Csodák | Humanista válaszok

Hallgasd meg a posztot itt.

Csoda egy olyan esemény, amit mindennapi tapasztalataink alapján nem tartunk lehetségesnek, vagy egyáltalán valószínűnek. Főként hívők, és vallásos emberek által használt kifejezés, olyan eseményekre, amelyeket Istennek, vagy természetfeletti erőknek tulajdonítanak. A mágia pedig ezek bizonyos gyakorlatok, rituálék, vagy tárgyak által kiváltott esete.
Nem vallásos értelemben rendkívüli, vagy megmagyarázatlan, és ámulatba ejtő események szinonimája. Gyakran a természet szépségének leírására alkalmazott kifejezés. Ebben az értelemben egy gyönyörű naplemente, egy forró nyári napon egy hűvös zápor, vagy a hóba borult táj költői kifejezése. Néha tudományos felfedezésekre, vagy jelenségekre is alkalmazzák, amikor ezek meghaladják a mindennapi tapasztalataink korlátait.

A keresztények szerint a csodával csak a materialista alapú tudomány nem tud mit kezdeni, mert az nem fér bele a racionális, mindennapi tapasztalataink körébe. Szerintük nem csak az létezik, ami az érzékekkel megtapasztalható.
A keresztény hagyományban maga Jézus is több csodálatos gyógyítást hajtott végre, ezért a keresztények hitében központi szerepet foglalnak el a csodák, és a megmagyarázhatatlan jelenségek. Jézus tanítása szerint ezek alapja a hit. Ezért a keresztények hiszik, hogy ha valaki hűen követi a keresztény világképet akkor bármire képes.
Ugyanakkor Jézus arra is figyelmeztette követőit, hogy ezek a csodálatos dolgok, melyeket végrehajtott, mint például a halottak feltámasztása, a vízen járás, és a betegek gyógyítása, nem mágikus képességek miatt volt lehetséges. Ezt egyenesen elutasította. Tanítása alapján a keresztények hiszik, hogy az efféle csodák nem rendkívüliek, hanem természetesek, mivel maga az élet a csoda.
Egyes keresztények szerint nem léteznek véletlenek, és minden ember születése szándékos, és életének célja van, akkor is, ha kívülről kis feladatnak tűnhet, belülről, mivel ez a cél isteni eredetű, annál nagyobb lelki jelentősége van.

Az iszlám hit szerint mivel Isten alkotta a világegyetemet, és minden ebben levő szabályt, ezért csakis Isten változtathatja meg ezeket. Hitükben Isten csodákkal erősítette meg a próféták küldetését, és csodákat ad az őszinte szolgáinak. A muszlimok szerint ezek a csodák a hitet, és annak igaz voltát erősítik.
Ezen kívül, szerintük léteznek olyan csodás események is, melyek olyan emberekhez köthetők, akik se nem próféták, se nem igaz hívők. Ezeket a jelenségeket azonban a hívőknek össze kell vetniük a Korán és az iszlám hagyomány tanításaival, annak érdekében, hogy eldöntsék, hogy valóban csodáról van-e szó. Hitük szerint ugyanis a szent iratokban, és a hagyományban olyan alapelvek, és kritériumok vannak lefektetve, melyek nem adnak teret hamis, vagy kétes mágikus képességeknek, és összhangban vannak Isten szavával. Ezért az iszlám csak azokat a csodákat ismeri el, melyek nem ellenkeznek ezekkel, és melyek megerősítik a hívőket, nem pedig csábításba viszik. A legfontosabb szerintük, hogy a csodák egyedül Isten imádatára ösztönözzék az embereket.

A zsidó hit szigorúan tiltja a varázslat, és a mágia minden formáját. Hitükben az ilyen gyakorlatok Isten utálatát váltják ki.
Viszont az már vitatott kérdés, hogy ez azt is jelenti, hogy a zsidó hit szerint ezek a dolgok valóban léteznek. Egyesek szerint éppen azért tilos a mágia, mert szemfényvesztés, és haszontalan. Épp az ezek által kiváltott csodálat miatt tilos, mivel ez a bálványimádás határát súrolja, ami bűnnek számít. Mások szerint viszont a mágia azért tilos, mert nem szabad a természet törvényeitől eltérő, vagy azokat felrúgó praktikákat alkalmazni.
Ami a csodákat illeti a zsidók elfogadják a csodák létét, de manapság a megmagyarázhatatlan jelenségeknek kevésbé tulajdonítanak természetfeletti okokat. Ennek ellenére hitük miatt nem utasítják el teljesen a csodák lehetőségét.

A buddhizmus a legtöbb jelenséget három szinten értelmezi: forma, energia, és információ szintjén.
Hitükben a tapasztaló, azaz az ember, is három dologból tevődik össze: a testből, az érzelmi állapotokból, és a tudatállapotokból. Szerintük az, hogy mi nevezhető csodának nagyban az ezt megtapasztaló ember tudatszintjétől függ.
A buddhizmusban rengeteg rendkívüli jelenséget találunk, nemcsak a hagyományos írásokban, hanem a kortárs hívők személyes beszámolóiban is. Mint például a ránc nélküli hetvenéves jógi, vagy egy másik jógi, aki állítólag 17 éve nem alszik, és az éjszakáit meditációval tölti. Vannak buddhisták, akik szerint ezek a dolgok nem is rendkívüliek, hanem ezeknek a haladó szellemi gyakorlatokat folytató embereknek ez a természetes állapotuk. Míg mindezek számunkra csodának tűnhetnek. Hitük szerint ilyen rendkívüli dolgokra a tanítás, és a helyes gyakorlás következében bárki képes, ha megfelelően hajtja végre a szertartást, és megkapta az ehhez szükséges beavatást egy tanítótól.
Végső csodának a megvilágosodást tartják, amikor az ezt tapasztaló tudata eléri a nemszületett, végtelen, és mindentudó állapotát.

A hinduk szerint minden csodának számít, és maga a létezés is az. Természetesnek tarják azonban, hogy minden vallás, beleértve a hindu szent iratokat, említést tesz mágikus jelenségekről, és varázslatokról. Lehetségesnek tartják, hogy valaki rendkívüli tehetségre tegyen szert előző életében tett lemondások következtében. A Védák (hindu szent iratok) egyenesen olyan rítusokat írnak le, melyek által emberfeletti képességekre lehet szert tenni. Eszerint nyolcféle mágikus képesség (sziddhi) létezik:

1. rendkívül apróvá válni (animá)
2. nagyon könnyűvé válni (laghimá)
3. bármit bárhonnan előteremteni (prápti)
4. mindennél nehezebbé válni (mahimá)
5. szabadon megtenni bármit (ístiva)
6. uralkodni az összes anyagi elemen (vastiva)
7. olyan hatalommal rendelkezni, hogy semmilyen vágyunk ne hiúsuljon meg (prákámja)
8. bármilyen alakot felvenni (kámávaszájitá).

Hitükben azonban ezek csak azoknak az embereknek vonzó lehetőségek, akik nem ismerik az élet valódi célját, és istent akarnak játszani. Szerintük ezek a képességek mind mulandók, és az egyetlen helyes cél az ember számára az, hogy átadja az életét Istennek, ezáltal elnyerve az Ő figyelmét és kegyét.

Bár azt gondolhatnánk, hogy a vallásosság csökkenésével, és egy olyan alacsony egyházi életben való részvétellel rendelkező országban, mint Magyarország a csodákban való hit is alacsonyabb kellene legyen, a valóságban azt láthatjuk, hogy természetfeletti dolgokban való hit nem csak a történelmi egyházak tanításaiban, hanem a kultúrában is jelen van. Míg a vallásos magyarázatokon nyugvó csodákban való hit lehet, hogy alacsonyabb, de ugyanakkor a teljes lakosságon belül a természetfeletti dolgokban való hit teljes elutasítása a legalacsonyabb. A csodákban való hithez nem szükséges vallásos hit.

Ezek egyike a humanisták, akik a tudományos szkepticizmus alapján nem fogadják el a csodák létét. A humanisták szerint a világban történő dolgok okai természetesek, és nem szükséges hozzá sem varázslat, sem természetfeletti erők beavatkozása. Szerintük mivel az embereknek nincsenek előre-programozott belső céljaik, hanem ezekről ők maguk döntenek, ezért hatékonyan tudják módosítani az őket körülvevő világot. És ezek a cselekedetek azok, melyeknek következményeit megfigyelhetjük a világban, nem pedig valami rejtélyes erők hatását. Egyik esemény befolyásolhatja a másikat. Ezt nevezik a tudósok ok-okozati viszonynak, és ez írja le a világban tapasztalható jelenségek mindegyikét.

Vannak hívők akik a csodákat bizonyítéknak tarják nemcsak Isten létére, hanem egyenesen arra, hogy ez az isten jóindulatú és szereti az embereket. A csodák megtapasztalása szinte mindig pozitív élményként van leírva.
De a humanisták szerint ilyen egyéni, és egyedi tapasztalatok még akkor sem feltétlenül bizonyítanák azt, hogy Isten jó, és jóindulatú, még ha el is fogadjuk, hogy Isten létezik, mert ha nem ismerhetjük Isten valódi indítékait, akkor nem tudhatjuk azt sem, hogy miért tesz egy adott dolgot. Ugyanúgy lehetséges, hogy valami hosszabb-távú, de gonosz terv részeként kedvez épp valakinek, mint azt, hogy szeretetből teszi. Ha Isten kifürkészhetetlen, akkor az emberek nem lehetnek soha biztosak abban, hogy mit miért tesz.
Sőt az elszigetelt csodatételekkel egy rosszindulatú isten könnyen egymás ellen állíthat embereket, azáltal, hogy egymásnak ellentmondó dolgokat mutat a különböző csoportoknak.
A világban gyakorolt vallások sokfélesége, és az ezek közti konfliktusok miatt a humanisták szerint a csodák nemhogy a vallások alapvetően azonos, szerető istenről szóló üzenetét támasztják alá, hanem épp ellenkezőleg, sokkal inkább arra adnak alapot, hogy a rosszindulatú isten képét fogadjuk el, aki egymás ellen hangolja az embereket. Valamilyen csak számára ismert okokból.

Mások azért utasítják el a világ természettudományos leírását, mert szerintük ez valahogy csökkenti a létezés csodáját. Benyomásuk szerint, ha meg tudjuk magyarázni, hogyan működik az emberi elme, akkor ezáltal kiderül, hogy ők maguk sem annyira csodálatosak, mint addig gondolták magukról. De a humanisták szerint, akik tudomány-pártiak, épp ennek az ellenkezője az igaz. Minél többet tudunk meg a világról, annál inkább ámulatba eshetünk azon, hogy mennyire csodálatosak az abban megfigyelhető dolgok, és jelenségek. A humanisták szerint nincs szükség csodákra ahhoz, hogy valami csodálatra méltó legyen.
Egyes humanisták szerint maga a csoda kifejezés felesleges, és a képzelet kudarcára vall. Azáltal, hogy valamit csodának nevezünk, feladjuk, és nem próbálunk többé magyarázatot találni rá.
Szerintük csupán azért, mert valami nehezen magyarázhatónak tűnik, nem jelenti azt, hogy lehetetlen, vagy pedig csak az addig felfedezett szabályok felfüggesztéseként magyarázható. Lehetséges, hogy a létező modelljeink hibásak, és azokat kell módosítani, nem pedig csodát kiáltva feladni a kérdés megvizsgálását, mielőtt még bárki is megpróbálta volna megmagyarázni azt. Erre alapos okot találunk a tudománytörténetben. Majdnem minden, amit ma a világról tudunk valamikor teljesen ismeretlennek, vagy egyenesen csodának számított. Manapság viszont pontosan értjük a működését.
Bár ebből nem következik az sem, amit egyesek állítanak, hogy előbb-utóbb az emberiség mindenre talál egy egységes, teljes modellt, avagy magyarázatot. Hiányok a tudásunkban mindig is létezhetnek, de ez továbbra sem jelenti azt, hogy azokat a hiányokat természetfeletti magyarázatokkal, vagy csodákkal kell kitölteni. A humanisták számára nem szükséges a teljes, tökéletes tudás ahhoz, hogy a világban létezni tudjunk. Elfogadják a tudásunk, és a képességeink határait, mint a valóság korlátait, és emberségünk jelét.
Nem hisznek abban, hogy léteznie kell egy felsőbb hatalomnak, amely hasonló az emberhez, de tökéletesebb nálunk, és amely teljes tudással rendelkezik mindenről. Egy ilyen lény léte szerintük sokkal inkább kívánság, mintsem következtetés. A humanisták szerint a tudásunkban levő hézagok nem ijesztőek, és ezért ezeket nem kell bármi áron betömni, hanem lehetőséget jelentenek a további keresésre, és tanulásra.

Források
Law, S. (2011). Humanism: A Very Short Introduction (első kiad.). Oxford University Press, New York
O’Malley, J. P. (2017). The Q&A Daniel Dennett. New Humanist, (Summer), 6.-7.
Topić Peratović, N. (2014). Humanism for Children (első kiad.) Center for Civil Courage, Zagreb
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (első kiad.) Central könyvek, Budapest
Rodel, J. (2019). A shift in the landscape. New Humanist, (Autumn), 34.-37.
Csoda (Wikipedia)
Mágia (Wikipedia)Mágia (Wikipedia)
Hétköznapi (?) csodák
Hétköznapi csodák – csodás hétköznapok a református gimnáziumban
A hit nem vész el, csak átalakul?
Így változott nyolc év alatt a fiatalok hite
The Future of World Religions: Population Growth Projections, 2010-2050
Jewish Views on Miracles

Kommentelnél? Katt ide.

Génmanipuláció | Humanista válaszok

Hallgasd meg a posztot itt.

„GMO (genetikailag módosított szervezet) olyan szervezet, az ember kivételével, amelyben a genetikai anyagot olyan módon változtatták meg, amely nem fordulna elő a természetben párosodás, illetve természetes rekombináció útján.” (Az Európai Parlament és a Tanács 2001/18/EK irányelve szerinti meghatározás)
A magyar kormány hivatalos álláspontja szerint „nemzetstratégiai érdek Magyarország GMO-mentes állapotának fenntartása”.
Máshol a világban egyes kutatók már (állítólag) emberi magzatokon végeznek génmanipulációs kísérleteket.
Tényleg gonosz dolog a GMO? Vagy egészségre káros?

A buddhista hit szerint az emberi test állapota tükröződik az elmében, valamint fordítva, az elme (lélek) állapota is tükröződik a testben. Ezért hangsúlyozzák a tiszta test, és a tiszta elme gondolatát, mert a buddhista tanítás szerint ezek feltételei a spirituális fejlődésnek.
Úgy tartják, hogy a természet az érző lények összesített karmájának tükröződése. Ezért, egyesek azt gondolják, hogy mindaz, ami mesterségesen van létrehozva soha nem fog tudni olyan lenni, mint ami a természetben előfordul. Hitükben az emberi élet végső célja a megvilágosodás. Ezért egyes buddhista tanítók szerint ennek akadálya az emberi gondolkodás, mivel korlátolt, és természetellenes.
Mivel még nem ismert, hogy az embereken végzett genetikai beavatkozások milyen módon befolyásolnák a buddhizmus által előírt lelki fejlődést, ezért egyelőre aggodalmat fejeznek ki a technológia iránt. Egyes buddhisták szerint, mivel a tudomány csakis a fizikai testet vizsgálja, és a lelket nem, ezért nem képes választ adni ezekre a vallási kérdésekre.
Elutasítják a kísérleteket, beleértve az állatokon végzett kísérleteket is, mivel szerintük ez megszegi a buddhizmus egyik lényegi tanítását: a nem ártás elvét. Bár elismerik, hogy a géntechnológia segíthet enyhíteni a szenvedésen például a szükséges élelem biztosításával, de mégis gyanakvással tekintenek rá, és inkább tartózkodó álláspontot vesznek fel.
Hasonló módon rossznak tartják a génekkel való kísérletezést, és ezek kereskedelmi felhasználását, mert értelmezésükben ez lopásnak minősül. Buddha egyik példabeszédére hivatkoznak, miszerint a dolgokat csakis úgy lehet használni, ahogyan a méh használja a pollent. Tehát úgy, hogy mindkét félnek kölcsönösen előnyös legyen a művelet.

A zsidó valláson belül különböző vélemények léteznek a géntechnológiával kapcsolatban.
Az egyik szerint, mivel a Tóra kimondja hogy az emberek vonják uralmuk alá a világot, ezért szerintük megengedett a géntechnológia is. Hiszik, hogy Isten képességet, és hatalmat adott az embernek, hogy az Ő akaratával összhangban tegyen az állatokkal, növényekkel, és az élettelen anyaggal.
Míg egyes istenhívők azzal érvelnek a géntechnológia ellen, hogy az Isten munkájába való illetéktelen beavatkozás jelentene, addig a zsidó felfogás szerint ez megengedett. A búzához hasonlítják, amiből az emberek kenyeret készítenek, és ami a teremtés befejezése, nem pedig tilos tevékenység.
Szerintük a géntechnológia csak akkor tilos, ha kiderül róla, hogy ártalmas az embereknek valamilyen módon. Akkor viszont automatikusan vallásilag is tilossá válik.
A judaizmusban fontos vallási szabály az emberi élet megőrzésének előírása (pikháh nefes), ami kimondja, hogy a gyilkosság, a bálványimádás, és a szexuális vétkeken kívül minden megengedhető az élet védelmében. Ilyen alapon a géntechnológia is megengedett, ha az emberi élet védelmében van használva.
Vannak viszont zsidók, akik szerint igenis tilos, vagy legalábbis nem kóser (szefárd kiejtéssel kásér, askenázival kóser), azaz alkalmas, vagy megfelelő. Mivel a géntechnológiában vegyesen termesztik a különféle terményeket, ez ellenkezik a kilayim szabállyal, amely szabályozza, hogy mely gabonaféléket lehet együtt termeszteni.

A kereszténységen belül is megoszlanak a vélemények a géntechnológiáról.
Egyesek, a zsidókhoz hasonlóan, azzal érvelnek mellette, hogy az Isten által adott képességeket arra használni, hogy változtassunk a környezetünkön Isten által jóváhagyott.
Mások viszont veszélyesnek tartják a természet határainak feszegetését. Szerintük Isten egy jó világot hozott létre, és az embernek ebben kiemelt szerepe van. Ugyanis ő királyi méltóságot kapott Istentől, a teremtésen belül. Ez viszont felelősséget is hoz magával, és nem jogosítja fel az embert arra, hogy tönkretegye a királyság többi részét, vagy annak lakóit leigázza.
Vannak keresztények, akik szerint a technikai fejlődés az embert hibás mindenhatóság képzetével ruházta fel. És ez különösen veszélyes a második világháború eseményeinek tükrében.
Szerintük a világ egyensúlya összefügg a mi egyensúlyunkkal, és léte a mi létünk tétje. Ezért fontos, hogy ne az emberi elvárásoknak megfelelően próbáljuk módosítani.

A hinduizmus szigorúan elutasítja a géntechnológiát.
Szerintük soha nem engedhető meg, és nincs rá szükség, mert Isten teremtése teljes, és tökéletesen van berendezve. Hitük szerint a világban minden termetmenynek megvan a maga szerepe, és ennek rendszere az emberek számára átláthatatlan. Ezért nem is próbálhatják meg módosítani azt.
A hindu hit szerint az emberi élet célja összhangban élni Istennel. Embernek lenni ugyanis egyedülálló lehetőség a lelki fejlődésre.
Szerintük Isten mindennel ellátott bennünket, amire szükségünk van, ezért csakis az alternatívnak minősített gyógymódok, mint a hagyományos indiai orvoslás (azaz az Ájurvéda) a megengedett.

Az iszlám nem határolódik el a génmódosítástól, és nem tiltja kifejezetten, ha lehetséges ezt az emberiség érdekében használni.
Szerintük minden tudomány használható rosszra is. Ezért az alapelvük az, hogy a kárt el kell hárítani, de ennek során nem szabad több kárt okozni.
Mivel a géntechnológia következményei még nem ismertek, ezért nincs egyértelmű állásfoglalás az iszlámon belül a kérdésben.
Emberi alkalmazásban viszont az ivarsejtek módosítását már erkölcsileg elfogadhatatlannak tartják.

A humanisták nem hisznek abban, hogy a Föld élőlényeit egy természetfeletti, és természeten kívüli lény hozta volna létre. Szerintük a természet egy önálló létező, és ennek a rendszernek a része minden élőlény, beleértve az embereket is.
Nem tartják bűnnek, vagy hibásnak ha módosítani próbáljuk a környezetünket, hiszen ezt tettük évezredeken keresztül, és ettől lett sikeres a fajunk. Hacsak nem kegyetlen módon alkalmazzuk a tudásunkat, akkor nem látják erkölcstelennek a természet bármely részének módosítását sem.
Sőt, a humanisták közül sokan szeretnék sokkal szélesebb körben használni, és elérhetővé tenni a géntechnológia eredményeit.
Szerintük a géntechnológia az emberek által több ezer éve folytatott nemesítési folyamatok modern változata. A különbség csakis abban rejlik, hogy most a technológia segítségével sokkal hatékonyabban, és gyorsabban tudnánk a kívánt módosításokat létrehozni. Fontos szempont számukra az, hogy csak ezzel a technológiával tudnánk olyan terményeket létrehozni, amelyek az egyre növekvő szárazságnak, és a globális felmelegedés kihívásainak ellen tudnának állni.
Valamint, mivel lehetséges olyan növényeket előállítani, amelyek nem igényelnének műtrágyát, ezáltal a mezőgazdaság ökológiai lábnyomát is lehetne csökkenteni, ami szintén rendkívül fontos. Vannak akik rettegésnek, és butaságnak tartják a géntechnológia ellenzését. De a humanisták elismerik, hogy ezek a félelmek igenis lehetnek megalapozottak, és azt gondolják, hogy ezért komolyan kell őket venni. De véleményükben ezeknek a kérdéseknek a tisztázására még mindig a tudomány a legjobb módszerünk. Fontosnak tartják, hogy az esetleges kritikánkat szintén tudományos alapon, és a tények ismeretében tegyük, ne pusztán vélemények, és félelem alapján.
Számukra az egyik legfontosabb cél, hogy a nagyközönség számára elérhetővé tett információk tudományosan megalapozottak legyenek, nem pedig áltudományosak. Utóbbinak ugyanis megvan az a veszélye, hogy az emberek elutasítanak életmentő, vagy fontos tudományos eredményeket is.
Legjobb példa erre az utóbbi évek oltásellenes mozgalmai. Ezeknek hatására ugyanis megelőzhető betegségek továbbra is megbetegítenek kisgyerekeket, pusztán azért, mert a szüleik hibás információt kaptak, és áltudományos dolgokról győzték meg őket.
Végül pedig annak ellenére, hogy a humanisták, tudományos alapon támogatják magát a géntechnológiát, de sokan közülük kritikusak egyes géntechnológiával foglalkozó cégek káros tevékenységeivel kapcsolatban.

 

Források
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (1st ed.) Central könyvek, Budapest
A TANÁCS (EU) 2019/1904 HATÁROZATA
DIRECTIVE 2001/18/EC OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL of 12 March 2001
Miko azok a GMOk? – Kezdőknek
GMO-jelentés: zéró tolerancia a szennyezett vetőmagokra
Egy kínai kutató azt állítja, megszülettek a világ első génmódosított ikrei
Ki fog meggazdagodni a genetika jövőjén?
Filtering Fact from Fiction: A Humanist Response to GMOs
What Does the Term “GMO” Mean?
Genetic Engineering: A Buddhist Assessment
Kóser (Wikipedia)
The three main monotheistic religions and gm food technology: an overview of perspectives

Kommentelnél? Katt ide.

Kozmosz | Humanista könyvek

Korábban már írtam itt a Kozmosz sorozat második évadáról, amit nem Carl Sagan vezetett. Ez a könyv 1980-ban jelent meg, és az eredeti sorozat társa. Magyarul nem jelent meg. Szándékosan hagytam egy kis időt a sorozat, és a könyv közt, hogy mindkettőt önmagában tudjam értékelni.
A könyv sok értelemben kiegészítése a sorozatnak, de nem szó szerinti átirata. A nagyobb elemek, és főbb történetek ismétlődnek, mint például a szamuráj-szellem rákok (Heikegani rák) története, a tunguszkai esemény, vagy a hieroglifák megfejtése.
Nem tudom, hogy ettől a könyvtől eredeztethető, vagy pedig ez is egyike azoknak a számomra hagyományos csillagászati/természettudományos, általában nagy-méretű, fényes lapra nyomtatott, rengeteg színes asztrofotóval fűszerezett könyveknek, amit annyira szerettem gyerekkoromban. Anno volt két könyvem a Mi Micsoda sorozatból ami a csillagokról, és az űrkutatásról szólt. Emlékszem, hogy többször újraolvastam őket, és nem tudtam betelni velük. Szerettem volna, hogy több információ legyen bennük. A Kozmosz könyv tökéletes lett volna.
Humanista szempontból fontos, hogy foglalkozzunk a világ természettudományos értelemben vett megismerésével. Ebben a sorozatban ezért választottam olyan filmeket, és könyveket, amelyek fizikával foglalkoznak. Mert bár a matematika a tudományok királynője, de a hozzá közel eső fizika az, ami laikusokat is ámulattal tud eltölteni.
A könyv rengeteg olyan dolgokról beszél, amelyek kimaradt a tv-sorozatból. Könnyen érthetően, és élvezetesen mutat be sok tudománytörténeti felfedezést, és fogalmat.
Amire viszont nem számítottam, az, hogy szó esik benne olyan társadalmi kérdésekről is, amelyek a filmes változatban nem voltak említve. Egyáltalán nem ez a könyv fő fókusza, de én értékeltem Sagan mélyen emberséges meglátását ezekről a kérdésekről is.
A gondolat, amely leginkább megmaradt nekem az volt, hogy a híres alexandriai könyvtár fénykorában, amikor az volt talán a világ legpezsgőbb tudományos központja, és rengeteg okos ember élt és dolgozott a városban, ennek ellenére maga a társadalom mégis rabszolgamunka alapján működött. Sőt, maga a munka egy olyan tevékenységnek számított, amit rabszolgák végeznek, és ezért ez nem méltó a filozófusokhoz, akik akkoriban a tudás legfelsőbb fokát jelentették. Ezért inkább az elméletre koncentráltak, és nem kísérleteztek, illetve nem próbálták gyakorlati alkalmazást találni a felfedezéseiknek. Fontos volt, hogy a „munkát” rabszolgák végezték, és csak ők végezzék. Éppen ezért nem volt szükség arra sem, hogy a munkát, mint olyan, könnyebbé tegyék.
Megdöbbentőnek, de érthetőnek találom ezt a gondolatot. Érthetőnek olyan értelemben, hogy végre értem, miért volt olyan a világ amilyen egészen a modern időkig. Hasonló gondolkodást akár manapság is találunk. Lásd napjaink műanyag-használattal kapcsolatos, vagy a Kínában kényszermunka által gyártott tucattermékek körüli vitákat.
A könyv végén kitér az atomfegyverek, és a klímaváltozás jelentette veszélyekre, ami elég erős előrelátást jelent. Viszont sajnos sok hasonló tudós figyelmeztetése ellenére sem látunk jelentős előrelépést ami a környezetvédelmet illeti. Sőt akár hatalmas visszalépésékről is beszélhetnénk.

De ez már egy más téma.

 

Kommentelnél? Katt ide.