Hallgasd meg a posztot itt.
Úgy 13,8 milliárd évvel ezelőtt a Világegyetem anyaga egy nagy sűrűségű, és forró kis “pontba” volt összezsúfolva. Majd ez a pont hirtelen exponenciális tágulásnak indult, melyet inflációs szakasznak nevezünk.
Ahogy pedig a világegyetem tovább tágult, a sűrűség és a hőmérséklet csökkent. Bár kezdetben ennek az anyagnak az eloszlása nagyon egyenletes volt idővel a sűrűség egyes helyeken nőni kezdett. Ezek a sűrűbb régiók magukhoz vonzották a körülöttük levő anyagot, és ezáltal gázfelhőkké, csillagokká, és galaxisokká tömörültek. Ebből jött létre a Tejút, a mi galaxisunk, majd a Naprendszer benne a Föld.
Ez az úgynevezett ősrobbanás elmélet.
Számunkra talán az egyik legismertebb teremtéstörténet a bibliai, keresztény teremtéstörténet.
Eszerint Isten a világot hat napon át teremtette, majd a hetediken megpihent.
Egyes keresztény felekezetek ezt szó szerinti, 24 órából álló napnak értelmezik, míg mások isteni értelemben vett napnak tartják. Mások szerint pedig csupán metaforáról van szó, és elfogadják az érvényes tudományos elméleteket, azzal kapcsolatban, hogyan jött létre a világunk. Utóbbi elképzelésben a vallásos teremtéstörténet egy rejtélyes, és az emberek számára megismerhetetlen, természetfeletti erő hatására indult útnak, amit ők Istennek neveznek. De ugyanakkor ez az isten tanítókat, és prófétákat küldött, egyesek szerint pedig mind a mai napig küld, azért, hogy a teremtés koronájának tartott emberi fajt tanácsokkal, és útmutatással segítse.
Valamint létezik az a keresztény értelmezés is, miszerint a teremtés után a világ tökéletes volt. Ez volt a paradicsomi kor. De az ember bűnbeesése után, a világ elvesztette ezt a tökéletességet, és jelenleg a bukott állapot korában él. Szerintük a végső állapot, amely a jövőhöz köthető, az Isten terve szerinti lét, és amely a halál után, illetve az ítélet napja után következik be. Ekkor ugyanis Isten véget fog vetni a világnak, és ítéletet hirdet minden valaha létezett ember fölött, és visszaállítja a kezdeti tökéletesség állapotát a Földön.
A hindu hit szerint mielőtt bármi létezett volna Isten (Brahman) arra vágyott, hogy sokká váljon, és megszülessen. Ezért szent hevülettel hevítette magát, és ennek révén kibocsátotta magából a mindenséget, és mindazt, ami ebben létezik. Majd belépett abba, és ezáltal létezővé vált.
Így pedig, Istenből jött létre először a tér, majd ebből a térből a levegő, a levegőből a tűz, a tűzből a víz, a vízből a föld, a földből a növények, a növényekből a táplálék, és a táplálékból az ember.
Ezen kívül, a hindu világfelfogásban a teremtés ciklikus dolog, azaz rendszeres időközönként megsemmisül, majd újra megteremtődik. Hitükben minden ilyen időciklus vége magában hordozza az újabb teremtés kezdetét.
Magán a teremtés-cikluson belül pedig négy évszak ismétlődik. Ezek a Szatya-júga, a tavasz, amely az aranykornak felel meg. Ebben az időszakban nincs bűn, és mindent a tisztaság, a könyörületesség, illetve az igazmondás jellemez. Ezt követi a Tréta-júga, amely a nyár megfelelője, és más nevén az ezüstkor, amelyben már megjelenik a bűn. Az ősznek megfelelő bronzkorban, a Dvápára-júgában, a vallásosság hanyatlásnak indul, és csökken az erkölcsösség. Végül pedig bekövetkezik a tél, azaz a Káli-júga. Ebben rengeteg a küzdelem, a félreértés, és vallástalanság van, illetve ekkor jelenik meg a bűn minden formája.
Ezeknek a korszakoknak 1000 köre alkotja Brahmának egy nappalát, amely földi időben 4 milliárd 320 millió évig tart. Ugyanilyen hosszú Brahman éjszakája is, amelynek során az univerzumot alkotó elemek kipihenik a nappal létét.
A hindu hit szerint, mivel az emberi lelkek Isten parányi részei, ezért ezek átvészelik az éjszakát, és ekkor csupán a fizikai testük semmisül meg. De ugyanakkor a hindu hit szerint még magát Brahmant sem kerülheti el a születés, az öregkor, és a halál.
A zsidó vallásban a világ teremtése másodlagos fontosságú az ember teremtéséhez képest, amely viszont óriási jelentőséggel bír a vallásban. A zsidók nem foglalkoznak mélyebben a világ megismerésével, mert hitükben a világ, és a benne levő lelkek tökéletesek, levén, hogy Isten teremtményei.
Hitvilágukban az ember teremtése kap központi szerepet, olyannyira, hogy a zsidó naptárrendszer is erre épül. Tanításuk szerint a teremtés előtt a világ teljesen üres volt, és nem volt benne semmi. De Isten akart egy szép világot a Tóra köré, ezért megteremtette a világot, amelyet ismerünk. Elképzelésük szerint a teljes teremtés, minden részletével együtt, azt a célt szolgálja, hogy segítsen úgy a zsidó népnek, mint az egész világnak, hogy megtarthassuk azokat a parancsolatokat, amelyek a Tórában vannak leírva. Hitük szerint, a teremtésben minden ez alá az elv alá lett rendelve.
Az iszlám vallás szerint a világ teremtésének jelentős része a rejtett dolgokhoz tartozik, és ezért az emberek erről csak részleges ismereteket szerezhetnek. De amit megismerhetnek azt az élő, és élettelen dolgok, valamint az isteni kinyilatkoztatások tanulmányozásával tehetik meg.
Az iszlám szerint, a Koránban leírt teremtéstörténetnek kettős szerepe van:
tudatja az emberekkel, hogy a világot Isten (Allah) egyedül teremtette, és tartja fenn, valamint a világban található utalások által a hithez vezeti az embereket.
A zsidó valláshoz hasonlóan, az iszlám sem a teremtés tényeit hangsúlyozza, hanem az ebben rejlő tanulságokat, bölcsességeket, és az emberek számára ezekből következő előírásokat emeli ki.
Ugyanezt tartják az idők végéről, az Ítélet napjáról, amelyről hitükben szintén nem tudni, mikor következik be.
Hiszik, hogy a teremtésben minden az egyetlen Istenbe vetett hit alá van rendelve. Szerintük a teremtés egésze, beleértve a legkisebb lényeket, és az élettelen dolgokat is, mind az Isten igaz vallása, és az általa előírt életvezetési előírások van alárendelve.
A buddhisták számára közömbös a világ eredetének kérdése, mert a buddhista vallás a belső útra fekteti a hangsúlyt. Ezért hitükben mindig éppen az adott pillanattal kell foglalkozni, nem pedig a múlttal, vagy a világ eredetével.
Bár hiszik, hogy minden, ami létezik a korábban elkövetett tettek következménye, és minden eddigi cselekedetünk formálta olyanná a világot, amilyennek most látjuk, de mégis azt gondolják, hogy a múltra nem érdemes szót pazarolni. Számukra fontosabb a tudat teremtő erejének nevezett, és a világgal kölcsönhatásban megnyilvánuló tettek sora, melyet a lelkek tesznek a különböző megtestesüléseik során. Szerintük az anyagi világ ezen tettek következményeinek a lenyomata.
Bár a buddhisták közt eltérő elképzelések léteznek arról, hogy ez milyen arányban oszlik meg a külvilág, és a tudat közt, de a legtöbben az úgynevezett középutas elképzelést fogadják el. Eszerint a tudat az aktív résztvevő, ez ragadja meg a tárgyakat, és lép velük kölcsönhatásba. A külvilág pedig ezeknek a tetteknek a következményeként alakul. Később a tudat ezzel ismét kapcsolatba lép, és a sor így folytatódik, egészen a végső felszabadulásig.
A humanisták a világ eredetének kérdésében a tudományos álláspontot fogadják el. Tehát jelenleg elfogadják a Nagy Bumm elméletet, ismertebb nevén, az ősrobbanást, mint tudományos elméletet.
Mivel a humanista világfelfogás nem rögzített, hanem ahogy a tudásunk fejlődik, és ahogy a tudományos elméletek finomodnak, úgy a humanisták által elfogadott válasz a világ eredetének kérdés is változni tud. De ugyanakkor, mivel a humanisták szerint egy természetes folyamatról van szó, ezért ez az álláspont soha nem fog úgy módosulni, hogy az egészet egy természetfeletti, mindenható lény alkotásának fogadja el. Legalábbis mindaddig, amíg nincs erre elegendő, tudományos értelemben vett bizonyíték.
Ahogy a bevezetőben is említettem, a világ eredetéről két szinten beszélhetünk:
az egyik a világegyetem keletkezése, amely kb. 13,8 milliárd évvel ezelőtt történt, és amelyet ősrobbanásnak nevezünk.
A másik pedig az emberiség otthonának, a Földnek a keletkezése, amely sokkal később történt. Úgy kilenc milliárd évvel az ősrobbanás után. Tehát a Föld jelenleg kb. 4,6 milliárd éves.
A humanisták szerint a világ komplex, és ezért a eredetének története is összetett kérdés, amely nem magyarázható meg egyetlen, rövid, és az emberek mindennapi tapasztalatának megfelelő történet által. A világunk sokkal idősebb, mint az emberiség maga. Ezért a története sem emberi léptéken játszódik, hanem millió, százmillió, és milliárd éves időskálán mozog.
Éppen ezért amikor azt szeretnénk tudni, hogyan jött létre a világ, amelyet magunk körül tapasztalunk, a humanista felfogás szerint a tudomány különböző ágait együttesen kell használjuk annak érdekében, hogy akár csak részlegesen is, de megértsük, honnan jöttünk.
Természetesen mindenkinek megvan a maga élete, ezért nem tud valóban elmélyedni ezekben a részletekben, de szerencsére vannak emberek, akik ezen kérdések egy-egy részletének tanulmányozásával töltik az életük nagy részét. Ezáltal olyan tudásra tesznek szert, amelyet a teljes emberiséggel megosztva mindannyiunk tudását egy magasabb szintre tudják emelni.
Ennek következtében a világegyetem eredetének kérdését a fizika tudománya tanulmányozza, a földi élet eredetét, és működését a biológia, és az emberi társadalmakat pedig a történelemtudomány.
Ezeknek a különféle tudományágaknak mind megvannak a sajátos eszközeik, és szakmai tudásuk, de ami közös bennük, hogy a tudomány módszerét, és eszközeit alkalmazzák a saját területükön belül. Ezáltal pedig összesítve olyan tudást nyújtanak az emberiségnek, amely ellenőrizhető, és egységes képet alkot arról, ami a világunkat illeti.
A humanisták szerint fontos, hogy megismerjük a világunk eredetét, és működését, mert a múltunk megismerése, és megértése által tudjuk elhelyezni magunkat a világban, ezáltal pedig értelmet találhatunk a létezésben. Valamint akár egy közös célt is tud adni az emberiségnek, ha megismerjük azt, amit eddig tapasztaltunk, és rendelkezünk egy modellel arról, hogy hogyan fog alakulni, és hogyan alakítható a jövőben a világunk. Éppen ezért fontos, hogy ez a tudás megalapozott, és pontos legyen, mert csakis pontos alapra építve lehet egy olyan jövőképet alkotni, amely megvalósítható, és valós emberi igényekre alapszik. Ezért a humanisták nem fogadják el azokat az elképzeléseket, amelyek szerint a világot egy ezen kívül létező, és mindenható lény hozta létre, valami számunkra ismeretlen okokból.
Nem fogadják el azokat az érveket, melyek szerint ennek a szándékos teremtésnek a hiánya valahogy csökkentené a világ szépségét, és az emberiség valahogy kevésbé értékessé válna ennek hiányában. Szerintük épphogy az az elképzelés, miszerint egy mindenható lény kézműves projektje vagyunk csökkenti a világ értékességét, és jelentőségét.
Pár legendán kívül semmi okunk azt gondolni, hogy a világ teremteve lett volna. Éppen ezért, annak ellenére, hogy ezek a történetek tetszetősek nekünk embereknek, mégsem jelenthetnek alapot arra, melyre a világról alkotott elképzelésünket építhetjük. Ilyen hibás alapokról ugyanis szinte bármi levezethető. Ezért a humanisták szerint fontos, hogy ezeket az elképzeléseket akként kezeljük, amik: korai próbálkozások arra, hogy emberként megértsük a világot.
És bár ezek a történetek részei a történelmünknek, de mindig az adott kort, és a közeget türközik, amelyben születtek. Rengeteg különféle teremtésmítosz létezik, és ezek közt nem sok átfedés van. Illetve a köztük levő ellentmondások sem oldhatók fel semmilyen módon, mivel ezek a történetek nem bizonyíthatók, és nem bizonyíték-alapúak. Ehhez képest a tudományos elméletek ellenőrizhetők, és éppen ezért a világ bármely részéről származó embertársunknak bizonyíthatóan, és egységesen kimutathatók. Sőt, még egy nem földi, de tudattal rendelkező entitásnak is ugyanúgy elmagyarázhatók, a nyelvi akadályok leküzdése után. Ugyanez nem mondható el a törzs-centrikus, vagy akár csak ember-centrikus, vallásos teremtéstörténetekről, amelyben a Föld egyes részei univerzális jelentőséggel rendelkeznek.
Ilyen szintű arrogancia, és téves gondolkodás csakis taszító lehet egy másik intelligencia számára.
Ugyanúgy, ahogy ellenszenves lehet egy másik ember számára, ha valaki alaptalan állítások mentén próbálja a saját felsőbbrendűségét bizonyítani.
A humanisták szerint fontos felismernünk a helyünket a világegyetemben, mert erről a pontról kiindulva, sokkal őszintébben, és alaposabban megismerhetjük annak működését, mintsem a néhai, kellemes, és megnyugtató, de kizárólag mesés elképzeléseink alapján.
A humanisták szerint a világegyetem nem tökéletesen az emberi igényekre szabva jött létre, de nem is teljesen ellenséges velünk, hanem egyszerűen csak van. Amit pedig, mint tudattal rendelkező lények tehetünk az, hogy megismerjük a világot úgy, ahogy az van. Ebben különösen nagy felelősség létezik, főleg, mert jelenleg úgy tűnik, hasonló tudatossággal csakis mi rendelkezünk a világegyetemben.
Források
Topić Peratović, N. (2014). Humanism for Children (1st ed.) Center for Civil Courage, Zagreb
Pál, D. (2011) A klasszikus Upanisadok (első kiad.) Filosz, Budapest
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (1st ed.) Central könyvek, Budapest
Chown, M. (2014). Ten cosmic myths. New Humanist, (Autumn), 25.-29.
Az ősrobbanás-elmélet
Ősrobbanás (Wikipedia)
Az általános iskolások szeptembertől nem tanulnak az őskorról
The Universe: Big Bang to Now in 10 Easy Steps
Kommentelnél? Katt ide.
Humanista Élet 