Tag Archives: Truman show

Truman show | Humanista filmek

A Truman show egy 1998-as film, egy fiktív valóságshow-ról, melynek Truman Burbank tudta nélkül születése óta főszereplője. A film nem sokkal a valóságshowk széleskörű népszerűsége előtt készült, és sok szempontból ezek problémáit vetíti előre.
A cikk cselekményleírást tartalmaz.

A film elsősorban a magánélethez való jog, és a közönség által elvárt szerep közti néha szürke határvonalról szól. Mivel születése óta követik, és manipulálják az életét egyesek azt gondolják, hogy joguk van a saját döntéseiket ráerőltethetik Trumanra. Például megpróbálják megakadályozni, hogy beszéljen a halottnak hitt apjával. Vagy, a film végén, akár komoly veszélynek teszik ki annak érdekében, hogy megakadályozzák a filmstúdióból való szabadulását.
Halvány emlékeim vannak gyerekkoromból arról, hogy láttam ezt a filmet, vagy részeket belőle. És emlékszem, hogy mennyire abszurdnak találtam az egészet. „Áh, ez csak egy film. A valóságban soha nem történne ilyesmi.”
Az azóta eltelt években viszont eljutottunk oda, hogy egyesek a teljes, valós családéletüket, minden mozdulatukat, és gyakorlatilag életük minden fontos pillanatát online elérhetővé teszik.
A Truman show-ban egy cég örökbe fogad egy csecsemőt, és egy múltban játszódó, mesterséges világban szerepelteti, és ez egy szórakoztató műsor. Közben a való világban, a szabad, és normálisnak tartott interneten a szomszédod, a barátaid, és akár a nagyanyád mindenféle intimnél intimebb dolgokat posztolgat. Több közösségi platformon. Beleértve videókat is. Úgy a Youtube-on, mint a különféle élő videó közvetítő oldalakon. Mások pedig fizetnek azért, hogy lássák ahogy egy család él, vagy egy adott civil, nem profi tévés valamiről beszél.
De akár a blogokat – beleértve ezt is – azok közé a szórakoztató termékek közé sorolhatjuk, amit a szerző vagy szerkesztő a saját életéből merítve hoz létre.
Amin ezzel kapcsolatban elgondolkodhatunk az, hogy mennyire elfogadható, és etikus a mások valódi életén való szórakozás. Mert egy dolog egy kitalált történeten szórakozni, amit a szerző élete ihletett, és egy teljesen más dolog, amikor valakinek az épp folyamatban levő életét nézed szórakozásként.
Magam is nagy rajongója vagyok a blogoknak, és mostanság a vlogoknak. De néha van olyan érzésem, hogy ezzel kicsit túl közel mentem egy másik személy magánszférájához. Pedig maga az illető enged be. Ennek ellenére, ismeretlenül, és anélkül, hogy valaha a fizikai valóságban találkoztam volna az illetővel, mégis tudok róla dolgokat, amit talán olyanok sem, akik a barátai vagy a családja. És ez néha fura érzés.
Főleg olyankor, amikor azok, akik ilyen jellegű tartalmat tesznek fel az internetre beszélnek róla, hogy egyes rajongók, vagy követők milyen felkavaró, néha pedig fenyegető üzeneteket küldenek nekik.
Ezt a fajta tartalomkészítő és rajongói közti viszonyt paraszociális kapcsolatnak nevezik. Mint minden ami a szórakoztatóiparban jön létre, ez a fajta kapcsolat is mesterségesen ápolt, és manipulált. Természetesen pénzért. Beszélhetünk arról, hogy az egész azzal kezdődött, ahogy a régi nagy hollywoodi stúdiók egy külön életet találtak ki a szerződött sztárjaiknak. Ami az újságokban szerepelt, akkor is, ha ez nem tükrözte az illető emberi lény valós életét. Az egyre fejlettebb, és olcsóbb technika segítségével ez a képzelt világ átalakult a paparazzi kultúrába, majd a nap 24 órájában hírességek életét közvetítő bulvárújságok, TV csatornák, később pedig a weboldalak révén azzá, amit manapság látunk. A folyamatosan ontott tartalmak híres, vagy hírhedt személyek életéről. Mindezt a profit érdekében.
Napjainkban nemcsak a nagy cégek által saját kezűleg kiválasztott személyek rendelkeznek rajongói táborral, hanem olyanok is, akik nem hivatalosan alkalmazottai egy-egy nagy cégnek. Hanem például együttműködők. Gyakorlatilag külső szolgáltatók. Akiknek viszont továbbra is az a dolguk, hogy a cégnek profitot termeljenek. Ezt lehet, hogy azáltal teszik, hogy egy adott cég szolgáltatásait reklámozzák, vagy akár egyes adott terméket bemutatnak a videóikban, vagy a közösségi oldalukon. A stratégia alapvetően az, hogy adott egy személy, aki létrehoz egy adott tartalmat, és mert hasznos információkat ad, vagy pedig valamiért érdekes őt nézni ezért rajongói/követői lesznek. Ez lehet egyszerűen a jó kinézet, vagy pedig valamilyen szakértelem. A lényeg az, hogy erre lehet alapozni. Ezért egy cég megkeresi, hogy adott termékeket helyezzen be a saját termékébe, például írjon róla a blogján, vagy mutassa be a videójában. És ezért a tartalomkészítőnek fizet a cég. Mert ez egy fajta reklám.
Közben pedig az illető nem alkalmazottja a cégnek, tehát nem rendelkezik azzal a biztonsági hálóval, amit egy legális alkalmazottnak a törvény biztosít. Például, ha az illető tartalomkészítőt valaki zaklatni vagy fenyegetni kezdi, akkor a cégek, akiknek a termékeit addig reklámozta nem fognak neki biztonsági szolgálatot biztosítani. Ezt ő maga kell intézze, ha biztonságban szeretné tudni magát. Vagy egyszerűen nem kell többé szerepeljen. Mondja a népi bölcsesség. Viszont sokaknak ez az egyetlen jövedelme, és ez a tényleges karrierje. És nem amatőrök, ahogy szintén sokan gondolják. Egy-egy minőségi online tartalmat összerakni nem egyszerű. Sokan élnek abban a hiszemben, hogy az online tartalmak csak úgy lesznek, és nincs semmiféle szelekció köztük. Miközben a valóságban minden, ami a legnagyobb közösségi platformokon szembejön veled, erőteljes szelekció után került oda. Azért a tartalomkészítőnek keményen meg kellett dolgoznia, és konkrét munkát fektet bele.
És egyeseknek erről szól az élete. A filmben Truman nem tud róla, hogy egy műsorban szerepel, de azok a valós emberek, akiknek a munkáit napi szinten online fogyasztja mindenki ebbe az újfajta iparba álltak be. Vannak, akik ennek tudatában vannak, és próbálják védeni a saját magánéletünket, és munkaként tekintenek erre a tevékenységre. És vannak mások, akik ebben kiégnek, mert túl közel engedték az internetet. Ami mindig kielégítetlen, mert sok millió emberből tevődik össze.
Mert amíg te alszol, addig a tartalomkészítőnek a dolga, hogy dolgozzon, és létrehozzon valamit, ami téged majd szórakoztat, amikor felkelsz. És ez neked jár. És ha ezt a pozitív élményt nem kapod meg, akkor dühöt érzel. Amit az illető tartalomkészítőn akarsz majd levezetni.
Vagy csak egész egyszerűen a tartalomkészítőt egy használható célpontnak látod.
A filmben Truman egy zárt gömbben él, amiben néha megpróbálnak betörni ismertségre vágyók, de a műsor készítői mindent megtesznek azért, hogy megvédjék ettől. Truman nem tudja, hogy híres. A valóságban az internet nyitott, és mindenhol ott van. Nem egy adott készülékhez kötött, és mindenhová visszük magunkkal a zsebünkben. Tehát még az a lehetőség sincs, mint Trumannek a film végén, hogy kilépj a gömbből, és végre valódi magánéleted legyen.
Nem tartom egészségesnek ezt a fajta összemosását a magánéletek, és a munkának. Egy tartalomkészítő is ember, és joga van a magánéletre. A jelenlegi online kultúrában pedig ez nem része az alapvető etikettnek. Ezért történhet meg az, hogy tartalomkészítőket, és ismert embereket online zaklatják a rajongók, hogy mikor hozzák létre a következő terméküket. Hogy tolakodó kérdéseket tesznek fel a magánéletükkel kapcsolatban. Amit személyes ismeretség esetén akár meg sem mernének kérdezni. De az online szűrő miatt, felbátorodva a távolságot adó képernyő mögött, olyan dolgokat mondanak, ami túlmegy a határon. Az a személy pedig, aki ezt több ezer, vagy akár millió számban kapja a „rajongói”-tól ettől konkrét értelemben traumatizálódik. Ebből jönnek a kiégések. És az online tartalomkészítés krízise, majd teljes kudarca.
Mert nem látják embernek őket. Mert a kapcsolatuk alapján az illető csak eszköze a rajongó szórakozásának. Ha nem végzi elég gyorsan vagy jól a munkáját, akkor pedig büntethető. Sokszor ez csak a legnagyobb online érték: a figyelem, megvonásával jár. De van amikor tényleges gyilkosságig fajul a dolog.
És ez nincs így rendben. Egy képernyőn levő ember is ember. Jusson néha eszünkbe.

 

Kommentelnél? Katt ide.