Tag Archives: ismeretterjesztő könyv

A mosolya az anyjáé | Humanista könyvek

(…) az előző század öröklődéskutatásai tévedésen alapultak. A genetikusok nemcsak hogy előnyben részesítették a gént, a bizonyítékok felhalmozásával, hanem el is utasítottak minden más lehetőséget, ami az öröklődést lehetővé tudta volna tenni.

Carl Zimmer öröklődésről és genetikáról szóló könyve nem jelent még meg magyarul, és én is az angol eredetit olvastam. Hosszú, nem könnyed, helyenként egyenesen szívszorító, de rendkívül érdekes könyv.
Alapvető állítása, hogy mindaz, amit laikusként tudunk az örökletességről tulajdonképpen hibás, mert a biológiai tudásunk nem támasztja alá. A valóság, mint mindig, tudatlan elképzeléseinknél sokkal érdekesebb.
A könyv bemutat pár fontos történelmi részletet az öröklődéstudomány fejlődéséből. Ez a rész kissé túlságosan Amerika-centrikus, de szó esik többek közt a nem tudós növénytenyésztőről, akinek a burgonyáját a mai napig használja az egyik legnagyobb amerikai gyorséttermi lánc, valamint az eugenetika kezdeteiről is.
Innen már csak egy lépés a rasszizmus témája, amit a könyv lépésenként bont le. Sok, laikusként kulturális alapon könnyedén befogadott elképzelést cáfol.
Itt is történeti visszatekintéssel indít, és leírja, hogy az 1440-as években európai tudósok, hogyan magyarázták bibliai alapokon a sötét bőrszín eredetét. Eszerint a magyarázat szerint a sötét bőrszín veleszületett bűnösségre utalt, és alapja az özönvíz történetből ismert Noé Kám nevű fiának bűne. A Biblia szerint Noé a vízözön után szőlőt ültet, bort készít, majd berúg. És mivel eközben melege lesz, ezért meztelenre vetkőzik a sátrában. Fia, Kám, ebben az állapotban meglátja, és ezt szégyenében elmondja a testvéreinek. Noé ezért megátkozza Kámot. Az átok szerint Kám utódai szolgálni fogják testvére leszármazottait, és mindig „utolsók lesznek a sorban”.
Kám átka pedig bibliai logika szerint öröklődik. Ugyanis szintén a Bibliában van leírva, hogy Isten az apák bűneit a leszármazottakban bünteti. Ezen logika mentén bűnösnek, és szolgának nyilvánították a sötét bőrű embereket. Ez a modern rasszizmus eredete.
A könyv szépen, lépésenként vezeti le, amit én itt csak összefoglalni tudok, de röviden annyi, hogy tudósok összehasonlították a rasszok közti genetikai változatosság arányát, és 6.3% eltérést találtak. Majd ezek után összehasonlították egy-egy adott populáción belüli változatosságot, ahol ez az arány 85.4% volt. Magyarán egy ország lakossága, rassztól függetlenül, nagyobb arányban tér el genetikailag egymástól, mint két különböző rasszhoz tartozó csoport tagjai.

A könyv második részében egyéni eseteken keresztül mutat be olyan rendkívüli genetikai példákat, amelyek alapján a tudósok újragondolták az öröklődéssel kapcsolatos elméleteket.
Beszél a kimérákról, vagyis a genetikai mozaikokról.
Ezek olyan emberek, akiknek a testét nem egy vagy két szülő genetikai információja alkotja, hanem több. Ezek általában ikerterhességként indulnak, majd a petesejt rendellenes osztódása miatt az egyik iker nem alakul ki, hanem az ő genetikai információja beépül a testvérébe. Ezek az emberek teljesen normálisak, és semmilyen módon nem különböznek a többiektől. Létükről csak olyan ritka esetekben tudunk, amikor valami okból megvizsgálják a genomjukat.
Az egyik legérdekesebb eset, amit a könyv leír egy anyáé, akinek jogi okokból kellet bizonyítani a gyerekeivel való rokoni kapcsolatát. A bíróság genetikai vizsgálatot rendelt el, amiből kiderült, hogy ő nem az anyja a saját gyerekeinek. A legabszurdabb a történetben az volt, hogy az illető nő a jogi hercehurca idején terhes volt, és az első fura eredményt hozó genetikai vizsgálat után adott életet a legkisebb gyerekének. A szülésnél egy bíróságtól kirendelt megfigyelő is jelen volt, de amikor az újszülöttet tesztelték, akkor róla is kiderült, hogy az anyja genetikailag rokona a csecsemőnek.
A nyugati világban hagyományosan a vér szerinti származás a rokonság alapja. Nem minden emberi társadalom használja ezt, de maradjunk a hozzánk közelebbi kultúrköröknél. Ebben a helyzetben a kimérák léte feloldhatatlan ellentmondást hoz létre. Mire kötelez a vér, ami nem fűz genetikailag a másik személyhez? Akkor sem, ha éppenséggel az az illető szült téged.
A biológia tudásunk fejlődése során rájöttünk, hogy a származás, és a rokonság nem annyira egyszerű dolgok.

Számomra a másik legérdekesebb gondolat, amit a könyv bemutatott, az volt, hogy a genom nem abszolút módon meghatározó. Tehát nem úgy van az, hogy apa és anya összecsapják a saját genetikai információjukat, és annak valamilyen keverékéből születik meg az utód. Ugyanis a terhesség alatt, de még később is, a testünk módosítani tudja, hogy mely genetikai információk legyenek ki-, és bekapcsolva. Valamint az életünk során is érnek olyan hatások, amelyek befolyásolják, hogy milyen genetikai információk legyenek felhasználva egy-egy esetben. A legérdekesebb az a példa volt, miszerint olyan anyák agyát vizsgálva, akiknek fia született, a nők agyában találtak olyan genetikai anyagot, ami csakis a fiuktól származhatott. Volt eset, amikor ez a genetikai anyag töredék védelmet adott az anyáknak, bizonyos betegségekkel szemben.

A könyv rengeteg további példát hoz, és sok érdekes apró részlet segítségével magyarázza újra meg újra, hogy az öröklődés sokkal komplexebb folyamat, mint gondoljuk.
Manapság már rengeteg tudásunk van ezekről a folyamatokról. Egyre pontosabb módszereink vannak a különféle örökletes betegségek kiszűrésére, illetve a lombikbébi módszerek segítségével rengeteg olyan beavatkozást tudunk csinálni, ami természetes módon nem lehetséges.

A könyv végén szó esik a CRISPR laboratóriumi felhasználásáról. Ez végképp túlmegy az én magyarázási képességeimen, ezért akit részletesebben érdekel az olvassa el legalább a Wiki cikket itt.
Amit fontos ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy a módszer egyik lehetséges felhasználása a génsebészet. Aminek lehetnek etikailag megkérdőjelezhető alkalmazásai is. A könyv bemutatja a kezdeti vitákat, és beszél a lehetséges visszaélésekről is. De közben elég megnyugtatóan elmagyarázza, hogy még azért senki sem tart ott, hogy tényleg egy új emberi szuperfajt alakítson ki ezekkel a módszerekkel.

Összességében ez volt idén a legtanulságosabb könyv, amit olvastam. Amúgy is szeretem a biológiát, és érdekel minden ami vele kapcsolatos. Általában igyekszem nyitott lenni a dolgokra, ezért nem tudok egyetlen olyasmire mutatni ebben a könyvben, ami igazán meglepett volna. Inkább érdekességek fogtak meg sokszor.
Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy ez esetben én vagyok a kivétel. Más olvasó sok olyan információt találhat ebben a könyvben, ami alapjaiban rengeti meg az elképzeléseit a világról, és az örökletességről.
Talán éppen ezért lenne érdemes mindenkinek tudni ezekről a dolgokról, és elolvasni ezt a könyvet.

 

Kommentelnél? Katt ide.