Avagy, miért nem akarom, hogy ez a blog virális szenzáció legyen.
Nincs szükségem arra, hogy pénzt csináljak belőle. Igen, ez egy luxus. De egyben emberi is. Ahogy a mondás tartja: nem csak kenyérrel él az ember. Lelki táplálék, és kapcsolódás is kell. Akkor is, ha nincs lélek.
Mivel nem az a célom, hogy népszerű legyek, ezért nincs rajtam nyomás, hogy olyasmiről írjak, ami népszerű. Nem kell a blog tartalmát olyanná szabjam, ami már meglevő véleményeket, és meggyőződéseket erősít meg.
Éppen ezért nem is tudok reklámstratégiát építeni. Sem olyan értelemben, hogy eladjak dolgokat (vedd meg ezt a táplálékkiegészítőt, hogy szuper Humanista légy!), sem hogy ezt a blogot, mint terméket eladjam.
Sokan nem tudják, az online tartalmak viralitását jelenleg a fizetett Google reklámok hajtják. Mindenki más meg ezekkel próbál versenyezni. Leginkább a hasonlóan nagy platformok, mint a Facebook.
Ezen stratégiáknak az alapja a következő: találd meg a célközönséged, és találj valami apróságot, amit nyújtani tudsz. A témában, vagy legalább a földrajzi régiódban. Írj erre egy ütős, Google-reklám-központú, és Google keresésre optimalizált (személyre szabott) reklámkampányt. Fizess a Google-nak, hogy ezzel teleszórja a célközönséged minden lehetséges online felületen. Majd dőlj hátra, és várd ahogy elkezdenek özönleni a megkeresések, és ezzel együtt a pénz.
A dőlj hátra persze túlzás, mert közben aktívnak kell lenned a közösségi média platformon. Építs kapcsolatokat a potenciális, és a volt ügyfeleiddel, azáltal, hogy befurakodsz az online közösségi tereikbe. Futtass rajongói oldalt. Posztolj, válaszolgass az ügyfeleid kommentjeire és üzeneteire. Lehetőleg viccesen, mert abból lehet mém, azaz ingyenreklám.
De igazán profi akkor vagy, ha te magad indítasz mémességre képes virális kampányt. Lásd például legutóbb a Gilette kampányt. Jelenleg ebben mérik a sikeres online jelenlétet.
Mindezek a stratégiák persze munkát jelentenek. Amit valaki meg kell csináljon. Lehetőleg ingyen. De ha már nem lehet ingyen, akkor olcsón. Így született az online marketing szakma, illetve a social-media manager munkakör. Akinek tulajdonképpen az a feladata, hogy egy cég érdekei mentén kommunikáljon online. És esetleg kedvesen elbeszélgessen veled, mezei internethasználóval.
Munkaidőben.
Mert ez egy munka. Tulajdonképpen pedig manipuláció. Pénzért. És éppen ezért én végtelenül undorítónak tartom. Nem akarok ebben részt venni.
Röhejesnek tartom a demokratikus internet ötletét, miközben fuldoklunk a reklámokban.
Amikor egy értelmes gondolatsorba 4-5 alkalommal belekiabál egy (sok esetben mozgó) reklám. Mintha egy baráti beszélgetés során néha odakiáltana a kocsmáros, hogy vegyetek majd kolbászt a hentes haverjánál, mert épp akciós.
Ezen a blogon jelenleg másnak hasznot hozó reklámok vannak. Még mindig nem vagyok biztos benne, hogy megengedhetem magamnak, hogy ezeket eltávolítsam, mert az pénzbe kerül.
Az internet korai időszakában az volt a bölcsesség, hogy az internetes tartalmakért az emberek nem hajlandók fizetni, ezért ingyen kell elérhetővé tenni őket. Viszont ez nem volt nyereséges, és ekkor jött be a reklámmal finanszírozott internet ötlete. Ami manapság odáig fajult, hogy manapság minden felület fizetős.
Sajnálatos módon hiába teszem én a legtöbb munkát ebbe a blogba, az egyetlen, akinek profitábilis az a platform tulajdonosa. És persze lehet erre mondani, hogy tetszett volna nekem megtanulni programozni, és akkor járhatna a szám. Meg, nem jár nekem platform, ahol közönséget kapok, tessék nekem azt felépíteni, és ha nem akkor fizessek ezért. Utóbbi azért nem igaz, mert sehol, senki nem ad kész közönséget. Te magad, mint cég, vagy szervezet, kell a social-media, és online stratégiádon dolgozz. És ebbe befektess.
Undorodom attól a logikától miszerint a hangod azzal arányos, amennyi pénzt vagy hajlandó fektetni a reklámokba. Társadalmi, és közügyekben ez egyenesen bomlasztó, és káros. Még a tényleges kereskedelmi kérdésekben sem vagyok biztos, hogy ez a jelenlegi reklám-, és/vagy fizetős kultúra rendben van. Mivel láttunk már pár visszaélést. És ha más nem, akkor a tőke felhalmozás miatt, egy több éve létező cég, mivel több erőforrással rendelkezik (pénzbeni, és nem pénzbeni értelemben is), eleve előnnyel indul egy talán jobb, de fiatalabb céggel szemben. Ilyenkor a fogyasztó érdeke másodlagos a régi piaci szereplő profitjával szemben. Tehát, az ügyfél az első mindenképp kamu. Ha meg ugyanez az attitűd beférkőzik a társadalmi kérdésekbe (kultúra, politika), akkor tényleg baj lesz. És már most baj van.
Mindezért nem kívánok ebben a játékban részt venni. Nem fogok keresőszóra optimalizálni. Nem fogok akciós reklámkampányokat fizetni. Nem fogok interakcióra való felhívásokat beépíteni a mondanivalómba. Nem akarok manipulálni, és nem akarok kényszeredett tartalmakat generálni csak azért, mert az népszerű, vagy jót tesz a Google rangsorolásomnak.
Nem akarok népszerű lenni, ha ezáltal nem lehetek autentikus. És nem mondhatom el azt, amit szerintem el kell mondani.
Manapság rendkívül népszerűek a megmondóemberek. Ami viszont sokaknak nem tűnik fel velük kapcsolatban az, hogy ezek az emberek nem valami rendkívüli, vagy új dolgot művelnek, hanem csupán meglévő előítéleteket, és véleményeket hangosítanak ki. Ezért lehet az online jelenlétüket optimalizálni. És éppen ezért népszerűek. Nem pedig azért, mert bátrak, és bátran megmondják a tutit, amit más nem mer. Ez kamu. Egyetlen pillanatig se higgye el senki, hogy egy megmondóember azért népszerű, mert kimond egy népszerűtlen véleményt. A népszerű megmondóemberek népszerű véleményeket hangoztatnak.
Különben is, a hagyományos út követése, és a meglevő előítéletek felkorbácsolása minden csak nem bátor dolog. Számomra a bátorság a felvállalásban rejlik. A járatlan út felfedezésében.
Bátorság azt mondani, hogy nem fogom azt csinálni, amit mindenki más eddig csinált, hanem megtalálom a magam útját.
Néha ez azt jelenti, hogy szakítunk a hagyományos vallásos válaszokkal, és saját, emberi, és racionális, empatikus erkölcsi rendszert építünk ki magunknak. Tulajdonképpen ez a humanizmus. Ami jelenleg nem népszerű, mert még nem ez a népszerű. A népszerűség viszont soha nem lesz a helyesség mércéje.
Kommentelnél? Katt ide.
Humanista Élet 