Minden, amit tapasztalunk – legyen az öröm, vagy fájdalom, érdeklődés vagy unalom – információként jelenik meg az agyban. Ha képesek vagyunk irányításunk alá vonni és kontrollálni ezt az információt, eldönthetjük, milyen legyen az életünk.
Hogyan lehetünk boldogok?
Sok ember számára a boldogság elképzelhetetlen Isten nélkül. Nem tudják, mi módon lehet boldognak lenni, és ha esetleg jól alakulnak a dolgok, akkor kinek lehet majd hálát adni ezért.
Csíkszentmihályi Mihály, magyar származású amerikai pszichológus könyve a tökéletes élmények pszichológiájáról, akaratlanul is erre ad szekuláris alternatívát. A könyv az úgynevezett pozitív pszichológia egyik alapművének számít. Aki nem tudná, a pozitív pszichológia a pszichológia egy új ága, melynek célja a normális, és optimális pszichikai állapotok tanulmányozása. Míg az általános pszichológia a mentális betegségekkel, és ezek kezelésével foglalkozik, a pozitív pszichológia a normális mentális állapotú emberek életének, és élményeinek teljesebbé, és életük boldogabbá tételére fókuszál.
Bár nem explicit ateista mű, sőt többször pozitívan említi a vallást, és a vallásos rituálékat, ennek ellenére mégis az eddigi legszekulárisabb, és leginkább tudományos magyarázat, amit eddig olvastam arról, hogyan lehet természetfeletti elemek nélkül, és a szerencsére való várakozás nélkül boldognak lenni.
A könyv leírja, elemzi, majd gyakorlatilag receptet ad, a szerző által tökéletes élménynek nevezett jelenség eléréséhez.
A modell szerint a tudat alap-állapota a káosz, és ennek ellentéte a rend, amit az egyén kellemesnek, és akár ideális mentális állapotnak él meg.
Tulajdonképpen úgy is gondolhatunk rá, hogy minden céltudatos cselekedet célja valójában a káosz elleni védekezés. Azért vannak hobbink, azért csinálunk dolgokat, amelyeket nem muszáj, és azért beszélgetünk emberekkel, hogy efelett a mentális káosz felett uralkodni tudjunk. A normális állapot az, amikor tudunk erre törekedni. Amikor elveszítjük az uralmat a tudatunk tartalma felett, akkor beszélhetünk mentális zavarokról.
Csíkszentmihályi kutatásai alapján bemutatja, hogyan néznek ki azok az élmények, amelyekről az emberek azt mondták a legnagyobb örömet okoztak életük során. Ezeket nevezi ő tökéletes-, vagy csúcsélménynek. Azaz flow-nak.
A tökéletes élmény építőelemei a következők:
1. Olyan feladat, amit jó esélyünk van elvégezni.
2. Képesek vagyunk összpontosítani rá.
3. A célok világosak.
4. Létezik benne azonnali visszacsatolás.
5. Képesek vagyunk elköteleződni mellette, és figyelmen kívül hagyva a mindennapi aggodalmakat tudunk a feladatra koncentrálni.
6. Elősegíti a saját cselekedeteink feletti kontrollt.
7. Megszűnik a léttel való foglalkozás. De az élmény után az Én-érzés megerősödve tér vissza.
8. Közben megváltozik az időérzékelésünk.
Maga a tevékenység szinte bármi lehet, ami a mi saját esetünkben lehetővé teszi ezt a fajta élményt. A kutatásai során nagyon sokféle tevékenységet végző, sokféle hátterű embert vizsgált, és ami közös volt bennük az maga az élmény volt, nem pedig a konkrét tevékenység. Voltak akik hegyet másztak, mások zenét hallgattak, míg az egyik alany összetett locsolórendszert épített a saját kertjében, azért, hogy gombnyomásra szivárványt tudjon varázsolni, amikor kedve tartja.
Csak arra van szükség, hogy az ember valamilyen módon aktívan részt vegyen. A TV-nézés például azért nem tud ilyen tökéletes élményt nyújtani, annak ellenére, hogy vannak nagyon jó műsorok is, mert a tartalom fogyasztása passzív tevékenység, és nem ad lehetőséget az egyénnek arra, hogy ezáltal rendet teremtsen az elméjében.
Élvezet vs. öröm
Nem elég csak élvezetekkel teli életet élni, mert pusztán az élvezetek nem fejlesztik az Én-t. Az örömteli cselekvések, leginkább azok, amelyek képességeket, és teljes figyelmet igényelnek viszont fejlesztik az Én-t. A drogok is megváltoztatják a tudat tartalmát, de nem növelik az én uralmát a tudat felett.
Az öröm, a flow, akkor jelenik meg, amikor uraljuk a tudatunkat, és a kihívás nagysága arányban áll az egyén cselekvési képességével. Más szóval a feladat pont annyira nehéz, hogy még épp meg tudod csinálni, ha teszel még egy kis erőfeszítést. De ugyanakkor még nem annyira nehéz, hogy lehetetlen legyen.
Az énünk sérülékeny, és rengeteg pszichikai energiát vesztegetünk el arra, hogy megpróbáljuk helyreállítani a tudat rendjét, egy-egy sérülés – csalódás, vagy kudarc – után.
Mivel az áramlatban nincs helye az önvizsgálatnak, ezért a teljes figyelmünket maga a tevékenység köti le, és közben nem tudunk aggódni olyan dolgokon, amelyek nem tartoznak közvetlenül a feladathoz. Ez segíthet azoknak, akik például szoronganak, vagy valamilyen krízisen mennek keresztül. Ezért, ha van valamilyen hobbink, és beüt egy életkrízis, akkor a hobbinkba menekülünk, mert utána nyugodtabbak vagyunk, mint ha csak a problémán rágódtunk volna.
Ahhoz, hogy csúcsélményt éljünk meg a következő lépéseket javasolt követni:
1. Tűzzünk ki egy általános célt, és ezen belül annyi reális célt, amit meg tudunk valósítani.
2. Találjuk meg, hogyan tudjuk mérni a célhoz képest a haladásunkat.
3. Összpontosítsunk a tevékenységre, és ha lehet finomítsunk a feladatvégzésen.
4. Fejlesszük a készségeinket, melyek szükségesek a feladatokhoz.
5. Ha unalmas kezd lenni, emeljük a tétet addig, amíg ismét kihívás lesz.
Ha sikerül valamilyen tevékenységgel ezt a sajátos, rendkívül kellemesnek megélt állapotot elég gyakran, elég hosszú ideig megélnünk, akkor Csíkszentmihályi szerint tulajdonképpen ez maga a boldogság.
A teljes, avagy a boldog élet mércéje az, hogy minél gyakrabban ilyen optimális állapotban legyünk, és megéljük ezt a fajta tökéletes élményt. Ez akkor is segít, ha az életünk többi része messze van a tökéletestől.
Mivel az életünk minősége, és a boldogságunk szintje egy mélységesen személyes dolog, ezért nem létezik egyetemes recept arra, hogyan legyünk boldogok. Viszont, mindaz, ami történik velünk a tudatunkon belül, a saját, személyes tapasztalásunkon keresztül jut el hozzánk. Az életünket azok a végtelenül sok apró pillanatok alkotják, amelyekben többé vagy kevésbé voltunk boldogok. Ha elsajátítjuk azt a képességet, hogy uralni, vagy legalábbis időnként rendezni tudjuk a tudatunk tartalmát, akkor közelebb kerültünk az egyetlen valós boldogsághoz.
Ahhoz, hogy boldogok legyünk ugyanis nem szükséges, hogy teljesen rendben legyen az életünk, vagy gazdagok, és sikeresek legyünk. Szerény körülmények közt, egyszerű emberként is lehetnek saját, személyre szabott tökéletes élményeink, amelyek következtében rendkívül boldogok lehetünk. A boldogság tulajdonképpen a belső élet komplexitásának, és a tudat rendezettségének, illetve a saját képességeink feletti uralom együttes érzésének következménye. Ehhez pedig arra van szükség, hogy úgy legyünk képesek irányítani a saját tudatunkat, hogy a rend létrejöjjön, és megéljük a tökéletes élményt.
Ehhez nincs szükség külső, netán természetfeletti, dolgokra. Elég vagyunk mi magunk, és a saját elménk. Az egyetlen otthon, ahol tulajdonképpen mind élünk.
Mi lehet flow-forrás?
Bármilyen tevékenység, melynek során az idegrendszer információt kell feldolgozzon. Ez lehet jóga, hegymászás, vagy bármilyen sporttevékenység, amely a testet megmozgatja. De lehet zenélés, vagy akár zenehallgatás. De nem háttérzeneként, hanem tudatosan hallgatott zene.
Vagy lehet írás. Akár naplóírás, ami sokszor fontos része a pszichoterápiás folyamatnak is. Az írás ugyanis lehetőséget ad, hogy tudatosan elemezzük, és megértsük a saját élményeinket. Ezáltal fejlesztve a saját magunkkal való kommunikációt, a saját élményeink feldolgozását, és rendet teremtve a gondolatainkban.
Csíkszentmihályi szerint amióta a siker és a teljesítmény vált mértékadóvá sokkal kevesebbre értékeljük a szubjektív élmények minőségét. Pedig a saját életminőségünk szempontjából pont ez az, ami fontos.
Nekem is például hasonló indokom van ennek a blognak az írására. Akkor is, ha nem keresek vele pénzt, de az írás által igyekszem rendszerezni a humanista szemlélettel kapcsolatos gondolataimat. Nem csak magamnak, de elsősorban magamon keresztül.
Amikor azt érezzük, hogy akaratunk ellenére kell valamire odafigyelnünk, az olyan, mintha elvesztegetnénk a pszichikai energiánkat. Ahelyett, hogy a saját céljaink elérésében segítene, valaki másnak a vágyait testesíti meg. Ekkor úgy érezzük, mintha az ilyen feladatokra fordított időt elrabolnánk az életünkből.
Kutatások szerint az emberek akkor a legboldogabbak, amikor a barátaikkal, családjukkal lehetnek, vagy egyszerűen mások társaságában.
Az emberi kapcsolatok alakíthatók, formálhatók, ha valaki rendelkezik megfelelő képességekkel.
Minden új kapcsolat magában hordozza a lehetőségét az Én átformálásának. Nekünk csak nyitottnak kell lenni másokra. De ne feledjük közben azért használni a józan eszünket sem.
Viszont fontos, hogy folyamatosan új kihívásokra leljünk mások társaságában. Pusztán belső eszközökre támaszkodva ugyanis nagyon nehéz rendet teremteni az elmében.
A tökéletes tökéletes élmény
Nem gondolom, hogy valaha is teljesen uralkodni tudunk a belső tapasztalásunkon, vagy a gondolatainkon. Ez egyike azoknak a buddhista filozófiából, és vallásgyakorlásból eredő gondolatoknak, amelyek a való életben, az átlagembernek egyszerűen lehetetlenek. Viszont ebben is, mint minden másban, a vallásos extrémek, és a tökéletességre való törekvés inkább akadály, mintsem valódi segítség.
Amire viszont lehet törekedni az az, hogy hogyan tudunk a lehető legközelebb jutni a számunkra elérhető, de kényelmes szintű önuralomhoz. És nem baj, ha tulajdonképpen soha nem érünk oda.
Ha futni kezdünk, akkor a célunk nem lehet az, hogy megdöntsük a jelenlegi világrekordot hosszútávfutásban. Akkor sem, ha ez egyeseknek valós lehetőség. Ha kiderül, hogy mi vagyunk az a kivételes személy, aki abban a dologban világklasszis lesz, akkor az majd kiderül a folyamat során. De az első lépés után mindig azt kell szem előtt tartsuk, hogy mi magunk miért tesszük ezt? Nekünk mi motiváló? A mi testünknek miért jó ez a fajta mozgás? Ha erre megvan a válaszunk, akkor el tudunk merülni a tevékenységben, a magunk örömére, és nem fog számítani a verseny, és nem lesz zavaró nyomás.
Ne feledjük, hogy a céloknak reálisnak, azaz megvalósíthatónak kell lenni. Számunkra megvalósíthatónak. Nem valaki másnak, valahol távol, vagy a TV-ben.
A boldog élethez pedig ez a fajta attitűd kell. Nem a legjobbnak kell lenni, hanem nekünk kell jónak lenni azoknak a tevékenységeknek, amelyekkel kitöltjük az életet.
Önuralom
Jelenlegi kultúránk nem becsüli sokra az önuralom képességét. Lásd a sok online vitát, a politikát, vagy akár a közbeszédet uraló hangnemet. Mindenhol kontroll nélküli érzelmi viharok söpörnek végig, és tesznek kárt. Korunk egyik nagy kihívása visszaszerezni a tudatunk feletti kontrollt. Fontos, hogy milyen, és mennyi információt engedünk be a tudatunkba, mert ez határozza meg az életünk tartalmát, és minőségét.
Ha boldogok akarunk lenni, Csíkszentmihályi szerint, drasztikusan változtatnunk kell azon, mit tartunk fontosnak, és mit nem. Azt javasolja, függetlenítsük magunkat a társadalom jutalmaitól, és helyettesítsük ezeket az általunk kiszabott célokkal és jutalmakkal.
A csúcsélmény, a flow, nem abszolút értelemben jó. Egyáltalán nem egy új vallást, vagy babonásan hajszolandó, irreális célt javaslok ezzel az egésszel. A flow megtapasztalása azért jó, mert az erre való törekvés során megtanítod magad a saját tested, és Éned uralására. Ezáltal megerősödsz, és a személyiséged is fejlődni tud. Mert megtapasztalod, hogy képes vagy, és megismered a saját határaidat.
Ezek olyan fontos képességek, amelyet nem tanítanak az iskolában, és amit a passzív fogyasztás-alapú kultúránk soha nem fog tudni eladni neked, mert ez nem egy késztermék. A saját képességeid fejlődése, és a saját tudatod uralása nem található meg egyetlen webshopban sem.
Egy élmény azért lesz tökéletes, számodra, mert egyezik a te képességeiddel, és céljaiddal. Maga a kitűzött cél tesz rendet a tudatban. Ha van valami, amire tudunk koncentrálni, és ami célt ad az elménkben tobzódó energiának, akkor ezek az erőforrások arra fognak összpontosulni, és minden más háttérbe szorul. Beleértve az aggodalmainkat is. Ezáltal a boldogtalanság hiánya lép fel. Azaz a boldogság.
Röviden
A Flow – az áramlat könyv tanácsa a boldogságról csupán annyi, hogy akkor lelünk harmóniára mindabban, amit csinálunk, ha az egész életünket átalakítjuk egyetlen áramlat-tevékenységgé, melynek céljai egységesek, és állandóak. Akkor élünk értelmes életet, ha egy kellően nehéz célt tűzünk ki magunknak, és az életünket azzal töltjük, hogy elsajátítsuk az ennek megvalósításához szükséges képességeket.
A pszichikai energiánkat csak ebbe érdemes fektetni. Kerüljük, ha lehet, minden más fajta, ettől eltérő célokkal való foglalkozást, és az üres időtöltést, illetve a passzív tartalomfogyasztást.
Ehhez első lépésben ismerjük meg az emberi akarat határait, és fogadjuk el, hogy nem tudunk uralkodni a világegyetem felett, hanem együtt kell működnünk vele annak érdekében, hogy elérjük a saját céljainkat.
Ha ezt sikerül megtennünk, akkor megkönnyebbülve tudunk végre arra koncentrálni, ami igazán boldoggá tesz minket, és ami által kiteljesedik az életünk. A boldogság pedig itt kezdődik.
Kommentelnél? Katt ide.
Humanista Élet 