Hallgasd meg a posztot itt.
Egy tudat nélküli, ezáltal irányíthatatlan, és kiszámíthatatlan erő, vagy erők összjátéka, amit senki sem befolyásolhat. Viszont, ha az események előre meghatározott módon történnek, akkor beszélhetünk egyáltalán szerencséről?
Egyesek szerint nincs is olyan, hogy szerencse, mert csupán arról van szó, hogy vannak dolgok, amelyekre nem vagyunk hatással. Viszont az, hogy mennyire vagyunk nyitottak észrevenni a lehetőségeket, vagy azt, ami történik körülöttünk, az már csak rajtunk múlik.
A keresztények szerint a szerencse nem egy keresztény fogalom, és vannak akik istenpótlékot látnak benne. Szerintük a szerencse kifejezést azok használják, akik nem hisznek a gondviselésben, és a tettek következményében, illetve valamilyen hiányukat próbálják ezzel pótolni.
A kereszténység egyes irányzatai nagyobb hangsúlyt fektetnek az erkölcsös, vallásos életre, mert hitük szerint a földi lét egy próbatétel helyszíne, és ennek függvényében fog Isten ítélkezni az emberek felett az Ítélet Napján. Akik nem követték az Ő előírásait, azokat büntetni fogja, de azokat, akik betartották a szent iratokba foglalt útmutatásokat, azokat jutalmazni fogja.
A keresztények szerint, mivel Isten szabad akaratot adott az embereknek, ezért a tetteknek következményei vannak, és nem lehet szó valamilyen meghatározatlan, külső erő hatásáról beszélni, amit a szerencse jelentene.
A zsidó hagyományban a zodiákus jegyeit mázálotnak nevezték, és korábban hitték, hogy ezek irányítják az emberek és a nemzetek életét. Manapság inkább azt gondolják, hogy az emberek nincsenek behatárolva a sorsuk által, hanem saját tetteik határozzák meg a jövőjüket.
A misztikus hagyomány szerint a léleknek csupán egy sugara lakik az emberi testben. A fő része, amit szintén mázelnek neveznek fentről sugárzik le. Ennek alapján jönnek létre az inspirációk, a spontán összhang ami az ember és a világ közt jön létre, vagy amikor valaki hirtelen teljesen más fényben látja az életét. Hitük szerint ilyenkor extra töltet energiát kap az ember a fent lakó lélektől. Ez bármikor bekövetkezhet, de ünnepélés során valószínűbb, mert ilyenkor képesek az emberek túllépni a hétköznapokon, és megérteni az élet mélyebb igazságait.
Tehát a hagyományos zsidó jókívánság, a Mázel Tov, egyfajta áldás, mely ezt hivatott kívánni az illetőnek. Hitükben ez az áldás csakis Istentől jöhet.
Ugyancsak hisznek a szabad akaratban, és azt tartják, hogy az emberek élete egy Isten előtt nyitott könyvben teljes egészében szerepel. Amivel az ember ehhez hozzájárulhat azok a saját munkái, és tevékenysége.
A hinduk szerint a lélek az előző életében elkövetett tetteinek következményeként kapja a sorsát. Tehát, ha valaki gazdagnak és egészségesnek születik, akkor az az előző élete során végzett jó cselekedetei, és helyes viselkedésének következménye. Ezt nevezik ők a karma törvényének, és ezt hitükben csakis Isten írhatja felül. Máskülönben a következmények elkerülhetetlenek mindenki számára. Tehát nem hisznek sem a sorsban, sem a szerencsében.
Az emberek életében bekövetkező bármely szerencsés esemény, mint egy lottófőnyeremény, jó egészség, vagy épp ellenkezőleg, a szegénység, vagy valamilyen testi fogyaték, mind-mind előző tetteik következménye.
Hitük szerint a lélek a lelki világból leesik az anyagi világba, és anyagi testet kap a születés során. Ekkor hatni kezd rá az anyagi világ három kötőereje: a jóság, a szenvedély, és a tudatlanság.
Akik életük során a jóságban végzik tetteik többségét, azok a következő életükben jó születést, és jó egészséget, illetve gazdagságot kapnak.
Akiknél viszont a szenvedély az uralkodó azok kedvezőtlen körülményeket kapnak, szegénységben, és fogyatékkal kell küzdjenek.
Végül pedig, akiknél a tudatlanság volt a meghatározó azok lehet, hogy nem is emberi testben születnek újjá, hanem állati, vagy még alacsonyabb rendű formában testesülnek meg ismét, és akár több újjászületést kell végigjárniuk mielőtt ismét emberként létezhetnek.
A buddhisták, a hindukhoz hasonlóan a karma törvénye alapján elsősorban a tettek következményeit hangsúlyozzák. Szerintük csak annyiban beszélhetünk véletlenről, hogy emberként, nem látjuk, és nem érthetjük, mennyi, és mekkora közünk van a jelenségekhez. Minden más az előző tettek következményeként nyilvánul meg. Hiszik, hogy ha körültekintően, és pontosan figyeljük meg a világot, és a saját tetteinket, akkor előre láthatjuk ezek következményeit is.
Nem hisznek a szerencsében, és hangsúlyozzák, hogy az egyéni döntések, és a felelősség felvállalása az, ami igazán fontos. Szerintük ezzel tudunk úrrá lenni a váratlan helyzeteken, és nem szükséges szerencsére hivatkozni.
Az iszlám hitben nem létezik a szerencse fogalma, mert minden Isten elrendelése, és akarata alapján történik. Hitük szerint az emberek a szabad akaratuk alapján választják az utat, melyen járnak, de a végső kimenetel Isten kezében van. Az Ítélet napján Isten nem a tettek kimenetelét fogja számonkérni, hanem az emberek igyekezetét életük során.
Az iszlám hitben az ember számára már a születése előtt meg van írva, hogy milyen élete lesz, meddig fog élni, illetve, hogy boldog vagy boldogtalan lesz majd. Hiszik, hogy negyvenöt nappal az után, hogy a magzat elhelyezkedik a méhbe egy angyal bemegy a hozzá és azt mondja: „Ó Isten, boldogtalan lesz-e vagy boldog? Fiú-e vagy lány?” És így tovább, addig amíg ezek mind megíródnak az Élet könyvében. Ebben le van írva, hogy az illető élete milyen lesz, és milyen nyomot hagy majd maga után. Tehát a muszlimok szerint már a születés előtt minden előre el van rendeltetve az ember számára.
Ezért az embernek Istenre kell hagyatkoznia, és csak igénybe kell vennie a rendelkezésére álló eszközöket. Ennek során arra kell törekednie, hogy csakis azokat használja, melyeket Isten megengedett számára, és kerülnie kell a tiltottakat. Valamint ne legyen türelmetlen, és ne kételkedjen Isten erejében. Hitükben ugyanis Allah (Isten) ellátja azokat akit akar, számadás nélkül.
A humanisták nem hisznek a szerencsében, és ehelyett inkább a tudományos-alapú gondolkodást részesítik előnyben. Szkeptikusan vizsgálják a szerencsére vonatkozó állításokat, mert szerintük amikor szerencséről beszélnek az emberek, akkor tulajdonképp alapos indok nélkül próbálnak magyarázni egy jelenséget vagy eseményt. Ami önmagában nem jelentene gondot, hisz a késztetés, hogy összefüggéseket találjunk az események közt nem új keletű dolog, és legtöbbször igenis hasznos. Akár olyan összefüggések felfedezése, melyek valóban nem állnak fönn is hasznos lehet a túlélésben. Egy jelentős eseménynél pedig a magyarázat rendkívüli fontosságot nyer. Ha személyesen érintettek vagyunk, akkor még inkább szükséges valamilyen magyarázat megfogalmazása. Ezért alakulhatott ki a szerencsében való hit, mert ha más magyarázat nem áll rendelkezésünkre, akkor a vakszerencsének mindig tulajdoníthatjuk az események okát.
A humanisták szerint viszont semmiféle szerencséről nem beszélhetünk. A szerencse nem egy értelmes magyarázat a velünk történő dolgokra.
Ehelyett szerintük a világ megismerése érdekében hasznosabb a tudományos módszert alkalmazni, melynek szabályai (egyszerűsítve) a következők:
Figyeld meg a körülötted levő jelenségeket.
A létező tudás, és a megfigyelések alapján próbálj megfogalmazni egy ellenőrizhető magyarázatot a jelenségekre.
Majd ellenőrizd ezeket megbízható módszerekkel.
Gondosan vizsgáld, és értelmezd az így kapott eredményeket, és ha teheted, beszéld meg ezeket szakértőkkel. Próbáld meg cáfolni a saját előzetes elképzeléseidet (hipotéziseidet).
Miután elvégeztél minden ilyen vizsgálatot, és megbizonyosodtál róla, hogy az elképzelésed nem cáfolható, akkor a magyarázatot tudományos elméletnek lehet nevezni.
Vannak akik szerint „nincsenek véletlenek”, és „mindennek oka van”. Bizonyos értelemben a tudomány is pontosan erre a következtetésre jutott, mert minden eseménnyel kapcsolatban megfigyelhetünk előzményeket, melyek az esemény bekövetkezte előtt fennálltak.
De ennek csak akkor van értelme, ha az okból szükségszerűen levezethető az okozat, azaz a bekövetkezett esemény. Ha valamelyik köztes lépéshez szükséges, hogy egy csoda történjen, azaz valami olyasmi, ami ellentmond minden létező tudásunknak, akkor a humanisták szerint a magyarázat tulajdonképpen értelmetlen. Ez igaz úgy a szerencsés eseményekre, mint a balszerencsésekre.
Sokan, a véletlen fogalmának félreértése vagy a megértés hiánya miatt azt gondolják, hogy egy sor balszerencse után most már ideje, hogy jószerencsében legyen részük. Például egy szerencsejáték-függő, aki egy sor veszteség után erőteljesen hisz abban, hogy a következő alkalommal nyerni fog, mert már megért az ideje annak, hogy jobb szerencsében legyen része. Ezért tovább játszik, akkor is, ha folyamatosan pénzt veszít. Ezt nevezik a szerencsejátékos csapdájának. A véletlen azonban nem így működik.
Bár a szerencsében való hit nem azonos a vallásos hittel, de itt is ugyanúgy egy téves, vagy akár irracionális alapon történő érvelésről van szó. A humanisták szerint a véletlen megértésére érdemes a matematikát használni, mert annak eszközeivel jobban meg tudjuk érteni, hogy például mennyire valószínű, hogy nyerjünk a lottón. Az átlagok törvénye például jobb magyarázat arra, hogy miért nem sikerül nyerni egy szerencsejátékban, mintsem az, hogy az illető balszerencsés, vagy nem hajtott végre egy bizonyos rituálét.
Minden ember megtapasztal élete során úgy jó, mint rossz eseményeket. Hibás lenne ezek okát a szerencsének tulajdonítani, mert épp ellenkezőleg, az lenne a rendkívüli, ha valakivel nem történnének soha olyan dolgok, melyet ő maga jónak vagy rossznak nevezne. Hogyan nézne ki egyáltalán egy élet, melyben nincsenek különféle események? Épp ezért a humanisták szerint hibás a szerencsének tulajdonított eredményeket az illető képességeinek, vagy érdemeinek tulajdonítani.
A humanisták nem hisznek abban, hogy a világegyetem tudattal rendelkezne, vagy bármilyen szándéka lenne az emberekkel, amit szerencse, vagy balszerencse formájában kommunikál velük. Ugyanúgy ahogy nem hisznek sem a jóindulatú Isten(ek)ben vagy a rossz szellemekben sem, amelyek bármiben akadályoznák az embereket. Egyesek számára ez elfogadhatatlan gondolatnak tűnhet. Mert ez egyben azt is jelenti, hogy a jó emberek nem nyerik el végül a jutalmukat, és a rosszak nem kapják meg méltó büntetésüket. A humanisták szerint viszont pontosan ezért fontos, hogy mindannyian azon dolgozzunk, hogy a világot mi magunk tegyük igazságosabbá, és tisztességesebbé. Nem várhatunk segítséget sem a „vakszerencsétől”, sem pedig egy rejtélyes szempontok alapján ítélő istentől.
Szerintük a világban tapasztalható jelenségek, melyek egyeseknek kedveznek, másoknak viszont károsak, sokkal jobban magyarázhatók a társadalom működésével, illetve az ezen belül elkerülhetetlenül kialakuló érdekek konfliktusával, mintsem a szerencsével. Ezért, a humanisták azt gondolják, hogy egy igazságos társadalomban az embereknek arra kell törekedniük, hogy minél több ember számára biztosítsuk a jóllétet, függetlenül attól, hogy az illető mennyire „szerencsés” pozícióban van az adott társadalmon belül.
Ha egy tanulságot levonhatunk a természetes világ tanulmányozásából az az lenne, hogy minden élőlény alkalmazkodik a környezetéhez, és a sorsának alakulása sokkal inkább ettől függ, mintsem a szerencsétől. Igen, néha a véletlen is közrejátszik, de ez sem azonos a szerencsével. Az emberi társadalmakon belül, ahol a környezet hatását manapság eléggé sikeresen ki tudjuk zárni, már az a fontos, hogy az adott társadalmon belül az illető milyen pozíciót foglal el. Az, hogy hogyan boldogul az életében már csak attól függ, hogy az adott társadalom mennyire egyenlő, és mennyire ad esélyt a tagjainak a boldogulásra.
Források
Dawkins, R. (2011). A valóság varázsa (első kiad.) Libri kiadó, Budapest
Mlodinow, L. (2012). Részeg bolyongás (első kiad.) Akkord kiadó, Budapest
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (első kiad.) Central könyvek, Budapest
Taylor, L. (2015). Just pure, damned chance. New Humanist, (Spring), 73.
Topić Peratović, N. (2014). Humanism for Children (első kiad.) Center for Civil Courage, Zagreb
Mit tehetünk annak érdekében, hogy szerencsésebbek legyünk?
Végzet (Wikipedia)
Szerencse (Wikipedia)
Mazzaroth (Wikipedia EN)
A lottózásról – Reménykedők és Fortuna kegyeltjei
Superstition (Skeptic’s Dictionary)
Kommentelnél? Katt ide.
Humanista Élet 