Hallgasd meg a posztot itt.
A függőségeket genetikai faktorok, de személyiségbeli, és szocializációs, illetve élethelyzeti hatások is meghatározzák. Biológiai szempontból a hozott genetikai örökségünk meghatározza, hogy egy adott ingerre milyen jellegű, vagy intenzitású választ ad az agyunk. De azt, hogy az illető választ hogyan értelmezzük, már egyéni külső és belső faktoroktól, valamint a szocializációs hátterünktől is függ.
Magyarországon a halálozások fele az egészségtelen életmódra vezethető vissza. Úgy a dohányzás, mint az alkoholfogyasztás jóval magasabb, mint az Európai Uniós átlag.
Eközben online nagy népszerűségnek örvend egy részeges, trágár, kitalált pap figurája, aki mémek formájában népszerűsíti az alkoholizmust, és közben közéleti, és társadalmi kérdésekben is megszólal. Az oldal üzemeltetői a fizikai világban több kocsmát, illetve alkoholkereskedést üzemeltetnek.
A zsidó vallás a mértékletességet hangsúlyozza. Mivel a bor egyes zsidó ünnepi szertartások része is, ezért nincs teljes alkoholtilalom, de fontosnak tartják alacsony szinten tartani ennek fogyasztását. Szerintük ez az egyik legfontosabb tanítás a rabbinikus hagyományban.
Nem működtetnek kimondottan függőségeket kezelő programokat, és inkább azt tartják, hogy a függőséggel küzdők maguk kell megkeressék a lelki vezetőket, ha ennek szükségét érzik.
Negatív példának Noét, illetve Lótot hozzák fel, akiknek a történetében láthatjuk a túlzott alkoholfogyasztás káros hatásait.
Általánosságban ki lehet jelenteni, hogy a zsidó hitben tilos minden, ami az egészségre nézve ártalmas, vagy megbetegít, mivel az embernek tilos önmagának ártani.
A buddhizmus szerint a szenvedések fő okai a tudatlanság, a harag, és a vággyal együtt járó ragaszkodás. Ezek együtt olyan béklyót alkotnak, amelyek a földi léthez láncolnak minket.
Buddha tanítása szerint magunkban kell megtalálnunk a probléma gyökerét, és meg kell akarnunk szüntetni ezt az állapotot, mert enélkül nem tudunk tőle megszabadulni.
De ugyanakkor, ha sikerül megszüntetni ezeket a belső kötelékeket, a rajtunk kívül eső felétetlek még mindig lehetnek nem megfelelők. Ez utóbbiban viszont soha nem vagyunk egyedül, ezért együtt kell működnünk másokkal, annak érdekében, hogy végleges megoldást találjunk.
A buddhista hagyományban többféle módszert alkalmaztak a problémák megoldására, melyek közül egyesek passzívak, majd később aktívabbak is voltak. Ezek lényege, hogy a függőség tárgyát nem lehet csak úgy elpusztítani, mivel az egyén kölcsönös egymásrautaltságban él a függőségével. Szerintük az embereknek el kell fogadni ezt, és meg kell tanulniuk együtt élni vele, mert csakis ezáltal lesznek képesek arra, hogy megszabaduljanak az ezek által okozott kötelékektől.
Hitükben, amikor valaki felismeri, és képessé válik elengedni a függőségével kapcsolatos téves elképzeléseit, akkor rájön, hogy ő maga teremti ezeket. Ha pedig ezt képes elengedni, akkor tud valóban megszabadulni a függőségtől.
A hinduk szerint a függőségeket elsősorban megelőzni kell, mivel a tudatmódosító szerek használata beszennyezi a testet és a tudatot. Már kialakult függőségek esetén pedig a lelki támasz nyújtása, és a tisztább vallásos életmód felé való terelés a fontos. Szerintük a vallás lelki, és mentálhigiénés alapot nyújt, de súlyos fizikai függés esetén szükséges orvos, vagy pszichiáter bevonása is.
Hitükben a függőségek alapja az a lelkünkben levő űr, amit az Istennel való kapcsolat elfeledése okoz. A hinduk szerint ez lelki éhséget okoz, amelyet az emberek hibásan drogokkal próbálnak pótolni. Ehelyett szerintük emlékeznünk kell arra, hogy örök lelki lények vagyunk, valamint egy örömet adó pozitív szociális közegben kell lennünk, illetve templomi programokon kell részt vennünk.
A vaisnava hívők ezen kívül a Hare Krishna mantra éneklését is javasolják, mely szerintük mindenre gyógyír.
A keresztény álláspont szerint nem maga a vallás segít, hanem Isten. A vallás pedig csak egy út Istenhez.
Hitük szerint, ha valaki vallásos, akkor Isten ennek révén meg tud nyitni benne olyan erőket, melyek segíthetnek legyőzni a függőségeket. De ezt mindig az embernek kell akarni, és elsősorban neki kell törekedni rá.
A keresztények szerint a keresztény életpélda követése erőt adhat azoknak, akik függőségekkel küzdenek. Erre látják bizonyítéknak azokat az egyház által működtetett programokat, amelyek a különböző függőségekkel küzdőknek segítenek.
Hitükben csak arra van szükség, hogy az ember elinduljon ezen az úton, mert a folytatáshoz szükséges erőt Isten adja neki, és ezáltal mindenki legyőzheti a függőségeket.
Az iszlámban tilos minden, ami káros az emberre, de ugyanakkor megengedett minden, ami hasznos számára. Hitük szerint, ha Isten eltiltotta az embereket valamitől, akkor valami jobbal kárpótolta őket ezért.
Az iszlám hagyományban az alkohol fogyasztása fokozatosan lett tiltott. Hitük szerint az alkohol tilalmával párhuzamosan az iszlám fokozatosan növelte a hitet a követői szívében, akik ezáltal önként, és minden további nélkül engedelmeskedtek, amikor az alkohol teljes tilalma bevezetésre került. Éppen ezért a muszlimok szerint a függőség kezelési stratégiájának alapja a hit növelése, és az istenfélelem. Tanításaik újra és újra emlékeztetik a hívőket arra, hogy bűn alkoholt fogyasztani, és Isten ezt szigorúan bünteti, úgy a Földön, mint a másvilágon is. De ugyanakkor hiszik, hogy ha valaki megbánja tettét, Allah kiengesztelődik iránta, és megbocsájtja a bűneit.
A humanisták szerint a függőségek az emberi lét velejárói, és sokszor elkerülhetetlen következményei annak, hogy emberként létezünk a világban. A humanisták az egyén körülményeit, és az egyén felelősségét emelik ki. Elismerik, hogy a tudatmódosító szerek használata kellemes lehet, de ugyanakkor fontosnak tarják, hogy figyelembe vegyük ennek a hosszú távú fizikai hatásait, valamint a függőségek hatását a társas kapcsolatainkra. Azt gondolják, hogy a szerhasználat, és a függőségek tulajdonképpen korlátozzák, és megszüntetik az ember szabadságát, és ezért alapvetően károsak.
Mivel a függőség egy összetett kérdés, és nem azonosítható egy egyértelmű, és objektív teszttel, ezért a humanisták szerint az egyén felelőssége, hogy azonosítsa, hogy problémáról van szó, és tegyen érte, hogy ez megváltozzon. Szerintük az egyén felelős úgy a saját tetteiért, mint a saját viselkedésének megváltoztatásáért is.
A humanisták szerint a függőségnek vannak örökletes részei, de ugyanakkor szocializációs (családi, társadalmi közeg), valamint személyiségbeli összetevői is, amelyek mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy valaki függővé válik. Van amikor több ilyen ok egyszerre van jelen az egyén életében, és ezek összessége által válik az egyén függővé. Például, ha valakinek az egyik vagy mindkét szülője függő volt, és a gyerekkorában ennek következtében különféle traumák érik, akkor később ő maga is hajlamosabb függővé válni, sokszor ugyanattól a szertől, mint a szülei. És valószínűbb, hogy függővé válik, mint egy másik ember, akinek nem voltak ilyen élményei.
Ugyanakkor, annak ellenére, hogy a humanisták elfogadják, hogy léteznek hajlamosító tényezők, de nem gondolják azt, hogy a függőség minden körülmények közt kialakul, vagy pedig, hogy sémiképp nem szüntethető meg. A függőséget élethelyzetnek tartják, nem pedig sorszerű, elkerülhetetlen, és megváltoztathatatlan dolognak.
Sokszor láthatjuk, hogy a függőségeknek negatív következményei vannak, nem csupán magára a függőre, akinek ez fizikai következményekkel is jár, hanem ugyanakkor a függőségnek hatása van másokra is. Például az illető családjára, szeretteire, és környezetére.
A humanisták szerint felelősséggel tartozunk egymás iránt, ezért a függőséggel való megküzdés során fel kell vállaljuk azt is, hogy amíg abban a helyzetben voltunk, hogy a szerhasználatunk befolyásolta a tetteinket, és a kapcsolatainkat, miután ennek véget vetettünk, most már tisztán látva a dolgokat felelősséget vállalunk a tetteinkért, és ahol tudunk bocsánatot kérünk, és megpróbáljuk jóvátenni az okozott kárt.
Viszont ezt nem kell szigorú, babonás értelemben érteni. A jóvátétel azért fontos, hogy a függő egyéni kapcsolatait a környezetével helyreállítsa, de nincs szó abszolút parancsolatról, amit mindenképp be kell tartani, mert sokszor ez sajnos már nem lehetséges. Ilyenkor, amit tenni lehet, hogy az illető, volt függő, az életét újra felépítse, és ezúttal tudatosítva a problémáit másként járjon el.
A humanisták szerint fontos, hogy ebben a folyamatban másokra is támaszkodhasson egy volt függő.
De ugyanakkor a humanisták kritikusan szemlélik az olyan segítő programokat, mint például az anonim alkoholisták, melyeknek alapvető elve egy felsőbb hatalomnak való alávetettség. Szerintük erre nincs szükség a függőségek megszüntetéséhez. Sőt sokszor ez a keretrendszer sokkal károsabb is lehet az illető számára, ha az illető nem hisz eleve valamilyen természetfeletti entitásban, és ezáltal valószínűbbé teszi a lemorzsolódást, és a visszaesést.
A humanisták szerint csupán azért színlelni a hitet, mert az hasznos volna, nemhogy segít, de épphogy akadályt jelent a problémával való megküzdésben. Mert elveszi az illetőtől pontosan azt az egyéni felelősségvállalás lehetőségét, és szabadságát, melyre annak szüksége van ahhoz, hogy újra felépítse saját magát, és az életét. Ezúttal a tudatmódosító szerek mankója nélkül.
A humanisták szerint, ha csupán lecserélünk egy hamis támaszt egy másikra (a szereket a hitre) azzal nem segítünk az illetőn, hanem csupán hazugságba kényszerítjük.
Ezért egyes humanisták olyan önsegítő csoportokat kezdeményeztek, melyek nem írják elő semmilyen felsőbb hatalom, vagy istenben való hit követelményét a program részeként. Mint például az anonim alkoholisták híres tizenkét lépés módszere, amely szekuláris formában így hangzik:
Első lépés: Elfogadjuk, hogy minden igyekezetünk arra, hogy abbahagyjuk az ivást, kudarcot vallott.
Második lépés: Úgy gondoljuk, hogy máshová kell segítségért fordulnunk.
Harmadik lépés: Ezért az embertársainkhoz fordulunk, különösen azokhoz, akik korábban hasonló problémákkal küzdöttek.
Negyedik lépés: Készítettünk egy listát arról, hogy melyek azok a helyzetek, amelyben valószínűbb, hogy iszunk.
Ötödik lépés: Segítséget kérünk a barátainktól, hogy elkerüljük ezeket a helyzeteket.
Hatodik lépés: Készen állunk arra, hogy elfogadjuk a segítségüket.
Hetedik lépés: Őszintén hisszük, hogy barátaink segíteni fognak.
Nyolcadik lépés: Készítettünk egy listát azokról az emberekről, akiknek ártottunk, és akikkel kapcsolatban jóvátételre törekszünk.
Kilencedik lépés: Mindent tőlünk telhetőt megteszünk, annak érdekében, hogy helyrehozzuk a dolgokat, oly módon, mely nem okoz további kárt senkinek.
Tizedik lépés: További ilyen listákat készítünk, és ezeket szükség szerint módosítjuk.
Tizenegyedik lépés: Értékeljük, amit a barátaink tettek, és tesznek azért, hogy segítsenek nekünk.
Tizenkettedik lépés: Cserébe készen állunk arra, hogy másoknak segítsünk, akik hasonló módon fordulnak hozzánk.
Egy másik alternatív elvrendszer az úgynevezett SMART módszer (Self-Management and Recovery Training/Önszabályzási és Felépülési Tréning).
Eszerint a függők különböző fejlődési szakaszokon mennek át a gyógyulás folyamatában, és ezek során különböző gyakorlatok, és eszközök hasznosak számukra. Ezek a lehetséges szakaszok a következők:
Elő-szemlélődés – Ebben a szakaszban az illető még nincs tudatában annak, hogy problémája van.
Szemlélődés – Az illető mérlegeli a függőség előnyeit és hátrányait.
Elhatározás/Előkészület – Az illető úgy dönt, hogy változtatni fog, és kitölti a Változás Terv Munkalapot.
Tett – Az illető új módon próbálja kezelni a függőségét. Ez magába foglalhatja az önsegítést, az önsegítő csoportokat, vagy egy szakember segítségét.
Megtartás – Pár hónap után az illető viselkedése megváltozott, és most arra igyekszik, hogy az eddig elért eredményeket fenntartsa.
Érettség/Kilépés – Miután az illető hosszabb ideig megtartóztatta magát a változás után, úgy dönthet, hogy továbblép, és befejezi a SMART módszert.
De ugyanakkor ezek az elvek csupán segítő célt szolgálnak. A humanisták szerint magát a függőség fiziológiai hatásait mindenképp szakember segítségével kell kezeltetnünk. Mivel a függőségeknek van egy fizikai jellege is, ezért a leállás nem egyszerűen akarat kérdése, és nem mindig lehetséges egyik napról a másikra, csupán úgy dönteni, hogy véget vetünk neki. Az elvonási tünetek sokszor sokkal rosszabbak is lehetnek, mint maga a szerhasználat. Ezért súlyos függőségek, vagy bizonyos tudatmódosítók esetén mindenképp javasolt orvosi segítséget is kérni. Miután pedig fizikailag jobban vagyunk, elkezdhetjük feldolgozni a függőség mögött rejlő lelki okokat is, és újra felépíteni az életünket. Most már szabad emberként.
Források
Doran, J. (2015). Reaching rock bottom. New Humanist, (Autumn), 26.-29.
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (1st ed.) Central könyvek, Budapest
Örökletes-e a függőség?
Mintha a magyarok direkt arra hajtanának, hogy mielőbb meghaljanak
Tibi atya (Wikipedia)
Humanism and Addiction Recovery
SMART Recovery (Wikipedia)
Existentialism, Humanism, and Addiction
Kommentelnél? Katt ide.
Humanista Élet 