Kommentelnél? Katt ide.
A klinikai halál állapotának megtapasztalása utáni beszámolókat halálközeli élményeknek hívjuk.
Egyes kutatások szerint a szívleállás következtében bekövetkező klinikai halált megtapasztalt emberek körében kb. 40% azok aránya, akik azt állítják emlékeik vannak a halál pillanata utáni időről. Kutató orvosok szerint sokkal több embernek vannak hasonló élményei, de a klinikai halált kiváltó esemény miatt az agyuk is sérül, ezért nem tudják előhívni az ezzel kapcsolatos emlékeiket.
Sokat vitatott kutatások kapcsolódnak a jelenséghez, és általában vannak bizonyos állandó elemei, mint a testenkívüliség élménye, egy sötét alagúton való áthaladás, az életfilm megtekintése, vagy elhunyt szeretteikkel való találkozás.
A buddhisták szerint a tapasztalás nem szűnik meg a halállal, ezért a halálközeli élményeket magától értetődőnek tartják. Azt gondolják, hogy minden vallás helyesen állítja, hogy a halállal nem szűnik meg a létezés. Szerintük egy élet, és a következő újjászületés közt létezik egy köztes lét, és a halálközeli élmények ennek megtapasztalását jelentik.
Hitükben az alvás a „kis halál”. Ezért a halálközeli élményeket a két ébrenlét (két létezés) közti állapothoz hasonlónak tartják, és azt gondolják, hogy ezek hasonlítanak az alváshoz. Azt gondolják, hogy éppen azért szükséges még ebben az életben elérni a megvilágosodást, mert különben az illető csak a köznapi halálélményt tapasztalja meg. Amely nem sokban különbözik az alvástól, és az álomvilág mentapasztalásától.
Továbbá pedig, a buddhisták szerint egyes, magas szintű meditációk révén szintén megtapasztalhatók ehhez hasonló élmények. Mivel a halálközeli élményt megélt illető visszatér, ezért a buddhisták szerint valójában nem hal meg, és ezek a beszámolók csupán a halál folyamatának leírására hasznosak.
Hasonló módon a zsidó hit szerint az alvás a halál egy hatvanad része. Ezért a halálközeli élményeket ők is az alváshoz hasonlítják. A vallás előírásai szerint alvás után kötelező kezet mosni, mert alvás közben a testhez tisztátlanság tapad, és a lélek megtisztulva tér vissza az alvás állapotából.
Egyes zsidók szerint a halálközeli élmények azért szükségesek, mert aki ebből visszatér, az megtapasztalt egy pozitív világot, ezáltal pedig könnyebben el tudja viselni az e világi megpróbáltatásokat.
A rabbinikus hagyományban léteznek beszámolók olyan halálból visszatért személyektől, akik ebben az állapotban egy fordított világot tapasztaltak meg. Melyben a földi létben hatalmon levők lekerültek, és akik itt lent voltak, ott a csúcsra kerültek.
Szerintük ez egy tiszta világot jelent, és ennek megtapasztalása nagyszerű dolog. Értékesnek tartják az ilyen élményeket, mivel az ezen átment illető nagyobb tisztelettel van az élet iránt, és rájön, hogy az élet milyen értékes.
A hinduizmus szerint nem vagyunk azonosak a testünkkel, hanem örök lelkek vagyunk, melynek a test olyan, mint a testnek a ruha. Szerintük a lélek Istenhez hasonló, tehát örök, tudással rendelkezik, és boldogsággal teljes. Miközben a test ennek ellentéte: halandó, tudatlan, és boldogtalan, mivel szenvednie kell.
A hinduk a lélekvándorlásban hisznek, és hiszik, hogy ez az álom során is megtörténik. Hitükben a lélek ilyenkor is elhagyja a testet, és akár egy másik dimenzióban levő élményeket is megtapasztalhat.
A halálközeli élményekhez hasonlónak tartják azokat a beszámolókat, melyben kisgyerekek az előző életükről számolnak be, vagy olyan nyelvet beszélnek, amit életükben nem hallottak. Szerintük mindezek annak a bizonyítéka, hogy a lélek a testet, mint egy ruhát leveti, és életről-életre váltogatja.
A keresztények hisznek abban, hogy létezik Mennyország és Pokol, és ennek csírái már a földi létben is jelen vannak. Szerintük a halálközeli élmények ebbe engednek bepillantást.
Egyes keresztények szerint, az isteni szeretet miatt a földi lét, és a pokol közt nincs átjárás, míg a Mennyország és a föld közt viszont van. Pontosan azért, hogy az üdvösség, és az isteni boldogság jelét adják az embereknek, valamilyen okból.
A halálközeli élmények szerintük azt a célt szolgálják, hogy az ezt megtapasztaló személy átértékelje az életét, és a kapott meglátás által úgy saját magának, mint másoknak a mennyország létének hitelességét képviselje.
Hasonló jelenségnek tartják a látomásokat, vagy más, a földi lét, és a Mennyország közti kapcsolat fölvillanását. Hiszik, hogy ezek a dolgok egészséges, vagy élő szent emberek számára halálközeli állapot nélkül is elérhetők.
Az iszlám szerint a test, és a lélek együttesen alkotják az embert. Élete során az ember lelke, és teste különböző kapcsolatban állnak egymással. Halálnak azt az állapotot tartják, amikor a lélek véglegesen eltávozik a testből, és nem tér vissza. Szerintük az öntudatlanság állapota nem jelenti az élet végét, ezért ezeket, illetve az alvást nem tartják valódi halálnak. Viszont hiszik, hogy ezekből is csakis Isten akaratából térhet vissza valaki.
Az alvás állapotában tapasztalt dolgoknak szerintük három forrása lehet: Isten, az alvó korábbi tapasztalatai, vagy a sátán. Ezek közt a különbséget úgy lehet felismerni, hogy az Istentől származó igaz álom nem ellenkezik a vallás hittételeivel, és a próféták szavaival. A korábbi élmények és tapasztalatok okozzák a zavaros, és összefüggéstelen álmokat. A sátántól származó álmok viszont veszélyesek, mert tévútra vihetik az embert, azáltal, hogy más dolgokban kezd hinni, mint Isten, és ugyanakkor lehangoltságot, és reménytelenséget adnak neki.
A halálközeli élményeket nem tartják szükségesnek a Mennyország bizonyítására, mert ennek létét a próféták hirdették, és ezt ők elégségesnek tarják.
A humanisták nem hisznek a lélekben, és nem hiszik, hogy létezik élet a halál után. Ezért a halálközeli élményeket szekptikusan közelítik meg, és a tudományos magyarázatokat részesítik előnyben. Eszerint pedig létező jelenségről van szó, tehát a humanisták nem tagadják, hogy egyesek tényleg megtapasztaltak valamit, hanem csupán azt kérdőjelezik meg, hogy ez miért és hogyan következett be.
Nem fogadják el azokat az állításokat, melyek szerint ez a lélek vagy egy halál utáni lét bizonyítéka lenne. Azt gondolják, hogy ezek a magyarázatok tévesek, mert már létező másvilág képét vetítik rá ezekre az élményekre, és amelyre az agy működési módja sokkal jobb magyarázat. Mivel a teljes emberi tapasztalat az agyban játszódik le, ezért valószínűbb, hogy a halálközeli élményekre az agy tanulmányozása fog választ adni, nem pedig a misztikusok, vagy a vallások.
Léteznek ateisták, akik maguk is megtapasztalták a klinikai halál állapotát. És akik nemhogy a másvilág bizonyítékát látják ebben, hanem épp ellenkezőleg, annak a jelét, hogy a halál után nincs semmi. Vannak akik úgy írják le az élményt, mint az álom nélküli alvás állapotát.
Mások, mint például egy nő, aki hetekig kómában volt, és az élet és a halál állapota közt lebegett egy betegség miatt, álomszerű állapotként írja le ezt. Ennek során egy bizarr álmot élt át folyamatosan, amiben fagyit evett. Egyikük sem számol be rég halott szeretteikkel, vagy vallásos figurákkal való találkozásról.
Napjainkban, a tudomány egyre erősebb térnyerésével a halálközeli élmények irodalma is egyre inkább próbál tudományos lenni.
Magát a jelenséget persze érdemes tanulmányozni, mert minél többet tudunk arról, hogyan működik a testünk akár az ilyen határhelyzetekben is, annál jobban tudunk segíteni az idős, beteg, vagy halálhoz közel levő embertársainkon. Az orvoslás egyik legfőbb célja pedig pontosan az, hogy enyhítse a fájdalmat, és megakadályozza a halált.
A kortárs halálközeli élmények irodalmában sokszor láthatjuk, hogy ezek csupán a tudomány külsőségeit használják már létező, vallásos magyarázatok alátámasztására. Azok, akik ebben hisznek nem riadnak vissza a torzítástól, sőt még a hazugságoktól sem. Így láthatunk hívő idegsebész által írt könyveket a sikerlistákon, de láthatjuk azt is, ahogy egy kisgyerek halálközeli élményét használják az érte felelős felnőttek arra, hogy a saját halállal kapcsolatos véleményüket népszerűsítsék. Az első példában az orvostudományhoz kapcsolódó szakma hitelessége, míg a második esetben pedig a gyermeki naiv igazmondás kellene hitelt adjon ezeknek az állításoknak. Mindez a bizonyítékok helyett.
Ugyanakkor ezek a könyvek mindig sajátosan értelmezik a halálközeli élményekkel kapcsolatos információinkat, és csak azokat veszik figyelembe, amelyek a létező vallásos hitüket támasztják alá. Ez pedig pontosan az ellentéte annak, ahogy a tudományos bizonyítékok működnek. A tudományban ugyanis nem egy adott következtetést próbálnak alátámasztani a tudósok, hanem épp ellenkezőleg, azt cáfolni próbálják. Ha pedig ez nem sikerül, az jó indok arra, hogy az állítás helyességét elfogadjuk.
Ez nem mondható el azokról, akik a halálközeli élményekkel kapcsolatos kutatásokból csak bizonyos dolgokat emelnek ki, vagy pedig egyes kutatásokra fókuszának. Ennek érdekében sokszor egyenesen rossz minőségű, vagy alacsony létszámú kutatásokat kell használjanak, amelyek nemhogy gyenge bizonyító erejűek, hanem sokszor egyenesen tévesek.
Általánosságban kijelenthetjük, hogy annak ellenére, hogy a halálközeli élményeket világszerte hosszú ideje tanulmányozzák, ezekből a kutatásokból eddig még nem derült ki semmi rendkívüli, vagy a létező biológiai, és orvosi tudásunknak ellentmondó dolog. És eddig még senkinek nem sikerült ezáltal bizonyítékot találnia a halál utáni életre.
Bár rendszeresen íródnak újságsikkek olyan szenzációs címekkel, mint „tudományosan bizonyították, hogy van élet a halál után”, ha közelebbről vizsgáljuk ezeket az állításokat, akkor láthatjuk, hogy erről szó sincs.
Ezért a humanisták, bár elismerik, hogy a halálközeli élményeknek erőteljes hatása lehet az ezt megtapasztaló ember életére, de mégsem fogadják el ezeket, mint bizonyítékot a másvilág, vagy a lélek létezésére. Szerintük ezek az élmények inkább az agy komplexitására jelentenek bizonyítékot, mintsem a természetfelettire.
Azt gondolják, hogy a halál tudatosítása tényleg mélyen megrázó lehet egyesek számára. De ugyanakkor például a halálos betegséggel diagnosztizált embereknek is hasonló élményben van részük, anélkül, hogy megközelítenék a klinikai halál állapotát. A humanisták szerint a mély személyes tapasztalatok nem jelentenek elegendő indokot arra, hogy az ilyen élmények vizsgálata során kevésbé legyünk tudományosak, és a bizonyíték terhét enyhítsük. Épp ellenkezőleg, ez még tüzetesebb vizsgálatra, és még erőteljesebb kíváncsiságra kellene sarkalljon minket, mert hiszen egyértelmű, hogy létező élményekről van szó. Csupán az a kérdés, hogy ezeket hogyan magyarázzuk.
A humanisták szerint ezeket a dolgokat nem kell, sőt nem szabad, már meglevő vallásos elképzelések keretében értelmezni, mert ez csakis hamis útra vezethet minket. A létező világ megértéséhez pedig a valóság megértésére kell törekednünk. Annak pedig része a halál, és az elmúlás.
A humanisták szerint elsősorban ennek a valóságát kell elfogadnunk, és csak azután leszünk képesek megismerni a világot, hogy nyitottá tudunk válni azokra az esetleg kellemetlen, vagy szomorúságot okozó dolgokra is, melyek ezzel kapcsolatosak. Szerintük a halál, bár lehet szomorú, és több mint valószínű, hogy végleges, de ez nem teszi semmissé az addigi létünket. És hibás lenne tagadni ennek valóságát csupán azért, mert ez ijesztő számunkra.
Források
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (1st ed.) Central könyvek, Budapest
Halálközeli élmény (Wikipedia)
Tudományosan bizonyították, hogy van élet a halál után
Near Death Experiences & the Medical Literature
What is at the end of the tunnel?
Ilyen halottnak lenni egy férfi szerint, aki meghalt egy kis időre
Covert Cognition: My So-Called Near-Death Experience
Heaven is Not for Real
The Science of Near-Death Experiences
The Death of “Near Death”: Even If Heaven Is Real, You Aren t Seeing It
Science On the Edge of Life
Humanista Élet 