Fura módon az online elérhető információk alapján nem tudom megállapítani, hogy ez a könyv megjelent magyarul vagy sem. Lehetséges, hogy a pár éve a National Geographic által támogatott Filozófia c. könyv azonos ezzel, de erről sem találtam biztos infót. Ezért maradjunk annyiban, hogy magyarul nem jelent meg.
Sajnos ez a könyv is egy újabb melléfogás volt, és egyáltalán nem felelt meg a célnak. Ahelyett, hogy egy érthető, gyakorlati, logika és filozófia alapfogalmakat tisztázó könyv lett volna, helyett egy túlságosan technikai szöveggyűjtemény volt. Egyáltalán nem laikus közönségnek szóló könyv.
Ezért jelenleg kicsit nehéz helyzetben vagyok, mert a hónap könyve nem jött be, és nem talál a humanista könyvek sorába. Ebből a problémából kiindulva filozofáljunk kicsit azon, hogy miért fontos, hogy érthetően beszéljünk egy témáról?
Amikor felmerül, hogy miért hisznek az emberek, sok ateista zsigerből rávágja, hogy „mert nyilván túl hülyék”. Értik ez alatt, hogy az illető buta, és nem tudja megérteni, hogyan működik a világ. Valamint azt, hogy hiszékeny, mert elfogad egy hibás magyarázatot az egyházi vezetője, vagy ezoterikus guruja szájából. Úgy online, mint élő beszélgetésekben ez a leggyakoribb magyarázat. Egyesek ezt bátran, és hangosan hirdetik. Legdurvább formájában ez a másik üvöltve való lehülyézésében nyilvánul meg.
Rendkívül rövidlátónak és kegyetlennek tartom ezt a fajta hozzáállást. Az internetes beszélgetés, pontosabban kommentelgetés, túlságosan hamar fajul habzó szájú anyázásba/hülyézéssé. Talán a kommentelgetés kifejezés jobban fedi azt, ami történik, mert gyakran pedig egymás mellett való elbeszélgetést jelent, nem pedig tényleges párbeszédet.
Amikor ez bekövetkezik, akkor a másik képernyő mögött ülő személy megszűnik embernek lenni. Karikatúrává válik, és mivel egy virtuális képről van szó, ezért a dühödt kommentelő minden frusztrációjának megfelelő célpontja lesz. És ekkor kezdődik az illető emberségének eltörlése. Először ennek tagadásával, majd egyenes vádaskodással. Első lépésben meg kell akadályozni, hogy az elletőt embernek lássuk. Majd, hogy mások annak lássák.
Humanistaként engem zavar, mikor ezt látom történni.
Sok éves online jelenlét, és pár év élőben való filozófálás után azt gondolom, jelenleg nagyon súlyos kommunikációs problémával küzdünk. Az online közösségek pedig ezt felerősítik. Viszont sok elemzőtől eltérően nem gondolom, hogy ezért csak, és kizárólag az online közösségek a hibásak. Inkább fordítva van. Ugyanazok az egyének használják a digitális eszközöket, és az online közösségi tereket, akik eddig élőben próbáltak manipulálni, kihasználni, és bántani. Motivációjuk pedig továbbra is ugyanaz: pénz, és hatalom.
Manapság trendi a kommunikációs technológiáknak rendkívüli jelentőséget tulajdonítani. Valamennyire helytálló is, hiszen például a reklámipar egyre nagyobb befolyással bír. És egyre több hatalmat kap. A Google reklámpiaci monopóliumától a Facebook közösségi reklámpiacának monopóliumáig.
További olvasásra ajánlom ezt és ezt a cikket.
Másrészt meg ott van az online közösségek demokratikus jellegének legendája. Ez talán a Szovjetunió összeomlásánál indult útra. Miután sorra szakadtak el az országok az addigi nagy szovjet tömbtől, erős optimizmus vette kezdetét, hogy a vasfüggöny lebomlása után ezek az országok is rálépnek az egyetlen helyes útra: a teljes demokrácia útjára. A kilencvenes évek ennek szellemében teltek, és ez idő alatt felnőtt egy generáció, amelynek a szabad, demokratikus rendszer volt a normális. A kétezres években pedig, az internet egyre szélesebb körű elterjedését ennek természetes következményeként látták sokan. Az internetet úgy láthattuk, mint egy nagy, demokratikus tér, ahol mindenki fontos, és ahol mindenkinek van hangja. És közönsége.
Mivel a szovjet uralom idején, vagy az azt megelőző korokban, úgy tűnt, a problémák kizárólagos oka az volt, hogy nem lehetett mindenkinek, a lehető leghatékonyabban, és bármikor kommunikálnia bárki mással, ezért most, az azonnali kommunikáció korában úgy tűnt, hogy a kommunikációs problémák végleg megoldódtak.
Viszont pontosan ez nem történt meg. A technológia fejlődés nem hozott magával változást az emberi kommunikáció alapjaiban. A szándékaink, a működésünk, és a mód ahogy kommunikálunk továbbra is ugyanúgy mélységesen törzsi, és énközpontú. A technológia pedig ezt szolgálja. Nem fejleszti, nem teszi jobbá, hanem csak segíti, hogy ugyanazok a hajlamok, és egészségtelen, rossz kommunikációs berögződések most már az online térben is képviselve legyenek. De ezúttal reklámsalátával körítve. Ami persze a platformok, és az oldalak üzemeltetőinek hoz hasznot. Hogy mindeközben a környezet, amit létrehoznak mennyire ártalmas a felhasználók lelki egészségének, az nem téma. Az a szőnyeg alá van söpörve. Mivel az online jelenlétet manapság már nem lehet megkerülni, ezért a probléma megmarad.
Tagadhatatlan, hogy a modern technológiáknak vannak előnyei, de jelenleg nincs ehhez társuló fejlett kultúránk. Erre pedig, sajnos, egyre égetőbb szükség van.
Nem úgy van az, hogy jön egy új technológia, és akkor az mindenki rögtön használatba is veheti. A felhasználói kézikönyvet, és a felhasználási feltételeket meg egy határozott mozdulattal, első lépésben kiveti.
Mikor először kezdtünk gépkocsikat használni, akkoriban ennek sem volt saját kultúrája, és nem volt szabályozva sem. Jelenleg ugyanitt tartunk, ami a digitális kultúrát illeti. A probléma abban rejlik, hogy az offline kommunikációs problémáinkat egyszerűen áthelyeztük a virtuális térbe.
Mostanában nagyon foglalkoztat az online kultúra, elvégre én is ebben nőttem fel. Bár nem egészen kis koromtól, mint például a jelenlegi generáció. Viszont megfigyeltem, hogy úgy online, mint a hagyományos kultúrtermékekben két nagy forrása van a kommunikációs problémáknak:
1. specializálódás, és zsargon
2. egymás mellett való elbeszélés
A májusi Humanista könyv, amit most nem ajánlok olvasásra az első kategóriába esik. Olyan mértékben technikai, és nehéz tankönyvszinten, nemhogy laikusnak, de még filozófiaszakos diáknak sem ajánlanám.
Mivel magát a Humanizmust eleve nehezen magyarázható dolognak gondolják már sokan, ezért fontosnak tartom, hogy amikor erről beszélek/írok, akkor azt a lehető legszélesebb célközönségnek szólóan tegyem. Érthetőség szempontjából próbálom minél egyszerűbben, és könnyen olvashatóvá tenni a mondandómat. Célom az, hogy ezek a szövegek fiataloknak, időseknek, és csak általános iskolai végzettséggel rendelkezőknek is érthető legyen. Mert szerintem a Humanizmus mindenkinek való. Nem csak idős filozófiaprofesszorok másodlagos hobbija. A Humanizmus egy erkölcsi, és világnézeti rendszer, ami minden ember számára elérhető. Éppen ezért érthető kell, legyen mindenkinek. A Humanizmusban nincsenek misztériumok, és titkok, amihez beavatottnak kell lenni. Az érthetőség akkor is fontos, ha nem alapfogalmakról beszélünk. Fontos, hogy akkor is közérthetően, és tisztán beszéljünk a Humanista szempontról, ha napi hírekről/eseményekről beszélünk. Vagy ha egy-egy összetettebb témáról, mint például az értelmes életről, a gyereknevelésről, az öregedésről, vagy a méltósággal való halálról.
Ateistáktól sokszor hallom a vádat, hogy a vallások nem adnak jó választ az élet nagy kérdéseire, és ezt nagyrészt jogos kritikának is tartom. Viszont, amit ilyenkor mindig hiányolok az a helyes, vagy legalábbis jobb válasz. Meggyőződésem, hogy minden olyan kérdésre, amire jelenleg az automatikus válasz a vallásokból jön, azokra mind van szekuláris, tudományosan alátámasztott, és Humanista válasz. Utóbbi fontos.
Megfigyeltem, hogy ateisták közt széleskörűen elterjedt az a nézet, miszerint csak a tudományos, és szekuláris válasz elég. Ehhez elég, ha egy válasz pusztán nem tartalmaz vallásos, vagy természetfelettivel kapcsolatos elemeket. A legtöbb magyar ateista akivel eddig találkoztam ezt normálisnak tartja. Csak egy kis részük gondolja tovább, és jön rá, hogy ennél többre van szükség. A Humanizmus pont ezt a többletet nyújtja.
Visszatérve a kommunikációhoz, azt gondolom, és azt szeretném, ha a Humanista kommunikáció nem csupán szekuláris lenne, hanem tartalmazna egy jellegzetesen ember-központú, pozitív jelleget is. Az emberi gyarlóság sokszor, sok mindenre magyarázat. Éppen ezért azt gondolom, hogy az emberekkel szemben lehet megértést tanúsítani. Beleértve a kommunikációs hibáikat is. Nem azért mert egy nálad végtelenül hatalmasabb lény pusztán akaratosságból ezt parancsolja, hanem azért, mert megérted, mit jelent embernek lenni.
Kommentelnél? Katt ide.
Humanista Élet 