Hallgasd meg a posztot itt.
Az év végi ünnepek során hagyományos a családtagjaink, szeretteink megajándékozása mellett a jótékonysági szervezeteknek, vagy rászorulóknak való adakozás is.
Újabban online kezd terjedni a szokás, hogy valaki a születésnapjára például nem ajándékot kér, hanem egy általa kiválasztott jótékonysági szervezet számára szervez adománygyűjtést.
És, bár kevesen élnek vele, de lehetséges végrendelet formájában egy adott alapítványra vagy egyesületre hagyományozni valakinek a vagyonát, ha örökös nélkül halna meg és a vagyona visszaszállna az államra.
De mit jelent az adakozás, és miért csináljuk?
A zsidó hagyományban Maimonidész középkori Tóra-tudós rangsorolta erkölcsi minőség szerint az adakozás szintjeit. Ezek sorrendben a következők:
A legalsó szint, amikor nem önként adakozik valaki.
Ezt követi a szint, amikor valaki nem ad eleget, de azt örömmel, és mosolyogva adja.
Majd a szint, amikor a koldusnak az után adunk, hogy ő megkért rá.
Ennél eggyel magasabb szint az, ha még azelőtt adunk a koldusnak, hogy kérné.
Ezt követi az adakozásnak az a formája, melyben az adakozó nem tudja, kinek ad, de aki kapja tudja, kitől származik az adomány.
Ennél is magasabb szint az, amikor tudjuk, kinek adunk, de akinek adunk nem tudja, kitől kapta az adományt.
Végül pedig az adakozás legmagasabb szintje, amikor egyik fél sem tudja ki a másik, tehát nem tudni, hogy ki adta az adományt, és kinek.
Régebb a zsidó Szentélyben volt egy alap, amibe a gazdagok titokban adományozhattak, és amelyet a rászorulók javára fordítottak. Manapság a jótékonysági szervezeteknek adott adományt tartják ehhez hasonlónak.
Az iszlámban kétféle adakozás létezik. Az egyik a zakát, amely egyfajta egyházi adó, és amelyet Allah parancsolt a Koránban. Ez a gazdagokat érinti, és a vagyon után kell fizetni, előre meghatározott időben. Kötelességnek számít, és elhanyagolása bűnnek minősül.
A másik a szadaka, amely önkéntes adakozást jelent. Az iszlámban minden embert adakozásra ösztönöznek a vallási előírások, mert hitükben ez misztikus előnyökkel jár. Hiszik ugyanis, hogy az adakozás semlegesíti a bűnöket, gyógyír a tesi bajokra, és eltörli Isten haragját.
Mivel az iszlám mindenben az egyensúlyra törekszik, ezért az adakozásnak is vannak feltételei. Eszerint csakis a tisztán és törvényesen szerzett vagyonból lehet adakozni, és tilos abból adakozni, ami nem az adakozó személyé, például a megőrzésre bízott dolgok, egészséget vagy testi épséget veszélyeztető dolgok, illetve az eltartottainak a létfenntartásához szükséges dolgok.
Hitükben az Ítélet napja során Isten mindenkitől számonkéri, hogyan szerezte, mire költötte, és mire használta a vagyonát, valamint a testét.
A keresztények szerint az adományozásban két út lehetséges:
Az első a társadalomba ágyazott út, melynek során az ember családot alapít, felelősséget vállal, azaz adózik, valamint az egyháznak is adózik, és ezen felül is adományoz. Alkalmi formában segélyszervezeteknek, vagy vészhelyzet esetén egyéni felajánlásokat tesz. A keresztények szerint ezek az adományok tartják mozgásban a világot, és működtetik a társadalmat. De az ember elsődleges felelőssége mindig a családjával, és ennek létfenntartásával szemben van.
A második út a keskeny, szentek, és szerzetesek, valamint a remeték által járt út, mely az illető teljes életének fölajánlását jelenti. Vannak szentek, és vértanúk akik ezt az életük árán tették, de a keresztények szerint ez nem szükséges ahhoz, hogy az ember megvalósítsa az élethivatását.
Hitük szerint míg az említett első út a társadalom működéséhez szükséges, addig ez a második út adja az élet tartalmát, és mélyíti az élet értelmességét. Néha ezt lelki küzdelemnek is nevezik.
A keresztények szerint ez utóbbi a magasabb rendű út, és sokáig próbálták ezt fő szabálynak megtenni a kereszténységen belül.
Viszont manapság intenek attól, hogy adakozás kérdésében is túlzásokba essen az ember. Mert ha az adakozás miatt a saját megélhetésünk, vagy egészségünk kerül veszélybe, akkor az lehetetlenné tesz minden további adakozást is, tehát káros.
A hinduk szerint az emberek anyagi helyzetében levő különbségek a korábbi tetteik következményei. Eszerint ha valaki jótetteket hajt végre, akkor ebben az életben, vagy a következőben jutalmat kap, jó születést, szép testet, és gazdagságot. Aki viszont önző az ennek ellentétét, tehát szegény és szerencsétlen lesz.
Hitük szerint viszont az emberi élet célja nem az, hogy az előző tetteink gyümölcseit élvezzük, hanem az, hogy visszataláljunk Istenhez, és őt szolgáljuk. Ezért hitükben nem csak az anyagi ínséget kell csillapítani, hanem abban is segítenünk kell a rászorulónak, hogy az Istennel való kapcsolatát helyreállítsa.
Magunk számára meg kell elégednünk a szükségleteink biztosításával, de ugyanakkor nem kell odáig menni, hogy az adakozás miatt a saját létfenntartásunk veszélybe kerüljön.
A buddhizmusban az egyik legalapvetőbb tanítás az önzetlenség (Dana). Ennek alapján építik, és tartják fenn a buddhista kolostorokat, és ezért adományoznak a világi buddhisták a szerzeteseknek, akik cserébe vallási útmutatást nyújtanak a hívők számára.
De mivel vannak adományok, melyek többet ártanak, mint használnak, ezért Buddha megpróbált megfelelő tanítást adni, és tanítványaiban olyan készségeket kialakítani, melyek fejlesztik a bölcs belátást, és ami alapján a vallás követői mérlegelni tudják a lehetőségeket. Ezek közül az első, hogy nem árthatunk sem magunknak, sem másoknak. Testünk, mely tudatunk hordozója felbecsülhetetlen értékű, ezért nem tékozolhatjuk el, és nem dönthetünk máséról sem.
Szerintük az emberek több okból adakoznak, melyek a személyes érdemtől a teljesen önzetlen adakozásig sokfélék lehetnek. Ezeket mind értékesnek tartják, de ugyanakkor hangsúlyozzák az adakozó gondolati, és érzelmi állapotának fontosságát. Hitükben ugyanis folyamatosan felül kell vizsgálni az indítékainkat, és arra kell törekedni, hogy ezeket megtisztítsuk. Mivel életünk elválaszthatatlan a többi élőlény lététől, ezért a buddhisták szerint fontos elgondolkodni azon, hogy mi az amiért felelősséget kell vállalnunk, és mi az, amiért a felelősséget rajtunk kívül senki más nem vállalhatja. Ezt a különbségtétel képességét tartják ők bölcsességnek.
A humanisták szerint mivel társas lények vagyunk ezért bele tudjuk élni magunk egy nehézségeket tapasztaló személy helyzetébe, és ez alapján akár cselekvésre is hajlandóak vagyunk. Ezt nevezzük szolidaritásnak.
Szerintük fontos tudatában lennünk azoknak a dogoknak, melyek embertársaink életét nehézzé teszik, és ha képesek vagyunk, akkor tennünk azért, hogy ez megváltozzon. Itt nem csupán anyagi segítségre kell gondolni, bár az az egyik legrugalmasabb módja a segítésnek. Adhatunk azonban időt, nem anyagi erőforrásokat, vagy néha egyszerűen a meglevő erőforrásaink valamelyikét azoknak, akik segítségre szorulnak. Néha ez az emberi jogokért való kiállást jelenti. Máskor viszont a legjobb, ha egyenesen pénzt adunk az erre rászorulóknak, mert ők maguk jobban tudják, hogy épp mire van szükségük. És bár egy ruhacsomag hasznos tud lenni, de megeshet, hogy abban a pillanatban az illetőnek épp nem arra van legégetőbb szüksége. A humanisták számára fontos a másik ember autonómiájának, és egyéni körülményeinek a figyelembevétele is.
A humanisták azt gondolják, hogy a szabad, jogokkal felruházott egyének közti csere az együttműködés, és a bizalom, végső soron pedig az erény alapja is. Ahogy országok közt a kereskedelem a legjobb recept a barátságra, és a békére, úgy az egyenlő felek közti együttműködés, és a csere az alapja a bizalomnak, és a kiegyensúlyozott társadalomnak. Nem értenek egyet azzal az elképzeléssel sem, miszerint az emberek önérdeke elkerülhetetlenül önző, és kapzsi viselkedéshez vezet.
Azt gondolják, hogy a társadalomban való élet jelentősen befolyásolja azt, ahogy az emberek bánnak egymással. Tehát az emberek közt nem az ösztönök a meghatározók, mert ezek közül egyesek a köz javát szolgálják, míg mások épphogy ezzel ellenkeznek. Ezért a humanisták szerint a társadalmat úgy kell alakítani, hogy az előbbieket támogatja, és utóbbiakat elítéli.
Egyes humanisták élesen megkülönböztetik az együttérzést, és az adakozás erkölcsi alapját. Vannak akik szerint pont nem az együttérzés alapján kell dönteni arról, hogy kinek a javára adakozunk. Peter Singer erkölcsfilozófus szerint mivel az együttérzés érzelmi alapú, és az érzelmeink manipulálhatók, ezért annak érdekében, hogy hatékonyan, és több jót hozzunk létre a világban szükséges az elménket is használni. Sőt egyenesen azért érvel, hogy inkább a racionálisan gondolkodó részünkre kellene hagyatkoznunk, mintsem arra az empatikus, együttérző részünkre, amely meghatódik, vagy bűntudatot érez egy-egy jól elkészített reklám hatására. Ennek következtében pedig egy olyan szervezetnek adjuk a pénzünket, amely nem a leghatékonyabban, vagy nem a legsürgősebb problémákat kezeli. Megfigyelhetjük ezt abban is, ahogy az éves adó 1% kedvezményezett szervezetei általában mindig ugyanazok a szervezetek. És mindig a beteg gyerekek, és az aranyos állatok vezetik a listát. Pedig a világ, vagy akár a közvetlen környezetünkben is nem feltétlen ezek a legégetőbb problémák.
A másik véglet a hirtelen köztudatba kerülő problémák, mint egy háború, vagy természeti katasztrófa áldozatainak való gyűjtések, és amelyek ugyanolyan gyorsan felejtődnek el, ahogy megjelentek.
Ezért egyes humanisták szerint adakozni is megfontoltan kell. Akkor tudunk ugyanis a lehető legtöbb jót tenni azokkal az erőforrásokkal, amelyekkel rendelkezünk, ha körültekintően adakozunk bizonyos, jól kiválasztott szervezeteknek.
Vannak szervezetek, amelyek nem pénzt, hanem önkéntes munkát ajánlanak fel a rászorulóknak. Ezek közül érdemes azt választani, amely helyileg közel van a lakhelyünkhöz, ezáltal jobban fel tudjuk ismerni az igényeket, és valószínűbb, hogy ténylegesen segíteni tudunk. Illetve fontos, hogy olyan módon segítsünk, ami nem esik nagyon kívül a képességeink hatáskörén. Jó ötletnek tűnhet ugyanis iskolát építeni szegény afrikai gyerekeknek, de ha mi magunk nem vagyunk kőművesek, vagy építészek, akkor az amatőr munkánkkal sokkal rosszabb minőségű segítséget adunk, mint ha otthon maradtunk volna, és pénzt küldünk, hogy valaki hozzáértőbb két jobb minőségű iskolát építsen ugyanazoknak a szegény gyerekeknek.
Egyeseknek visszásnak tűnhet úgy válogatni szervezetek és kedvezményezettek közt, mintha egy kanapé vásárlásáról döntenénk, de a hatékony altruizmus képviselői szerint nem kell ebben különbséget látnunk.
Ők azt javasolják, hogy három főbb szempontot vegyünk figyelembe, mielőtt úgy döntünk, hogy egy bizonyos szervezetnek adományozunk. Ezek a következők:
1. Méret – lehetőleg sok ember életét jelentősen befolyásolni tudó téma legyen.
2. Hanyagolt téma – jelenleg kevesen dolgoznak rajta.
3. Megoldható – olyasmi, amit többlet erőforrással jelentősen lehet befolyásolni, vagy akár végleg meg is lehet oldani.
Ezen iránymutatások segítségével újra meg újra dönthetünk azokról a témákról, amelyeket érdemes támogatni, és ezáltal valós hatással lenni a világra. De, mint minden a humanizmusban, ezek is csupán javaslatok, nem pedig abszolút szabályok.
Bár a humanisták alapvetően minden emberi életet ugyanannyira értékesnek tartanak, de ugyanakkor megértők az egyéni elfogultság iránt is. Valamint teljesen érthetőnek gondolják azt is, ha valaki nem érez késztetést adakozásra. A humanizmusban nincsenek előírt kötelességek, tehát a humanistáknak nem kötelező a vagyonuk vagy az erőforrásaik egy meghatározott részét eladományozni, annak ellenére, hogy egyes humanisták akár így is dönthetnek.
Tehát röviden annyit mondhatunk, hogy humanistaként nincs kötelezettség, hanem csupán javasolt, hogy ha teheted, hagyd hátra jobb helyként a világot, mint ahogy te magad kaptad.
Források
Lichtig, T. (2016). How to give better. New Humanist, (Autumn), 18.-21.
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (1st ed.) Central könyvek, Budapest
Ridley, M. (2011). Az erény eredete (első kiad.) Akadémiai Kiadó, Budapest
Singer, P. (2011). The expanding circle. Princeton University Press, New Jersey
Topić Peratović, N. (2014). Humanism for Children (1st ed.) Center for Civil Courage, Zagreb
Minden második magyar adakozott idén
Nem annak adományozunk, aki a legjobban rászorul
Hagyaték
Szülinapi adománygyűjtés
How do I create a birthday fundraiser on Facebook?
Introduction to Effective Altruism
Traditions of giving in Buddhism
Wealth and poverty
Kommentelnél? Katt ide.
Humanista Élet 