Tag Archives: internet

Truman show | Humanista filmek

A Truman show egy 1998-as film, egy fiktív valóságshow-ról, melynek Truman Burbank tudta nélkül születése óta főszereplője. A film nem sokkal a valóságshowk széleskörű népszerűsége előtt készült, és sok szempontból ezek problémáit vetíti előre.
A cikk cselekményleírást tartalmaz.

A film elsősorban a magánélethez való jog, és a közönség által elvárt szerep közti néha szürke határvonalról szól. Mivel születése óta követik, és manipulálják az életét egyesek azt gondolják, hogy joguk van a saját döntéseiket ráerőltethetik Trumanra. Például megpróbálják megakadályozni, hogy beszéljen a halottnak hitt apjával. Vagy, a film végén, akár komoly veszélynek teszik ki annak érdekében, hogy megakadályozzák a filmstúdióból való szabadulását.
Halvány emlékeim vannak gyerekkoromból arról, hogy láttam ezt a filmet, vagy részeket belőle. És emlékszem, hogy mennyire abszurdnak találtam az egészet. „Áh, ez csak egy film. A valóságban soha nem történne ilyesmi.”
Az azóta eltelt években viszont eljutottunk oda, hogy egyesek a teljes, valós családéletüket, minden mozdulatukat, és gyakorlatilag életük minden fontos pillanatát online elérhetővé teszik.
A Truman show-ban egy cég örökbe fogad egy csecsemőt, és egy múltban játszódó, mesterséges világban szerepelteti, és ez egy szórakoztató műsor. Közben a való világban, a szabad, és normálisnak tartott interneten a szomszédod, a barátaid, és akár a nagyanyád mindenféle intimnél intimebb dolgokat posztolgat. Több közösségi platformon. Beleértve videókat is. Úgy a Youtube-on, mint a különféle élő videó közvetítő oldalakon. Mások pedig fizetnek azért, hogy lássák ahogy egy család él, vagy egy adott civil, nem profi tévés valamiről beszél.
De akár a blogokat – beleértve ezt is – azok közé a szórakoztató termékek közé sorolhatjuk, amit a szerző vagy szerkesztő a saját életéből merítve hoz létre.
Amin ezzel kapcsolatban elgondolkodhatunk az, hogy mennyire elfogadható, és etikus a mások valódi életén való szórakozás. Mert egy dolog egy kitalált történeten szórakozni, amit a szerző élete ihletett, és egy teljesen más dolog, amikor valakinek az épp folyamatban levő életét nézed szórakozásként.
Magam is nagy rajongója vagyok a blogoknak, és mostanság a vlogoknak. De néha van olyan érzésem, hogy ezzel kicsit túl közel mentem egy másik személy magánszférájához. Pedig maga az illető enged be. Ennek ellenére, ismeretlenül, és anélkül, hogy valaha a fizikai valóságban találkoztam volna az illetővel, mégis tudok róla dolgokat, amit talán olyanok sem, akik a barátai vagy a családja. És ez néha fura érzés.
Főleg olyankor, amikor azok, akik ilyen jellegű tartalmat tesznek fel az internetre beszélnek róla, hogy egyes rajongók, vagy követők milyen felkavaró, néha pedig fenyegető üzeneteket küldenek nekik.
Ezt a fajta tartalomkészítő és rajongói közti viszonyt paraszociális kapcsolatnak nevezik. Mint minden ami a szórakoztatóiparban jön létre, ez a fajta kapcsolat is mesterségesen ápolt, és manipulált. Természetesen pénzért. Beszélhetünk arról, hogy az egész azzal kezdődött, ahogy a régi nagy hollywoodi stúdiók egy külön életet találtak ki a szerződött sztárjaiknak. Ami az újságokban szerepelt, akkor is, ha ez nem tükrözte az illető emberi lény valós életét. Az egyre fejlettebb, és olcsóbb technika segítségével ez a képzelt világ átalakult a paparazzi kultúrába, majd a nap 24 órájában hírességek életét közvetítő bulvárújságok, TV csatornák, később pedig a weboldalak révén azzá, amit manapság látunk. A folyamatosan ontott tartalmak híres, vagy hírhedt személyek életéről. Mindezt a profit érdekében.
Napjainkban nemcsak a nagy cégek által saját kezűleg kiválasztott személyek rendelkeznek rajongói táborral, hanem olyanok is, akik nem hivatalosan alkalmazottai egy-egy nagy cégnek. Hanem például együttműködők. Gyakorlatilag külső szolgáltatók. Akiknek viszont továbbra is az a dolguk, hogy a cégnek profitot termeljenek. Ezt lehet, hogy azáltal teszik, hogy egy adott cég szolgáltatásait reklámozzák, vagy akár egyes adott terméket bemutatnak a videóikban, vagy a közösségi oldalukon. A stratégia alapvetően az, hogy adott egy személy, aki létrehoz egy adott tartalmat, és mert hasznos információkat ad, vagy pedig valamiért érdekes őt nézni ezért rajongói/követői lesznek. Ez lehet egyszerűen a jó kinézet, vagy pedig valamilyen szakértelem. A lényeg az, hogy erre lehet alapozni. Ezért egy cég megkeresi, hogy adott termékeket helyezzen be a saját termékébe, például írjon róla a blogján, vagy mutassa be a videójában. És ezért a tartalomkészítőnek fizet a cég. Mert ez egy fajta reklám.
Közben pedig az illető nem alkalmazottja a cégnek, tehát nem rendelkezik azzal a biztonsági hálóval, amit egy legális alkalmazottnak a törvény biztosít. Például, ha az illető tartalomkészítőt valaki zaklatni vagy fenyegetni kezdi, akkor a cégek, akiknek a termékeit addig reklámozta nem fognak neki biztonsági szolgálatot biztosítani. Ezt ő maga kell intézze, ha biztonságban szeretné tudni magát. Vagy egyszerűen nem kell többé szerepeljen. Mondja a népi bölcsesség. Viszont sokaknak ez az egyetlen jövedelme, és ez a tényleges karrierje. És nem amatőrök, ahogy szintén sokan gondolják. Egy-egy minőségi online tartalmat összerakni nem egyszerű. Sokan élnek abban a hiszemben, hogy az online tartalmak csak úgy lesznek, és nincs semmiféle szelekció köztük. Miközben a valóságban minden, ami a legnagyobb közösségi platformokon szembejön veled, erőteljes szelekció után került oda. Azért a tartalomkészítőnek keményen meg kellett dolgoznia, és konkrét munkát fektet bele.
És egyeseknek erről szól az élete. A filmben Truman nem tud róla, hogy egy műsorban szerepel, de azok a valós emberek, akiknek a munkáit napi szinten online fogyasztja mindenki ebbe az újfajta iparba álltak be. Vannak, akik ennek tudatában vannak, és próbálják védeni a saját magánéletünket, és munkaként tekintenek erre a tevékenységre. És vannak mások, akik ebben kiégnek, mert túl közel engedték az internetet. Ami mindig kielégítetlen, mert sok millió emberből tevődik össze.
Mert amíg te alszol, addig a tartalomkészítőnek a dolga, hogy dolgozzon, és létrehozzon valamit, ami téged majd szórakoztat, amikor felkelsz. És ez neked jár. És ha ezt a pozitív élményt nem kapod meg, akkor dühöt érzel. Amit az illető tartalomkészítőn akarsz majd levezetni.
Vagy csak egész egyszerűen a tartalomkészítőt egy használható célpontnak látod.
A filmben Truman egy zárt gömbben él, amiben néha megpróbálnak betörni ismertségre vágyók, de a műsor készítői mindent megtesznek azért, hogy megvédjék ettől. Truman nem tudja, hogy híres. A valóságban az internet nyitott, és mindenhol ott van. Nem egy adott készülékhez kötött, és mindenhová visszük magunkkal a zsebünkben. Tehát még az a lehetőség sincs, mint Trumannek a film végén, hogy kilépj a gömbből, és végre valódi magánéleted legyen.
Nem tartom egészségesnek ezt a fajta összemosását a magánéletek, és a munkának. Egy tartalomkészítő is ember, és joga van a magánéletre. A jelenlegi online kultúrában pedig ez nem része az alapvető etikettnek. Ezért történhet meg az, hogy tartalomkészítőket, és ismert embereket online zaklatják a rajongók, hogy mikor hozzák létre a következő terméküket. Hogy tolakodó kérdéseket tesznek fel a magánéletükkel kapcsolatban. Amit személyes ismeretség esetén akár meg sem mernének kérdezni. De az online szűrő miatt, felbátorodva a távolságot adó képernyő mögött, olyan dolgokat mondanak, ami túlmegy a határon. Az a személy pedig, aki ezt több ezer, vagy akár millió számban kapja a „rajongói”-tól ettől konkrét értelemben traumatizálódik. Ebből jönnek a kiégések. És az online tartalomkészítés krízise, majd teljes kudarca.
Mert nem látják embernek őket. Mert a kapcsolatuk alapján az illető csak eszköze a rajongó szórakozásának. Ha nem végzi elég gyorsan vagy jól a munkáját, akkor pedig büntethető. Sokszor ez csak a legnagyobb online érték: a figyelem, megvonásával jár. De van amikor tényleges gyilkosságig fajul a dolog.
És ez nincs így rendben. Egy képernyőn levő ember is ember. Jusson néha eszünkbe.

 

Kommentelnél? Katt ide.

Nem muszáj sikeresnek lenni

Avagy, miért nem akarom, hogy ez a blog virális szenzáció legyen.

Nincs szükségem arra, hogy pénzt csináljak belőle. Igen, ez egy luxus. De egyben emberi is. Ahogy a mondás tartja: nem csak kenyérrel él az ember. Lelki táplálék, és kapcsolódás is kell. Akkor is, ha nincs lélek.
Mivel nem az a célom, hogy népszerű legyek, ezért nincs rajtam nyomás, hogy olyasmiről írjak, ami népszerű. Nem kell a blog tartalmát olyanná szabjam, ami már meglevő véleményeket, és meggyőződéseket erősít meg.
Éppen ezért nem is tudok reklámstratégiát építeni. Sem olyan értelemben, hogy eladjak dolgokat (vedd meg ezt a táplálékkiegészítőt, hogy szuper Humanista légy!), sem hogy ezt a blogot, mint terméket eladjam.

Sokan nem tudják, az online tartalmak viralitását jelenleg a fizetett Google reklámok hajtják. Mindenki más meg ezekkel próbál versenyezni. Leginkább a hasonlóan nagy platformok, mint a Facebook.
Ezen stratégiáknak az alapja a következő: találd meg a célközönséged, és találj valami apróságot, amit nyújtani tudsz. A témában, vagy legalább a földrajzi régiódban. Írj erre egy ütős, Google-reklám-központú, és Google keresésre optimalizált (személyre szabott) reklámkampányt. Fizess a Google-nak, hogy ezzel teleszórja a célközönséged minden lehetséges online felületen. Majd dőlj hátra, és várd ahogy elkezdenek özönleni a megkeresések, és ezzel együtt a pénz.
A dőlj hátra persze túlzás, mert közben aktívnak kell lenned a közösségi média platformon. Építs kapcsolatokat a potenciális, és a volt ügyfeleiddel, azáltal, hogy befurakodsz az online közösségi tereikbe. Futtass rajongói oldalt. Posztolj, válaszolgass az ügyfeleid kommentjeire és üzeneteire. Lehetőleg viccesen, mert abból lehet mém, azaz ingyenreklám.
De igazán profi akkor vagy, ha te magad indítasz mémességre képes virális kampányt. Lásd például legutóbb a Gilette kampányt. Jelenleg ebben mérik a sikeres online jelenlétet.

Mindezek a stratégiák persze munkát jelentenek. Amit valaki meg kell csináljon. Lehetőleg ingyen. De ha már nem lehet ingyen, akkor olcsón. Így született az online marketing szakma, illetve a social-media manager munkakör. Akinek tulajdonképpen az a feladata, hogy egy cég érdekei mentén kommunikáljon online. És esetleg kedvesen elbeszélgessen veled, mezei internethasználóval.
Munkaidőben.
Mert ez egy munka. Tulajdonképpen pedig manipuláció. Pénzért. És éppen ezért én végtelenül undorítónak tartom. Nem akarok ebben részt venni.

Röhejesnek tartom a demokratikus internet ötletét, miközben fuldoklunk a reklámokban.
Amikor egy értelmes gondolatsorba 4-5 alkalommal belekiabál egy (sok esetben mozgó) reklám. Mintha egy baráti beszélgetés során néha odakiáltana a kocsmáros, hogy vegyetek majd kolbászt a hentes haverjánál, mert épp akciós.

Ezen a blogon jelenleg másnak hasznot hozó reklámok vannak. Még mindig nem vagyok biztos benne, hogy megengedhetem magamnak, hogy ezeket eltávolítsam, mert az pénzbe kerül.
Az internet korai időszakában az volt a bölcsesség, hogy az internetes tartalmakért az emberek nem hajlandók fizetni, ezért ingyen kell elérhetővé tenni őket. Viszont ez nem volt nyereséges, és ekkor jött be a reklámmal finanszírozott internet ötlete. Ami manapság odáig fajult, hogy manapság minden felület fizetős.

Sajnálatos módon hiába teszem én a legtöbb munkát ebbe a blogba, az egyetlen, akinek profitábilis az a platform tulajdonosa. És persze lehet erre mondani, hogy tetszett volna nekem megtanulni programozni, és akkor járhatna a szám. Meg, nem jár nekem platform, ahol közönséget kapok, tessék nekem azt felépíteni, és ha nem akkor fizessek ezért. Utóbbi azért nem igaz, mert sehol, senki nem ad kész közönséget. Te magad, mint cég, vagy szervezet, kell a social-media, és online stratégiádon dolgozz. És ebbe befektess.
Undorodom attól a logikától miszerint a hangod azzal arányos, amennyi pénzt vagy hajlandó fektetni a reklámokba. Társadalmi, és közügyekben ez egyenesen bomlasztó, és káros. Még a tényleges kereskedelmi kérdésekben sem vagyok biztos, hogy ez a jelenlegi reklám-, és/vagy fizetős kultúra rendben van. Mivel láttunk már pár visszaélést. És ha más nem, akkor a tőke felhalmozás miatt, egy több éve létező cég, mivel több erőforrással rendelkezik (pénzbeni, és nem pénzbeni értelemben is), eleve előnnyel indul egy talán jobb, de fiatalabb céggel szemben. Ilyenkor a fogyasztó érdeke másodlagos a régi piaci szereplő profitjával szemben. Tehát, az ügyfél az első mindenképp kamu. Ha meg ugyanez az attitűd beférkőzik a társadalmi kérdésekbe (kultúra, politika), akkor tényleg baj lesz. És már most baj van.

Mindezért nem kívánok ebben a játékban részt venni. Nem fogok keresőszóra optimalizálni. Nem fogok akciós reklámkampányokat fizetni. Nem fogok interakcióra való felhívásokat beépíteni a mondanivalómba. Nem akarok manipulálni, és nem akarok kényszeredett tartalmakat generálni csak azért, mert az népszerű, vagy jót tesz a Google rangsorolásomnak.
Nem akarok népszerű lenni, ha ezáltal nem lehetek autentikus. És nem mondhatom el azt, amit szerintem el kell mondani.

Manapság rendkívül népszerűek a megmondóemberek. Ami viszont sokaknak nem tűnik fel velük kapcsolatban az, hogy ezek az emberek nem valami rendkívüli, vagy új dolgot művelnek, hanem csupán meglévő előítéleteket, és véleményeket hangosítanak ki. Ezért lehet az online jelenlétüket optimalizálni. És éppen ezért népszerűek. Nem pedig azért, mert bátrak, és bátran megmondják a tutit, amit más nem mer. Ez kamu. Egyetlen pillanatig se higgye el senki, hogy egy megmondóember azért népszerű, mert kimond egy népszerűtlen véleményt. A népszerű megmondóemberek népszerű véleményeket hangoztatnak.
Különben is, a hagyományos út követése, és a meglevő előítéletek felkorbácsolása minden csak nem bátor dolog. Számomra a bátorság a felvállalásban rejlik. A járatlan út felfedezésében.
Bátorság azt mondani, hogy nem fogom azt csinálni, amit mindenki más eddig csinált, hanem megtalálom a magam útját.
Néha ez azt jelenti, hogy szakítunk a hagyományos vallásos válaszokkal, és saját, emberi, és racionális, empatikus erkölcsi rendszert építünk ki magunknak. Tulajdonképpen ez a humanizmus. Ami jelenleg nem népszerű, mert még nem ez a népszerű. A népszerűség viszont soha nem lesz a helyesség mércéje.

 

Kommentelnél? Katt ide.