Minden évben Június 21.-én ünnepeljük a nemzetközi Humanista világnapot.
A hagyomány a nyolcvanas évek óta létezik, és egy lehetőség Humanistáknak, és Humanista szervezeteknek arra, hogy nyilvánosan beszéljenek a Humanista értékekről, és megosszák az elképzeléseiket a világot érintő kérdésekről. Ennek „örömére” beszéljünk egy fontos Humanista kérdésről: az emberi jogok visszaszorításáról, és az ezért lobbizó, progresszív-ellenes szervezetekről.
Nem minden, a továbbiakban említett mozgalom, és szervezet rendelkezik politikai hatalommal. De szélsőséges álláspontjuk, és az ebből következő társadalmi figyelem miatt hatásuk jóval túlmegy a tényleges tagságuk hatáskörén. Társadalmi hatásuk ezáltal sokkal jelentősebb, és éppen ezért fontos tudnunk felismerni, és vitázni (cáfolni, szembeszállni) ezekkel a mozgalmakkal.
A haladás pillérei
Társadalmi értelemben vett haladás néhány fontos pilléren nyugszik. Ezek a következők:
Világnézeti szabadság – Egyetlen világnézet sem részesülhet előnyben, mivel mind ugyanolyan jogú polgárai vagyunk az országnak.
Szabad politikai véleménynyilvánítási és szerveződési jog – Az előzőből következően muszáj lehető legyen a szabad véleménynyilvánítás, és ennek következtében a szabad szerveződés.
Szabad önkifejezés – Nemi, és szexuális identitási szabadság. A szeretet és a személyiség szabad kinyilvánításának korlátozások nélküli lehetősége alapvető fontosságú, ugyanúgy, ahogy a szeretetkapcsolatok alapvető fontosságúak minden ember számára.
Testi autonómia – Abortuszhoz, és fogamzásgátláshoz való szabad hozzáférés. A gyerekek önálló, szabad emberként való kezelése. A másik személy testi autonómiájának tiszteletben tartása, eltérő vélemény vagy preferencia estén is. A transz emberek létjogosultságának elismerése.
Anti-szekuláris és vallásos lobbi
Természetesen a vallásos közösségeknek is jogukban áll nézeteiket megosztani a világgal. Viszont Magyarországon az a sajátos helyzet állt elő, hogy államilag elismert egyházak léteznek, és a hivatalos állami ideológia egyre erőteljesebben keresztény-konzervatív. Túllépve ezáltal a szabad véleménynyilvánítás határán. Mivel a társadalom egészét érintő, a magyar jogban legmagasabb szintű jogforrásba, az alaptörvénybe is bekerültek vallásos elemek, amelyekkel még csak a legtöbb hívő magyar állampolgár sem feltétlen ért egyet, ezért mondhatjuk azt, hogy ma, Magyarországon egyes vallásos közösségek kivételezett helyzetben vannak.
De egyes vallásos irányzatok túlzott hatása nem csak az alaptörvény szövegében láthatóak. Az elmúlt két kormány ideológiailag egyre erőteljesebben konzervatív irányt vett, és ebben kiemelt szerepet kap a keresztény-konzervatív színezet.
Ilyen pozícióból kiindulva egyes vallásos csoportok képesek hatni olyan politikai döntésekre is, amelyek mindenkit érintenek. És mivel ezek olyan konzervatív-, és vallásos ideológiai alapokon nyugszanak, amelyek erőteljesen ellenzik a haladást, és a nem keresztény értékrendeket, ezért erőteljes hatalmi fölényük veszélyt jelent magára a demokráciára is. Magyarország állampolgárainak többsége bár hajlamosabb konzervatívnak lenni, de nem kimondottan keresztény. Ezért az ők érdekeiket egy erősen keresztény ideológiájú vezetés nem képviseli demokratikus értelemben.
Mivel a jelenlegi kulturális közegben a sokszínűség kimondottan nagy ellenkezéssel szembesül, ezért ennek a folyamatnak a következményei különösen veszélyesek azok számára, akik nem tartoznak a hivatalos ideológiai vonalon belül. Ilyen környezetben nem lehetünk biztosak a demokratikus alapjogok, az egyéni szabadság, és az emberi jogok tiszteletben lesznek tartva. Sőt akár azt is mondhatjuk, hogy már most súlyosan sérülnek. Lásd például a nemváltoztatás jogi akadályait.
Ebben a környezetben a szélsőséges keresztény-konzervatív mozgalmak és szervezetek még nagyobb veszélyt jelentenek. Egy jól működő demokráciában a szélsőséges csoportok államilag jól meghatározott korlátok közé vannak szorítva, ezáltal csökkentve a társadalomra káros hatásaikat. Viszont a jelenlegi magyar helyzet ennek épp ellenkezőjének melegágya. Éppen ezért fontos, hogy tudatában legyünk ezen szélsőséges csoportok létével és ideológiájukkal.
Kit nevezünk szélsőségesnek?
Manapság a közbeszédben ha felmerül a szélsőséges ideológiák kérdése, az egyik első reakció az, hogy valaki rossz néven veszi a „szélsőséges” kifejezés használatát. Akkor is, ha ez az adott helyzetre, vagy csoportra találó kifejezés.
Ez a fajta reakció, ami a szólásszabadság, és a szabad véleménynyilvánítás fogalmainak félreértelmezésére alapszik, része az egyre erősödő szélsőséges retorikának. Tehát először is határozzuk meg, hogy kiről beszélünk a továbbiakban, amikor a „szélsőséges” kifejezést használjuk.
Szélsőséges egy olyan pozíciót vagy ideológiát képviselő csoport, amely keményvonalas módon értelmez bizonyos vallásos tanításokat, amely erőteljesen ellenzi a haladás, és a változás bármely formáját, és amely céljai érdekében hajlandó korlátozni, sőt egyese esetekben teljese mértékben szeretné megszüntetni a demokratikus társadalmi berendezkedést.
Ezen szervezetek közül sokan gyilkosságnak nevezik az abortuszt, egyenlőségjelet tesznek a homoszexualitás és a pedofília közé, nem tisztelik a gyerekek jogait, és autonómiáját, illetve nyíltan ellenzik a demokrácia intézményét. Sokan közülük rendkívül durva nyelvezetet használva, rögeszmésen gyalázzák a más szexuális vagy nemi identitással rendelkező embereket. Ezen szervezetek sokszor aktívan lobbiznak, vagy más tevékenységük által tesznek azért, hogy az LMBT jogokat, vagy a nők, és gyerekek jogait korlátozzák.
Új köntös, régi tartalom
Mindez nem új jelenség. Különösen nem Magyarországon, ahol a társadalmi kérdésekben a legtöbb ember erősen konzervatív. Igen, még a magukat demokratának, vagy liberálisnak nevezők is.
Vallásos körökben ez nem meglepő attitűd. Viszont éppen ezen gondolatok széles társadalmi elismertsége, és az egyházak, és a vallás automatikus tiszteletével ötvözve, még nem-vallásos körökben is erőteljesen érezhető a keresztény-konzervatív világnézet erőteljes hatása.
A kortárs szélsőjobboldali mozgalmak pontosan ezt a társadalmi berendezkedést lovagolják meg.
Néhány éve a konzervatív és (szélső)jobboldali szervezetek világszerte egy nagy arculatátváltáson mentek át. Eltulajdonítottak több progresszív kifejezést, és újraértelmezték őket a saját ideológiájuknak megfelelően. Mindebben annyira sikeresek voltak, hogy bizonyos társadalmi kérdéseket érintő fogalmaknak jelenleg az elsődleges értelmezése a konzervatív-jobboldali modern meghatározásra alapulnak, és nem a tényleges – sokszor tudományos – meghatározáson.
Ezen túlmenően pedig a közszereplés digitalizálása során az online jelenlétüket, és hivatalos dokumentumaikat sokszor olyan mértékben átfogalmazták, elrejtve a tényleges üzenetüket, hogy sokszor egyenesen értelmezhetetlen szövegek találhatók csak egy-egy szervezet saját honlapján. Gyakran semlegesnek hangzó, vagy egyenesen progresszív fogalmakat tartalmazó neveket választanak a szervezet vagy mozgalom nevének. Sokan szoros kormányközeli kapcsolatokkal rendelkeznek.
Viszont van egy jellegzetes duplabeszél szótáruk, aminek elemeit ha felismered, akkor egy kevés utánajárással elég biztosan beazonosíthatók az ideológiai, vagy egyenesen anyagi kapcsolatok egyes szélsőséges szervezetek közt.
Tehát gyakorlatilag csak a szöveg, és ennek tálalása változott, maga a mögöttes tartalom nem.
Kortárs magyar példák
Bár a következő szervezetek közül nem mind vannak hatással a tényleges politikai döntéshozási folyamatokra, de tevékenységükkel hozzájárulnak egy olyan társadalmi és kulturális közeg kiépítéséhez, amiben a félelem dominál, és ahol csak a szélsőséges álláspontok az elfogadhatók.
Ismerjünk meg néhány magyar példát.
Humanista Élet 