Hallgasd meg a posztot itt.
Egy friss OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) becslés szerint az európai országok közül Magyarország számít a társadalmilag legkevésbé mobil társadalomnak Európában.
A régióban utolsóként itt hét generáció munkájával juthat csak el egy család a súlyos szegénységből (a társadalom legalsó 10 százalékától) az átlagos életszínvonalig. Ez az érték a legalacsonyabb Dániában, ahol csupán két generáció szükséges ugyanehhez.
Továbbá egyre jellemzőbb, hogy a középosztályhoz tartozóknak is anyagi problémáik vannak, és folyamatosan annak a veszélynek vannak kitéve, hogy nagyon közel vannak a szegények csoportjaihoz, könnyen lecsúszhatnak.
A másik véglet pedig, a 2019-es leggazdagabb magyarok listáján, az első száz leggazdagabb összvagyona 4632,9 milliárd forint volt. Ez 356,5 milliárdos gyarapodást jelent a tavalyi évhez képest. A tíz évvel ezelőtti összérték pedig csak 1613,8 milliárd forint volt.
Gazdasági egyenlőtlenségek kérdésében sokféle meglátást lehet felsorolni a különböző vallások dogmái szempontjából. Egyesek teljes fatalizmussal közelítenek a dologhoz, mint például a hinduizmus, mely szerint mindaz, ami az emberekkel történik előző döntéseik következménye. A karma tan keretén belül ez kiterjed az ezt megelőző életekre is. Valamint, a hindu világképben esélytelen, hogy valaha bármit is változtassunk, mert a világ az istenek játszótere, és nekünk embereknek nincs beleszólásunk a dolgok menetébe.
Talán ez áll a legtávolabb a humanista világnézettől, amiben, istenek hiányában, csak és kizárólag rajtunk embereken múlik, hogy a világ, amelyben élünk mennyire kegyes az emberi fajjal.
A hinduizmusból kifejlődött buddhista látásmód némiképp kikerüli a kérdést, azáltal, hogy a szemlélőre koncentrál. Buddha tanítása szerint a világi jelenségek mind átmenetiek. Az ember maga is egy ilyen átmeneti együttes, ezért nem az a fontos, mi történik vele, hogy gazdag avagy szegény, hanem az, hogy milyen döntéseket hoz, mert ezek befolyásolják a következő megtestesülését.
Ha az illető felháborodást érez egy látott egyenlőtlenség, vagy igazságtalanság miatt, az tulajdonképpen a saját belső elégedetlenséget tükrözi.
Szükségesnek tartják ezért felülemelkedni a jó és a rossz fogalmain, és arra törekedni, hogy elérjünk egy tiszta tudatnak nevezett állapotot, amin belül szemlélni tudunk bármely eseményt, legyen az akár nélkülözés is. Csak akkor tudunk helyesen megítélni egy helyzetet, ha képesek vagyunk nyugalommal szemlélni azt. Miután megvizsgáltuk, eldönthetjük, hogy örvendezzünk vagy továbbra is megőrizzük a nyugalmunkat. A buddhizmusban ugyanis az öröm ellentéte a nyugalom megőrzése, nem pedig a düh, vagy a szomorúság.
Ezzel szemben a humanista álláspont szerint, ha mindannyian kölcsönösen segítünk egymásnak a bajban, akkor ez a segítség továbbadódik, és ezáltal mindenki megkapja azt a segítséget, amire szüksége van. A humanisták fontosnak tartják a felelősségvállalást, és a cselekvést. Nem elegendő csupán tudatában lenni a szegénység mértékének, hanem tenni is kell, mindenkinek lehetősége szerint azért, hogy ez megszűnjön.
Nem gond, ha felháborodást, vagy egyenesen dühöt érzünk a világban tapasztalt egyenlőtlenségek miatt. A fontos az, hogy ebből kiindulva mit teszünk. Dicséretes dolog megőrizni a nyugalmat, de úgy egyénileg, mint társadalmilag az a legjobb, ha teszünk is valamit annak érdekében, hogy a dolgok jobb irányba változzanak.
A humanisták nem kívánnak eltávolodni a világtól, és csupán messziről szemlélni azt, hanem tevékenyen részt akarnak venni abban a folyamatban, amely jólétét biztosít minél több embernek.
Ebben, a humanizmus, közelebb áll a zsidó szemlélethez. Maga a Tóra ugyan nem ír elő vagyonegyenlőséget, de a zsidó hagyomány tanítása szerint a gazdagoknak felelősségei vannak a szegényekkel szemben.
Hitük szerint Isten szándékosan összekuszálta a vagyoni viszonyokat, úgy, hogy a szegények vagyonának egy része a gazdagoknál legyen, és így azok ezt vissza tudják adni. Ezáltal mindkét fél meg tud tapasztalni valami jót. A szegény az anyagi helyzetének javulását, a gazdag pedig az adakozás örömét. Szintén a zsidó szemlélet része, hogy az adakozó ezáltal nevelheti magát jó tulajdonságokra, és így távolodik az olyan rossz szokásoktól, mint például az irigység, és a büszkeség.
Ha adakozik, akkor áldás száll mindarra, amit tesz, és amin munkálkodik. De ez az áldás csak akkor jár, ha örömmel és kedvesen ad, nem pedig haragból.
Mivel a humanisták nem hisznek az erőforrásokat rejtett szándékkal elosztó istenekben, de tudatában vannak, hogy adni jó érzés, ezért azt gondolják, hogy a világban létező gazdasági egyenlőtlenség oka gyakran kizárólag helyzeti, és bárki, bármikor maga is rászorulóvá válhat. Ezért, felismerve azonos alapszükségleteinket, és közös emberi mivoltunkat, humanistaként azért segítenek másokon, mert tudatában vannak, hogy csakis egymástól kaphatunk segítséget. Nincsenek csodák, vagy isteni beavatkozások, amelyek megmentenek a szorult helyzetben, hanem csakis a többi ember együttérzésére, és jó szándékaira hagyatkozhatunk.
Éppen ezért nem is várnak el cserébe többet, mint a megsegített ember háláját, és esetleg a többi ember elismerését. A humanisták nem hisznek abban, hogy ha jót cselekszenek, akkor az hozzájárul más tevékenységeik sikeréhez, mert tudatában vannak, hogy a jutalom magában a segítésben rejlik.
Létezik viszont olyan vallásos meglátás is, miszerint valamikor régen már létezett tökéletes társadalmi berendezkedés, amelynek keretén belül mindenki megkapta azt, amire szüksége volt. A Krisna-tudat, neohindu irányzat szerint, a Védák idején a világban tökéletes egyensúly volt, aminek keretében nem volt nélkülözés. De az emberi mohóság arra késztetett egyeseket, hogy többet halmozzanak fel, mint amire valóban szükségük volt, és ezáltal felborították a szent iratok által előírt tökéletes rendet. Ebben az esetben csupán arra van szükség, hogy a gazdagok megosszák a feleslegüket a nélkülözőkkel. Azt tartják ugyanis, hogy a Föld, mivel a tökéletes teremtés része, képes elegendő forrást biztosítani mindenkinek.
Az iszlám vallásjog valamivel szigorúbb feltételeket szab. Eszerint tilos az államnak úgynevezett luxusjavakra költeni mindaddig, amíg az emberek nélkülözésben élnek. Három kategóriát határoz meg: alapvető, azaz létminimumot biztosító kiadások, szükséges kiadások, melyek a kényelmet hivatottak adni, valamint a luxuskiadások. Utóbbiak vallásilag megengedettek, de ezeket az iszlám nem tartja szükségesnek a kényelmes élethez. Elismeri viszont a költséges kiadások szükségességét, ha azok hosszú távon segítik az embereket. Az, hogy ki dönti el, mely kiadások melyik kategóriába tartoznak már nem ennyire szigorúan meghatározott.
Humanista szempontból nincs semmiféle szabályozás az állami kiadásokkal kapcsolatban, ugyanis a humanisták fontosabbnak tartják, hogy hosszútávon az emberiség jólétén és virágzásán dolgozzunk. De, a vallásoktól eltérően ezt nem egy természetfeletti lény, vagy emez földi képviselője, azaz a vallási vezetők bölcsességére bízzák, hanem tudományos alapokra helyezik.
A humanisták szerint ugyanis a megfelelő gazdasági intézkedéseket, és ezek hatásait az emberek életére, és boldogulására lehet vizsgálni tudományosan. Közös döntéseinket pedig ezekben a kérdésekben mindig elsősorban ezekre az eredményekre kell alapozzuk.
Figyelembe veszik továbbá, hogy a Föld csupán egy bolygó, és ezáltal az erőforrásai végesek. Tehát, ha biztosítani akarjuk mindenkinek a létfenntartáshoz szükséges erőforrásokat, és elő akarjuk segíteni az emberiség jómódját, akkor ezt csakis fenntartható módon tehetjük. Nincs második lehetőség, és nincs isteni csoda, ami majd megment a jelenlegi döntéseink következményeitől. Ha úgy döntünk, hogy mohóságból kizsákmányoljuk a bolygót, és embertársainkat, akkor ezáltal a saját életterünket károsítjuk.
Sokszor felmerül az egyházak társadalmi felelősségvállalása, illetve karitatív tevékenysége is, amikor a szegénységről van szó. De egyes keresztények szerint nem helyes kizárólag a társadalmilag hasznos tevékenységet vizsgálni az egyházakkal kapcsolatban. Ugyanis szerintük az egyház szerepe másban rejlik. Az egyház célja a krisztusi üzenet terjesztése, és lelki táplálék nyújtása, nem csupán a fizikai gyomor megtöltése. Ahogy a mondás tartja: „nem csak kenyérrel él az ember”. Ezért egyes keresztények szerint elfogadható, hogy az egyház nem elsősorban a szegények megsegítésén tevékenykedik.
Humanista szempontból, figyelembe véve a szükségletek fontosságát, kikerülhetetlen az alapvető szükségletek kielégítése. Rövidtávon lehetséges nélkülözni néhány alapvető szükségletet, de hosszútávon elsődleges a létminimum biztosítása mindenkinek.
Fontos megjegyezni, hogy egyes vallásos elképzelésektől eltérően, a humanista világnézet szerint a szegénység nem bűn, nem szégyen, és a segítséget nem kell senkinek kiérdemelnie.
Azért fontos, hogy segítsünk a szegényeknek, mert ők is emberek, és ebből kifolyólag alapvető joguk a biztonság. Úgy anyagi, mint fizikai értelemben. Ezért mindenkinek lehetővé kell tenni, hogy lehetőségeihez, és képességeihez mérten biztosítani tudja magának a létfenntartáshoz szükséges feltételeket. Mindezt pedig olyan módon, mely nem sérti az alapvető emberi méltóságát. Ennek egyetlen korlátát az többi ember jogai jelentik. Tehát senkinek sincs joga azáltal biztosítani a neki szükségeseket, ha ezzel másoknak árt, vagy valami módon korlátozza az ők emberi jogait.
Ennek biztosítása pedig rajtunk múlik. A humanista szemléletben ugyanis nincs igazságosztó isten, aki ebben az életben, vagy a halál után majd igazságot tesz. A humanisták szerint a világ olyan, amilyenné mi, emberek, tesszük.
Források
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (1st ed.) Central könyvek, Budapest
Topić Peratović, N. (2014). Humanism for Children (1st ed.) Center for Civil Courage, Zagreb
Law, S. (2011). Humanism: A Very Short Introduction (1st ed.). Oxford University Press, New York
Szegényedik a középosztály
Nyolc éve nőnek a jövedelmi egyenlőtlenségek Magyarországon
Magyarország teljesen szétszakad, és ennek aligha lehet útját állni
Nyilvános a leggazdagabb magyarok listája
How Much Does Childhood Poverty Affect the Life Chances of Children?
Child poverty and its consequences
Effects of Poverty, Hunger and Homelessness on Children and Youth
Hinduism: The Caste System and Reincarnation
Reflection on Hinduism and Poverty
Kommentelnél? Katt ide.
Humanista Élet 