Tag Archives: mémek

Az online tér korlátai

Mivel az ateistáknak nincs egy már létező, élőben találkozó közösségük, ezért gyakran először online kezdenek szerveződni. De az online térnek megvannak a maga korlátai.

Miért olyan bunkó online mindenki?
Online mindenki bunkóbb. Ennek pedig csak egy része, hogy a kizárólagos írott forma durvábbnak hat. Vagy kevésbé kifejező, mert hiányoznak a metakomunikáció elemei.
Profilkép mögé bújva az emberekből, különösen csoportosan, előbújik a csordaszellem.
A tömegben eltompulnak az egyéni azonosítók, ezért mindenki merészebb lesz. Jobban beszól. Kevésbé türelmes. Mivel párhuzamosan is lehet kommentelni, ezért a türelmetlen folyamatosan kiélheti az igényét, hogy a másik szavába vágjon. Nem kell türtőztetnie magát, mint egy személyes interakcióban.
Ezekből az online kommentelő, és vitatkozó csoportokból nem alakulnak ki közösségek. Többek közt azért, mert ezek az online csoportok inkább mém-megosztás, és viccelődés köré szerveződnek. Olyan csoportok, amelyekben a minta a következő:
mém – amin mindenki röhög
napi hír – amin mosolyogni, vagy felháborodni lehet
és (a legkisebb kategória) a személyes poszt. Ami jelenthet egy személyes kérdést, panaszt, vagy a csoportból való kilépés bejelentését.
Ezek közül a legtöbb interakciót általában az első kettő kapja.
A személyes vélemények reakcióként jelennek meg. Nem kapcsolódási alapként. Ezért ezek nem jó alapja a közösségnek. Az egyetértünk abban, hogy nincs Isten nem elég. Ahhoz, hogy közösség alakuljon ki több kell, mint ugyanazok a reakciók harminc változatban megfogalmazva.
Az ateista közösségek online való kicsírázását pedig az is akadályozza, hogy sok hangos ateista szerint (neki) nincs is szükség(e) többre, mint, hogy mémeken röhögjön, és híreken hőbörögjön.

A hívők nem emberek, hanem legyőzendő karakterek az online játékban
A stabil online ateista csoportok egyik legsötétebb jellemzője az, hogy a legaktívabb, leghangosabb, és legagresszívebb tagjai az online térben való beszélgetést egyfajta online játékként kezelik.
Egy játékként, amiben a legyőzendő fél a hívők. A likeok, követők, és néha maguk a kommentek pedig a virtuális kincs. A „jólmegmondtam” (angol kifejezéssel: pawnage) pontok pedig elismerést, azaz hírnevet, és dicsőséget jelentenek, ha egy jól előadott megalázásról van szó. Ha egy hős-vitatkozó ateista jó alaposan rámutat a hülye hívők hitének hülyeségeire, és azt sokan kedvelik, akkor az neki dicsőség.
Ezt a jelenséget az online platformok függőségre nevelő rendszere elősegíti. Nem az ateisták valamilyen sajátos belső gyengesége miatt. Tehát ez nem az ő hibájuk, mert nem csak az ő felelősségük van ebben.
Ami viszont az ateisták felelősség az, hogy ne csak a hívők gondolataival, és viselkedésével kapcsolatban legyenek kritikusak, hanem a sajátjukkal is. Néha emlékeztetniük kellene magukat, hogy a képernyő másik oldalán egy embere ül. Ugyanúgy a kommentsor másik felét író ellenfél is az. És nem vele van a baj, mint ember, hanem csak téved valamiben. A tévedés pedig nem érdemel nukleáris támadást.

Az online vita, mint ön-terápia
Sok ateista ön-terápiás céllal vitatkozik online. Ők leginkább volt hívők. És mert hívő volt, azért most akarja bizonyítani a még hívőknek, hogy miben tévednek közösen. Sokan küldetésnek érzik ezt. Úgy győzködik az útjukba tévedő hívőknek, ahogy nekik volt rá szükségük a kitérésük alatt.
Bántalmazott személyek terápiája során mutatták ki, hogy az áldozatok sokszor újra-meg-újra ugyanazokba a helyzetekbe kerülnek, és úgymond újrajátsszák ugyanazokat a helyzeteket, annak érdekében, hogy most másképp járjanak el. Például, ha valaki fájdalmat okozott nekik, akkor most jobban megvédik magukat.
Sok volt hívő ateista hasonlóan bánik a volt hitével.
A hívők azonban nem terápiás eszközök. Nem erkölcsös embereket eszközként használni a saját gyógyulásod érdekében. Ha jobban akarsz lenni, akkor terápiára kell menni. Nem elég online vitázni. A terapeutát pedig használhatod a gyógyulás folyamán. Embertársaidat viszont nem.
A traumákat ugyanis feldolgozni kell. Nem megnyerni. Egy kiszolgáltatott helyzetet nem lehet megnyerni. Mert abban pontosan az a traumatizáló, hogy a másik(mások)nak több hatalma volt, és azt arra használta(ták), hogy bántson(anak). Ennek feldolgozásában segítség kell. Nem pedig az, hogy most, a tényleges, nagybetűs Igazság birtokában, a Tudás legyőzhetetlenséget biztosító páncéljában visszamenni, és ugyanazt a csatát megnyerni. A hatalommal való visszaélés nem így működik. Mivel sok ateista hordoz hívő időszakából feldolgozatlan traumákat ezért sokuknak a folyamatos vitatkozás nagyon vonzó tud lenni.
És nem túlzok, amikor traumákról beszélek. A vallások, és különösen a kis, karizmatikus szekta-jellegű vallásos közösségek igenis valós traumákat okoznak. Mert ami sokszor történik ezekben a közösségekben az bántalmazás. Minél szigorúbb szabályokat használ egy közösség, annál valószínűbb, hogy a tagoknál PTSD alakul ki. A társadalom pedig sajnos nincs erre felkészülve. Nincs meg a szükséges elfogadás, és segítség. A vallás normális dolognak minősül. Valami olyannak, ami soha nem káros. Azok, akiket egy vallásos közösség traumatizál nem tudnak, hová fordulni. Ezért sokan a legnagyobb ingyenes terápiás eszközhöz fordulnak: az internetes fórumokhoz. És megpróbálják magukat terápiázni. Csak az a gond, hogy ez nem lehetséges. Ugyanúgy, ahogy a traumát sem maguk okozták, úgy a gyógymód sem lehetséges egyedül.
Az elszenvedett trauma feldolgozásához támogató segítségre van szükség, és olyan gyógyulást elősegítő visszajelzésekre, amit csak terápiás kapcsolatban lehet megkapni. Az online csoportok nem képesek erre.
Az ateista közösség például lehetne egy ilyen biztos háttér. Az ateisták létrehozhatnák azt a tudásbázist, illetve összegyűjthetnék azokat a szakembereket, akik ebben szakmailag is tudnak segíteni.

Csak a vicces mémek
Jelenleg azért nem létezik ilyen közösség, mert az ateisták megelégednek azzal, hogy online vitázzanak. Ha meg felmerül egy ateista közösség ötlete, akkor rögtön elutasítják.
Ebben szerepet játszik az is, hogy Magyarországon nagyon sok online aktív ateista soha nem volt hívő. Mert a szocializmusban nőttek fel, ahol nem volt népszerű a vallásosság. Ezért nem értik, hogy valaki azért lép be egy online ateista csoportba, hogy ott támogató közösséget találjon. Mert a sosemvolt hívő ateistáknak az online közösségek csak azért kellenek, hogy legyen egy vicces kép, illetve hírforrásuk. Ateista társaik ezen túlmenő igényeit meg nem értik.
Manapság viszont Magyarország is része a nagy globális vallás-szabadpiacnak. Nem úgy, mint a szocializmusban. Most államilag elismert vallások vannak csak. Mármint hivatalosan. A gyakorlatban ugyanis maga a miniszterelnök fia az arca egy amerikai stílusú karizmatikus keresztény szektának. Vagy ott vannak a klasszikusok: a tömegközlekedési csomópontokon mindig jelen levő Jehova Tanúi. És a nagy egyházak. Vagy a Hír Tv-s kapcsolatokkal rendelkező Vidám Vasárnap. Ami ezáltal széleskörű közönséghez jut el. Mert ugye „ateista vasárnap” viszont nincs.
De vannak az ezeknél is kisebb, viszont szintén káros szekták, amelyek nem mind keresztények.
Ezen társadalom, és emberi élet károsító csoportok ellen csakis az ateisták tudnának őszintén tenni.
Ugyanis azt mondani valakinek, hogy ne legyen tagja X szektának, hanem inkább Y-nak, az kicsit visszás. Viszont azt mondani, hogy hagyd a szektákat, és légy racionális alapon ateista viszont sokkal jobb opció. De ezt csakis közösen, és szervezetten lehet mondani. Ezt viszont maguk az ateisták nem akarják. Mert ők csak néha akarnak egy hitet gúnyoló mémet látni, amin az ebédszünetben mosolyoghatnak egyet, és ennyi.
Ez viszont egy olyan luxus, amit már nem engedhetünk meg magunknak. Egy olyan társadalomban, ahol pár évtized alatt eljutottunk a „csuhások” politizálását nyilvános bírálatától a „régivágású keresztény-konzervatív” értékek nevében való politizálásig, ott a „nem érdekel, mert nem vicces mém” nem opció. Élőben is tenni kell.
A kizárólag online aktivizmus pedig olyan, mint a likeokkal etetett éhező afrikai gyerekek esete.
Ahhoz, hogy ne csak ez az egyoldalú online fogyasztás, és kamu-aktivizmus létezzen csak, szükség van, hogy először maguk az ateisták tegyék félre ezt a félelmüket az ateista közösségektől.
És végre együtt dolgozzanak a saját világuk jobbá tételén.

Hatodik rész.

Kommentelnél? Katt ide.