Hallgasd meg a posztot itt.
Ha a jövőről van szó manapság megkerülhetetlen a mesterséges intelligencia kérdése. Leggyakrabban az automatizáció miatt megszűnő munkahelyekkel kapcsolatos aggodalmak merülnek fel. Ezért egyesek, többek közt a világ leggazdagabb embere, azt javasolják, hogy a kormányok adóztassák meg a robotokat.
Viszont a mesterséges intelligencia nem csak önállóan különféle termékeket előállító robotokról szól. Az alkalmazott mesterséges intelligencia éllovasai az olyan cégek, mint a Google, amelyek nem fizikai tárgyak gyártására, hanem keresésoptimalizálásra, vásárló és termék tökéletes találkozására, vagy akár a hangfelismerésre szakosodnak. A Goolge például sokszor próbálja ártalmatlannak tűnő, és játékos dolgokkal normalizálni a mesterséges intelligencia projektjeit. Legutóbb ezt egy FreddieMeter nevű alkalmazással tették, amely a mesterséges intelligencia segítségével hasonlítja össze a felhasználó hangját a legendás énekes, Freddie Mercury jellegzetes, egyedi hangjával.
De nem csak ártalmatlan szórakozásokról van szó. Li Sze Tol profi go-játékos például visszavonult a játéktól, mert nem tudta feldolgozni, hogy veszített egy számítógéppel szemben.
Egyes zsidók elsősorban gyakorlatias szempontból szemlélik a mesterséges intelligencia, és a robotok kérdését. Mivel egy robot nem vét hibákat, és nem fárad el, ezért hasznosnak tartják, mert ezáltal jobb minőségű termékek jönnek létre.
De ugyanakkor problémának tartják a munka által okozott lelki öröm hiányát. Azt gondolják, ha érzelmek nélkül tudunk létrehozni például művészeti alkotásokat, akkor ezáltal elveszítünk bizonyos érzelmeket, és kapcsolódást. Hitükben ugyanis az ember azért lett teremtve, hogy szebbé és jobbá tegye a világot. Ezért fontosnak tartják, hogy a mesterséges intelligencia csak segítse az embert ebben a munkában, ne pedig helyettesítse őt.
Hiszik, hogy Isten olyan világot teremtett melyben az embereknek szabad akaratuk van, és amelyet arra használhatnak, hogy a jót válasszák. De az ember ezt csak a tettei és a kapcsolatai által teheti meg. Ezért fontos, hogy ezek megmaradjanak, és ne legyenek robotizálva.
A hinduk szerint az ember boldogságra, és Istennel való kapcsolatra vágyik. De manapság, a Káli-júgában, azaz a félreértések, és a háborúk korában, az ember egyre inkább az anyagi dolgok felé fordul, és azokban keresi a boldogságot. Szerintük ez a felvilágosodás, és az iparosodás korában kezdődött, amikor az emberek a boldogság forrásaként az anyagi gyarapodást, és a a földi vágyak kielégítését tették meg célnak. Ennek a folyamatnak a jelenlegi stádiumában a robotok egyre széleskörűbb használata a legújabb szakasz.
Hibásnak tartják a modern társadalmak anyagias, és fogyasztás-, illetve szórakoztatás-centrikus működését. Ehelyett szerintük az ideális társadalmi berendezkedés az úgynevezett védikus társadalmi modell, melyben mindenkinek megvan a helye, és szerepe. Ezen belül mindenki a négy osztály valamelyikébe tartozik. Ezek a következők: a papok, az államhatalom, a földművesek és a kereskedők, valamint a munkások osztálya. Hitük szerint ebben a berendezkedésben mindenkinek lehetősége van a lelki fejlődésre, és az Istennel való kapcsolatának a helyreállítására.
A keresztények szerint két fontos kérdés van a mesterséges intelligenciával kapcsolatban: hogy hová tartoznak a robotok, illetve, hogyan viszonyulnak az emberekhez?
Először is el kell döntenünk, hogy hol helyezkednek el a robotok a létezők alá, és fölérendeltségi viszonyában? A keresztények szerint jelenleg egyértelműen a tárgyak, vagy az ásványok világába tartoznak, de később ez változhat. A keresztény teológia foglalkozik a keveréke (hibridek, kiborgok) kérdésével, és a velük kapcsolatos teológiai kérdésekkel is.
Ezért fontosnak tartják, hogy a mesterséges intelligencia létrehozása során a kutatók beültessenek olyan erkölcsi szabályokat a robotokba, hogy azok együtt tudjanak élni az emberi erkölcsökkel, és társadalmakkal.
A buddhista filozófia szerint két igazság létezik: a kiindulási pont, amit viszonylagos igazságnak neveznek, illetve a végső pont, amit végső igazságnak hívnak.
A buddhista tanítás szerint, ha ismerjük a jelenlegi helyzetünket, és ugyanakkor ismerjük azt, mi jellemzi a végső állapotot, akkor megértjük mi húzódik a kettő közt. Ezt nevezi a buddhizmus az Ösvénynek, ami mindig a végletek közt fut. Mint az álom-ébrenlét, fent-lent, nihilizmus-eternalizmus stb. Ugyanakkor hiszik, hogy minden jelenségnek vannak korlátai, és minden ami részekből áll szükségszerűen mulandó, és ezért nem tartozhat a végső állapothoz. Mivel hitükben az emberi létezés célja ennek a végső állapotnak az elérése, a megvilágosodás által, ezért azt gondolják, hogy erre csakis egy önmagára pillantani tudó tudat képes.
Azt gondolják, hogy bármi, amit programozni kell, és ami logikai műveletek alapján működik az nem képes erre a fajta gondolkodásra, ezért szerintük a mesterséges intelligencia még akkor is ha erősebb, gyorsabb, és okosabb az embernél, akkor sem képes elérni a megvilágosodás állapotát. Mivel ez utóbbi jelenti a valódi boldogságot, és a mindentudást, de mivel ez túl van a gondolatokon, ezért a buddhisták szerint az emberek különleges helyzetben vannak, és rendelkeznek egy olyan hatalommal, amely semmi másnak nincs.
Hitükben a létezés viszonylagos, de ha elsajátítjuk a gondolatok uralását, akkor képessé válunk arra, hogy elérjük ezt a végső állapotot.
Az iszlám hit szerint a Földön található dolgok mind az ember számára lettek teremtve. Legyenek ezek már kiaknázott, vagy még nem ismert javak, de ezek célja kivétel nélkül az, hogy az emberek számára hasznosak legyenek. Az erőforrások mind lehetőségek Allahtól (Istentől), amit az ember jóra és rosszra is használhat, de ezen tettei függvényében kap majd végső jutalmat vagy büntetést az Ítélet Napján.
A muszlimok szerint amennyiben a mesterséges intelligencia megkönnyíti az emberek életét, elősegíti az igazság, és a méltányosság érvényesülését, akkor megengedett. Viszont ha ennek ellenkezőjét, azaz igazságtalanságot, nehézséget, és romlást eredményez, akkor tilos.
A humanisták szerint az emberi tudástár folyamatosan bővül. Az új információk gyakran érvénytelenítik, vagy semmissé teszik a régieket. Annak ellenére, hogy még messzemenően nem tudunk mindent, de a világról való tudásunk bővülésével, napról-napra egyre többet tudunk. Ennek során tudatosítanunk kell, hogyan hatunk tetteinkkel a világra, mert felelősséggel rendelkezünk azért, amit teszünk. Még akkor is, ha valaki egy szent iratra, vagy Isteni kinyilatkoztatásra hivatkozik, akkor is ő az aki kiválasztja, melyek azok a részek, amelyek abból az adott szent iratból számára fontosak. Tehát már ezek kiválasztásával is hoz egy döntést. Ezért a humanisták szerint végső soron a saját erkölcsi iránytűnket követjük, függetlenül attól, hogy vallásosak vagyunk vagy sem.
Ezért, egyes humanisták, azt gondolják, hogy még a tényleges mesterséges intelligencia kifejlesztése előtt el kell gondolkodnunk az ezzel kapcsolatos erkölcsi kérdéseken, és meg kell hoznunk pár döntést ezzel kapcsolatban.
Mivel a kérdés mérnöki/technikai része még várat magára, ezért eddig csakis gondolatkísérletekben, és fiktív történetek keretében tudtunk erről beszélni. Utóbbiak valahogy mindig a kortárs világot, és a koruk társadalmi problémáit tükrözik.
Egyes humanisták szerint ez azért van, mert nem tudjuk elképzelni, milyen lenne a valódi mesterséges intelligencia, és ezért hiábavaló erről beszélnünk. Mivel az intelligencia egy emergens, azaz olyan jelenség, amely egy minőségileg magasabb szintű egész, mely nem ismerhető meg a részeinek tanulmányozása által, ezért egyes humanisták szerint nem leszünk képesek soha valóban megismerni a mesterséges intelligenciát sem. Ugyanúgy ahogy a többi ember tudatát sem tudjuk tényleg megismerni, és irányítani.
Vannak akik ebben veszélyt látnak, és ahogy pár fiktív történetben is láthatjuk attól tartanak, hogy a robotok előbb-utóbb fellázadnak az emberek ellen, különféle elképzelhető, és jogos okból.
De ugyanakkor vannak humanisták, akik szerint a mesterséges intelligencia nem jelent többet mint csupán egy másik fajta intelligenciát. És szerintük ettől nem kell tartani, mert más most léteznek intelligens emberek, és a világ mégis tud működni. Ők azt gondolják, hogy az intelligencia önmagában nem jelent veszélyt.
Másokat jobban foglalkoztatnak a mesterséges intelligencia által felvetett erkölcsi problémák.
Vannak humanisták, akik nem tartják elfogadhatónak az állatok kihasználását sem, nemhogy egy emberi intelligenciával rendelkező másik lényt. Egyesek egyenesen kegyetlennek tartják annak a gondolatát, hogy a mesterséges intelligenciát a saját, emberi érdekeink szerint programozzuk, és használjuk. Van aki ezt az állatkínzással azonos erkölcsi megítélésűnek gondolja.
Továbbá kérdés, hogy milyen feladatot láthat el egy mesterséges intelligencia az emberek számára?
Vannak akik szerint a mesterséges intelligenciát akkor érdemes kifejlesztenünk, ha ezáltal valami olyat tudunk csinálni, amit az emberi képességeink nem engednek meg. Tehát a mesterséges intelligencia egy kiegészítő, az emberi képességeket meghaladó dolog kell legyen, különben értelmetlen. De épp ezért nem is szabad korlátokat szabni neki. És ugyancsak ezért lényegtelen, hogy az emberiség mit szeretne, mert értelmetlen megpróbálni korlátozni, hiszen az ereje pont abban rejlik, hogy képes meghaladni az embereket.
Hasonló alapon mások problémásnak tartják, hogy a mesterséges intelligenciát szolgaként, vagy szórakoztatásként használjuk. Mert ezáltal a robotok válnának az új rabszolgákká, és ha valóban intelligenciáról beszélnünk, akkor hol a határ ebben? Annak ellenére, hogy egy robotba az emberek programoznák a tudatot, és akár az érzelmeket, ha az illető robot vagy andorid tényleg megélné azokat az érzelmeket, akkor nem lenne erkölcstelen továbbra is tárgyként kezelni?
Mi van akkor, ha egy ilyen tudattal rendelkező robot nem nyújt megfelelő teljesítményt a gazdájának? Mire van az az illető feljogosítva a robottal szemben?
A történelem során láthattuk, ahogy egyes embercsoportoktól alapvető emberi jogokat tagadtak meg, csupán azért, mert mások voltak. Miért lenne ez máshogy egy másmilyen intelligencia esetén?
Ezért léteznek humanisták, akik szerint ha mesterséges intelligenciát akarunk kifejleszteni, akkor kötelességünk egyenesen arra törekedni, hogy az emberiségnél valami jobbat hozzunk létre. Vannak humanisták, akik pesszimistán látják a helyzetet, és azt gondolják, hogy az emberek rossz gazdái voltak a Földnek, és épp ideje lenne egy intelligensebb létformának átadni a helyünket.
Végül pedig vannak humanisták, akik szerint már most túlságosan sokat engedtünk a digitalizációnak, és túl sok problémánkra engedjük, hogy algoritmusok, és technológiai megoldások adjanak választ, mintsem maguk az emberek. Ezek a humanisták azt gondolják, hogy az emberi társadalmakat, és az emberi kapcsolatokat érintő kérdésekben nem szabad hagyni, hogy mesterséges intelligencia adja a megoldást, mert már épp eléggé dehumanizálva vagyunk a modern élet által. Szerintük ha nem vagyunk képesek felelősséget vállalni önmagunkért, akkor a mesterséges intelligencia nyom nélkül fog tudni majd minket leváltani a Föld uraként.
Források
Anonim. (2017). The big question – What limits, if any, would you impose on the development of artificial intelligence? New Humanist, (Spring), 72.-73.
Fisher, M. (2016). Feeling is believing. New Humanist, (Winter), 56.-57.
Law, S. (2011). Humanism: A Very Short Introduction (első kiad.). Oxford University Press, New York
Topić Peratović, N. (2014). Humanism for Children (első kiad.) Center for Civil Courage, Zagreb
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (első kiad.) Central könyvek, Budapest
Mennyire hasonlít a hangja Freddie Mercuryéhoz? Itt azonnal letesztelheti
Visszavonul a go egyik legjobb játékosa, mert legyőzte a mesterséges intelligencia
Képesítés helyett gépesítés
Adóztassuk meg a robotokat?
A robotok elveszik a munkát: akkora baj ez?
Emergens vonások (Wikipedia)
Kommentelnél? Katt ide.
Humanista Élet 