Tag Archives: pedofília

Gyerekmolesztálás | Humanista válaszok

Hallgasd meg a videót itt.

Kiskorú gyermek vagy fiatal szexuális tevékenységekre való kényszerítését vagy csábítását gyerekmolesztálásnak nevezzük, függetlenül attól, hogy az áldozat tisztában van vagy sem azzal, mi történik vele.
Történhet családon belül, vagy családon kívül, állami vagy egyházi intézményi keretek közt.

A köztudatban elsősorban a katolikus egyház az ikonikus példa a gyerekek bántalmazásával, és molesztálásával kapcsolatban, de hasonló esetek, és vádak léteznek minden másik kisebb vagy nagyobb egyház, és vallás esetében is.
Valamilyen szinten érthető is, hogy egy olyan közegben, ahol hatalmi pozícióban levő idegenek szabadon hozzáférhetnek gyerekekhez, előbb-utóbb történnek ilyen visszaélések. Ami viszont nem érthető az az egyházak reakciója.
A továbbiakban a különböző vallások és egyházak hivatalos, vallási szabályok szerinti álláspontját fogom bemutatni. Hogy hogyan is néz ki ezek alkalmazása a valóságban az kiderül a cikk végén található ajánlott cikkekből. Ezek közt van egy nagyon friss magyar eset is. Röviden összefoglalva: hivatalosan minden egyház elítéli a pedofiliát, de a gyakorlatban egyik sem tesz érdemben azért, hogy ezek a dolgok ne történjenek meg. Valamint az áldozatok felé való bármilyen jóvátétel csak akkor történik meg, ha az eset egy olyan országban történik, ahol a demokrácia és a világi bíróságok erősek, és ezáltal kikényszerítik az egyháztól az áldozatok kártalanítását.

A két hinduizmusból származó vallás a buddhizmus, és a vaisnavizmus (Krisna tudat) elsősorban a tett karmikus következményeit hangsúlyozza. Bár azt állítják, hogy ez nem mentesíti az elkövetőt, de mégis azt mondják, hogy a karma törvénye alapján nem véletlen, hogy ki szenvedi el az ártást, és ez az ő életében is csak egy következmény. Magyarán egy kisgyerek, akit molesztálnak, ha ebben az életben nem is követett még el bűnt, de a karma törvénye szerint a molesztálás ténye miatt bizonyos, hogy az előző megtestesüléseiben elkövetett valami olyat, ami ezt vonja maga után.
Szintén a karma törvénye miatt a buddhisták az áldozatnak lehetséges egyetlen útnak a megbocsátást ajánlják, mert szerintük a gyűlölet gyűlöletet szül, és a molesztálás áldozatainak meg kell tisztulni a negatív belső következményektől, mert ezek rossz karmikus következményekkel járnak számára.
A vaisnavizmus (Krisna tudat) ezen kívül az elkövető számára a minél előbbi karmikus tisztulást ajánlja, és ezért azt javasolják, hogy az elkövető minél hamarabb adja fel magát a világi hatóságoknál, mert így lesznek meg a tettének a következményei, és ezáltal tudja még ebben a megtestesülésben ledolgozni ezt a negatív karmát.
A vaisnavizmusban az egyik alapvető tanítás a nemi élet irányítására vonatkozik. Hitük szerint a kontrollálatlan szexualitás az anyagi kéj, és az élvezetek korlátlan hajszolását eredményezi, és ez elfordítja az illetőt a lelki értékektől. Ezért többek közt a televíziót hibáztatják, ahonnan szerintük ömlik az erőszak és a nemiség.
Megoldásként pedig a tiszta életet, és a vegetáriánus, Istennek felajánlott étkezést ajánlják.
Úgy a buddhizmus, mint a hinduizmus fontosnak tartja az elkövetők támogatását, és megtérését. Az áldozat támogatásáról, vagy segítéséről a hinduizmus esetén nem találtam hivatalos állásfoglalást.
Konkrét esetért lásd az első további ajánlott olvasmányt.

A zsidó vallásban nincs egységes vezetőség, ezért nincs hivatalos álláspont sem a kérdésben, de vannak rabbinikus tanácsok, amelyek tárgyalták már a kérdést. 2007-ben Baltimore-ban a rabbinikus tanács állásfoglalása szerint a pedofília egy gyógyíthatatlan betegség, ami ha kiderül, akkor nyilvánosságra kell hozni, mert ez az egyetlen módja, hogy megvédjék tőle a közösséget.
Az elkövetőknek azt ajánlják, hogy térjen meg, és határozza el, hogy soha többé nem tesz ilyet.
Továbbá köteles, hogy kezeltesse magát.
Viszont a vallási vetetőknek az esetleges büntetés esetén sem szabad magára hagyniuk az elkövetőt, és gondoskodni kell az illető családjáról is (ha van). A későbbi reintegrálást pedig a közösséggel kell megbeszélni.
Egy ortodox zsidó felmérés szerint a szexuális visszaélés a hit elvesztéséhez, és egyenesen a vallás elhagyásához vezet.

Az iszlám vallással kapcsolatban a leggyakoribb kritika a gyerekházasságok gyakorlatát illeti. A továbbiakban magyar muzulmán vezetők álláspontját fogom tárgyalni, és tudomásom szerint ők nem gyakorolják a gyerekek házasságát, és követik az érvényes magyar jogszabályokat ebben.
Ami a hivatalos vallási álláspontot illeti, ebben az embereknek pásztori feladata van, és ennek keretében a gyerekek iránti felelősség a megfelelő ellátást, nevelést, és védelmet jelenti. A gyermekért való felelősség a jövő társadalmáért viselt felelősség egyben.
Nagyon fontosnak tarják a gyerekek erkölcsi nevelését, és szerintük ennek része a szexuális nevelés is. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a gyerekeknek tanítanak szemérem szabályokat, és szabály, hogy idegen felnőttel nem lehet kettesben a gyerek. A nevelés célja, hogy a gyerek óvatosabb legyen.
Maga a pedofília szigorúan büntetendő. Hitük szerint a pedofília esetén nem lehet szó gondatlanságról, mert ezt csakis szándékosan lehet elkövetni.
Az iszlám vallásjogban az egyik alapelv a kiegyenlítés, és a helyreállítás, és tilos az önbíráskodás. Ezért azt javasolják, hogy ha bizonyíték áll rendelkezésre, akkor forduljanak az illetékes hatóságokhoz.
Hitük szerint tilos a bűnben segíteni egymást, és mindenkinek kötelessége a leghatározottabban fellépni a bűn ellen függetlenül attól, hogy ki az elkövető. Ha valaki ezt nem teszi, akkor maga is a bűn részesévé válik.
A próféta bölcsességéből idézve az elvetendő dolgot vagy kézzel (tettel) vagy pedig, ha erre nem képes valaki, akkor a nyelvével változtasson rajta (beszéddel).

Végül pedig a legtöbb sajtóvisszhangot kiváltó keresztény egyház álláspontja a kérdésben visszafogottan annyi, hogy a kereszténységben a gyermek az élet lehetőségeinek ki nem teljesedett formáját jelenti. Ezért sérülékenynek tekintik úgy testileg, mint lelki értelemben.
Ha ebben a folyamatban kárt tesz valaki, akkor a keresztény hit szerint a gyermeket megfosztja az életfeletti céljának megvalósításától.
Nincs kimondott előírásuk, vagy tanácsuk arra vonatkozóan, ha valakiről kiderül, hogy gyerekeket molesztált.
Hitük szerint az elkövető megváltozása rajta múlik, és a vallási vezetők nem tudnak erre hatni.
Konkrét példákra, beleértve a magyar helyzetet lásd a második további olvasmány pontot.

A humanisták szerint a gyerekeknek joga van meghatározni, hogy ki, és milyen módon érintheti meg őket, és hogyan fejezhet ki gyengédséget irántuk.
Vannak felnőttek, akik azt gondolják, hogy felnőtt állapotukból fakadóan jogukban áll ezt akár a gyerekek helyett eldönteni. A humanisták szerint a gyerekek ugyanúgy emberi lények, annak ellenére, hogy fiatalabbak, ezért ugyanúgy tiszteletben kell tartani a határaikat, mint bárki másnak.
Érvényesnek tartják ezt a kulturálisan ártalmatlannak tartott viselkedésre is, mint a gyerekek ölelgetése, puszilása, és különféle módokon, de engedély nélkül való érintése.
Azt tartják, hogy fontos megtanítani a gyerekeknek felismerni a saját határaikat, és ennek tiszteletét, mert ezáltal tudnak egészséges felnőtté válni, és boldogan élni a testükben.
Teljesen elfogadhatatlannak tartják, hogy a gyerekek személyes határait megsérti bárki is, vagy pedig manipulációval kicsikar egy gyerekből egy látszólagos beleegyezést olyan dolgokba, amelyek nem gyerekeknek valók.
Szerintük alapvető emberi jog, hogy mindenki szabadon, és félelem nélkül tudjon élni, és ne fenyegesse fizikai vagy mentális erőszak veszélye, ha nemet mond egy nem kívánt kapcsolatra, vagy érintésre. Függetlenül attól, hogy hol történik, a gyerekek bizalmával ilyen módon visszaélni teljesen elfogadhatatlan.
Különösen rossznak tartják, ha a szexuális abúzust manipulációval, és lelki megfélemlítéssel együttesen alkalmazzák a gyerekekkel szemben. Ahogyan az bármely vallás keretén belül megtörténhet.
Mivel a vallási autoritás, és a vallási dogmák egy hatalmas, és gyakran mindenhatónak nevezett természetfeletti entitástól származnak, ezért ez még súlyosabb bántalmazást eredményez. Mert nem elég, hogy az egyházi autoritás, vagy egyszerűen a bántalmazó bántja a gyereket, de ha ezt még megtetézi azzal, hogy Istenre, vagy valamilyen természetfeletti elemre is hivatkozik, annak érdekében, hogy biztosítsa a gyerek hallgatását a molesztálással kapcsolatban, akkor az a humanisták szerint nemhogy erkölcstelen, de egyenesen annak a jele, hogy a vallás nem jelent erkölcsi iránymutatót azoknak, akik részt vesznek benne. Ha pedig ez a helyzet, akkor az egyházak nem mondhatják azt, hogy ők képviselik az egyetemes emberi erkölcsöt, vagy hogy a vallásos emberek erkölcsösebbek, mint a hitetlenek.

Az elmúlt pár évtizedben több nagy sajtóvisszhangot kavart eset került a köztudomásba, és mégis folyamatosan azt láthatjuk, hogy ezeknek kevés, vagy sokszor semmilyen valós következménye nincs az elkövetőkre. Az egyházak pedig sokszor teljes rendszert alakítanak ki arra, hogy a tisztségviselőik sorában található pedofilok, és gyerekmolesztálók ne kerüljenek a világi törvényhozás elé.
A katolikus egyházon belül több ilyen esetre derült fény, többek közt Magyarországon is, de mindenhol máshol a világon szintén. Tehát maga a jelenség nem írható csupán pár rossz ember rovására. Különösen nem, ha maga az egyház, a saját intézményesített infrastruktúráját használja arra, hogy védje, nem a bántalmazott gyerekeket, hanem az elkövetőket.
Maga a szexuális bántalmazás viszont nem egy modern jelenség a keresztény egyházon belül.
Egyesek a cölibátust hibáztatják az egyházon belüli gyakori gyerekmolesztálásért, de ennek szisztematikus eltusolása is hosszú múltra tekint vissza. A katolikus egyházon belül egészen az 1620-as évekig fellelhetők az egyházi iratokban a jelenleg is alkalmazott eltusolás módszerének nyomai.
Ennek főbb elemei az eset titokban tartása, majd pedig a külső erők hibáztatása. Utóbbit az egyház szívesen alkalmazza, ha bármilyen kritika éri. De már az 1600-as években alkalmazták a ma már hírhedt áthelyezési taktikát, amely úgy a lebukást, mint a világi hatóságok közbeavatkozását is akadályozza, és lehetőséget biztosít az elkövetőknek, hogy egy új helyen folytathassák a bántalmazást.

Alapvetően, a humanisták szerint, a probléma nem csak abban rejlik ugyanis, hogy egy egyházi intézményen belül pedofilok kerülnek gyerekek közelébe, mert hiszen ez más helyzetben, például iskolában, vagy szabadidős tevékenységek során is megtörténhet. Szerintük a gond, hogy maga az egyházi tanítás, és a szent könyvek is úgy a hatalom előtti meghódolást, mint a gyerekek bántalmazását jó dologként tartják számon, és ezt tanítják az intézményeikben.
Mert miért lenne szükség meghódolni egy mindenható lény előtt? Pusztán a hatalom miért lenne indok a tiszteletre, ha ugyanakkor ilyen mértékű bántalmazást lehetővé tesz?
Továbbá pedig, például a Bibliában vannak részek, amelyek arról beszélnek, hogy hogyan kell testi fenyítést alkalmazni a gyerekek ellen, és hogy ezek Istentől való szabályok. És itt nem csupán pár apró horzsolásra kell gondolni.
Valamint annak ellenére, hogy a modern szekuláris tudomány több rendben kimutatta, hogy ez a fajta fegyelmezés, hosszú távon nemhogy nem hatékony, de egyenesen ártalmas a gyerekek fejlődésének, a keresztény egyházak továbbra is elfogadhatónak tartják ezeket a részeket. Egyes felekezetek aktívan bátorítják a híveiket arra, hogy súlyosan bántalmazzák a gyerekeiket fizikailag.
Egy ilyen világképet hirdető egyházon belül a bántalmazás már szinte természetes módon terjed tovább a szexuális bántalmazás területére is.

A kereszténységen belül sokszor van szó Isten szeretetéről, amely, a kereszténység tanítása szerint, abban nyilvánul meg, hogy az emberek bűnei pusztán Isten végtelen szeretete alapján megbocsátódnak. De mi a helyzet a gyerekek ellen elkövetett erőszakkal? Milyen szeretet az, ami megengedi, hogy gyerekeket bántalmazzanak a felügyelete alatt?
Ezt mindenki megválaszolhatja magában, de el kellene gondolkodni azon, hogy milyen tökéletes erkölcsös lény az, amely, bár végtelen hatalommal rendelkezik, de mégis tétlenül nézi, ahogy gyerekeket erőszakolnak meg?
Vannak ateisták, és humanisták, akik ebben a vallások erkölcsi kudarcát látják. A világban létező rossz vallási kérdésekben kellemetlen következményeit a vallás apologétái szereik elfilozófálni olyan mértékig, amely az átlagember számár követhetetlenné válik. De az alapvetően egyszerű kérdés, hogy hogyan lehet abszolút erkölcsös egy lény, amely tétlenül nézi gyerekek megerőszakolását nem kerül megválaszolásra. Ahogyan az sem, hogy egy ilyen lényt miért kellene tisztelni, és miért kellene behódolni előtte? Elvégre, ha egy átlagos ember is könnyedén tud választani abban a kérdésben, hogy ha hatalmában állna megakadályozni egyetlen gyerek megerőszakolását, akkor egy mindenható lénynek miért jelent ez lehetetlen feladatot?

Ezekben a kérdésekben viszont a keleti vallások sem jobbak, ahol a talán még ennél is kegyetlenebb, karma tan a vallások sokszor központi eleme. Mint például a buddhizmusban, és a hinduizmusban, és ezek különféle iskoláiban. Eszerint mindaz, ami történik egy emberrel valamely előző életében tett cselekedetek következménye. Ezért, ha bántják, akkor az azért van, mert ő maga bűnös volt egy előző megtestesülése során. Ha pedig nem, akkor az elkövető majd más módon de megkapja az arányos büntetést, mert minden tettnek következménye van.
A humanisták szerint a tetteknek nem egy valamikori, nem bizonyított, eljövendő életben kell következménye legyen, hanem itt és most. Ez fontos azért, hogy az áldozat gyógyulni tudjon.
Valamint egészségtelennek tartják ezt a fajta szemet-szemért, körkörösen járó erőszak gondolatát is. Szerintük az erőszakot meg kell előzni, és nem szabad, hogy bármely emberi lénnyel ilyesmi történjen.

Sokan pontosan az ilyen következmények nélküli bántás következtében érzik azt, hogy hinniük kell egy felsőbb, természetfeletti hatalomban, amely majd valamikor igazságot oszt. Vagy ha nem személyes, mint például a karma esetén, de akkor is, majd valamikor az elkövetőt utoléri a gonosz tette, és elszenvedi majd a méltó büntetését.
A humanisták szerint ez a fajta remény egy tehetetlenségből fakadó reakció, és nem tesz jót az áldozatnak. Szerintük ugyanis az embereknek fontosabb, hogy egy ilyen trauma után visszanyerhessék az elveszített bizalmukat, és meggyógyítsák az ezáltal károsított kapcsolataikat (például, ha a molesztálást egy közeli, bizalmi személy követte el). Ezt pedig nem lehet egy csupán remélt, és semmilyen módon nem bizonyított másvilágon, vagy következő életben megtenni. Ennek most kell megtörténnie.

Ezért a humanisták azt javasolják a gyerekeknek, hogy keressenek egy olyan felnőttet, akiben megbízhatnak, és kérjenek segítséget tőle.
Valamint, szélesebb társadalmi szinten mindannyiunknak tenni kell azért, hogy a szexuális bántalmazás áldozatainak lehetőséget adjunk a segítségkérésre, és a felszólalásra. Akkor is, ha ez nem közvetlenül a bántalmazást követő időszakban következik be.
Támogatnunk kell a szexuális bántalmazás áldozatait, és egy olyan társadalmat kell létrehoznunk, amelyben nem elfogadható a mások bántása, és a bizalmukkal való visszaélés. Különösen nem, ha gyerekekről van szó.

Végül pedig az egyik alapvető, természetesnek vett helyzet, amit soha senki nem kérdőjelez meg, az, hogy mit keresnek gyerekek egyáltalán egyházi intézményekben? Ha egy gyerek nem szavazhat, és nem házasodhat meg, akkor miért járhat gyakorlatilag nulla éves korától egyházi közösségbe? Sokszor olyanba, ahol gyerekeknek egyáltalán nem illő, és gyakran káros tanításoknak van kitéve. Lásd az előbb említett behódolást, és megalázkodást, valamint a különféle vallások, változó mértékű kegyetlen, bosszú, és erőszak által dominált legendáit.
Míg a világot megismerni, és bizonyos képességeket elsajátítani fontos minden ember, és ezáltal minden gyerek számára, de a vallások tanításai miért tartoznának természetesen, és automatikusan ugyanabba a kategóriába, mint például az olvasás?
Ez azért fontos, mert az abúzus akkor történhet meg, ha az erre hajlandó (vagy hajlamos) egyének olyan hatalmi pozícióba kerülhetnek, gyerekekhez képest, ahol visszaélhetnek ezzel. Megéri a bizonyítatlan természetfeletti dolgokban való képzettség azt, hogy ennek káros részeinek is kitegyük a közülünk legsérülékenyebbeket: a védetlen gyerekeket?

További ajánlott olvasmányok:
1. Magyarországon talán nem annyira ismert eset, mivel itt maga a mozgalom elég kicsi, de a vaisnavizmus nemzetközi szervezete az ISKON rövidítéssel jelölt egyházat is perelték már be szexuális abúzus áldozatai.
Amerikában a 2000-es években bíróságon kívüli megegyezéssel zárult egy per, amit 79 áldozat indított az egyház ellen. Ebben az áldozatok az ISKON által működtetett bentlakásos iskolák (úgynevezett gurukalák) volt diákjai voltak, akik különféle fizikai, és szexuális bántalmazásról számoltak be.
Az egyház 9.5 millió dollár kártérítést fizetett az áldozatoknak és ezek után hivatalosan is csődöt jelentett.
Forrás (angol nyelvű cikk)

2. Pár konkrét adat a katolikus egyház elmúlt pár évtized magyarországi eseteivel, és ezek következményeivel kapcsolatosan:
Magyarországi vizsgálat eredményeként (egyházon belül) szankcionált papok: 10 (kizárás, felfüggesztés, vagy önkéntes kilépés)
Külföldi eljárások magyar papok ellen: 2 (egyházon belüli szankciók)
Folyamatban lévő, illetve ismeretlen eredményű vizsgálatok: 11
Felmentéssel végződő vizsgálatok: 3
Nem felszentelt egyházi alkalmazottak elleni eljárások: 6.

Valamint a legfrissebb magyar eset a sajtóban Antal névvel jelölt pap esete, aki jelenleg úgy tűnik, hogy bármiféle következmény nélkül molesztált gyerekeket, több évtizeden keresztül. Ellene úgy világi, mint egyházi feljelentés történt. Több esetben is, és ennek következtében áthelyezték, de a legújabb információk szerint (2020.03.08.) ezek közül egyiknek sem lesz semmilyen következménye.
A hivatalos katolikus egyházi állásfoglalás szerint az illető ellen jelenleg nem lehet vizsgálatot indítani, mert a nemrégi áthelyezése után egy új egyházmegyében dolgozik, ahol még nem érkezett ellene feljelentés. Az egyházmegye pedig csak feljelentés alapján tud eljárást indítani.
Forrás

Források
Topić Peratović, N. (2014). Humanism for Children (1st ed.) Center for Civil Courage, Zagreb
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (1st ed.) Central könyvek, Budapest
A gyermekbántalmazás és elhanyagolás megelőzése, felismerése és kezelése
„A bántalmazást mindig a hallgatás teszi lehetővé” – Gyermekjogi tanácskozás lesz Pannonhalmán
Megtörni a csöndet: újabb áldozat vall az uszodai erőszakról
Magyar püspökök a gyerekmolesztálásról: „Az elkövetők helyett bocsánatot kérünk”
A papok 10 százaléka érintett – állítja a gyerekmolesztálások után kutató újságíró
Treating family sexual abuse: The humanistic approach.
Humanist Group Expresses Support for Investigation into Catholic Church Child Sex Abuse
Breaking Their Will: Shedding Light on Religious Child Maltreatment
Religion And Child Abuse
Corporal Punishment by Parents and Associated Child Behaviors and Experiences: A Meta-Analytic and Theoretical Review
https://meA gyermekek szexuális bántalmazása csak az egyházon belüli erőszak jéghegyének csúcsarce.hu/2020/03/02/a-gyermekek-szexualis-bantalmazasa-csak-az-egyhazon-beluli-eroszak-jeghegyenek-csucsa/
Catholic Church child sexual abuse scandal
Antal atya története: harminc év hallgatás
British historian: Church has not learned from abuse in past centuries
Sexual Abuse in the Jewish Community
Study finds widespread history of sexual abuse among formerly Orthodox
Holy abuse
Yolande’s story
Krishna Payouts Begin

 

Kommentelnél? Katt ide.