Hallgasd meg a cikket itt.
Bár a közbeszédben felcserélhetően használjuk, de a végzet és sors szavaknak külön értelme van. A sors egy olyan erő, vagy hatalom, ami előre meghatározza a az események lefolyását.
A végzet pedig a dolgok végkifejlete.
Némely vallás erőteljesen hisz a sorsban. Az iszlám például hisz az elrendeltetésben, és egyenesen a hit egyik alappillérének számít. Hitükben minden Isten akaratán belül létezik csak, beleértve az emberi szabad akaratot is. Ez számukra azt is jelenti, hogy az ok Istenhez tartozik, az emberek számára pedig fontosabb az, ahogyan elviselik a próbatételeket, mert ezekről el kell majd számolniuk az Ítélet Napján.
Az ok-okozat törvényében és az újjászületésben hívő hinduk, és buddhisták számára viszont a sors kicsit mást jelent, mint amire általában gondolunk. Szerintük nem létezik véletlen, mert minden az előző tettek következménye, és ezt mindenkinek viselnie kell, beleértve a gyerekeket is. Hitük szerint ezek a következmények nem a testhez, hanem a lélekhez tartoznak, ezért az magával viszi őket a következő életébe is. Ezt jelenti a karma törvénye, mely hitükben magába foglalja a tettet, annak okát, és következményeit, és ezért ők ebben látják az igazi felelősségtudatot. A hinduk szerint ezektől csak azzal lehet megszabadulni, ha Isten szerető szolgálatába állunk. Míg a buddhisták szerint meg kell tanulnunk méltósággal elviselni a sorsunkat, mint a tetteink következményeit, és meg kell tanulnunk átlátni a létezés természetet, mert ezáltal szabadulhatunk meg az újjászületések sorától.
Ehhez képest a zsidó vallás és a kereszténység a szabad akaratot hangsúlyozzák. A zsidók szerint az emberi sors nem büntető jellegű, tehát elutasítják azt a gondolatot, hogy mindenki csak azt kapja, amit megérdemel. Szerintük Isten azért adta a világot és a törvényt az embereknek, hogy azok a szabad akarat segítségével helyesen dönthessenek.
Míg a keresztények szerint nem csak az okokat kell nézni, tehát, hogy mi okozta a szenvedést, hanem a célokat is, mert eszerint lehet ebből tanulni, és értelmet adni annak amit megtapasztalunk. Hitük szerint Isten nem külső szemlélőként nézi a világot, hanem aktívan beavatkozik, és részt vállal benne. Ezért mindennek ami történik célja van, melyet Isten határoz meg.
A humanisták nem hisznek a sorsban és a végzetben. Szerintük az emberek maguk határozzák meg, mi történik velük, és az események kimenetelét sokkal inkább a többi emberrel való interakció, és a környezet határozza meg, nem pedig természetfeletti elemek.
A mindennapi életben érzékelt mintázatok meggyőzőnek tűnhetnek, de ezek mélységesen szubjektívek. Ha valamit általánosítani akarunk, akkor statisztikákat kell vizsgálnunk. Sőt még így sem biztos, hogy általánosítható egy-egy megfigyelés.
Az emberi elme működése olyan, hogy alapvetően mintázatokat keres, és ezeknek jelentőséget tulajdonít, amikor csak lehet. Ezáltal próbálja elkerülni a bizonytalan helyzeteket, és a döntésképtelenséget.
Valamint az is fontos szempont, hogy az emberek szeretnének irányítást gyakorolni a környezetük fölött, és ez nem céltalan, hanem része az önmagunkról alkotott képünknek, ami az önbecsülésünk alapja. Tehát, ha ez sérül, vagy nem elégítődik ki, akkor elveszítjük az önbecsülésünket, és kudarcot kell megtapasztalnunk. A legtöbben ezt szinte bármi áron megpróbálják elkerülni. Ezért megpróbáljuk fenntartani az irányítást a saját életünk felett, és ha ez nem lehetséges, akkor legalább ennek az érzését. Mert ennek az érzésnek a hiánya stresszt okoz, és szorongáshoz, és depresszióhoz vezet.
Ez gyakran hibás következtetések formájában nyilvánul meg. Ez megfigyelhető például a pénzügyi életben, és a sportban.
Léteznek kísérletek, melyek bemutatják, hogy ha egy sor esemény elé állítják az embereket, a legtöbben még akkor is azt állítják, hogy ők maguk befolyásolják ezek sorrendjét, ha tulajdonképpen a kísérletvezetők határozzák meg azt. Az emberek ugyanis nem tudnak mit kezdeni a tényleges véletlenszerű eseményekkel. Ha ugyanis az eredmények véletlenszerűek, akkor nem irányíthatjuk azokat, de ugyanakkor ha irányítani tudjuk az eseményeket, akkor azok nem véletlenszerűek. Ez az ellentét a legfőbb oka annak, hogy félreértelmezzük a véletlenszerű eseményeket. Valamint nem vagyunk tudatában annak, hogy a véletlenszerű események is létrehozhatnak mintázatokat.
Annak érdekében, hogy ezt a hibát elkerüljük elsősorban tudatában kell lennünk a helyzetnek, és ugyanolyan erővel kell keresnünk a tévedésünket bizonyító jeleket, mint az álláspontunkat megerősítő bizonyítékokat. Az emberi elme ugyanis hajlamos arra, hogy a meglevő ötletünk vagy gondolatunk alátámasztására keressen bizonyítékokat, és ennek során minden ezt cáfoló jelt figyelmen kívül hagyjon. Ezt nevezik megerősítés torzulásnak. Ennek során például a kétértelmű bizonyítékokat a saját elképzelésünk mellett szólóként fogadjuk el, ami gyakran hibás következetesekhez vezet.
Két ismertebb példa erre a pesszimista változatban a Murphy törvénye, mely szerint ami elromolhat, az el is romlik. Illetve ennek optimista megfelelője, Pollyanna törvénye, mely szerint szilárdan hisszük, hogy a dolgok végül jól sülnek el.
De ha fel akarunk állítani ilyen szabályokat az életre, akkor elsősorban fel kell tennünk a kérdést, hogy miért történik egyáltalán bármi is?
Vannak akik szerint mindennek oka, és spirituális jelentősége van. Ez részben igaz is, mivel mindent ami történik megelőz egy adott eseménysor, és amelyből az okozat szükségszerűen következik. De az emberek általában nem ezt értik a mindennek oka van alatt, hanem a végzetet, a sorsot, és esetenként a karmát értik ez alatt. A humanisták szerint azonban ez babonaság, és egy téves értelmezése az eseményeknek. Az emberek pedig azért hisznek ezekben, mert valamilyen hiány áll fenn. A karma tana például az igazságszolgáltatás hiánya miatt népszerű. Eszerint ha most nem is lesznek következményei egy tettnek, de magát a következményt senki sem úszhatja meg, és az univerzum majd előbb-utóbb visszaadja a sérelmet annak aki ártott. A humanisták szerint ez sajnos egy üres remény, mert a valóságban a dolgok a mi szempontunkból jók vagy rosszak, a világot máskülönben nem érdekli. És bár az ilyen babonaságok nem befolyásolják a dolgok tényleges kimenetelét, de növelhetik az önbizalmunkat. De ez pszichológia, nem pedig természetfeletti erők kegye. Azt gondolják, hogy láthatatlan és kaotikusan viselkedő, szeszélyes erők és karma helyett az ebben az életben megvalósított igazságosságra és egyenlőségre van szükség.
Bár a karma első pillantásra jó ötletnek tűnik, mert arra biztat, hogy a következő életbeli boldogságért cserébe ebben az életben légy jó. De ugyanebből következik sajnos az is, ahogy az ebben az életben levő problémákért az elmúlt életbeli vétkeket teszi felelőssé. Tehát tulajdonképp azt okolja, és hibáztatja, aki szenved. Hogy hol ebben a kár? Ott, hogy ha valaki ezt a fajta gondolkodást elfogadja, akkor ha nehézségekbe ütközik, nem arra fog törekedni, hogy ezekkel megküzdjön, hanem elfogadja, mint büntetést a múltbeli bűnei miatt. Ha pedig babonásan hisz abban, hogy a halhatatlan lelke sérült vagy mocskolódott be a múltbeli tettei miatt, ezért nem lesz semmi, amit most tehet azért, hogy ez megszűnjön.
A karma tan alapvető állítása az, hogy a bűnöket csak szenvedés által lehet megváltani, nem pedig a jobb tettek végrehajtásával. Bár egyes irányzatok azt tanítják, hogy bizonyos jó cselekedetekkel ellensúlyozni lehet a múlt élet bűneit, de ezt nem feltétlen fogadja el mindenki. Ez különösen káros az ezzel a hittel felnövekvő gyerekekre, akik a természetesnek számító kezdeti nehézségeiket, és esetlenségeiket rettenetes bűn következményeiként fogják fel.
Ugyanakkor a karma tana nem csupán a következmények fotonosságáról szól, hanem azt is tanítja, hogy az élet szenvedés és meg kell szabadulni belőle. Maga a halál nem elég, mert van újjászületés, valóban boldog élet lehetetlen, tehát csakis a születésből (és egyben a létezésből) való megszabadulás a megoldás. A nemlét.
A humanisták szerint az ilyen fajta, bűntudat-alapú erkölcsi rendszerek ugyanannyira elfogadhatatlanok, legyen szó a buddhizmus, a hinduizmus, vagy akár a judaizmus, és a kereszténység tanításairól. Csak azért, mert a keleti vallások békésebbnek tűnhetnek, és a kényszer finomabb formát ölt még nem jelenti azt, hogy nem lenne káros, és ugyanúgy kényszer, mint a pokollal való fenyegetés. Elvégre a végtelen szenvedésekkel teli újjászületések, és a végtelen szenvedésekkel teli pokol közt nincs nagy különbség.
Végül pedig fontos arról is beszélni, hogy mindezeknek a hiteknek létezik szekuláris megfelelője is. Csupán attól, hogy valaki nem vallásos még nem lesz egyben szkeptikus gondolkodású. És továbbra is hihet a sorsban, ha a karmában nem is hisz.
De napjainkban gyakoribb ezeknek a hiteknek a tudományosított változata. Ezek közé tartozik a gének által előre meghatározott sorsban való hit is, melyet akár az ateisták is elfogadnak. Manapság ezt leginkább a nemi identitás és az LMBT+ témák kapcsán láthatjuk. Még sok tudományt elfogadó, és magát ateistának valló is úgy hivatkozik a biológiai eredetre, mint ami abszolút, és sérthetetlen határt jelentene, amit senki soha nem tud másképp csinálni. Ezáltal pedig sok embertársának szenvedést okoz, mely legalább annyira szűk határok közt mozog, mint bármely vallás dogmái.
A humanisták számára viszont az emberi szabadság az egyik legfontosabb érték. Abban pedig nincs helye a személyes elfogultságok miatti határoknak. Akármennyire is kívánatosnak tűnhetnek. Mert amint láthattuk, hiába gondoljuk, hogy a nekünk ártó személy megérdemli, hogy a következő életében szintén sanyarú sorban legyen része, vagy hiába gondoljuk azt, hogy most már ideje, hogy a sors keze nekünk kedvezzen a szerencsejátékban, maga a világ nem ezek alapján a vágyak alapján működik. Emberként sok területen kivontuk magunkat a puszta véletlen, és a környezet közvetlen hatása alól, ezért a célunk az kell legyen, hogy ezt a jövőben kiterjesszük, nem pedig babonás, vagy elfogult alapokon korlátozzuk.
Források
Dawkins, R. (2011) A valóság varázsa. Libri kiadó, Budapest
DeBakcsy, D. (2013, Március/Április). The dark side of Buddhism. New Humanist, 128(2), 38.-40.
Law, S. (2011). Humanism: A Very Short Introduction (első kiad.). Oxford University Press, New York
Mlodinow, L. (2012) Részeg bolyongás. Akkord kiadó, Budapest
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (első kiad.) Central könyvek, Budapest
Mi a karma törvénye és jelentése?
Karma (Wikipedia)
Végzet (Wikipedia)
Kommentelnél? Katt ide.
Humanista Élet 