Hallgasd meg a posztot itt.
Állandó vagy megfelelő minőségű lakhellyel nem rendelkező embereket nevezünk hajléktalannak. Okai a gazdasági és kapcsolati tőke hiánya, ami nélkül az egyén, esetleg család, nem tud tartós lakhatást biztosítani magának. Ebből következően a hajléktalan személyek nehezen jutnak állandó jövedelmet biztosító munkahelyhez, illetve alapszükségletekhez, mint élelem, ruházat, és egészséges életmód.
Magyarországon szabálysértéssé nyilvánították a közterületen való életvitelszerű tartózkodást.
Az országban élő hajléktalanok számáról nincsenek pontos adatok. Arról pedig, hogy a téli időszakban hányan halnak meg a lakáshiány, vagy az elégtelen fűtés következtében szintén nagyon nehéz hivatalos adatot megtudni, ezért ezek nagyságrendjét csak nem hivatalos források alapján lehet megbecsülni.
A hinduk a társadalmat az emberi testhez hasonlítják. Szerintük ugyanis, ahogyan a test minden részének megvan a maga sajátos feladata, úgy a társadalomban is mindenkinek megvan a maga szerepe.
Azt gondolják, hogy mindenkinek szüksége van valamilyen segítségre, de a lelki gondozást csakis a vallásos emberek tudják nyújtani. Lelki gondozás alatt ők az elesettekhez való „lehajolást”, a reménységnyújtást, és a szeretet és a hit közvetítését értik. Szerintük a bajba jutottaknak a hit egy olyan eszköz, amely kivezeti őket a kilátástalanságból, és visszaadja az önbecsülésüket.
Azt tartják, hogy az embereknek tudatosítaniuk kellene, hogy Isten gondoskodik róluk, és csakis őáltala tesznek szert a javaikra. Ilyen alapon pedig könnyedén meg tudnák osztani másokkal mindazt, amit Istentől kapnak. De mivel manapság nem ilyen Isten-központú társadalomban élünk, ezért léteznek rászorulók. Viszont, ha az emberek a mindennapjaik középpontjába a vallásgyakorlást, és az Isten felé való fordulást tennék, akkor mindenkinek jutna étel, és hajlék is.
A buddhizmus szerint a hajléktalanság az emberek szándékos tetteinek következményeként következik be.
Bár a buddhista szerzetesek körében hagyomány a szegénységben való élet, és a koldulásból való önfenntartás, de a vallási értelmezés szerint az ilyen szerzetesi életmód, és a hajléktalanság közt fontos, spirituális különbség van. A szerzetesek ugyanis tudatosan választják ezt az életmódot, mert ez része a spirituális útjuknak, amely a végső megszabaduláshoz vezet majd. Azok viszont, akik sorsszerűségként, és csapásként élik meg a hajléktalanságot azok vakok a tetteik következményeire, és ezek összefüggéseire, és ezért problémának élik meg ezt a helyzetet.
Mivel azt tartják, hogy senki sincs abban a helyzetben, hogy valóban átlássa a dolgok közti összefüggéseket, ezért a buddhisták szerint nem szabad ítélkezni mások felett, ha nehéz helyzetbe kerülnek.
A buddhista meglátásban azért kell segíteni a hajléktalanoknak, és elesetteknek, mert ez szerintük a legmagasabb fokú együttérzés megnyilvánulása és egyszerűen az emberi mivoltunk következménye.
A zsidó hagyomány szerint, mivel a tízparancsolat első öt szabálya Isten, és az emberek közti kapcsolat szabályozására vonatkozik, de a második öt az emberek közti kapcsolatokról szól, ez annak a jele, hogy a társadalmi szabályok ugyanannyira fontosak, mint a vallási előírások.
De ezen kívül a Talmud bölcsei továbbgondolták a szent iratok szabályait, és részletes egyéni és közösségi adományozási, illetve segítési rendszert dolgoztak ki. A szabályok célja, hogy megelőzzék a közösségen belüli feszültséget, amit az adományozás kérdése okozhat.
Ezek kiérnek többek közt arra, hogy ki adhat, és ki fogadhat el adományt, valamint azt is, hogy mi az az összeg ami elfogadható, és mi az ami már megalázónak számít.
A zsidó vallásban a három legfontosabb tevékenység az istenszolgálat, a Törvény megtartása, és a jótettek gyakorlása. Utóbbi nem az egyszerűen odavetett alamizsnát jelenti, hanem az olyan segítségnyújtást, aminek következtében a támogatott talpra tud állni.
A keresztény tanítás szerint valós segítséget csakis az tud nyújtani, aki tisztában van a saját életfeladatával, és tudja, hogy merre tart. Enélkül csak korlátolt mértékben tud segíteni embertársainak. Szerintük az élet nem csupán az ebben a világban megtapasztalt lét, és szükségletek összessége, hanem van egy lelki aspektusa is.
Ezért szerintük a valódi hajlék Isten országában van, és az emberek életének célja, hogy az efelé vezető utat megtalálják.
Viszont ennek következtében egyes keresztény jótékonysági szervezetek csak egy köztelező, vallási szertartásban, vagy misén való részvételhez kötve nyújtanak segítséget az erre rászorulóknak.
Az iszlám szerint az élet eseményei próbatételek, amelyek Isten akaratából történnek az emberekkel. Van akit szegénységgel, és van akit pedig gazdagsággal tesz próbára Isten. Ezért a szegényeknek türelmet kell mutatniuk, a gazdagoknak pedig kötelességük a szegényekkel való törődés. Utóbbi az iszlám egyik alappillére is.
De ezen kívül az iszlámban kötelességként van előírva, hogy a hívő, vagyonának egy részét minden évben a szegényeknek adja. Ezt nem jótékonyságnak, hanem vallási kötelességnek tartják.
Ugyanakkor állami feladatnak tartják a társadalmi problémák megoldását, mert hiszen az állam a nép képviselője, és ezért feladata megoldást találni azokra a problémákra, amelyet az egyének, vagy csoportok nem tudnak megoldani.
Az iszlám hagyományban mindenkinek kötelessége, lehetőségeikhez képest foglalkozni a szegényekkel, és a hajléktalanokkal. Ha nem tud segíteni, akkor legalább szépen kell viselkedjen velük.
De ennek ellenére hangsúlyozzák az Istentől jövő segítség fontosságát. Tanításuk szerint a bajba jutottaknak elsősorban el kell határozni, hogy változtatnak, és megoldják a problémát, majd pedig Istenhez kell forduljanak, hogy megtalálják azt.
A humanisták szerint a társadalmi problémák megoldásához elsősorban empátiára van szükség. Az elmúlt pár évszázadban ennek egy erőteljes kiszélesedésének vagyunk tanúi, és egyesek ebben látják a csökkenő háborús konfliktusokat, és a jóléti államok terjedését. Bár sokan puha készségnek tartják, és azt gondolják, hogy csupán a magánszférában van jelentősége, de a múlt évszázad széleskörű társadalmi változásainak gyökereit leggyakrabban az empátiában tudjuk azonosítani.
Ilyen alapon is lehet például tenni a hajléktalanság ellen. Mivel a hajléktalan is ember, és közénk tartozik, ezért késztetést érzünk, hogy segítsünk neki. És ehhez nincs szükség arra, hogy egy héten egyszer egy autoritás figura emlékeztessen arra, hogy egy természetfeletti lény megparancsolta nekünk, hogy adakozzunk, és ha nem tesszük, akkor megbüntet. Elegendő racionálisan belátni, hogy rosszabb egy olyan társadalomban élni, amelyben vannak hajléktalanok, mint egy olyanban, ahol a rászorulók megfelelő segítséget kapnak.
Persze nem kizárólag az empátiás képességünkön múlik, hogy segítsünk a rászorulókon, ezért vannak gondolkodók, mint például az ausztrál erkölcsfilozófus Peter Singer, aki szerint nem az empátia, hanem az értelem az, ami arra készteti az embereket, hogy segítsünk másokon. Itt a blogon már volt szó Peter Singer elméletéről, ami szerint az értelem fejlődésével együtt az emberek kiterjesztik azok körét, akikre az empátiájuk, és a jó szándékuk vonatkozik.
Ugyanakkor elutasítja a kizárólag empátia-alapú segítséget, mert szerinte az empátia rövidlátó. Mert valószínűbb, hogy empátiával, és sajnálttal nézünk a szomszédban lakó szegény családra, mintsem a nagyváros forgatagában látott, magányos hajléktalanra. Pedig mindkét csoport szenved, és mindkét esetben emberekről van szó, akik érdemesek úgy az együttérzésünkre, mint a segítségünkre. Ezért Singer szerint nem szabad csakis az empátiánk alapján segítséget nyújtani, hanem az értelmünket felhasználva úgy kell segítenünk, ahogy a legtöbb jót érthetünk el.
Mások szerint viszont az empátia nem csupán egy futó érzelem, hanem létezik egy kognitív empátiának, vagy néha perspektív észlelésnek nevezett empátia is, amely pont, hogy az értelmünkre alapszik. Ez már kisgyerekeknél is kimutatható, és ez egyike azoknak a bizonyítékoknak, amit fel lehet hozni a vallások azon állítása ellen, hogy az erkölcsös viselkedéshez mindenképp vallási szabályokra és hitre van szükség.
A humanisták számára az egyik legfontosabb az emberi szabadság elve. Ezért elutasítanak minden olyan gondolkodást, és rendszert, amely a jó cselekedeteket, vagy az erkölcsös viselkedést bármiféle szigorú szabályok közé szorítaná.
Szerintük úgy a segítő szándékú emberek, mint a rászorulók jobban tudnak dönteni abban a kérdésben, hogy mit képesek nyújtani, és mire van szükségük, mintsem azt egy előre meghatározott, merev rendszerben szabályozni lehetne. A humanisták szerint jót korlátozások, és feltételek nélkül kell tenni.
Ezen kívül pedig fontosnak tartják, meghagyni az embereknek a saját sorsuk feletti döntés lehetőségét. A rászorulóknak abban tudunk segíteni, amiben segítségre van szükségük, de az életük többi részét meg kell hagynunk, hogy önmaguk dönthessenek róla.
A hajléktalanság egy nehéz élethelyzet, és ha segíteni akarunk azoknak, akik ebbe kerülnek, akkor ezt legjobban úgy tehetjük, ha segítünk nekik visszaszerezni a kontrollt a saját életük felett, és abban segítünk nekik, hogy képesek legyenek megszervezni a saját életüket.
Egy autoriter társadalomban pontosan ezt a döntési lehetőséget veszik el az emberektől, akik ennek következtében bizalmatlanná válnak egymással szemben, és eltávolodnak a többiektől. Egyfajta védőpajzsot emelnek maguk köré, és ezáltal nem képesek valóban kapcsolódni másokhoz.
A humanisták szerint az emberek őszintén, és szeretettel kellene viszonyuljanak egymáshoz.
Ezért szerintük a rászorulóknak pont, hogy nem egy prédikációra van szükségük, vagy arra, hogy emlékeztessék őket, milyen bűneik vannak, hanem épp ellenkezőleg, meg kell mutatni nekik, hogy létezik egy jobb, boldogabb élet, amely számukra is elérhető, ha tesznek lépéseket felé.
Mivel a humanista szervezetek mögött nincs egyházi háttér, és anyagi támogatás, ezért nem tudnak teljes hajléktalanszállókat, vagy nagyobb léptékű segítséget nyújtani. Vannak akik a vallásos előírások, és az egyházakon belül tapasztalt előírásoknak, és szabályoknak köszönhetően viszolyognak attól, hogy feltétel nélkül segítsenek, vagy pénzt adjanak a rászorulóknak.
Mivel az egyházak azt tanítják, hogy a szegényeknek csak azért kell adni, mert ők is Isten teremtményei, ezért vannak ateisták, akik irracionálisnak tartják a jótékonyságot, és bizalmatlanok vele szemben.
Ennek ellenére sok humanista végez önkéntes munkát a közösségben ahol él, akkor is, ha ezt nem mindig kifejezetten humanista címszó alatt teszik. Az ilyen fajta segítségnyújtást a humanizmus gyakorlati részének tartják. Ahelyett, hogy csupán filozófiai eszmefuttatásokat folytassanak életbe vágó kérdésekben nyújtanak segítséget, ahol tudnak.
Sok humanista számára ennek a fajta önkéntes munkának a legjobb részét jelentik azok a kapcsolatok, amelyeket ennek a munkának a során a segítségre szorulókkal építenek ki.
A humanisták számára ugyanis a közösségi lét nem csak azt jelenti, hogy figyelünk arra, hogy milyen hatással van az életmódunk a minket körülvevő világra, hanem ennek része a saját közvetlen környezetünkért, és a közösségért vállalt felelősség. Ez utóbbi jelenti ugyanis számukra a nyomot, amit a világban hagynak.
A humanisták szerint a társadalmi felelősségvállalás önmagában, és egy felsőbb hatalom fenyegetésétől vagy jutalmaitól mentesen kell létezzen.
Ezen kívül pedig a humanisták szerint fontos, hogy a politikai döntéshozás során is figyelembe vegyük azoknak a szükségleteit, és a sajátos körülményeit, akik a társadalom legsérülékenyebb rétegét jelentik: azok akiknek nincs otthonuk. Az ők szükségleteiket is figyelembe kell venni, mert ők is ugyanannyira részei a társadalomnak, mint bárki más.
Források
Adams, M. (2012). A Tale of Two Dickens. New Humanist, (January/February), 42.-43.
Allsop, K. (1972). The Young Radicals. New Humanist, (June), 64.-67.
Kriznaric, R. (2015). Only connect. New Humanist, (Winter), 32.-35.
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (első kiadás) Central könyvek, Budapest
Singer, P. (2011) The Expanding Circle (első P. U. P kiadás) Princeton University Press, New Jersey
Taylor, L. (2007) Charity Balls. New Humanist (July/August), 14.-19.
Hajléktalanság (Wikipedia)
Hiába titkolta másfél éven keresztül az állam, végül el kellett árulniuk, hányan fagynak halálra az országban
Betarthatatlan, abszurd törvényt hoztak a hajléktalanok ellen
On the groundOn the ground
Humanists Against Homelessness Service Projects
Helping the Homeless: The Glasgow T Run
Street Care Scotland
Word on the Street – Homelessness and COVID-19
A humanist approach to homelessness
Kommentelnél? Katt ide.
Humanista Élet 