Hallgasd meg a posztot itt.
Célja a társadalom működésével kapcsolatos teendők végzése, az ezt fenntartó intézmények működtetése, és mindezek jogi szabályozása. Végrehajtó hatalomként pedig a törvényesített uralmi rendszer biztosítása.
Politikusnak lenni manapság egyre inkább nyilvános szereplést jelent. A politikusnak, ha szeretné, hogy egy demokratikus rendszeren belül megválasszák, körbe kell udvarolnia a választóit, és ügyelnie kell arra, hogy ne tegyen túlságosan konkrét ígéreteket, mert ha kiderül, hogy téved, vagy nem tudja ezeket megvalósítani, akkor elveszítheti az addig megszerzett hatalmát.
A demokratikus országokban lelkiismereti és vallásszabadság van. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek joga van saját magának eldöntetni, hogy milyen értékeket tart fontosnak. Valamint jogában áll ezeknek hangot adni egyénileg, és csoportosan.
Azonban kevésbé elterjedt nézet miszerint a vallásszabadság magába foglalja a vallástól való szabadságot is. Illetve, hogy mindenkinek joga van nem felfedni a vallásos meggyőződését, vagy akár meggondolni magát vallási kérdésekben. Utóbbi különösen fontos, ha az emberek életük során úgy döntenek, nem követik a szüleik, vagy gyerekkoruk vallását.
Az emberi jogokból, a vallásszabadságból, és a demokratikus elvekből következik a szekularizmus fogalma. Ez annyit tesz, hogy az állam nem avatkozik be az állampolgárok hitébe, és a vallásgyakorlás szabályaiba. Továbbá pedig nem alkot olyan törvényt, mely bármely vallás elvei alapján működik, de amit minden állampolgárnak, vallási hovatartozástól, és meggyőződéstől függetlenül be kell tartania.
A humanisták szerint ez fontos része a demokráciának. Sokszor láthatjuk ugyanis, hogy olyan országokban, ahol nincs szekuláris jogrend, az emberek jogai sérülnek, és sokszor vallásos erőszaknak vannak kitéve, ha nem a megfelelő vallásos elveket követik, vagy mert tagadják, esetleg kritizálják egy adott vallás dogmáit vagy hagyományait.
A humanisták azt gondolják, hogy mindenkinek jogában áll szabadon kifejezni az akár vallásos meggyőződéseit, de ezeket soha nem kényszerítheti másokra. Valamint a vallásos vélemények, és a vallási vezetők nem kaphatnak kiemelt szerepet a közbeszédben, vagy a társadalomban, pusztán az adott valláshoz való tartozásuk alapján.
A humanisták azért tartják fontosnak a szekularizmust, és az egyház valamint az állam szétválasztását, mert a történelem tanulsága szerint, ha a különböző vallások vagy felekezetek megpróbálják megszerezni az állam feletti hatalmat, akkor az vallásháborúkhoz vezet. Lásd a katolikusok kontra protestánsok, szunnita kontra síita, szikhek kontra hinduk, vagy a zsidók kontra muzulmánok harcait.
Ennek ellenére, különösen a nyugati világban sokan adottnak tarják a vallás és az egyházak nyílt kritizálását, pedig ez egy relatív új jelenség. Valamint az élet sok területén tapasztalható adott egyházak befolyása. Például azáltal, hogy az országot kormányzó párt frakciójában ülnek a parlamentben, és ezáltal át tudnak kényszeríteni a törvényhozáson olyan demokratikus támogatottságot nem élvező szabályozásokat, mint például a vasárnapi zárvatartás. Vagy ahogy az állam, az adófizetők pénzéből támogat különféle vallási felekezeti eseményeket, vagy egyházi iskolákat, ezzel hátrányba hozva az államiakat.
Magyarországon is elvileg szekularizmus van, és volt, de a gyakorlatban láthatjuk, ahogy az egyházak ezt megpróbálják lebontani. Többek közt azáltal is, hogy különleges előjogokat biztosító elbánást követelnek a maguk számára. Például adó 1%, egyházi iskolák kiemelt támogatása, keresztény Magyarország, és az ennek nevében indított államilag támogatott kampányok stb.
Vannak akik szerint teljesen jogosak az egyházak ilyen jelegű állításai. Néha maguk a nem-hívők is elfogadják az egyházak politikai és társadalmi kérdésekbe való beleszólásának legitimitását.
A humanisták azt látják, hogy a vallásos szervezetek, és egyházak gyakran vesznek részt a politikában, és a politikai véleménynyilvánításban. De miért lenne bármely politikai döntés vagy álláspont indoklásának szüksége arra, hogy vallásos vonzata legyen?
A vallásos élet, és a politika éles szétválasztásához egyedül a zsidó vallás közelít valamennyire a humanista állásponthoz, annak ellenére, hogy vannak szekuláris elveket valló keresztények is. Utóbbiak szekuláris meggyőződései nem a vallási hagyományból, hanem történelmi, és pragmatikus megfontolásokból származnak.
A zsidó vallásban viszont, mivel nincs kiemelt vallási vezetői pozíció, ezért úgy a hívők, mint az egyházközösségek vezetői a saját lelkiismeretükre vannak hagyva, ami a politikai meggyőződéseket és a politikai szerepvállalást illeti. A hagyomány szerint a helyes cselekvést úgy a társadalmi normák, mint a vallásuk elvei határozzák meg.
De mivel a hívők sokszor elvárják a véleményt, és a reakciót politikai kérdésekben is, ezért a zsidó vallási vezetők szoktak politikát érintő meggynyilvánulásokat tenni.
A hagyomány szerint viszont ezt kizárólag személyes kijelentésként tehetik, és ezek a vélemények, vagy állásfoglalások nem jelentenek kötelező álláspontot a teljes zsidóságra vonatkozóan.
Akik szerint elfogadható a vallások, sőt az egyházak jelenléte a politikában általában a következő pár érv valamilyen formáját említik:
1. Természetfeletti erőkre való hivatkozás
Egyes hívők szerint a vallási szabályokat azért kell beépíteni az állam törvényeibe, mert ezek egy természetfeletti, hatalmas lény parancsolatai, és ezért elsőbbséget érdemelnek a társadalmi együttélést szabályozó rendeletek felett.
A kereszténység, és az iszlám is azt tartja, hogy a világ teremtője, és mindenható ura az embereket a földi élet őrzőivé tette, és ezért felelősséggel rendelkeznek mindazért ami itt történik. Valamint ebből kifolyólag kötelezettségeik vannak, és feladatuk, hogy a társadalom berendezkedését úgy alakítsák, hogy az Istennek tetsző legyen, és elősegítse a Megvilágosodást (buddhizmus), vagy az Istennek tetsző életet (iszlám, kereszténység).
A buddhizmus szerint a tanítás a legfelsőbb bölcsességet testesíti meg. És bár a hívőknek tartózkodniuk kell a politikában való részvételtől, mert ez akadályozza őket abban, hogy a megvilágosodást elérjék, de ha egy politikus hozzájuk fordul, akkor a Buddha tanításai értelmében kell tanácsot adniuk. Hasonló módon a hinduk is szívesen adnak tanácsot, ha szükséges, de teszik ezt azzal a céllal, hogy a társadalmat olyan módon rendezzék, ami nem akadályozza az Istennel való kapcsolatot, amely a hitük szerint mindenkinek az elsődleges életfeladata.
A humanisták szerint viszont nincs különbség egyik természetfeletti erőben való hit, és a másik közt. Ha az Istenben való hit különleges bánásmódot érdemel, akkor a szellemekben, vagy a kristályok gyógyító erejében való hit miért nem?
2. A vallási meggyőződés szenvedélyes jellege
A humanisták szerint vannak politikai és ideológiai irányzatok is, amelyekben emberek erősen hisznek. Akár annyira, hogy hajlandóak meghalni értük. Viszont csupán ez nem lehet alapja annak, hogy egy adott világképet előnyben részesítsünk, mert akkor ez megtehető egy adott párt ideológiájával is. Az egypártrendszer káros hatásait már számtalanszor tapasztaltuk, és láthatjuk, hogy miért károsak a társadalomra.
Ahogy egyetlen pártnak sincs joga kisajátítani a politikát, úgy egyetlen vallásnak sincs erre semmiféle joga, egy demokratikus államban.
És bár majdnem minden vallás képviselői azt tartják, hogy a hívőknek, és különösen a vallási vezetőknek tilos a politikában való aktív részvétel, és a legrosszabb, ha ez egy adott párt érdekei mentén történik, mégis a valóságban azt láthatjuk, hogy egy adott egyház, mindig bizonyos politikai csoportokkal és pártokkal szövetkezve próbálja a vallások másik nagy célját megvalósítani, éspedig azt, hogy a társadalom úgy legyen berendezve, hogy az megfeleljen a vallás szabályainak.
Az iszlám például nyíltan azzal a céllal szabályozza a politikai életet is, mert a hitük szerint az állam legmagasztosabb szerepe az Istennek tetsző jellemzők elősegítése, és a neki nem tetszők kiküszöbölése. Szerintük az állam feladata nem kizárólag a politikai igazgatás, és az emberek akaratának érvényesítése, hanem szükséges, hogy az Isten útmutatásai alapján elősegítse az ember földi helytartói szerepét, amit Isten bízott rá.
A kereszténységben, hasonló módon, az embereknek feladatai és kötelezettségei vannak, mivel ő a földi élet őrzője, Isten akarata szerint.
A hindu elképzelés szerint pedig két fajta vallásos elv létezik: az elsődleges dharma a vallás rituáléit foglalja magába, a második pedig a társadalom rendjének olyan módon való rendezése, hogy az elősegítse az emberek Istennel való kapcsolatát.
3. A vallásos hit identitásformáló ereje
Bár ez nem igaz minden vallásra, de a legtöbbjük, különösen az egyházi formájuk révén, és azáltal, hogy előírásokat adnak, melyek a viselkedéstől az öltözködésig, és a táplálkozásig, minden területet szabályoznak, ezért nagyon erős identitásformáló erővel rendelkeznek.
Ezek gyakran erősebbek, mint bármely politikai meggyőződés.
A humanisták, annak ellenére, hogy az identitást önmagában tisztelik, de mégsem tartják ezt elegendőnek ahhoz, hogy politikai téren előnyben részesítsünk adott vallásokat, mert ezt nem tartjuk elfogadhatónak az élet más területein sem. Például nem adhatunk nagyobb politikai beleszólást a Fradi focicsapatának, mint a társadalom többi csoportjának.
4. A modern erkölcsök keresztény eredete
Sokan hivatkoznak a jelenlegi erkölcsök keresztény eredetére, úgy mintha ezek megszűnnének, hacsak nem tartjuk fenn a keresztény hagyományt is.
Vannak akik egyenesen azt állítják, hogy a kereszténység nélkül maguk a jogok lennének értelmetlenek. Ha pedig ezt elvetjük, akkor fennáll a veszélye annak, hogy a társadalom káoszba, és totalitárius diktatúrába fajul.
Szerintük tehát azért van szükség az egyházi jelenlétre a politikában, mert ez ad helyes erkölcsi irányt, és féken tartja a politika túlkapásait.
Ezzel szemben a humanisták az újkori történelmet hozzák fel példának, amikor láthattuk ahogy az egyházak és egyéni képviselőik együttműködtek úgy a náci, mint a kommunista diktatúrákkal.
Az egyéni, hősi kivételek nem változtatnak a tényen, hogy rendszerszinten szoros együttműködés volt a diktatórikus állam, és a szintén autoriter egyház közt.
Ami az emberi jogok vallási indoklását illeti, ne feledjük, hogy a régmúlt korokban úgy a haladást, mint a konzervativizmust, azaz a helyzet változatlanul tartását is ugyanúgy vallásos érvekkel támasztották alá. Így volt ez a rabszolgaság eltörlésével, a munkások jogaival, és a nők szavazati jogával is.
Még akkor is, ha ezeket a jogokat régebb csak vallásos módon lehetett védeni, mostanra már erkölcsi és politikai filozófiával foglalkozó filozófusok már meg tudtak fogalmazni olyan pragmatikus, és szekuláris érveket, amelyek ezek vallásos hagyományból való eredeztetését szükségtelenné teszik.
És mindezt oly módon, amely mindenkinek, a vallási, vagy világnézeti meggyőződésétől függetlenül elfogadható, mint közös, társas együttélésünk alapja.
Miért volna tehát szükség a vallásokra, ha az indoklást meg tudjuk adni anélkül is?
Továbbá fontos megjegyezni, hogy a hatalom megkívánja, hogy ha az egyház és az állam egymással szövetségre lép, akkor kölcsönösen támogassák egymást, ezáltal tartva meg az így szerzett hatalmukat, és előjogaikat. A politikus az őt legitimáló szavazói bázist, az egyház pedig az előjogokat biztosító társadalmi pozíciót.
Nehéz változtatni a rendszeren, ha az egyházak, hasonló küldetéstudatuk alapján, mind arra törekednek, hogy a társadalmat a saját elképzeléseik szerint alakítsák.
És bár ezek egymáshoz hasonlók, de mégis kirekesztőek úgy a más vallásúakkal, mint a nem hívőkel szemben. A sokféle vallásos meggyőződés, és világkép együttes, békés együttélését csak a vallásszabadság, és a szekularizmus tudja biztosítani azáltal, hogy mindannyiunk jogait ugyanúgy védi, pusztán abból a tényből fakadóan, hogy mind emberek vagyunk, és mind azonos emberi jogokkal rendelkezünk.
Források
Law, S. (2011). Humanism: A Very Short Introduction (1st ed.). Oxford University Press, New York
Topić Peratović, N. (2014). Humanism for Children (1st ed.) Center for Civil Courage, Zagreb
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (1st ed.) Central könyvek, Budapest
Politika (Wikipedia)
Miért nem adnak soha egyenes válaszokat a politikusok?
Vasárnapi zárvatartás
2010 óta 2,3 milliárd eurónyi támogatást adott a kormány az egyházaknak
Négyszer többet költ a kormány az egyházi iskolában tanulókra, mint az állami diákokra
Tovább nyílik az olló az állami és az egyházi iskolák között
Egyházi egy százalék(ok)
Miért nem lehet egyház helyett civil szervezetnek adni az adó másik 1 százalékát?
Európát csak az mentheti meg, ha visszatalál keresztény identitásához
Kommentelnél? Katt ide.
Humanista Élet 