzékenységéről van szó. Gyűlöletbeszédre, és fasiszta ideológiára reagálni nem hiba.
Provokációra reagálni nem hiba.
Egy provokatív kijelentés után ki az aki nem bírja a szólásszabadságot? Aki provokálni akart, és ennek következtében kritizálva volt, vagy pedig akit provokálni próbált?
A jelenlegi hibás mérce szerint, csak az a hibás, akit támadnak, mert támadtak. Mert túl rövid volt az érzékenységi miniszoknyája.
Meg különben is. Ha nem akarta volna, hogy provokálják, akkor miért született kisebbséginek, és miért nem szerzett olyan mértékű haltamat, ahol már nem lehet támadni?
Ez a fajta hozzáállás nem erkölcsös. Az erkölcsös eljárás pedig nem engedné, hogy akár ateisták gyűlölködjenek embertársainkkal. Akkor sem, ha muzulmánokról van szó.
Mert sok ateista nyíltan rasszista, és az új ateizmus mozgalmat arra használja ürügyként, hogy más, barnább-bőrű embertársai ellen fröcsögjön.
A mentség pedig mindig úgy hangzik: az iszlám nem egy rassz. Igen, ez pontosan így van. De akkor te meg miért érvelsz, és miért beszélsz róluk pontosan azokkal a szavakkal, ugyanazt a logikát követve, mint amikor rasszista gyűlöletpropagandát nézünk? Ha tartalmilag nincs különbség, és a „megoldás” is azonos, akkor a szavak hiába mások, mert a mondanivalóddal van baj továbbra is.
Hiába nevezed a célpontodat „elmebetegnek” a „hülye” helyett. A te gyűlölködésed továbbra is átjön.
Teljesen mindegy, hogy ha valaki azt mondja, hogy azért akarja a Földközibe, vagy a magyar árokba lövetni a migránsokat, mert barnák, vagy mert „behozzák a miénkkel nem kompatibilis kultúrájukat”. Ebben a helyzetben az elutasításod, és a megoldásod a probléma, nem az életüket mentő emberek segélykiáltása.

Ötödik rész.

Kommentelnél? Katt ide.