Hallgasd meg a cikket itt.
Magyarországon az utolsó halálbüntetést 1988. július 14-én hajtották végre.
Ha történik egy nagyobb közfelháborodást okozó bűntett gyakran felhangosodnak azok a hangok, amelyek a halálbüntetés visszaállítását követelik.
Egy 2007.-es februári felmérésében a magyarok 31%-a mondta azt, hogy „mindig is ellenezte a halálbüntetést”.
A vallások megoszlanak a halálbüntetés kérdésben. Van, amely minden körülmények közt tiltja, mint például a buddhizmus, mely szerint az élet elpusztítását mindig kerülni kell.
Ugyanakkor az életeken átívelő következményekben szintén hívő hinduk viszont engedélyezik a halálbüntetést, azzal indokolva ezt, hogy erre a társadalom rendjének fenntartása, és a békés polgárok védelmének érdekében szükség lehet.
Mások, mint például a judaizmus követői technikailag engedélyezik a halálbüntetést, de a gyakorlatban lehetetlenné teszik ennek végrehajtását. A zsidók szent könyve, a Tóra, több helyen, és több módon beszél a halálbüntetésről. Mivel a Tórát nem lehet átírni, ezért a bölcsek különböző jogi szabályozások segítségével a gyakorlatban tették lehetetlenné a halálbüntetés végrehajtását. Szerintük erre azért van szükség, mert a Tórában említett halálbüntetés célja csupán az volt, hogy a vétkeseket elijesszék a bűnismétléstől. Manapság viszont elterjedtebb a hit, miszerint a világi bíróságok nem hozhatnak halálos ítéletet, mert ezt Istenre kell bízni, aki majd küld a vétkesre valamilyen büntetést (pl. betegség formájában).
Ehhez képest a kereszténység és az iszlám bizonyos esetekben elfogadhatónak tartja a halálbüntetést. Bár a keresztények hiszik, hogy büntetésnek amennyire lehetséges, hozzá kell járulnia a vétkes megjavulásához, de ugyanakkor azt is gondolják, hogy a büntetésnek a vétség súlyosságával kell arányosnak lennie. Ezért, annak ellenére, hogy hiszik, a modern államok rendelkeznek olyan lehetőségekkel, melyek hatékonyan tudnak büntetni, a keresztények továbbra is szükségesnek tartják a halálbüntetést.
Hasonló módon, az iszlám vallásjog szerint, ha valaki szándékosan okoz romlást, ha ez visszafordíthatatlan, és nem állítható helyre, akkor az elkövetőre akár halálbüntetést is ki lehet szabni. És bár az iszlám tiltja az önbíráskodást, de ugyanakkor azt is tanítja, hogy a büntetés célja a megtorlás mellett az elrettentés is. Ezért a halálbüntetést is elfogadhatónak tartják.
Sérti az emberi méltóságot
Szent könyvek hiányában a bűnözőkkel való helyes bánásmód megválaszolására a humanistáknak valami másra kell támaszkodniuk. Ezért a különböző büntetésformák erkölcsi vonatkozásait a humanisták az értelem, a bizonyítékok, az együttérzés, és az emberi méltóság figyelembe vételével vizsgálják. Ezek alapján pedig arra a következtetésre jutottak, hogy a halálbüntetés sérti az alapvető emberi jogot az életre, nem hatékony mint elrettentő büntetés, és ezen kívül még kegyetlen büntetésforma is.
A humanisták szerint a szenvedés elkerülése minden ember számára biztosított kell legyen, beleértve a bűnözőket is. Ha csupán arra koncentrálunk, hogy a bűnözési statisztikákat csökkentsük, akkor ezt a fontos szempontot szem elől veszíthetjük. Még a bizonyítottan bűnös emberek is emberek annak ellenére, hogy kárt okoztak másoknak. A humanisták szerint, ha szándékosan kegyetlenül bánunk azokkal, akik bűncselekményt követtek el, akkor megengedjük, hogy a társadalmunk kegyetlen és erőszakos egyen, ami mindenki másra is kihat. Ez főleg akkor fontos, ha valaki még csak gyanúsított, vagy esetleg ártatlanul ítélik el. Különösen fontos ez a halálbüntetés esetében. A humanisták szerint az előre eltervezett gyilkosság rossz, akkor is, ha az állam hajtja végre a polgárai nevében. Sőt, akkor talán még rosszabb is.
Hibák és előítéletek
Azokban az országokban, ahol még létezik halálbüntetés megfigyelhető, ahogy ez a büntetésforma követi a társadalomban jelenlevő előítéleteket, és problémákat. Példa erre az Amerikai Egyesült Államok, melynek több államában hajtanak végre halálbüntetést. Kutatások kimutatták, hogy ezekben az államokban a halálbüntetésre ítélt rabok közt túlnyomó többséget jelentenek a faji kisebbségekhez tartozó, mentális betegségekben szenvedő, és szegény emberek.
Nagyon gyakori, hogy azok akiket a bíróság halálra ítél rossz minőségű jogi képviseletet kaptak a tárgyalás során. Egy amerikai legfelsőbb bíróság tag egyenesen kijelentette, hogy egyetlen olyan halálbüntetést felebező esetet sem látott még, melyben nem lett volna egyértelmű, hogy az eredeti tárgyalás során a vádlottat rosszul képviselte az ügyvédje. Szerinte azok, akiket megfelelően képviselnek eleve nem kapnak olyan súlyos ítéletet, mint a halálbüntetés.
Egy olyan igazságszolgáltató rendszerben, melyben a büntetés az elsődleges, nem pedig a valódi bűnös azonosítása, ott megtörténik az, hogy valakire, gyakran bárkire, lesújt a törvény keze, és ezt a lehető legnagyobb szigorral akarja büntetni.
Mivel az igazságszolgáltatást ugyanúgy emberek végzik, akik lehetnek előítéletesek, vagy egyszerűen hibáznak, ezért a humanisták szerint nem fogadható el, hogy ennek eredményeképp valakit halálra ítéljenek, mert ez a hiba helyrehozhatatlan. Egyesek szerint a halálbüntetés egy halál után életben hívő számára nem jelent gondot, míg egy nem-hívőnek, akik szerint csak ez az egy életünk van, a halál a lehető legsúlyosabb büntetés, és veszteség. Ezért ha tévedés történik, az a legsúlyosabb fajta, amit mindenképp el kell kerülni. A humanisták szerint a rossz jogi képviselet és igazságszolgáltatás ára nem lehet ilyen súlyos.
Ugyanakkor nem csak a halálbüntetéshez vezető úton történhetnek hibák, hanem a művelet során is. Rengeteg példa van arra, ahogy az elvileg fájdalommentes, és gyors kivégzés során az elítélt láthatóan szenved, és hosszas haláltusát vív. A humanisták szerint ez kínzásnak, és kegyetlenségnek minősül, amit még akkor sem lenne szabad elfogadnunk, mint a folyamat része, ha támogatjuk is magát a halálbüntetést.
Aggasztónak tartják azokat a kijelentéseket, miszerint nem baj, ha egy bűnöző szenved, mert maga döntött úgy, hogy bűnt követ el, esetleg gyilkol. Ehhez a gondolkodáshoz ugyanis az szükséges, hogy elfogadjuk, bizonyos embereket lehet bántani. Ez egyfajta dehumanizálás, aminek következményeit láthattuk a különböző népírások során. A humanisták azt gondolják, hogy azok akik kegyetlenséget támogatnak azokkal szemben, akikkel nem éreznek együtt, azok más emberekhez is hasonlóan viszonyulnak. Ez pedig egy kegyetlenebb társadalomhoz vezet mindannyiunk számára.
Elrettentő a halálbüntetés valójában?
De tegyük fel, hogy mindezek az érvek mit sem számítanak, mert egyesek azt gondolják, hogy minél durvább, és ijesztőbb a halálbüntetés gondolata, annál jobban elrettenti a bűnözőket attól, hogy bűnt kövessenek el, tehát annál hatékonyabb. Ez sajnos egy tévedés.
A humanisták szerint mindig racionálisan vizsgálni kell a bizonyítékokat mielőtt döntünk egy kérdésben, nem pedig az alapján, hogy mit szeretnénk, hogy igaz legyen. A halálbüntetés esetében pedig elég egyértelmű, hogy ez nem csökkenti a bűncselekmények számát.
Példának okáért ismét nézzük az Amerikai Egyesült Államokat, mely egyike a kevés demokráciának, mely továbbra is gyakorolja a halálbüntetést. Attól eltérően, amit a halálbüntetés elrettentő jellege miatt gondolnánk, itt találjuk az egyik legmagasabb gyilkossági rátát. Összességében 5 gyilkosság jut minden 100.000 emberre, miközben Magyarországon ez az arány mindössze 2 minden 100.000 emberre, az Európai Unió szintjén pedig 1/100.000. Sőt, azokban az államokban, ahol van halálbüntetés 28%-kal több gyilkosságot regisztrálnak, mint azokban az államokban, ahol nincs halálbüntetés. Ezen kívül pedig azokban az államokban, ahol eltörölték a halálbüntetést a gyilkosságok, vagy az erőszakos bűncselekmények száma nem növekszik.
Gyászmunka
És ezzel elérkeztünk talán a legfontosabb ponthoz a kérdésben. Ha a halálbüntetés nem hatékony, mert nem elrettentő, és önmagában véve kegyetlen dolog, de mi van akkor ha valaki csak ebben látja a valódi igazságszolgáltatást? Tehát nem érdekli, hogy ezzel nem fog csökkenni a bűnözés, és egy életfogytiglan börtönbűnetetés ugyanúgy garantálja, hogy az elkövető nem lesz képes többé ártani egyetlen békés polgárnak sem, de mi van ha valakinek csakis a bűnös halála elég? És ehhez semmi más nem fogható.
Itt kell feltennünk a kérdést, hogy miért kívánja valaki egy másik ember halálát? Mihez járulna ez hozzá? Elvégre, ha mondjuk gyilkosságról van szó, az áldozatot nem lehet feltámasztani még akkor sem, ha a gyilkosát kivégezzük. Amiről itt szó van, az egy érzelmi szintű, mély vágy, hogy annak aki ártott annak a lehető legsúlyosabban ártsunk cserébe. Erről szól a szemet-szemért elv. De ehhez egy bizonyos szintű mágikus gondolkodás szükséges. Az elkövető szenvedése ugyanis nem teszi semmissé az áldozat szenvedését, és az áldozat szeretteinek gyászát semmiképp nem teszi alaptalanná, vagy gyorsabban gyógyulóvá. A halottat nem hozza vissza, a kárt nem állítja helyre. Nem gyógyít, mint a megbocsátás és a gyászmunka. Csupán elveszi a figyelmet a gyászmunkáról, amit az áldozat, vagy az áldozat hozzátartozói mindenképp el kell végezzenek.
Sokan ezt egyfajta kontroll-veszteségként élik meg, és ezért az elvesztett bizalmat, és kontrollt a világ felett azzal próbálják helyrehozni, hogy istenként életről és halálról döntenek, ami az elkövetőt illeti. Egy olyan kultúrában, ahol a kontroll elvesztése egyenlő a megsemmisüléssel, és ahol az erő egyenlő a hatalommal, a hatalom pedig az egyetlen, ami megvéd a kontroll elvesztésétől, ott a halálbüntetés helyettesíti a gyászmunkát. Eszerint a logika szerint, ha az elkövetőt ugyanúgy bántod, vagy a lehető legjobban bántod, azzal, hogy elveszed az életét, akkor a gyászod megszűnik, mert a világ egyensúlya helyreált. Elvettek egy életet, és ezért cserébe egy másik életet kellett adni. A gyász viszont nem ilyen egy-az-egyhez számítás alapján működik. Ha elvesztettél valaki, akit szeretsz, akkor az ő hiányát nem pótolja egy idegen halála.
Ami a gyász esetében valóban segít az a megbocsátás, és a gyászmunka, amit az áldozat, vagy az áldozat családja kell végezzen. Ehhez az elkövetőnek nem sok köze van. Legfeljebb akkor, ha a gyászoló bevonja őt is ebbe a munkába. Erre pedig láthatunk példákat még rettenetes fájdalmat okozó bűncselekmények esetén is.
A gyásznak sok formája lehet, és ezek nem mindegyike békés. De éppen ezért a társadalom többi részének a dolga, hogy a helyzetet racionálisan kezelje. Az áldozat vagy az áldozat szeretteinek jogai ugyanis nem írhatják felül az elkövető jogait akkor sem, ha a bűncselekmény súlyos. Ezek nem jelenthetnek hirtelen kivételt a teljes társadalmat érintő szabályok alól. Ha mindannyian elfogadjuk, hogy a gyilkosság rossz, akkor nem mondhatjuk azt, hogy ezt a szabályt felfüggesszük bizonyos esetekben, sőt lehetővé tesszük a gyilkosságot bizonyos emberek esetén. Egyéni, és érzelmi szinten teljesen érthető a vágy, hogy azonos mértékben, de leginkább sokkal súlyosabban ártsanak a másiknak, de egy társadalomnak pont az a szerepe, hogy az ehhez hasonló indulatokat kordában tartsa a teljes közösség érdekében.
Különösen fontos ez abban az esetben, amikor a halálbüntetés nem a tettel arányos lenne. Vannak országok, amelyek halálbüntetést alkalmaznak például drogkereskedelem esetén is. Ilyenkor egyértelmű, hogy kizárólag a bosszú, és a büntetés vágya vezérli a döntést, nem pedig a racionális, vagy akár emberséges megfontolások. Ha pedig, amint láthattuk, a halálbüntetés nem elrettentő, és nem orvosolja az okozott kárt, akkor csupán erőszakról van szó.
Mi legyen helyette?
Rendben, de milyen alternatívát tudnak a humanisták felmutatni?
A humanisták azt szeretnék, ha a bűnelkövetőket újraképeznénk és megreformálnánk annak érdekében, hogy pozitív módon tudjanak hozzájárulni a társadalomhoz. Valamint segíteni kell az áldozatot, vagy az áldozat szeretteit abban, hogy feldolgozza a traumát, illetve mindenkinek dolgozni kell azon, hogy a világ egyenlőbb, és igazságosabb legyen, ezzel megelőzve nem csak az apró, hanem a súlyos bűncselekményeket is.
Létezik egy, az erőszakos kultúrákra jellemző félelem, miszerint, ha kegyelmet mutatsz, akkor gyengének tűnsz, és ezzel vissza lehet majd élni. De a humanisták szerint a valódi erő a társadalom és az igazságosság erősítésében rejlik. Ha ezek jól működnek, és a társadalom a lehető legtöbb ember számára igazságos akkor azzal megszűnik az oka a legtöbb bűncselekménynek.
Források
Cherry, M. (2003). Homicide – Justifiable. New Humanist (Spring), 16.-17.
Law, S. (2011). Humanism: A Very Short Introduction (első kiad.). Oxford University Press, New York
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (első kiad.) Central könyvek, Budapest
A halálbüntetés kronológiája Magyarországon
Halálbüntetés Magyarországon
A halálbüntetés kérdése Európában és a világban
Többen akarnak halálbüntetést, mint tíz éve
Az emberi méltóság: Jogi absztrakció vagy alanyi jog
Intentional homicides (per 100,000 people)
The Humanist Case Against Capital Punishment
Humanism on…
Humanism and the Death Penalty
Kommentelnél? Katt ide.
Humanista Élet 