Peter Singer „A szélesedő kör” c. könyve nem jelent meg magyarul, viszont humanista szempontból elég érdekes gondolatot fogalmaz meg ahhoz, hogy itt beszéljek róla.
Ha az erkölcsi szabályokat nem arra hivatkozva ajánljuk, ahogy azok jót tesznek a csoportnak, akkor mégis milyen alapon ajánljuk őket?
Amikor egyesek azt állítják, hogy bizonyos erkölcsi szabályokat kell követni, de ezt semmilyen objektív indokkal nem tudják alátámasztani, akkor tulajdonképpen csak a saját, személyes preferenciájukra hivatkoznak. Objektív szempontból viszont egyetlen preferencia sem esik nagyobb latba, mint bármely másik. Akkor sem, ha egyesek hasonló erősséggel vannak róla meggyőződve róluk.
Ezért meg kell kérdőjeleznünk minden olyan objektívnek nyilvánított erkölcsi igazságot, amit az ilyen állítások feltételeznek.
Bár a könyv nem mondja ezt ki, de én ebbe a kategóriába sorolnám a vallásos dogmákat, és bármely olyan babonás meggyőződést, amiben emberek erőteljesen hisznek, de amit nem tudnak igazából megindokolni. Ha kitartóan kérdezed őket, akkor előbb-utóbb ott kötnek ki, hogy a dolog egyértelmű, és azt mindenki tudja. És pontosan erre számítanánk, ha olyan személyes preferenciákról van szó, amelyek nem igazabbak, és nem szentebbek csupán attól, hogy valaki igazából hisz bennük.
De nem kell arra gondolni, hogy a könyv valamiféle abszolút relativizmust hirdetne, mert akkor én sem ajánlanám. Sőt, egy nagyon érdekes erkölcsfejlődési modellt mutat be.
Az erkölcs evolúciója
Singer szerint az erkölcs a társas ösztöneink, és az értelmes gondolkodásra való képességünk közös terméke. Szerinte az erkölcs egyfajta érvelési mód.
Az emberi együttélés csoportos jellege miatt szükség volt bizonyos fokú altruizmusra, és ez, mivel hasznosnak bizonyult, biológiailag öröklődővé vált, és elterjedt az emberiségben. Majd, az értelmes gondolkodás kialakulásával, ehhez csatlakozott a racionális erkölcsi érvelés is. E két elem találkozásából jött létre az emberi erkölcs.
A könyv hosszasan elemzi egy E. O. Wilson nevű filozófus szocio-biológiai erkölcselméletét, és kimutatja, hogy az emberi erkölcs nem magyarázható csak és kizárólag biológiai alapon.
Manapság divatos mindent a biológiára visszavezetni, és mindent a génekkel magyarázni, de ez a fajta érvelés figyelmen kívül hagyja, hogy az emberek racionálisan gondolkodó, eszközöket, és kultúrát építő lények, nem pedig csupán biológiai gépezetek. Az emberi kultúra által létrehozott mentális, és fizikai eszközök visszahatnak az emberi gondolkodásra, és ezáltal az erkölcsi gondolkodásra, vagy ítéletalkotásra.
Ennek a visszahatásnak következtében pedig szükségessé válik, hogy az emberi erkölcs egyre univerzálisabb, és egyre objektívebb próbáljon lenni.
Mert az emberi társadalomban nem lesz elég csupán a saját érdekeinkre hivatkozni. Hanem egyre inkább arra kell törekednünk, hogy az erkölcsi kérdésekben adott indoklásaink minél több ember számára érthetőek, és ezáltal elfogadhatók legyenek.
Az emberi jogok általáltalánosulása
Erkölcsi álláspontjainkat meg kell tudjuk védeni másokkal szemben. Különben elutasításba ütközhetünk.
Tény, hogy vannak érdekeink, de ezen túl van elég értelmünk is ahhoz, hogy belássuk, nem csupán a mi érdekeink léteznek, és felismerhetjük, hogy a saját érdekeink nem fontosabbak, mint mások érdekei.
Ehhez elsősorban arra van szükség, hogy képesek legyünk a másik nézőpontjából látni a dolgokat, ahonnan a saját érdekeink nem számítanak. Bármely személyes érdekeinkre való hivatkozást egy valamilyen szélesebb körű, független érdekhez kell kapcsolódjon.
Valami más indokot kell adni, mert nem elég csak arra hivatkozni, hogy az én tetteim nekem, a családomnak, a közösségemnek jók, míg te arra hivatkozol, hogy a te tetteid neked, a te családodnak, a te közösségednek jók. Egy ilyen érvelés mindenképp döntetlenhez – később pedig konfliktushoz – vezet.
Ezért van az, hogy a minden emberre, és nem csupán kis létszámú emberi közösségekre való hivatkozást használ mindenki. Egyszerűen azért, mert ennek az emberiség kategóriának akkora presztízse van. Egy olyan érv, ami minden emberre vonatkozik sokkal erősebb, mint az, ami egyértelműen csak egy szűk csoport érdekeit fedi. Ez akkor is igaz, ha maga az állítás hamis, és manipulatív szándékkal hangzik el.
De nem volt ez mindig így.
Modern erkölcsök
Egyetemes emberiségre hivatkozni egy modern kori fejlemény. Az ókorban, például Platón idején, a „mindenki”-re való hivatkozás egy sokkal kisebb csoportot jelentett, nem pedig a teljes emberiséget.
Korábban ugyanis a kisebb mobilitás, a kevesebb intellektuális párbeszéd és vita miatt az embereknek sokkal kevesebb lehetősége volt arra, hogy találkozzon a sajátjától különböző értékrendekkel. Ezért nem is kellett megküzdenie az értékrendje konfliktusaival. Manapság ez elkerülhetetlen.
Ezért az erkölcsi kör, azaz azok köre, akikre az erkölcs vonatkozik, és akiknek meg kell indokolnunk az erkölcsi döntéseinket, sokkal szélesebb, mint régen.
Az erkölcsi kérdések a szűk családi körtől kezdődően, a nemzetközi konferenciák asztaláig minden szinten megvitatásra kerülnek. Miután pedig ez a fajta párbeszéd elindul, nekifeszül az eredetileg korlátolt erkölcsi határainknak, és kifelé feszíti azt. Az erkölcsi kör ezáltal tágul.
Napjainkban ez oda vezetett, hogy az erkölcsöt egyre több embercsoportra, továbbá más élőlények csoportjára is, sőt a környezetünkre, és a bolygóra is kierjesztettük. Lásd a különféle civil jogi mozgalmakat, a szexuális orientáció, és szexuális identitás elismeréséért küzdő mozgalmat. Vagy az állati jogok kiterjesztését, és az állatkísérletek szabályozásainak módosítását. Valamint az egyre sürgetőbb fontosságú, bár néhol már-már misztikumba forduló zöld mozgalmakat.
A kör tágul
Át kellene tehát fogalmaznunk az erkölcs fogalmunkat.
Mivel az emberek mindig is társas csoportokban éltek, ezért már kezdettől fogva szükség volt a közösségi viselkedés szabályozására, és megfelelő keretekben való tartására. A racionális gondolkodásunk fejlődésével többé nem csupán az ösztönös, vagy pusztán érzelmi alapú kölcsönösségre alapoztuk a viselkedésünket, hanem a megfontolt, racionális, és erkölcsös gondolatokra is.
Az evolúciós folyamatok szerepe nem elhanyagolandó, de a modern ember erkölcsét sokkal inkább az határozza meg, hogy milyen kulturális, és milyen erkölcsi hatások érik. Egyénként nagyon sok olyan dolgot csinálunk, aminek nincs evolúciós értelme. Viszont a társas közösségünkben nagyon is sok értelme van annak ahogy érvelünk, és cselekszünk.
Az erkölcsi szabályok nem kivétel nélküli igazságok. Ahogy a világról alkotott tudásunk, és az értelmünk hatásköre tágul, úgy növekszik azon kérdések, és csoportok köre is, amelyre az emberi erkölcsöt alkalmazzuk.
És ez a folyamat még mindig nem ért véget.
A ma felvilágosult gondolkodása gyakran válik a holnap maradi konzervativizmusává.
Kőbe vésett szabályokat osztogató istenek nélkül pedig ennek iránya rajtunk múlik.
Kommentelnél? Katt ide.
Humanista Élet 