Hallgasd meg a posztot itt.
Célja a szemben álló felek érdekeinek erővel való érvényesítése. Ezek az érdekek lehetnek terület vagy gazdasági erőforrások megszerzése és megtartása, valamint vallási, politikai vagy ideológiai eszmék terjesztése.
A zsidó hagyomány szerint háborút kizárólag védelmi célokkal lehet vívni. Bár a zsidó vallási törvények nem szabályozzák részletesen a háborúzást, de a hagyomány inkább a háború utáni időkre fekteti a hangsúlyt.
Eszerint tilos volt gyümölcsfákat kivágni hadi célokra, mert a zsidóknak észben kell tartani, hogy a háborút béke követi, amikor majd szükség lesz a fa gyümölcseire, és ezért meg kell kímélni azt.
Hasonló alapon, a friss házasok is felmentést kaptak a háborúban való részvételtől.
Egyesek szerint ezeknek a hagyományoknak a továbbélésé Izrael állam azon gyakorlata, miszerint úgy a férfiak, mint a nők számára kötelező bevonulni a hadseregbe. De ugyanakkor azok, akik egyedüli gyermekei a szüleiknek nem vethetők be a harcok frontvonalába, és ezek az emberek más feladatot kapnak a hadseregben.
A buddhizmusban alapvető elv a más élőlényeknek, és embereknek való nem ártás.
Hitük szerint, a buddhizmus nem csupán egy vallás, hanem az „emberi tudat tudománya”, és eszerint a vitás kérdések, és a konfliktusok legtöbbször az emberi tudat hibájából, és hibás látásmód következtében alakulnak ki. Maga a konfliktus igazolja, hogy hibás gondolkodásról van szó, ezért ezt nem is lehet erőszakkal megváltoztatni.
Nem fogadják el, hogy külső, a tudaton kívülálló okok miatt alakulna ki egy konfliktusos helyzet. Szerintük mindig azt kell feltételezni, hogy mi magunk is hibásak vagyunk, legalább részben egy rossz helyzetért. Ezért azt javasolják, hogy a konfliktusok megoldását először magunkban kezdjük el. A probléma forrása, azaz a hibás értékrend, és látásmód ellen szerintük azzal lehet tenni, hogy megértésre, és elfogadásra alapuló átlátásra törekszünk, és ezt közvetítjük másoknak is.
A hindu hit szerint a kor, amiben most élünk, az úgynevezett Kali-kor, a zavarodottság, és a viszályok kora.
Azt tartják, hogy manapság az emberek, beleértve a népet, és a politikai vezetőket is, nem gyakorolják az igazmondást, a lemondást, és nem követik a tisztaság szabályait, mert annak az illúziónak a foglyai, hogy azonosak az anyagi testükkel.
Hitük szerint az igazság az, hogy minden emberben van egy örök lélek, és hiszik, hogy minden létező sérelem az emberek saját, múltbeli tetteinek a következménye.
Egyes hinduk szerint a háborúk elkerüléséhez az egyetlen út az erőszakmentes életvitel követése, amelyhez szerintük elsősorban arra lenne szükség, hogy betiltsák az erőszakot legitimáló vágóhidakat.
Sokkal enyhébb erőszakmentességet tanít azonban a kereszténység.
Egyes hívők szerint a keresztény egyházak nem állhatnak háborús kezdeményezések mögé, és nem támogathatják ezeket. Valamint soha nem a világi politikai hatalmat kell támogatniuk, hanem, keresztényként, mindig az élet védelmén kötelesek munkálkodni.
Bár egyesek elismerik, hogy Isten, és a keresztény eszmék nevében ennek ellenére sok háborút indítottak már, mégis azt mondják, hogy ezeknek semmi közük az isteni igazságossághoz. Néha, ennek alátámasztására Jézus amaz kijelentését idézik, miszerint Isten országa „nem e világból való”. Ezért gondolják azt, hogy Jézus megtagadott mindennemű hatalomátvételt, és ehelyett a hegyi beszédben hirdetett szeretet és béketörvényt hirdette. Ennek az Isten országának megvalósítására, elsősorban arra van szükség, hogy magunk vívjuk meg a belső csatáinkat, és ezáltal változtassuk meg a világot. Ezt hivatott kifejezni az ismert imádságformula: „Jöjjön el a te országod”.
Ennek talán ellentmond az, hogy ugyancsak a Biblia írja le minden idők legnagyobb népirtását, amelyet maga Isten követett el, és ami az özönvíz történetében olvasható. Eszerint:
„Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében. Azért ezt mondta az Úr: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt az állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy alkottam őket.” (Mz I, 6:5-8)
De mivel a kereszténységen belül rengeteg irányzat létezik, ezért létezik egy erőteljesen pacifista mozgalom, a Barátok Vallásos Társasága, ismertebb nevükön, a kvékerek. Ez a mozgalom a tizenhetedik században, Angliában indult, és egy szigorú vallási szabályok szerint, de papság, sé szertartások nélkül működő vallási közösséget jelent.
Bár keresztény mozgalomnak számítanak, de nem ragaszkodnak a Biblia kizárólagosságához, és elfogadják, hogy más isteni kinyilatkozások, és szent könyvek is léteznek. Nem minden tagjuk fogadja el a keresztény jelzőt, és vannak akik szerint a kvékerizmus inkább egy egyetemes vallás, amelyben azonban van néhány keresztény elem.
Az ők hitük szerint is Isten fénye minden emberben létezik, ezért minden ember egyenlő, és mind rendelkezik ebből következően emberi jogokkal.
Hitükben fontos szerepe van a toleranciának, és az erőszakmentességnek.
A mozgalmon belül létezik egy béke testamentumának nevezett kijelentés, vagy állásfoglalás, amely alapján tagjaik megtagadták a katonai szolgálatot több háború esetén. Sokan közülük aktívan felléptek a sorozás ellen, és harcoltak a katonai szolgálat lelkiismereti okokból való megtagadásának elismeréséért.
De az eddig tárgyalt vallások közül talán a dzsainizmus veszi a legkomolyabban az erőszakmentesség dogmáját.
A dzsain szerzetesek seprűvel járnak, amivel maguk előtt söprik az utat annak érdekében, hogy elkerüljék akár egy bogár életének a kioltását is. Ezen kívül pedig maszkot viselnek, hogy ne lélegezzenek be repülő bogarakat. Sőt, annyira szigorúan, és szó szerint veszik az erőszak használatának tilalmát, hogy azt még önvédelem esetében is tiltottnak tartják.
Ezek a szabályok csak a világi, azaz nem szerzetesi rendben élő hívők számára enyhébbek. Viszont ők is el kell kerüljék, hogy szándékosan ártsanak bárkinek, és bárminek.
Hitükben a szóbeli erőszak, és a fizikai erőszak ugyanannyira rossz, valamint másoknak ártani, és hagyni, hogy másoknak ártsanak ugyanannyira rossz, mintha az ember maga tenne rosszat.
Ettől erőteljesen eltérően az iszlám szerint az elnyomás, és az igazságtalanság, vagy a vallási üldöztetés megszüntetése érdekében folytatott harc jogos.
Az iszlám vallásjog, a Saria mindenki számára, általános jogként biztosítja az emberi élet, a vagyon, és a vallás védelmét. Hitük szerint ezeket minden eszközzel védeni kell, és fel kell lépni azokkal szemben, akik nem tartják tiszteletben ezeket. Ha pedig minden lehetséges békés eszköz eredménytelennek bizonyul, akkor az iszlám vallásjog, eléggé ellentmondásos módon, engedélyezi a harcot is. Hiszik, hogy azok, akiket jogtalanság ért engedélyt kaptak a harcra, és ebben Isten segíteni fogja őket.
Mindezek ellenére a muszlimoknak tilos a háborúk kezdeményezése, és nem sérthetik meg mások jogait, valamint nem követhetnek el igazságtalanságokat. Valamint, ha egy harc során az ellenfél hajlik a békekötésre, akkor kötelesek békét kötni vele, a méltányosság keretein belül.
A humanisták is a pacifista kategóriába sorolhatók. A legtöbb humanista számára fontos a demokrácia, és az emberi jogok védelme, valamint sokszor támogatják a társadalmi igazságosság, valamint a környezetvédelmi kezdeményezéseket. Bár nem gondolják, hogy a teljes erőszakmentesség gyakorlatilag valaha is megvalósítható lenne, de azt gondolják, hogy ez egy olyan ideál, ami felé törekednünk kell.
Elismerik az önvédelem jogosságát, és azt gondolják, hogy a másokkal való együttélés néha azt jelenti, hogy bizonyos dolgokra nemet kell mondanunk. Ebből pedig konfliktusok, és később akár háborúk is keletkezhetnek. De a humanisták szerint akkor is fontos határozott nemet mondani valakinek, ha amit tenni akar megengedhetetlen. Egyesek humanisták szerint, mivel a humanizmus elsődleges célja a lehető legtöbb jó biztosítása, ezért szükség esetén erőszakhoz is lehet folyamodni, de ezt csak korlátolt mértékben, és csakis akkor, ha ennek hiányában még több szenvedésre kerülne sor. Bár a háború egy rossz dolog, de maga a harcolás nem nyilvánítható abszolút értelemben rossznak, mert van amikor pont az igazságosság, és a nagyobb kár elkerülése érdekében van szükség rá. A humanisták nem szeretnek abszolút szabályokat hozni, mivel ezt vallásos gondolkodásnak, és irracionálisnak tartják.
Azt gondolják, hogy eddig egyetlen olyan csoportról sem tudunk, amely attól vált volna erőszakosabbá, hogy túlságosan racionálissá vált. Ehhez képest rengeteg vallásháborút láthattunk, amelynek alapja a szemben álló felek meggyőződései közti különbség, és amit csakis erőszakkal tudtak feloldani.
Ugyanakkor a racionalitásnak, és pusztán az intelligenciának megvan az a veszélye is, hogy nemcsak az emberi élet könnyítésére, hanem arra a másik nagy emberi szenvedélyre: a háborúra, és annak hatékonyabbá tételére is használhatják.
Ezért a humanisták szerint fontos bizonyos intézményeket, és alapvető jogokat megvédeni. Mint például a szekularizmus, amely a vallási alapú háborúk megelőzésének fontos, illetve a demokráciát, és az emberi jogokat, amelyek a békét, és az emberi jólétet hivatottak védeni.
A huszadik század eseményeinek következtében nagyobb figyelmet kaptak az emberi jogok, és a demokrácia eszméi.
Bár pacifista, azaz béke-párti érvek már az ókorban is dokumentálva voltak, de a béke értékének legerősebb modern megtestesülését az emberi jogok nyilatkozata jelenti, amelyet az Egyesült Nemzetek fogalmazott meg. Ehhez több humanista is hozzájárult, mint például Eleanor Roosevelt (diplomata) és John Peters Humphrey (jogász).
A humanisták szerint a háború és az erőszak emberi problémák, amelyeket az emberek kezdeményeznek, és ezért csakis ők vethetnek ezeknek véget. Azt gondolják, hogy a valós békéhez a különféle emberi közösségek közti együttműködésre, az egyének tiszteletére, és végső soron emberek közti harmóniára, és belső békére van szükség.
Szerintük a béke az egyéneknél kezdődik, és a közösségekben fejlődik tovább. Azt gondolják, annak érdekében, hogy véget vessünk a háborúknak többre van szükség, mint a harcok, és az erőszak végetvetésének. Szerintük a béje egy aktív folyamat, ami sokkal inkább a problémák igazságos, és erőszakmentes megoldása jelenti.
Éppen ezért nem szabad a békét kizárólag a kormányok hatáskörébe helyezni. Minden egyénnek kötelessége, hogy tegyen azért, hogy az élete és a közösségei, amelyekben aktívan részt vesz békések legyenek.
A humanisták sajnálattal látják, hogy egyes közösségek sokkal hatékonyabban fenn tudják tartani a békét a saját közösségükön belül, mintsem maguk, és egy másik csoport közt. Bár elismerik a saját közösség fontosságát, és az ebben lelt büszkeség pozitív hatásait, de ennek ellenére egészségtelennek tartják, hogy ezeknek túlságosan nagy fontosságot tulajdonítsunk. Mert sokszor azt figyelhetjük meg, hogy ennek következtében sokan megvetéssel néznek más, kívülálló csoportokra. A humanisták szerint folyamatosan arra kell törekednünk, hogy ezeket a hajlamainkat csökkentsük, és ehelyett inkább egymást támogassuk a közös emberi jogaink, és értékeink védelmében.
Mivel a humanisták szerint csak ez a világ létezik, és az emberi problémákat csakis maguk az emberek képesek megoldani, ezért sokszor aktívan részt vettek különféle társadalmi reformokban, és civil jogi kampányokban a történelem során.
Azt gondolják, hogy egy valóban humanista világban a pacifizmus olyan luxus lenne, amit mindenki megengedhetne magának.
Források
Biblia. (1990) Református zsinati iroda sajtóosztálya, Budapest
Editor (2014). Is Pacifism a humanist value? New Humanist, (Autumn), 72.-73.
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (1st ed.) Central könyvek, Budapest
Sims, P. (2014). A brief history of peace. New Humanist, (Summer), 34.-35.
Trilling, D. (2014). War: what is it good for? New Humanist, (Summer), 5.
Zepf, M. (2014). Stop arking about. New Humanist, (Summer), 26.-27.
Háború (Wikipedia)
Amit a mának üzen a második világháború kitörése
Literal meaning of ahimsa
Humanism and Peace
Kvékerek (Wikipedia)
Kik a quakerek?
Peace Testimony (Wikipedia)
Our values (Quakers in Britain)
Quakers – the Religious Society of Friends
Kommentelnél? Katt ide.
Humanista Élet 