Temetés | Humanista válaszok

Hallgasd meg a cikket itt.

Mindannyiunk életét érinti valamilyen módon a halál. A temetési szertartások pedig az ennek a következtében fellépő gyászban hivatottak segíteni. Mégis kevés szabály vonatkozik rájuk, és a vallásokon kívül nem sok rituáléval vagy szertartást ismerünk és használunk.
Magyarországon a nem-hívők magas aránya miatt létezik polgári szertartás is, amikor egy szertartásvezető tartja meg a halott búcsúztatóját.

Egyes keresztények hiszik, hogy az ember fizikai teste fog feltámadni az Ítélet napján, ezért fontosnak tartják azt épségben megőrizni, és nem engedélyezik a hamvasztást.
Mások szerint viszont lényegtelen, milyen állapotban van a test, mert Isten mindenképp teljes egészében helyre fogja állítani azt az Ítélet Napján. Hiszen a mindenható Istennek nem jelent gondot a poraiból feltámasztani valakit.
Viszont amikor Európában először kezdtek széleskörűen hamvasztást alkalmazni, a tizennyolcadik században, a keresztény egyház erőteljesen ellenezte ezt, mert a gyakorlatban a test feltámadásba vetett hit tagadásának tartották. Ennek érdekében megtagadták a halotti szertartást azoktól, akik úgy, hogy elhamvasszák a testüket a haláluk után.
Manapság viszont a temetés módjától függetlennek tartják az illető mennybekerülési esélyeit, ugyanúgy, ahogy a születés módja (természetes úton, vagy pl. császármetszéssel) sem befolyásolja azt. Széleskörűbben elterjedt a nézet, hogy az üdvözülés nem a temetés rítusától, hanem az illető életétől függ. A temetés szertartását a vallási elemeken kívül csak hagyományos, és inkább konzervatív értékekre hajló etikett szabályok irányítják. A szertartás főszerepét az ezt vezető pap vagy lelkész foglalja el.
A zsidó valláson belül nem egyértelmű a feltámadással kapcsolatos tanítás, mert a Tóra nem ad egyértelmű választ erre. Viszont a Talmud (a szóbeli törvények feletti rabbinikus diskurzus, melynek alapján értelmezik és aktualizálják az írott hagyományt) tiltja a hamvasztást. Sőt a halottak elégetését bálványimádás jelének tartják.
A temetés során előírás a sötét, visszafogott színek viselete, valamint a férfiak számára kötelező a kippa viselete. A nők számára csak az ortodox szertartások során kötelező sállal eltakarni a hajukat.
Az iszlám hagyomány szerint a közösség felelőssége, hogy a temetési szertartás a vallási előírásoknak megfelelően történjen. Ennek része, hogy a hívők kötelessége a halottat megmosdatni, illatosítani, halotti lepelbe burkolni a halottat, majd imádkozni felette és a sírig kísérni őt.
Az iszlám nem engedélyezi a hamvasztást. De ugyanakkor hiszik, hogy a feltámadás mindenképp meg fog történni függetlenül attól, mi történt a testtel. Mert mindenkinek viselnie kell a tetteinek következményeit. A temetés szertartása során mindenkinek aki belép a mecsetben le kell vennie a cipőjét, és a nők számára kötelező a fejkendő viselete. Valamint a férfiak és a nők az egész szertartás alatt külön, a részükre kijelölt helyen kell üljenek.
A buddhisták szerint a test a lehetőségek hordozója, ezért fontosnak számít, de mivel elfogadják az újjászületés tanát, ezért azt tartják, hogy a testhez nem kell annyira ragaszkodni. A halálról néha úgy beszélnek, hogy az illető életet vált. A temetés során itt is konkrét szabályok vannak. A cipőt szintén le kell venni. Valamint a gyász színe a fehér, amit kizárólag az elhunyt családtagjai viselhetnek.
A hindu hagyományban a temetés pontos menetrendjét a védikus írások tartalmazzák. Ezekben szerepelnek bizonyos tisztasági szabályok, mint pl. hogy a nappal elhunytat még naplemente előtt el kell hamvasztani. A hinduk szerint az anyagi test olyan mint egy ruha, melyet a halhatatlan lélek egyik életről a másikra cserélget. Valamint hisznek a szellemek létében is, melyek hitük szerint ugyanolyan élvezetekre vágynak, mint a fizikai testtel rendelkezők. A különbség csak annyi, hogy a szellemek teste finom szemcsékből áll, mely nem olyan, mint a fizikai testet alkotó durva szemcsék.

A humanisták szerint a halál a vég úgy a fizikai testünk számára, mint mi magunk számára is. Nem fogadják el a lélek fogalmát, és azt gondolják, hogy a másvilág és az újjászületés fogalmai kizárólag a gyász és a halálfélelem tagadását jelentik, nem pedig valós helyet vagy eseményeket.
Azt gondolják, hogy támogatnunk kell egymást a halál elfogadásában, és a gyász folyamatában.
Épp ezért, a halálhoz való hozzáállás sokfélesége miatt a humanisták azt gondolják, hogy a gyász folyamata nem csupán abból áll, hogy meghalunk és kész, hanem ennél összetettebb folyamatról van szó. Vannak ugyanis olyanok akik örömmel látják a halált, mert ez hosszas szenvedés végét jelenti. De még ez sem jelenti azt, hogy a szeretteik ne tapasztalnának meg ugyanolyan erőteljes gyászt, mint bármely más halál esetén.
Ezért a humanisták azt gondolják, hogy a nem-hívőknek is szükségük lehet valamilyen szertartásra, vagy eseményre, mely elismeri ennek a veszteségnek a létét, és első lépés lehet a gyászfeldolgozás folyamatában. Elvégre a szeretteink halála valós esemény, és érzelmileg érint minket a valódi életünkben, akkor is, ha a halál ténye vitathatatlan, és elkerülhetetlen minden élő számára.

Humanista temetési szertartások
Világszerte több országban tartanak kifejezetten humanista értékrend szerinti temetési szertartásokat. Ezek elsősorban az angolszász, és a skandináv országokban népszerűek.
Ezek középpontjában az elhunyt személye kap helyet, és nem tartalmaz semmilyen istenség(ek)re való hivatkozást. Miközben a vallásos temetési szertartásokban a hangsúly elsősorban Istenen, és az Ő dicsőítésén van, addig a humanista szertartásokban a halott kapja a fő szerepet. A szertartásokat pontosan ezeknek a természetfelettire való hivatkozásoknak a hiánya teszi jellegzetessé. A szertartás szentségét a halott szeretteinek hozzájárulása, és emlékeik megosztása adja, ezáltal emberi léptékre hozva az eseményt.
Minden szertartás személyre szabott, és többek közt ennek tulajdonítják az egyre növekvő népszerűségüket.
A szertartást olyan kifejezetten erre képzett személyek végzik, akiket humanista ünnepségvezetőknek neveznek. Ezek a személyek az esemény előtt időt töltenek az elhunyt családjával vagy szeretteivel, és ezeknek a beszélgetéseknek alapján alakítanak ki egy olyan személyre szabott szertartást, ami valóban az elhunytról, és szeretteiről szól.
A szertartásban a hangsúly a élet végének kiemelésén, és a megemlékezésen van, és szó sincs arról, hogy az elhunyt csak eltávozott.
Ezeket a szertartásokat szinte bárhol meg lehet tartani, és nincsenek előírások a résztvevők számára sem. Az elhunyt szerettei választhatnak egy tetszőleges helyszínt is, mely az illető számára jelentős volt.
Bár nincsenek szigorú szabályok, és szertartásrend, melyeket mindenképp követni kell, de egy humanista temetési szertartás a következő rendet követi:

Egy előre kiválasztott bevezető zene hallható.
Majd a szertartásvezető üdvözli az egybegyűlteket. Ezt az élettel és a halállal kapcsolatos vallástalan szempontok gondolatai követik, melyet szintén a szertartásvezető olvas fel, vagy mond el. Ezt követi az elhunytról való megemlékezés. Ez képezi a szertartás középpontját, és ez a leghosszabb rész. Általában 15 percig tart.
Ez után költemények, vagy kiválasztott szövegek felolvasása következik, melyet a szertartásvezető vagy a hozzátartozók, és az elhunyt barátai olvasnak fel. Majd a szertartásvezető felszólítása alapján a résztvevők csendben vagy zenei kísérettel az elhunytra gondolhatnak. Ezt követi a gyászszertartás maga melynek során a koporsót leengedik, vagy behúzzák a függönyt (hamvasztás esetén), és a záró szavak. Végül pedig a végső zenei résszel zárul a szertartás.

A humanisták fontosnak tartják, hogy létezzen egy a halált követő, szimbolikusan azt lezáró esemény, akkor is ha sem az elhunyt, sem a hátramaradt szerettei nem hívők, mert a vallástalan embereknek is ugyanúgy igényük van a rituáléra, és azt gondolják, hogy a temetés az élőkért van nem pedig a hallottért. Egy megfelelő szertartással pedig a veszteséget szenvedettek elindulhatnak a gyászfeldolgozás felé, és ezáltal egymást is támogathatják ebben.

Források
Copson, A, Roberts, A. (2020). The little book of Humanism (első kiad.). Piatkus kiadó, London
Law, S. (2011). Humanism: A Very Short Introduction (első kiad.). Oxford University Press, New York
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (első kiad.) Central könyvek, Budapest
Rée, J. (2013). The rationalist way of death. New Humanist, 128(3), 32.-36.
Temetés és megemlékezés etikett
Hogy néz ki napjainkban egy „szép” temetés?
What is a Good Death?
Funeral ceremony ideas and inspiration
What Is A Humanist Funeral?
Non-religious funerals – Frequently asked questions

Kommentelnél? Katt ide.

Sors | Humanista válaszok

Hallgasd meg a cikket itt.

Bár a közbeszédben felcserélhetően használjuk, de a végzet és sors szavaknak külön értelme van. A sors egy olyan erő, vagy hatalom, ami előre meghatározza a az események lefolyását.
A végzet pedig a dolgok végkifejlete.

Némely vallás erőteljesen hisz a sorsban. Az iszlám például hisz az elrendeltetésben, és egyenesen a hit egyik alappillérének számít. Hitükben minden Isten akaratán belül létezik csak, beleértve az emberi szabad akaratot is. Ez számukra azt is jelenti, hogy az ok Istenhez tartozik, az emberek számára pedig fontosabb az, ahogyan elviselik a próbatételeket, mert ezekről el kell majd számolniuk az Ítélet Napján.
Az ok-okozat törvényében és az újjászületésben hívő hinduk, és buddhisták számára viszont a sors kicsit mást jelent, mint amire általában gondolunk. Szerintük nem létezik véletlen, mert minden az előző tettek következménye, és ezt mindenkinek viselnie kell, beleértve a gyerekeket is. Hitük szerint ezek a következmények nem a testhez, hanem a lélekhez tartoznak, ezért az magával viszi őket a következő életébe is. Ezt jelenti a karma törvénye, mely hitükben magába foglalja a tettet, annak okát, és következményeit, és ezért ők ebben látják az igazi felelősségtudatot. A hinduk szerint ezektől csak azzal lehet megszabadulni, ha Isten szerető szolgálatába állunk. Míg a buddhisták szerint meg kell tanulnunk méltósággal elviselni a sorsunkat, mint a tetteink következményeit, és meg kell tanulnunk átlátni a létezés természetet, mert ezáltal szabadulhatunk meg az újjászületések sorától.
Ehhez képest a zsidó vallás és a kereszténység a szabad akaratot hangsúlyozzák. A zsidók szerint az emberi sors nem büntető jellegű, tehát elutasítják azt a gondolatot, hogy mindenki csak azt kapja, amit megérdemel. Szerintük Isten azért adta a világot és a törvényt az embereknek, hogy azok a szabad akarat segítségével helyesen dönthessenek.
Míg a keresztények szerint nem csak az okokat kell nézni, tehát, hogy mi okozta a szenvedést, hanem a célokat is, mert eszerint lehet ebből tanulni, és értelmet adni annak amit megtapasztalunk. Hitük szerint Isten nem külső szemlélőként nézi a világot, hanem aktívan beavatkozik, és részt vállal benne. Ezért mindennek ami történik célja van, melyet Isten határoz meg.

A humanisták nem hisznek a sorsban és a végzetben. Szerintük az emberek maguk határozzák meg, mi történik velük, és az események kimenetelét sokkal inkább a többi emberrel való interakció, és a környezet határozza meg, nem pedig természetfeletti elemek.
A mindennapi életben érzékelt mintázatok meggyőzőnek tűnhetnek, de ezek mélységesen szubjektívek. Ha valamit általánosítani akarunk, akkor statisztikákat kell vizsgálnunk. Sőt még így sem biztos, hogy általánosítható egy-egy megfigyelés.
Az emberi elme működése olyan, hogy alapvetően mintázatokat keres, és ezeknek jelentőséget tulajdonít, amikor csak lehet. Ezáltal próbálja elkerülni a bizonytalan helyzeteket, és a döntésképtelenséget.
Valamint az is fontos szempont, hogy az emberek szeretnének irányítást gyakorolni a környezetük fölött, és ez nem céltalan, hanem része az önmagunkról alkotott képünknek, ami az önbecsülésünk alapja. Tehát, ha ez sérül, vagy nem elégítődik ki, akkor elveszítjük az önbecsülésünket, és kudarcot kell megtapasztalnunk. A legtöbben ezt szinte bármi áron megpróbálják elkerülni. Ezért megpróbáljuk fenntartani az irányítást a saját életünk felett, és ha ez nem lehetséges, akkor legalább ennek az érzését. Mert ennek az érzésnek a hiánya stresszt okoz, és szorongáshoz, és depresszióhoz vezet.

Ez gyakran hibás következtetések formájában nyilvánul meg. Ez megfigyelhető például a pénzügyi életben, és a sportban.
Léteznek kísérletek, melyek bemutatják, hogy ha egy sor esemény elé állítják az embereket, a legtöbben még akkor is azt állítják, hogy ők maguk befolyásolják ezek sorrendjét, ha tulajdonképpen a kísérletvezetők határozzák meg azt. Az emberek ugyanis nem tudnak mit kezdeni a tényleges véletlenszerű eseményekkel. Ha ugyanis az eredmények véletlenszerűek, akkor nem irányíthatjuk azokat, de ugyanakkor ha irányítani tudjuk az eseményeket, akkor azok nem véletlenszerűek. Ez az ellentét a legfőbb oka annak, hogy félreértelmezzük a véletlenszerű eseményeket. Valamint nem vagyunk tudatában annak, hogy a véletlenszerű események is létrehozhatnak mintázatokat.
Annak érdekében, hogy ezt a hibát elkerüljük elsősorban tudatában kell lennünk a helyzetnek, és ugyanolyan erővel kell keresnünk a tévedésünket bizonyító jeleket, mint az álláspontunkat megerősítő bizonyítékokat. Az emberi elme ugyanis hajlamos arra, hogy a meglevő ötletünk vagy gondolatunk alátámasztására keressen bizonyítékokat, és ennek során minden ezt cáfoló jelt figyelmen kívül hagyjon. Ezt nevezik megerősítés torzulásnak. Ennek során például a kétértelmű bizonyítékokat a saját elképzelésünk mellett szólóként fogadjuk el, ami gyakran hibás következetesekhez vezet.
Két ismertebb példa erre a pesszimista változatban a Murphy törvénye, mely szerint ami elromolhat, az el is romlik. Illetve ennek optimista megfelelője, Pollyanna törvénye, mely szerint szilárdan hisszük, hogy a dolgok végül jól sülnek el.
De ha fel akarunk állítani ilyen szabályokat az életre, akkor elsősorban fel kell tennünk a kérdést, hogy miért történik egyáltalán bármi is?
Vannak akik szerint mindennek oka, és spirituális jelentősége van. Ez részben igaz is, mivel mindent ami történik megelőz egy adott eseménysor, és amelyből az okozat szükségszerűen következik. De az emberek általában nem ezt értik a mindennek oka van alatt, hanem a végzetet, a sorsot, és esetenként a karmát értik ez alatt. A humanisták szerint azonban ez babonaság, és egy téves értelmezése az eseményeknek. Az emberek pedig azért hisznek ezekben, mert valamilyen hiány áll fenn. A karma tana például az igazságszolgáltatás hiánya miatt népszerű. Eszerint ha most nem is lesznek következményei egy tettnek, de magát a következményt senki sem úszhatja meg, és az univerzum majd előbb-utóbb visszaadja a sérelmet annak aki ártott. A humanisták szerint ez sajnos egy üres remény, mert a valóságban a dolgok a mi szempontunkból jók vagy rosszak, a világot máskülönben nem érdekli. És bár az ilyen babonaságok nem befolyásolják a dolgok tényleges kimenetelét, de növelhetik az önbizalmunkat. De ez pszichológia, nem pedig természetfeletti erők kegye. Azt gondolják, hogy láthatatlan és kaotikusan viselkedő, szeszélyes erők és karma helyett az ebben az életben megvalósított igazságosságra és egyenlőségre van szükség.
Bár a karma első pillantásra jó ötletnek tűnik, mert arra biztat, hogy a következő életbeli boldogságért cserébe ebben az életben légy jó. De ugyanebből következik sajnos az is, ahogy az ebben az életben levő problémákért az elmúlt életbeli vétkeket teszi felelőssé. Tehát tulajdonképp azt okolja, és hibáztatja, aki szenved. Hogy hol ebben a kár? Ott, hogy ha valaki ezt a fajta gondolkodást elfogadja, akkor ha nehézségekbe ütközik, nem arra fog törekedni, hogy ezekkel megküzdjön, hanem elfogadja, mint büntetést a múltbeli bűnei miatt. Ha pedig babonásan hisz abban, hogy a halhatatlan lelke sérült vagy mocskolódott be a múltbeli tettei miatt, ezért nem lesz semmi, amit most tehet azért, hogy ez megszűnjön.
A karma tan alapvető állítása az, hogy a bűnöket csak szenvedés által lehet megváltani, nem pedig a jobb tettek végrehajtásával. Bár egyes irányzatok azt tanítják, hogy bizonyos jó cselekedetekkel ellensúlyozni lehet a múlt élet bűneit, de ezt nem feltétlen fogadja el mindenki. Ez különösen káros az ezzel a hittel felnövekvő gyerekekre, akik a természetesnek számító kezdeti nehézségeiket, és esetlenségeiket rettenetes bűn következményeiként fogják fel.
Ugyanakkor a karma tana nem csupán a következmények fotonosságáról szól, hanem azt is tanítja, hogy az élet szenvedés és meg kell szabadulni belőle. Maga a halál nem elég, mert van újjászületés, valóban boldog élet lehetetlen, tehát csakis a születésből (és egyben a létezésből) való megszabadulás a megoldás. A nemlét.
A humanisták szerint az ilyen fajta, bűntudat-alapú erkölcsi rendszerek ugyanannyira elfogadhatatlanok, legyen szó a buddhizmus, a hinduizmus, vagy akár a judaizmus, és a kereszténység tanításairól. Csak azért, mert a keleti vallások békésebbnek tűnhetnek, és a kényszer finomabb formát ölt még nem jelenti azt, hogy nem lenne káros, és ugyanúgy kényszer, mint a pokollal való fenyegetés. Elvégre a végtelen szenvedésekkel teli újjászületések, és a végtelen szenvedésekkel teli pokol közt nincs nagy különbség.

Végül pedig fontos arról is beszélni, hogy mindezeknek a hiteknek létezik szekuláris megfelelője is. Csupán attól, hogy valaki nem vallásos még nem lesz egyben szkeptikus gondolkodású. És továbbra is hihet a sorsban, ha a karmában nem is hisz.
De napjainkban gyakoribb ezeknek a hiteknek a tudományosított változata. Ezek közé tartozik a gének által előre meghatározott sorsban való hit is, melyet akár az ateisták is elfogadnak. Manapság ezt leginkább a nemi identitás és az LMBT+ témák kapcsán láthatjuk. Még sok tudományt elfogadó, és magát ateistának valló is úgy hivatkozik a biológiai eredetre, mint ami abszolút, és sérthetetlen határt jelentene, amit senki soha nem tud másképp csinálni. Ezáltal pedig sok embertársának szenvedést okoz, mely legalább annyira szűk határok közt mozog, mint bármely vallás dogmái.
A humanisták számára viszont az emberi szabadság az egyik legfontosabb érték. Abban pedig nincs helye a személyes elfogultságok miatti határoknak. Akármennyire is kívánatosnak tűnhetnek. Mert amint láthattuk, hiába gondoljuk, hogy a nekünk ártó személy megérdemli, hogy a következő életében szintén sanyarú sorban legyen része, vagy hiába gondoljuk azt, hogy most már ideje, hogy a sors keze nekünk kedvezzen a szerencsejátékban, maga a világ nem ezek alapján a vágyak alapján működik. Emberként sok területen kivontuk magunkat a puszta véletlen, és a környezet közvetlen hatása alól, ezért a célunk az kell legyen, hogy ezt a jövőben kiterjesszük, nem pedig babonás, vagy elfogult alapokon korlátozzuk.

Források
Dawkins, R. (2011) A valóság varázsa. Libri kiadó, Budapest
DeBakcsy, D. (2013, Március/Április). The dark side of Buddhism. New Humanist, 128(2), 38.-40.
Law, S. (2011). Humanism: A Very Short Introduction (első kiad.). Oxford University Press, New York
Mlodinow, L. (2012) Részeg bolyongás. Akkord kiadó, Budapest
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (első kiad.) Central könyvek, Budapest
Mi a karma törvénye és jelentése?
Karma (Wikipedia)
Végzet (Wikipedia)

Kommentelnél? Katt ide.

Evolúció | Humanista válaszok

Hallgasd meg a cikket itt.

Sokáig csak a szájhagyomány, majd később a vallások tudtak választ adni arra a kérdésre, hogy hogyan alakult ki az élet, és miért néznek ki az élőlények úgy ahogy. Majd 1859-ben mindez megváltozott egy, az evolúció elméletéről szóló könyv kiadásával. Mivel az elmélet több ponton ellentmond a vallásnak ezért szinte megjelenése óta folyamatos támadásoknak van kitéve. A környezeti feltételekhez való adaptáció, és az ez alapján kialakuló genetikai változatosság elméletét viszont több tudományág is alátámasztja, és manapság már nehéz tagadni helyességét.

Ennek ellenére vannak vallások, melyek ambivalensek a kérdésben. Mint például egyes zsidó és keresztény irányzatok, melyek közt találunk olyat, mely elfogadja az evolúció tényét, de ennek kezdeményezőjeként továbbra is Istent teszi meg. Valamint olyat is, mely határozottan tagadja az evolúció lehetőségét is.
Utóbbiak közül egyesek azt hangsúlyozzák, hogy a semmiből nem keletkezhetett minden, ezért a folyamatot mindenképp Isten kellett elindítania, akkor is, ha az élet további virágzásért evolúciós folyamatok felelősek. Szerintük bár a tudomány képes magyarázattal szolgálni a hogyanra, de a miértre, és mindennek a kezdetére nem tud választ adni. És szerintük csakis Isten, és az általa végrehajtott szándékos teremtés az egyetlen értelmes magyarázat. De ezen kívül, egyes keresztények szerint értelmes formák (mint például az ember) csakis értelmes lényektől származhatnak.
Hasonlóan szigorú, és elutasító álláspontot foglalnak az ortodox zsidók, de például a hinduk, és a muzulmánok is.
A magyarországi hinduizmus képviselői például erőteljesen evolúció-ellenesek, és határozottan kijelentik, hogy a világ létezésére csakis a teremtés adhat magyarázatot. Teljes mértékben elutasítják annak a gondolatát, hogy az élet Isten irányítása nélkül fejlődött volna, és abban hisznek, hogy maga az evolúció folyamata a legszilárdabb bizonyíték arra, hogy a világ szándékosan lett tervezve, Isten által.
A világ hindui közt viszont már nincs ennyire teljes egyetértés a kérdésben. Egyesek azt gondolják, hogy az evolúció folyamatában nem jelenhet meg a véletlen, mert ez kizárná, hogy Vishnu közrejátsszon benne, ami hitük szerint lehetetlen. Mások szerint viszont az evolúció csupán egyike a lépéseknek, melyen keresztül Brahman (Isten) létrehozza az életet.
Hasonlóan szigorúan látják a kérdést a muszlimok, akik szerint minden ami létezik Isten teremtésének eredménye, és ezen belül szintén Isten minden dolog létezésnek, és elmúlásának az oka. Tehát semmi sem történhet Isten akarata nélkül, beleértve az evolúciót is. Ezért elutasítják az elméletet, mint magyarázatot az élet eredetére, és hangsúlyozzák, hogy „csupán elméletről van szó”.
Ezen kívül hiszik, hogy a teremtéstörtének nem minden részlete ismert, de erről csakis Istentől kaphatunk válaszokat. Ezért azt gondolják, hogy ennek részletei nem fontosak, mert a teremtés tanulságai azok, melyek szerepet játszanak a vallásilag elfogadható életben. Valamint hisznek abban, hogy a Korán, mivel isteni eredetű, ezért tökéletes, és soha nem kerül ellentmondásba a tudománnyal. Ha ez mégis megtörténik, akkor a tudomány az, ami helytelen célokat követ, és nem arra törekszik, amire kellene.
Ezektől merőben eltérően a buddhizmus követői szerint az evolúció kérdése lényegtelen, mert az emberek számára elsődleges a tudat, és ennek uralása. Hitük szerint arra kell koncentrálnunk, hogy megtanuljuk uralni a tudatunkat, és a világ működése megfogalmazható tudományosan, és ez összeegyeztethető a vallással. A tudományos elméletek fejlődéséről azt tartják, hogy ezek szükségszerűen mások a különböző korokban, mivel mindig az emberi tudat közreműködésével jönnek létre.
Hitük szerint az emberi tudatból vezethető le a minket körülvevő világhoz való viszonyunk, és a tudományos elméletek is csak ennek tükörképei. Tehát, amíg ismereteink korlátoltak voltak, addig elfogadható volt a teremtéstörténet, mint az eredetünk magyarázata. De a tudásunk fejlődésével felül kell vizsgálnunk a viszonyunkat a világgal is. Az egyetlen ami állandó az a tudatunk feletti kontroll elsajátításának szükségessége, mert csakis ez jelent megoldást a szenvedéssel teli létből való megszabadulásra.

A humanisták szerint az élőlények eredetét az evolúció tudományos elmélete pontosan fogalmazza meg, és ezért elfogadják azt. Vannak humanisták akik szerint az evolúció-elmélet által leírt eredettörténet sokkal érdekesebb, mint bármely vallásos, vagy természetfeletti eredetről szóló legenda. Ugyanis eszerint a Földön ma élő összes állat és növényfajjal létezik közös ősünk, és erre manapság erőteljes bizonyítékaink vannak.
Ezek nem csupán az őskövületek alapján léteznek, melyek szintén erre utalnak, hanem a létező kortárs állatfajok megfigyeléséből is egyértelmű. Épp ezért volt lehetséges Charles Darwinnak már 1831-ben megfogalmaznia az evolúció-elméletet. Manapság viszont ennek helyességét a genetikai tudásunk is alátámasztja.
A gének ugyanis nemcsak arra jelentenek bizonyítékot, hogy egyes emberek, vagy akár egyes állatfajok rokonságban állnak egymással, hanem arra is, hogy létezett egy úgynevezett univerzális közös ősünk is, ami kb. 4 milliárd évvel ezelőtt élt, és amely maga a sejt volt. És bár arról nincs pontos információnk, hogy ez az egész folyamat hogyan, és miért indult be eredetileg, de a humanisták szerint ez a kérdés másodlagos ahhoz képest, hogy maga az evolúció folyamata tisztán érthető, és biztos, hogy megtörtént, sőt manapság is folyamatban van.
Valamint azt gondolják, hogy az élet létrejöttének miértjére választ keresni felesleges. Az élet létezik, és mi mindannyian részei vagyunk. Ez épp elég. Nem tartják szükségesnek, hogy ennek a folyamatnak valamilyen eredeti indoka, vagy célja legyen ahhoz, hogy ma élő lényként boldogulhassunk a világban.
A humanisták szerint érthető, hogy minden csoport kialakított magának valamilyen eredettörténetet, mert ez fontos része annak, hogy értelmet, és célt találjunk a létezésünknek. Éppen ezért népszerűek a dokumentumfilmek, vagy a megismerést támogató beszámolók. Ezáltal megismerhetjük önmagunkat, és értelmezni tudjuk a világot, illetve a velünk történő eseményeket.
A vallásos eredet-mítoszokat érdekesnek és fantáziadúsnak tartják, de ugyanakkor azt gondolják, hogy arra a kérdésre, hogy honnan származunk a biológia, és az antropológia pontosabb választ képes adni. A vallásokban leírt eredettörténet ugyanis sokszor csupán szimbolikus, és sokkal inkább tükrözi a kort, melyben született, mintsem a valós történelmi eseményeket. A paleontológia (őslénytan) illetve a kapcsolódó tudományok a vallásokhoz képest sokkal pontosabb képet adnak arról, honnan származunk, és mi történt a múltban. Illetve ahogy a tudásunk egyre fejlődik, és az eszközeink egyre kifinomultabbá válnak, annál pontosabb képet tudnak adni arról hogyan működik a minket körülvevő világ. Ezáltal pedig a származásunk kérdése is egyre tisztábbá tud válni.
Ehhez képest a vallások által vázolt történet az istenség(ek) általi teremtéssel kezdődik, és amely egy meghatározott irányt, és célt ad a létező élőlényeknek, melyeket vallási szabályok formájában fektet le. Hosszú ideig csak ez a történet létezett. De a tudományos módszer fejlődésével ez a tervezettségből eredő bizonyosság Isten tervére az emberiséggel egyre inkább veszíteni kezdett a népszerűségéből.
És bár nem minden vallás teszi ezt, de a nagy világvallásokon belül megjelentek irányzatok melyek megpróbálják összeegyeztetni a vallás dogmáit a modern tudomány eredményeivel. Így alakultak ki olyan mozgalmak, mint például az intelligens tervezettség, mely azt állítja, hogy Isten nem a mai formájában teremtette az élőlényeket, hanem elindította a folyamatot, és az evolúció ennek része.
De ez, és ennek különböző fokozatai, melyet a különféle egyházak elfogadnak, vagy egyenesen népszerűsítenek, sajnos gyakran teljes félreértése magának az evolúció folyamatának. Az evolúció, vagy más néven a természetes kiválasztódás (szelekció) ugyanis pontosan arról szól, hogy a kiválasztás folyamatában nincs szükség egy ezt irányító entitásra, hanem a folyamat a környezet és az élőlények tulajdonságainak kölcsönhatása miatt következik be. Magyarán, az evolúció folyamata teljesen vak, és nincs semmilyen végcélja, ami felé az élőlények fejlődnének.
Bár egyesek számára nehéz lehet megérteni, és elfogadni, hogy az életnek nincs egy előre meghatározott célja, de a humanisták szerint épp ebben rejlik a létezés szépsége. Mert azáltal, hogy nincs egy mindenható, és természetfeletti módszerekkel beavatkozó lény, aki mindezt irányítja, és amely a saját céljai felé terelne, ezért valójában szabadok vagyunk. Mindaz, amit teszünk a létező világgal kapcsolatos reakció motiválja, tehát maga a világ. És ezáltal ennek teljes értékű tagjai tudunk lenni. Nem egy isteneknek alárendelt, nem egy adott célra kiválasztott, vagy bármely más módon használt részei, hanem szabad, és önmagunkban is teljes értékű részesei az univerzumnak.

Források
Chown, M. (2020). Marvellous blunders. New Humanist, 135(3), 16.
Dawkins, R. (2011). A valóság varázsa. Libri kiadó, Budapest
Law, S. (2011). Humanism: A Very Short Introduction (első kiad.). Oxford University Press, New York
Topić Peratović, N. (2014). Humanism for Children (első kiad.) Center for Civil Courage, Zagreb
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (első kiad.) Central könyvek, Budapest
Evolúció (Wikipedia)
210 éve született az ember, aki mindent a feje tetejére állított
Van jobb megoldás az evolúció ábrázolására: ez az élet korallja
Még a gyorsan alkalmazkodó madarak sem tudnak lépést tartani a klímaváltozással
Ez egy rossz hír: már nem képest lépést tartani az evolúció az emlősök kihalásának ütemével
Religion and science – Theory of evolution
Hinduism Transcends Darwin’s Theory of Evolution
Darwin’s Theory of Evolution and Hinduism are Consistent

Kommentelnél? Katt ide.

Menekültek és bevándorlás | Humanista válaszok

Hallgasd meg a cikket itt.

Manapság összemosódik a migráns, és a menekült fogalma. És mindkettő negatív jelentéstartalommal bír. A 2015-ös úgynevezett migrációs válság óta, a magyar közbeszédben, a két kifejezés azonossá vált. Miközben ezek teljesen különböző élethelyzetet jelölnek. Mert menekült az, aki természeti katasztrófa, vagy háború elöl próbál jobb helyre jutni. De bevándorló az a magyar is, aki a jobb élet reményében külföldre költözik, rövid vagy hosszútávon.
Az egyik csoport démonizált, a másik meg normálisnak minősül.

Egyes keresztények szerint életveszély esetén érthető a menekülés, és példának a zsidók Egyiptomból való menekülését hozzák fel, amit a Biblia említ. De ugyanakkor azt is gondolják, hogy a szabadsághoz szükségesek a határok, mert a határtalanságban nincsen cél. Hiszik, hogy a földi élet nem az igazi otthonunk, és csakis rövid időre van. A „valódi” élet pedig „nem evilágból való”, hanem Isten mellett létezik.
A zsidó vallás követői viszont gyakorlatiasabban szemlélik a dolgot. Mivel történelmük során a zsidók többször kényszerültek menekülésre, ezért a vallási életükben fontos szerepet kap a mások életébe való beleélés képessége. De ugyanakkor azt is hiszik, hogy a menekültekkel való együttérzés és segítség csak addig mehet el, ameddig az illető saját életét nem veszélyezteti. Ezen kívül pedig, a Tóra hagyománya alapján, támogatják az úgynevezett menedékvárosok létrehozását, ahol azok élhetnek, akik valamilyen bűncselekményben gyanúsítottak, és amelyet elhagyhatnak, ha bebizonyosodik az ártatlanságuk.
A hinduk egyetértenek azzal, hogy kötelességünk segíteni embertársainkon, és ez különösen fontos életveszély esetén. De máskülönben az adott ország feladata megszabni a saját határait. Szerintük az elvándorlás kérdését egyszerre lokálisan, és globálisan kell kezelni, mert ezek csupán válaszreakciók az ökoszisztémák, és a szociális biztonság felborulására. Hitük szerint az Isten-tudatos, tiszta életvitel az, ami megakadályozza a migráció problémáját, mert ez teszi a Föld minden pontját élhető hellyé.
Ehhez képest globálisabb állásfoglalást az iszlámban és a buddhizmusban találunk. De míg a muszlimok szerint az egész Föld Isten tulajdona, amin az ember csupán helytartó, addig a buddhisták szerint a bolygón osztoznunk kell a többi emberrel.
Az iszlám tanítása szerint az embereknek kötelessége Isten útmutatásai szerint gondoskodni a Földről, és ennek felvirágoztatásán kell munkálkodnia. Míg Buddha tanítása szerint ha nem vagyunk képesek kommunikálni másokkal, akkor a saját bensőnkkel sem leszünk képesek, ezért a másokkal való együttműködés képessége a saját belső utunk szempontjából fontos.

A humanisták szerint a biztonságos élet alapvető emberi jog. Ha ez veszélyben van, akkor a menekülés racionális reakció bármely ember részéről.
Ahogyan természetes emberi reakció az is, hogy a veszélyben elevő embertársunkat megvédjük, nem pedig még jobban megalázzuk. Szerintük utóbbi egy torzított reakció, ami tanult, és az illető társadalomban jelenlevő problémákról szól, nem pedig a menekülő személyekről.
Ahhoz ugyanis, hogy egy életveszély elől menekülőben elsősorban a saját társadalmunkra veszélyes elemet lássunk, és azt kérjük rajta számon, hogy mivel tud hozzájárulni az országunk hatékonyságához elsősorban arra van szükség, hogy az illetőt dehumanizáljuk, azaz ne lássuk benne az embert. Így történhet meg az, hogy embertelen életkörülmények közé kényszerítünk ilyen helyzetben levő embereket, vagy akár olyan megalázó és emberi méltóságot sértő bürokratikus folyamatoknak tegyük ki őket, melynek célja eldönteni, hogy ezek az emberek megmentésre érdemesek-e. Erről szól tulajdonképp a dokumentumokon, vagy ezek hiányán való vita, a származás firtatása, és a képesítések mérlegelése. Mintha egy dokumentumok nélküli ember egyben nem rendelkezne jogokkal, vagy rá nem vonatkoznának ugyanazok a nemzetközi egyezmények, és őt nem kell tisztelni, mint bármely másik embert.
A humanisták borzalmasnak tartják annak a gondolatát, hogy egyesek papírokra, és hasznosságra redukálják az emberi élet értékét. Szerintük kudarcnak minősül, hogy a civilizáció fellegvárainak kapui előtt emberek tömegei ideiglenes táborokban, emberhez méltatlan körülmények közt nyomorognak.

A humanisták szerint létezik egy örökös feszültség a szabadság és a biztonság közt, melyet fontos óvatosan egyensúlyozni. Ugyanis a biztonság ára soha nem lehet a szabadság feladása. Manapság úgy tűnhet, a legtöbb társadalom úgy döntött, hogy számára a biztonság fontosabb, mint a szabadság, és ezért szükség van a határok erős, és lehetőleg teljes kontrolljára. Erre pedig a technológiát hívták segítségül. Ez pedig nem csak a hadi technológiák fejlődésére korlátozódik. Bár ott is ijesztő mértéket ért el. Az egyre pontosabb, és leleményesebb módon hatékony fegyverek és bombák, melyeket akár távolról is lehet irányítani, olyan valós veszélyt jelentenek a civil lakosság számára, amely elől menekülni teljesen racionális döntés. De ugyanakkor a közvetlen háborús zónán túl is ugyancsak technológiai megoldások akadályozzák ezeknek a menekülő embereknek a biztonságos létezését. Azzal a különbséggel, hogy ezek közül némely az illető ország saját lakossága ellen is használva van. A sebesség, és az absztrakt algoritmusok korában, melyben néha maguk a fejlesztők sem tudják pontosan követni a mesterséges intelligencia által irányított algoritmusok működését, elindult a mobilitás elleni háború. Ez nemcsak fizikai testekre vonatkozik, hanem már a gondolatokra, és az emberi kapcsolatokra is.
A minden szinten személyre-szabott digitális világ, melyben csak korlátolt információhoz férsz hozzá tulajdonképp egy virtuális kerítést jelent, melyet megugorni lassan csak illegálisnak minősülő eszközökkel lehetséges. A digitalizáció, bár kényelmesnek, és biztonságosnak tűnhet, de valójában beszűkíti a világunkat, és mindenkit a saját kis világába zár, távol az emberiség többi részétől. Ezáltal pedig nem a valós világot ismered meg, mert hiszen annak a valódi elemeivel, és lakosaival szinte soha nem találkozol, hanem csupán a saját, jól kontrollált kis szegleteden belül mozogsz. A kényelem és a biztonság ára a szabadság elvesztése.
És ebben a látszólag gazdag, biztonságos, és kényelmes világban pedig egyre erősödnek a frusztrációk. A szorongás, és a kiégés hétköznapi, a különböző csoportok közti ellentétek robbanékonyak, és közben úgy tűnik, hogy mindezt még külső erők is veszélyeztetik. Ezek a külső erők pedig a menekültek, és a bevándorlók alakjában testesülnek meg.
De valójában nem erről van itt szó. A probléma forrása ugyanis az, hogy minél erőteljesebb indoka van egy országnak arra, hogy a saját hatalmát, és erőforrásait védje, annál erősebb kontrollt kell fenntartania. És ennek negatív következményei vannak az állampolgárai lelki egészségére. A rend fenntartásának ára az erőszak, amit közvetve vagy közvetlenül hajtanak végre itthon, de a távolban is. Európa behatolhatatlan vára ugyanis csak akkor maradhat fenn, ha egyeseket (sőt sokakat) kizárunk.
Ilyenkor bukkannak fel a régi előítéletek, mint a rasszizmus, és a xenofóbia, melyek faji vagy etnikai hovatartozás alapján rangsorolják azokat az embereket, akik életre érdemesnek minősülnek. Ilyen értelemben az erőteljes határ meghúzásának feltétele a közös emberségünk megtagadása. A másik azonosítása, különösen ha ez valamilyen egyértelmű jellemző alapján mint például bőrszín, viselet, stb. mentén történik, egyben egyfajta megbélyegzéssé is válik. Az emberségét elvesztett menekült kiközösítésének jele, aki ezáltal szabad préda, amire lehet vadászni. Mert nem ember.
A humanisták szerint ez a fajta gondolkodás hatással van arra, ahogy másokkal bánunk, és arra, mit gondolunk a világról. Nem véletlen, hogy ezeknek a témáknak a tárgyalása során az értelem és a valóság pontos leírása szinte lehetetlenné válik.
És épp ebben rejlik a kizárólag benyomások alapján, és erős érzelmektől fűtött, heves viták problémája, mert ezekben gyakran kizárólag előítéletekből, és téves információkból kiindulva, a félelem által vezérelve folyik a párbeszéd. Ilyen körülmények közt pedig nem lehet racionálisan érvelni, vagy emberhez méltó döntést hozni, és ennek megfelelően cselekedni. Emiatt a félelem miatt van a pánik is, amiből a gyűlölet és a gyűlölet-bűncselekmények fakadnak. Az előítéletek, és a manipulált, hazug információk alapján hozott hirtelen ítéletek sokszor gyilkosak, és kegyetlenek. És erre semmi szükség.
Első pillantásra tehát úgy tűnhet, hogy a menekültek és a bevándorlók kérdése csakis az ebben érintettekről szól, pedig ez nem így van. A humanisták szerint az, ahogyan bánunk azokkal akik a legsérülékenyebbek, legyen az a saját társadalmunkon belül, vagy akár jövevények esetén, az sokat elmond a társadalmunk saját, belső állapotáról.
Ha ugyanis egy társadalom jól működő, és biztonságos, akkor képes lesz megküzdeni olyan problémákkal mint az éghajlatváltozás vagy háborúk miatt menekülők tömegei. Az emberiség történelmében mindig is voltak különféle viszályok, és természeti katasztrófák, melyek nagy embertömegek mozgását tették elkerülhetetlenné. Ahogy az is része a történelmünknek ahogy különféle kultúrák találkoztak, és kereskedtek egymással. És valóban ezek nem mindegyike volt békés, de ugyanakkor az emberek, áruk, és eszmék cseréje a különböző embercsoportok közt volt tulajdonképp az eredete az összes jelenlegi emberi kultúrának. És ez még a határok védelmét hangsúlyozó országok közt is megtörténik. A sok Nyugat-Európába kivándorló fiatal magyar ugyanúgy migrál, mint az aszály miatt máshol szerencsét próbáló afrikai.
A humanisták szerint tehát nem maga az emberek mozgása az, ami veszélyt jelent, hanem ennek során az emberségünk elvesztése. Ezért szükség van arra, hogy a menekült, és a migráns is ismét emberré válhasson azok szemében is, akik soha nem hagyták el a szülőhelyüket, és ez éppenséggel egyike a szerencsésebb, és kívánatosabb célországoknak.
A humanisták ugyanis azt gondolják, hogy az erőforrások lehetnek korlátoltak, de az emberséges bánásmód nem az. De egy embernek, aki elveszítette mindenét nem arra van szüksége, hogy azon az új helyen ahová kerül ő legyen a legnagyobb hatalommal rendelkező, hanem csupán azt szeretné, amit a legtöbb másik ember: biztonságot, elegendő táplálékot és pihenést, és néhány embert akit szeret és akik őt szeretik.
A határok és az erőforrások feletti vitákban sokszor elvesz mint szempont az, hogy a menekültek és akár a bevándorlók esetén is emberi életekről beszélünk. A humanisták szerint pedig, akik számára az emberi jogok, és az emberi méltóság az elsődleges szempont, ebben a kérdésben elsősorban azt kell megtanulnunk, hogy meglássuk az embert, tehát az egyenlő társat a másmilyen, az idegen, és a kiszolgáltatott helyzetben levő emberben is.

Források
Cacho, L. M. (2012). Social death. New York University Press, New York
Diener, A. C., Hagen, J. (2012). Borders: A Very Short Introduction. Oxford University Press, New York
Law, S. (2011). Humanism: A Very Short Introduction (első kiad.). Oxford University Press, New York
Mbembe, A. (2019). Notes from the frontier. New Humanist, (Winter), 42.-45.
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (első kiad.) Central könyvek, Budapest
A migráns
Ellepték Brüsszel utcáit a szipuzó migránsgyerekek
A német kormány megint kötelező migránskvótát akar
Drámai módon alakul át a világ, ezért több a migráns
Offering a Humanist Hand to Asylum Seekers

Kommentelnél? Katt ide.

Gyereknevelés | Humanista válaszok

Hallgasd meg a cikket itt.

Mi szükséges a boldog gyerekkorhoz? Hogyan neveljünk jól gyereket? Milyen a jó szülő?
Majdnem mindenkinek van ezekről a kérdésekről véleménye, vagy saját tapasztalata, elvégre mindannyian voltunk gyerekek.
Egyes szakértők szerint a gyereknevelésben a legfontosabb a szeretet, és a szabadság. Tehát, hagyjuk a gyereket gyerekként élni, és ez elegendő.

Ehhez képest a legtöbb vallás a gyereknevelésben legfontosabbnak a vallási előírások megfelelő követését tartja. Másodlagosnak, és kizárólag praktikus szempontok alapján foglalkoznak a világgal kapcsolatos ismeretekkel.
A zsidó vallás követői például a legfontosabbnak azt tartják, hogy a gyerekek már kiskorukban is rendelkezzenek olyan ismeretanyaggal, és kötelességtudattal, mely megóvja őket a vallási előírások áthágásától. Hasonló módon az iszlám vallásban a szülők már egészen kis kortól kell bátorítsák a gyerekeiket arra, hogy utánozzák őket az imádkozásban. Illetve a gyerek hét éves korától fogva célirányosan tanítaniuk kell az imádkozásra, és a rituális tisztálkodás szabályaira. Valamint mindkét vallás azt tartja, hogy a szülők kötelessége bevezetni a gyereket a vallásba.
De a legtöbb vallás abban is egyetért, többek közt a judaizmus, az iszlám, és a hinduizmus is, hogy az oktatás célja csupán annyi, hogy a gyerek később rendelkezzen olyan képesítéssel, amely alapján megfelelő életszínvonalat tud biztosítani magának, és amely mellett lesz ideje a vallási életre. De mind fontosabbnak tartják a lelkiség, és a vallási szabályok elsajátítását.
A keresztények szerint minden vallás fennmaradásának záloga, hogy miképp tudja a legfontosabb tanításait, és hagyományait továbbadni a következő generációnak. Nem tartják elegendőnek a tisztán kognitív ismereteket, mert ezek nem tesznek senkit hívővé. Ezért fontosnak tartják, hogy a teológiai tudás átadása olyan módon történjen, ami örömet, és bizalmat, illetve reménységet ébreszt a gyerekben. Ezt életre tanításnak, és vezetésnek nevezik, és hitük szerint a keresztény tanok ezáltal válnak útravalóvá, amit az ember a későbbi életében is magával visz. Továbbá pedig hiszik, hogy ha valaki nem tapasztal meg kapcsolatot a transzcendenssel, akkor az illető torz személyiséggé válik. Ezért nagy hangsúlyt fektetnek a gyerekkortól való vallási nevelésre, mert hiszik, hogy a hit alapját azok a hitigazságok képezik, melyek az élet korai szakaszában vésődnek be.
Hasonló módon a hinduk szerint a lelki atmoszférát otthon tapasztalja a gyerek. Ezért ebben kiemelkedően fontos, hogy elsősorban a tiszteletet, és más fontos lelki elvek betartását sajátítsa el, valamint a lelki gyakorlatok figyelmes és odaadó végzését.
Ezektől eltérő hozzáállást a nagy világvallások közt csak a buddhizmusban találunk. Mivel a buddhista világszemlélet alapja a saját tudatunk kutatása, ezért a buddhisták szerint a nevelés célja, hogy elsajátítsuk azokat a képességeket, melyekkel megérthetjük, és átlátjuk a saját, igazi természetünket, és ezáltal képesek vagyunk teljes életet élni.
A gyereknevelésben a legfontosabbnak azt tartják, hogy a gyermekeinket felkészítsük a jövőre, illetve megtanítsuk nekik, hogyan tudnak hatni önmagukra, hogy képesek legyenek a saját tudatukat kutatni. Hitükben ugyanis ezek a képességek szükségesek az önálló, és beteljesült élethez.
Gyakorlati kérdésekben elsődlegesnek tartják azoknak az ismereteknek a megszerzését, melyekkel a szülők nem rendelkeztek, és aminek segítségével a gyerek olyan problémákat is képes lesz majd megoldani, amelyekkel a szülő talán nem is szembesült.

A humanisták szerint a gyerekek önálló, és teljes értékű emberek, ugyanúgy, mint a felnőttek, és ennek megfelelően kell velük bánni. Éppen ezért hibásnak tartják a szülők saját vallási meggyőződéseit a gyerekekre erőltetni. A humanisták szerint az egyén saját világnézete egy mélyen személyes döntés, amit mindenkinek magának kell meghozni, a lehető legszabadabban. Ezért károsnak, és visszaélésnek tartják a gyerekek kis kortól való vallási nevelését, és bármilyen vallási életben való részvételre való kötelezését.
Ugyanúgy károsnak tartják bármely más felnőtt elvárás rákényszerítését a gyerekekre. Legyen szó testi vagy akár érzelmi vagy intellektuális szinten történő kényszerről. Ide tartoznak például azok a nem kívánt érintések, mint a felnőtteknek adott puszi, akkor is, ha a gyerek nem akarja, vagy a másik gyerekkel való barátságára tett megjegyzések, melyek arra utalnak, hogy a gyerekek házaspárt alkotnak. De szintén kényszernek tartják a gyerek egy adott szakmára való kényszerítését, vagy a döntések „mert én azt mondtam” kijelentéssel való elintézését is. A humanisták nem tartják alsóbbrendűnek a gyerekeket, csak azért, mert kisebbek, vagy kevesebb élettapasztalattal rendelkeznek. Az őket érintő kérdésekben ugyanúgy be kell őket vonni, mint egy felnőttet. A kérdést persze a gyerek fejlettségi szintjének megfelelően kell elmagyarázni, de helyette dönteni visszaélés.
A humanisták szerint ugyanis egyetlen ember sem sziget, és mindenkinek szüksége van a többiekre valamilyen szinten. Csupán azért, mert a gyerekkorban ez sokkal erősebb, és a gyerek sokkal inkább rászorul a felnőttek gondoskodására, és útmutatására, de ez nem jelenti azt, hogy ezzel a helyzettel vissza lehet élni, és a gyerekeket ki lehetne használni, a felnőttek saját igényei szerint. Ebbe ugyanúgy beletartozik a gyerekek semmibevétele, érzelmi manipulálása (pl. pokollal való fenyegetés), de a felnőtt szerepek rájuk hárítása is (pl. a szexualizálás).
A humanisták szerint a gyereknevelésben az alapvető fizikai szükségletek biztosítása után a legfontosabb az érzelmi biztonság, és nevelés. A cél önálló, magabiztos, és kedves embereket nevelni, akik képesek szabadon gondolkodni bármely témáról. Kevésbé tartják fontosnak, hogy a gyerek később maga is azonos elveket valljon mint a szülei, és ennél fontosabbnak tartják, hogy megfelelően fejlett személyiséggel rendelkezzen, és képes legyen érzelmileg megfelelően viszonyulni embertársaihoz.
Illetve mivel nincs szervezett humanista egyház, de mivel a vallások a legtöbb helyen fontos részei a kultúrának, ezért a humanisták fontosnak tartják, hogy a gyerekeket felvilágosítsák a vallásokról, és ne hagyják magukra a különféle vallási eszmékkel szemben. Ezek ugyanis sokszor kifejezetten gyerekekre specializálódtak, és sokszor károsak, és manipulatívak. A humanisták szerint mindenki szabadon kell válassza a saját világnézetét, de a vallásoktól eltérően nem tartják elfogadhatónak, ha a gyerekeket arra kényszerítsék, hogy ezt a döntést már egészen kis korában hozza meg, vagy egyenesen eldöntsék helyette a szülei.
Korábban vallásos személyek beszámolói alapján a humanisták azt gondolják, hogy bizonyos káros vallási dogmák a teljes életet negatívan befolyásolják, amit utólag orvosolni nehéz, és ezért jobb mindezt megelőzni, és a vallás kérdését csupán később, felnőtt korban, megfelelő ismeretek birtokában eldönteni.
Vannak akik arra hivatkoznak, hogy a vallás azért fontos, mert csakis azáltal tudják a gyerekek a megfelelő erkölcsi szabályokat elsajátítani. De a humanisták szerint ez nem igaz. A vallástalan családokban, és azokban a társadalmakban, ahol az egyházak nem kapnak annyira kiemelt szerepet a gyereknevelésben, az erkölcsi szabályok ugyanúgy jelen vannak. Sőt, egyes kutatások szerint azok a gyerekek, akik vallásos nevelést kaptak önzőbben viselkednek a társaikkal, mint azok a gyerekek, akik nem kaptak kifejezetten vallásos nevelést.
Nem szabad elfeledni azt sem, hogy a vallásos nevelés jelentős része egyházi iskolák keretében történik. Ezek az iskolák nem független történelmi információkat adnak át a gyerekeknek, hanem egy jellegzetes világnézet. Ami például akár ellent is mondhat a szülők meggyőződésének, ha az adott közösségben csak egyetlen egyházi iskola létezik. Ha pedig a gyereket nem érdeklik ezek a dolgok, és nem szeretne vallásos szertartásokban részt venni, vagy vallásórára járni, akkor ezt az egyházi iskolák büntetik, ezáltal hátrányos helyzetbe hozva ezeket a gyerekeket.
Ehhez hasonló hatalmi visszaéléséket már megfigyelhetünk más országokban, ahol a gyerekeket nem védik ilyen szempontból. Vannak egyházi iskolák, ahol a testi fenyítés alkalmazása elfogadott, és ez nemcsak fizikai bántalmazást jelent, hanem akár tartós érzelmi sérüléseket is magával hoz.
Valamint az egyházi iskolákkal kapcsolatban még egy fontos szempont az, hogy az ezeken belül történő szexuális felvilágosítás sokszor elégtelen, vagy egyenesen hibás és káros. És bár lehet, hogy ezt a felvilágosítást sok szülő inkább maga végezné, de ugyanakkor ha az iskola keretében az ilyen fajta tevékenység nem elkerülhető, akkor fontos, hogy az jó minőségű, és valósághű legyen, ne pedig egy adott vallás hagyományát kövesse.
A szexuális edukáció során a vallásos értékek tanítása vagy a szexuális felvilágosítás hiánya a vallási meggyőződések miatt (legyen az iskola vagy a szülők) károsítja a gyerekek tudását. Egyes vallások szexuális nevelése egyenesen ártalmas, és téves. Ezeknek hosszú-távú hatásai lehetnek az egyén életére (pl. bűntudat, túl korai szex, nem biztonságos szex, korai szülővé válás).
A humanisták szerint az egyházi iskolák elsősorban az adott egyház autoritásának tiszteletére tanítanak, ami ellenkezik a gyerekek érdekeivel. Ehelyett ők az önálló gondolkodást, és a döntés képességének fejlesztését tartják az oktatás elsődleges céljának. Szerintük a természetes világ épp elég érdekes és csodálatos a természetfelettivel rendelkező világhoz képest. Még akkor is, ha ezeket a tanításokat csak képletesen értik. A világban való boldoguláshoz szükséges az ezzel kapcsolatos ismeretek elsajátítása, és ezek tudományos-alapú, és pontos ismerete.
Ugyanakkor a vallás-mentes nevelés nem az erkölcsi értékek teljes hiányát jelenti. Hiszen a humanisták szerin is vannak szabályok az együttéléshez, és az emberek felelősek a saját tetteikért.
Szerintük a világ működésének megismerése, a saját testi és lelki korlátaik tiszteletben tartása, és a mások tisztelete olyan elvek, melyek fontosabbak bármely vallás szabályainál, és amelyet fontosabb a gyerekeknek elsajátítani, mint dogmákat.
Végül pedig ne feledjük a gyerekek saját szempontjait sem. Egy gyerek számára ugyanis nem maga a vallás a fontos, hanem például a kapcsolataik a barátaikkal, szüleikkel, stb. Ezért, még ha a szülők maguk vallástalanok is és nem szeretnék, ha a gyerekük vallásossá válna, mondjuk az egyházi iskola hatására, ezt nem lehet valamilyen ellen-propagandával megelőzni. A száraz, didaktikus vallásellenes szövegek ugyanis legalább annyira unalmasak, mint a régi korok vallásos legendái.
Ezért ahelyett, hogy arra törekednénk, hogy a gyerekeket egy adott irányba győzzünk meg, adjunk nekik szeretetet, és támogatást, ami megfelelő érzelmi biztonságot nyújt, és amire később is támaszkodhatnak. Akkor pedig nem számít, hogy hogyan döntetnek világnézeti kérdésekben, vagy akár ha meggondolják magukat később életük során. Mert ez a döntés az övék, és ezt szabadon megtehetik, ahogyan ez minden embernek alapvető joga.

Források
Law, S. (2011). Humanism: A Very Short Introduction (első kiad.). Oxford University Press, New York
Topić Peratović, N. (2014). Humanism for Children (első kiad.) Center for Civil Courage, Zagreb
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (első kiad.) Central könyvek, Budapest
Postel, D. (2009). Good books? New Humanist, (July/August), 37.-39.
10 dolog, amit Vekerdy Tamás követendőnek tart a dán gyereknevelésben
Normális, ha a gyerek a szülő agyára megy – Vekerdy nevelésről, óvodáról, iskoláról
Vekerdy Tamás: Hagyjuk gyerekként élni a gyereket
Vekerdy Tamás (Wikipedia)
Religion Makes Children More Selfish, Say Scientists
Nonreligious children are more generous
Humanism for Kids
Education law reforms urgently needed to protect children’s rights – Humanists UK
Humanists criticise UK’s record on protecting children’s rights
How Raising Freethinkers Is Helping Me Raise Humanist Kids
How secular family values stack up
Raising Secular Kids In A Religious World

Kommentelnél? Katt ide.

Pokol | Humanista válaszok

Hallgasd meg a cikket itt.

A pokolról kétféle elképzelés létezik. Az egyik szerint a pokol egy valós hely, ahol a rossz, gonosz, hitetlen emberek lelkei örökké tartó elviselhetetlen gyötrelmekben részesülnek.
A másik elképzelés szerint a pokol az örök elszakítottság Istentől.

Maga a pokol képe már az ókori egyiptomiak vallásában megjelent, ahol az istenek ellenségeit különféle büntetések érik a másvilágon. Ré isten ellenségeit fejjel lefelé forró homokba merítették, míg Ozirisz istennő ellenségeit lefejezték, és a szívüket egy szörny falta fel. De ugyanúgy az ókori görögök is hittek egy szellemvilágban, ahol különbség van téve a bűnösök, és a jámbor lelkek közt.
Az ítélet napja pedig a zoroasztriánus vallásból került át a jelenlegi világvallások egy részébe. Eszerint az utolsó ítélet napján a halottak föltámadnak, és egy nagy olvadt fém folyam jelenik meg, mely a bűnösöknek fájdalmas, az istenfélőknek viszont kellemes, mint a meleg tej.
A zsidó vallásban a pokol nem szerepel a Tórában, és az ezzel kapcsolatos hagyomány a szent iratokon kívülről származik. A valláson belül vitatott kérdés, hogy a zsidók megszabadulhatnak a pokol büntetésétől, vagy pedig ez örökre szóló.
Egyes zsidó filozófiai irányzatok, többek közt a kabbala, azt hangsúlyozzák, hogy jót tenni csak ebben a világban lehet, és ezért a lelkek visszavágynak ide a halál után. Mások a pokol leírásait pusztán metaforikusnak tartják, és azt gondolják, hogy ezek csupán egy spirituális megtisztulási folyamatra utalnak.
Az Istentől való elszakítottság a kereszténység egyes értelmezéseiben jelenik meg. Egyesek szerint az Isten és a Sátán közti utolsó nagy csata után a menny kapui mindenki számára megnyílnak. Mások szerint viszont az ítélet napja után a bűnösök a Sátán kezébe kerülnek, és örök kárhozatra ítéltetnek, elválasztva Istentől, míg a jámbor hívőknek örök boldogságban van részük Isten lábai előtt.
Egyes keresztények szerint a Bibliában leírt pokol nem túlzás, de célja az, hogy a figyelmet az életre irányítsa. Ez alatt a tettek következményeit értik, mert hitük szerint csakis a földi létünk alatt tudunk változtatni a tetteinken, és a jót választani.
Az Ítélet Napja, és a pokol tana kiemelt fontosságú az iszlám vallásban. Bár a szent szövegek, és a tanítók hangsúlyozzák, hogy Isten igazságos, és könyörületes, de a pokol borzalmainak említése, és fenyegetése ugyanannyira hangsúlyos ezekben. Hitük szerint a büntetéssel való fenyegetés az emberek érdekét szolgálja, mert ezáltal figyelmeztet a bűnökre, és ez egyfajta könyörület. Hiszik, hogy Isten csak hitet vár az emberektől, illetve azt, hogy kövessük, amit megparancsolt, és elkerüljük azt, amit megtiltott. De ugyanakkor azt is rengetegszer hangsúlyozzák, hogy Isten azt bünteti meg, és annak könyörül, akinek Ő akar.
A keleti vallások, mint a hinduizmus és a buddhizmus azt tartják, hogy az életben elkövetett bűnök következményei (karmája) ledolgozhatók nem csak a Földön, hanem egy még inkább szenvedésekkel teli világban, melyet nevezhetünk akár pokolnak is.
A hindu hit szerint, a pokol az univerzumok alján fekvő óceán felett található huszonnyolc bolygó, ahová azok a lelkek születnek újjá, akik Isten törvényeivel ellentétes, borzalmas tetteket hajtottak végre. Itt évezredeken keresztül sínylődnek, és csak ez után kapnak újabb lehetőséget a Földön való újjászületésre. Egyes hinduk szerint maga a húsfogyasztás is egy olyan tett, ami az ezekre a pokol-bolygókra való születést vonja maga után.
A buddhisták a keresztény purgatórium fogalmához hasonló helyként képzelik a poklot, ahol a lelkek ledolgozzák a rossz karmájukat. Különbséget tesznek a tudatlanságból, és a szándékosan elkövetett ártalmak közt, és hiszik, hogy a legrosszabb helyzetbe azok kerülnek, akik tudatosan ártottak másoknak.

A humanisták a pokol tanát kegyetlen gondolatnak tartják, és azt gondolják, hogy ez önmagában véve is rossz tanítás, mert azt üzeni, hogy a problémákat erőszakkal lehet megoldani. Azt gondolják, hogy a vallások erőszakos istenképe, aki bár mindenható, mégis úgy dönt, hogy szélsőséges és szükségtelen erőszakot alkalmaz a teremtményeivel kapcsolatban, nemhogy csodálatra méltó, hanem egyenesen ijesztő, és összeegyeztethetetlen egy szerető isten képével. Valamint azt gondolják, hogy azok, akik egy ilyen istent imádnak maguk is hajlamosabbak az erőszakra, mert vallásuk tanítása szerint ez elfogadható, és erkölcsös reakció arra, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretnék, vagy ahogy szerintük helyes. Egy kegyetlen istenben való hit kegyetlenné teszi a hívőt is.
Ehelyett a humanisták az egyéni erkölcsi autonómiát hangsúlyozzák. A humanisták nem gondolják, hogy bármit meg szabad tennünk, és elfogadják, hogy a társadalomnak szabályok szerint kell működnie. De ugyanakkor azt gondolják, hogy mindannyiunknak szabadnak kell lennünk abban, hogy kialakítsuk a saját erkölcsi mércénket, és egyéni döntéseket hozhassunk ami a morált illeti. Szerintük az erkölcs mércéje nem egy külső erő, vagy entitás, aki ítélkezik az emberek tettei felett, hanem ezeket a döntéseket maguk az emberek hozzák.
A humanisták szerint mindenki egy saját, belső erkölcsi mércét követ, még akkor is, ha ezt egy adott vallás keretében teszi. Ugyanis nincs senki, aki teljes egészében elfogadná vagy akár betartaná a vallása összes előírását, és erkölcsi útmutatását. Mindenki válogat valamilyen szinten; egyes szabályokat rendkívül fontosnak tart, másokat meg könnyedén elutasít, annak ellenére, hogy mind ugyanúgy istentől származnak. Arról nem is beszélve, hogy a különböző szabályok néha még magán a valláson, vagy a szent könyvön belül is ellentmondásosak. Ezért a humanisták szerint nem szükséges Istenre vagy istenekre hivatkozzunk amikor az erkölcsről van szó. Ugyanúgy hozhatunk erkölcsi döntéseket, és vállalhatunk felelősséget a saját tetteinkért, ha közben nem támaszkodunk egy természetfeletti lény szabályaira.
A humanisták elutasítanak mindennemű istenekre, és természetfeletti lényektől származó revelációra épülő értékrendet, és ehelyett az erkölcs alapjának az emberi jóllétet teszik meg. Azt gondolják ugyanis, hogy mikor arról van szó, mi a helyes, és mi a helytelen fontosabb azt vizsgálni, mi az amire az embereknek szüksége, és igénye van. Azt kell megtalálnunk ugyanis, hogy mi az ami elősegíti az emberi faj fejlődését, jóllétét, és boldogságát, illetve, mi az, ami ebben akadályozza.
Ugyanezt tartják érvényesnek a többi érző lénnyel, és a minket körülvevő világgal kapcsolatos erkölcsi hozzáállásunkról is. Ebben sem működik a minden megengedett elv, mert az önös érdekből, és figyelmetlenségből elkövetett cselekedetek ugyanúgy ártanak másoknak, és a világnak, mint a szándékos rosszindulat. Ezért a humanisták szerint minden ilyet kerülni kell, amennyire épp lehetséges.
A nem ártás, a következmények vizsgálata, és a felelősségvállalás, illetve az igazságosság, és méltányosság képezik a humanista erkölcs alapját. Ezeket pedig szükséges nemcsak szekuláris, azaz világi, és természetfelettitől mentes törvényekbe foglalni, melyek minden polgárra érvényesek, hanem szükségesnek tartják azt is, hogy ezeket az emberek kulturális szinten is elfogadják, és elsajátítsák. Ha egy ilyen szabályról kiderül, hogy ártalmas az embereknek, a környezetnek, vagy akár más érző lényeknek, akkor a humanisták szerint azt a szabályt, vagy törvényt meg kell változtatni. Szerintük nincsenek kőbe vésett szabályok, melyek mindenképp érvényesek mindenkire. A szabályok megszegésének következményei pedig itt és most kell bekövetkezzenek, annak érdekében, hogy igazságszolgáltatás, és helyreállítás történjen. A humanisták nem tartják megnyugtatónak azokat az állításokat, mely szerint a másvilágon, az ítéletnapján, vagy egy elkövetkező életben lesznek majd következményei egy ártalmas cselekedetnek.
Gyanakvással szemlélik azokat a kijelentéseket, melyek abban lelnek örömet, hogy egy másik lény a pokolban szenved rettenetes kínokat. Sokszor ártalmatlan dolgokért, vagy pedig egy adott istenség elleni vétség miatt, mellyel valójában senkinek nem ártott, és csupán egy vallási szabályt szegett volna meg. Nem egy volt hívő számol be arról, hogy gyerekkorában rettenetes félelmet élt meg, amikor a pokol tanítását hallotta, és ahogy ez a félelem még évekkel később is kísértette, és ezáltal megkeserítette az életét. A humanisták szerint azoknak a hívőknek a megszólalásai, akik ezt szenvedélyes örömmel hangoztatják egyenesen felkavarók, és aggasztóak. Mások szenvedésében örömet lelni nem tűnik összeegyeztethetőnek számukra a szeretettel, melyről a vallások beszélnek.
Hasonló módon aggasztónak tartják azokat a tanokat, melyek azt hirdetik, hogy a mennyország jutalma, és egyben a pokol kínjainak az elkerülése csakis egy szűk, kiválasztottakból álló csoport számára elérhető. A humanisták szerint ez a fajta világkép nemhogy nyugtalanító, hanem egyenesen szörnyűséges. És sokuknak ez az oka annak, hogy elutasítják egyes egyházak tanait, és akár nyilvánosan kritizálják őket.
Ugyanakkor megfigyelhetjük azt is, hogy a büntetés és jutalom, illetve a másvilág ígérete halványulni kezd ahogy az emberiség egyre több szempontból képessé válik megmagyarázni a világ működését, és maga képes megoldásokat találni az emberek problémáira. Egy igazságos, és jóléti társadalomban csökken a mennyország, és a pokol ígéretének fontossága. Ha az emberek megtapasztalhatják, hogy a törvény és az igazságszolgáltatás működik, és probléma esetén számíthatnak rá, illetve ha az alapvető szükségleteiket ki tudják elégíteni, mert nem kell nélkülözniük, akkor a társas viszonyokat feszítő ellentétek száma is csökken. Ezáltal nő az általános jóllét, melyben nincs szükség egy mindenható, és bosszúálló istenre, vagy egy természetfeletti szabályrendszerre, mely majd valamikor igazságot tesz. Mert az emberhez méltó lét, és a boldogság már most, ebben az életben lehetséges, és mindenkinek kijár.

Források
Anon. (2009). Qur’an. (második kiad.) Penguin books, London
Howel Smith, A. D. (1942). Many men, many hells. The Rationalist Annual, 68.-74.
Law, S. (2011). Humanism: A Very Short Introduction (első kiad.). Oxford University Press, New York
Topić Peratović, N. (2014). Humanism for Children (első kiad.) Center for Civil Courage, Zagreb
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (első kiad.) Central könyvek, Budapest
Whyte, G. (1911). The consolations of religion. The R. P. A. Annual, 46.-50.
Wilkonson, R, Pickett, K. (2010). The spirit level. Penguin Books, London
Pokol (Wikipedia)
Az utolsó ítélet (A Katolikus Egyház Katekizmusa)
Vatikán: Igenis van pokol
A Humanistic Damning Of The Doctrine Of Hell

Kommentelnél? Katt ide.

Szent iratok | Humanista válaszok

Hallgasd meg a cikket itt.

Isten akaratának írott formában való kinyilatkoztatása a zsidó, keresztény, és muzulmán hitre jellemző. A nagy kérdés, hogy az emberek képesek-e megérteni ezek tartalmát, ezért mindhárom vallásban nagyon fontos az iratok elemzése. Az eltérő magyarázatok miatt alakult számos irányzat ezen vallásokon belül, és mindegyik magát tekinti az egyetlen helyes értelmezésnek.

Vannak hívők, akik szerint a szent szövegek minden mondata, szava, és betűje kiemelt fontosságú, és ezekből sem elvenni, sem hozzáadni nem szabad.
Úgy a zsidó hagyományban, mint a kereszténységben léteznek irányzatok és felekezetek, melyek szó szerint értelmezik a szent iratokat, valamint irányzatok, melyek szerint a szent szövegeket a saját koruk tudása szerint kell értelmezni. A haladóbb szellemiségű zsidók szerint például, bár a Tóra (Mózes öt könyve) szövege azonos, de az újabb és újabb generációk más és más tanulságokat vonhatnak le ebből.
Egyes keresztények szerint pedig a Biblia nem tudományos mű, hanem egy „zsinórmérték”, melyhez a hívőknek igazodniuk kell. És bár ennek szövege a szerzői korának tudást tükrözi, de ugyanakkor ezek célja nem az, hogy a világról való tudást terjesszék, hanem sokkal inkább az, hogy megmutassák az embereknek, hogyan kell helyesen élni, és jó embernek lenni. Vannak, akik szerint a szentírás nem szabálygyűjtemény, hanem bizonyságtétel, mely (Isten vagy a Szentlélek által) ihletett. Épp ezért annak ellenére érvényes napjainkban is, miután több állításáról kiderült, hogy téves. Ezért a Szentírás tanulmányozása az emberi léttel kapcsolatos kérdések megválaszolásához szükséges. Hasonló módon a zsidó hagyományban is fontos szerepet tölt be a szent iratok tanulmányozása. Számukra ennek azért van jelentősége, mert azt tartják, hogy mivel minden ember különböző, illetve új élettapasztalat szerzésével, és új tudással másként értelmezheti a tanítást. Ezért a zsidó vallási életnek fontos része a szent szövegek felolvasása, mert a hívők ezáltal átismételik, és ennek során újraértelmezik azok szövegét.
Az iszlámban a szent könyvnek, a Koránnak, még nagyobb jelentősége van, és egyeseknek maga a fizikai könyv is szentnek számít.
Ebben három fő témakor jelenik meg: a hittételek, a törvények, és a történetek. Előbbiek jelentik az Isten által az emberek számára előírt életvezetési szabályokat. Utóbbiak pedig olyan történetek melyek Mohamed prófétáról, valamint más, korábbi prófétákról szólnak, és melyek útmutatásokat tartalmaznak, illetve csodákat írnak le. Ezek célja, hogy megmutassák, hogy a világ törvényeit felfüggeszteni csakis Isten képes, és minden az ő kegyéből történik.
Hasonló célt tulajdonítanak a hinduk a saját szent könyveiknek, melyet közös néven védikus írásoknak neveznek. Mivel ezek lejegyzője és szerkesztője hitük szerint Isten egyik formája, ezért az ezekben foglaltak nagy részét szó szerint értelmezik, és megbízhatónak, illetve tisztának tartják.
A hinduk szerint a szent iratok célja, hogy az emberiséget a lelkiség síkjára emeljék, és közelebb vigyék Istenhez.
Szent könyvek a buddhizmuson belül is léteznek, melyeket a Tripitaka-nak, vagy más néven a páli kánonnak neveznek. Ezek Buddha tanításainak gyűjteményei, de mivel a buddhizmus alapvetően egy szerzetesi vallás, ezért a kánon egy része a szerzetesi életre vonatkozó szabályokat tartalmazza. 227 szabály létezik a szerzeteseknek, de ugyanakkor a női szerzetesek további szabályokat is be kell tartsanak. A kánon többi része Buddha tapasztalatainak leírását, és ezek magyarázatát is tartalmazza. Ezen kívül a különféle buddhista irányzatokon belül léteznek további saját szent szövegek is.

Még egyes vallási vezetők is úgy gondolják, hogy a szent szövegek értelmezése az emberek hitére épül, nem pedig kizárólag a szavakra. És mivel a hit nem racionális, ezért racionálisan nem is irányítható, de nem is kérdőjelezhető meg. Tehát, a szent iratok értelmezése azoktól függ, akik a szöveget olvassák, és ez nem jelenthet objektív szabályrendszert senki számára. Ezért létezhetnek különféle felekezetek, akik alapvetően mind ugyanazt a szent szöveget olvassák, és ugyanahhoz az istenhez imádkoznak. Vannak akik szerint ezzel nincs is semmi baj, és a szent szövegek fundamentalista, szó szerinti értelmezése rosszabb, mint a szabad, egyéni értelmezés.
Bár a régebbi irányzatokról, mint például a katolikus egyház, azt gondolnánk, hogy azok sokkal inkább szó szerint veszik a szent írások értelmezését, a valóságban ezek is adnak lehetőséget a hívőknek a személyes értelmezésre. A szent iratok értelmezését ugyanis nem csakis a szöveg alapján végzik, hanem a hagyomány alapján is.
Amint láthattuk vannak irányzatok, melyek szerint a szent iratok célja, hogy spirituális igazságokra vezessék a hívőt. Az pedig, hogy ezt melyik korban hogyan értelmezik a hívők, nem csupán a szent szövegek tartalmától függ. Sokan hisznek abban, hogy ez nem csupán a kultúra hatására, hanem egyenesen isteni sugallatra történik, ezért ugyanúgy érvényes, mint a szó szerinti értelmezés.
Gyakran hallhatjuk azt is, hogy a szent iratokat nem szó szerint hanem képletesen kell értelmezni, mert ezeknek a szövegeknek a célja magasabb igazságok közvetítése. Mivel egyes hívők hiszik, hogy a földi élet csak próbatétel, és ami igazán fontos az a halál után következik, ezért ezeknek a rejtett, szimbolikus jelentéseknek a megfejtése és értelmezése fontosabb, mint a szövegek szó szerinti jelentéstartalma. Azok számára, akiknek a másvilág fontosabb, a szent szövegek földi tényekre való redukálása nevetnivaló dolognak számít.
Ugyanakkor egyes szent szövegekben található dolgokat a változó erkölcsi értékek miatt muszáj nem szó szerint értelmezni, mert sokszor olyan mértékű szörnyűségeket tartalmaznak, melyek manapság már nem elfogadhatók. Ezért az allegorikus értelmezés, vagy csak képletes, példabeszéd jellegük hangsúlyozása fontossá válik a hívők számára, annak érdekében, hogy a szent irataikat továbbra is az erkölcs forrásaként jelölhessék meg.

Mindezzel szemben a humanizmuson belül nincsenek kiválasztott, vagy szent szövegek. Mivel a humanizmus egy világnézet, de nem szervezett vallás, ezért az ezzel kapcsolatos írásoknak maguk a humanisták nem tulajdonítanak különleges szerepet. Úgy is lehet valaki humanista, hogy soha nem olvasott egyetlen hosszabb erről szóló írást, mert ehhez elég egyetérteni a humanizmus elveivel, és világképével. Az ezen az oldalon található szövegek ugyanúgy humanista írások, mint bármely könyv formájában megjelent művek.
Ennek oka a humanisták meggyőződése, hogy a világról alkotott tudásunk legjobb forrása a tudomány, és ennek leírására leginkább annak eszközei alkalmasak. Ami pedig az erkölcsi, és a társadalmi, illetve társas kapcsolatokat illeti, a humanisták szerint az ezekkel kapcsolatos kérdésekre mindig az adott embernek kell megtalálnia a választ. A közös tudásunk segítségére lehet ebben, és irányt adhat, de végső soron mindenkinek magának kell eldöntetnie mit tart helyesnek.
Ennek során viszont nincs szükség arra, hogy egy természetfeletti lény megmondja az embereknek, mi a jó és mi a rossz. A humanisták szerint az emberek maguk is el tudják ezt dönteni, miután gondolkodnak az erkölcsi kérdéseken, és végiggondolják a tetteik következményeit. Azt gondolják, hogy a helyes eljárás nem fektethető le szigorú, írott szabályokba, mert a világ túlságosan komplex, és változó. Mindig szükség van arra, hogy a helyzetet mérlegeljük, és annak keretében gondolkodjunk a dolog erkölcsi mivoltáról.

Ugyanakkor a humanisták sokszor kritikusan szólalnak meg a vallásos magyarázatokkal kapcsolatban. Következetlennek tartják a szent szövegekre való hivatkozást, mert láthatjuk, hogy mindenki válogat ezeken belül, és a saját, már létező álláspontjának megfelelő magyarázatot részesít előnyben.
A humanisták szerint a szent iratok eleve kizárhatók, mint tudás-forrás, mert az inspiráció, vagy reveláció alapján tett kijelentések önmagukon belül is ellentmondásosak, és nem tartalmaznak értelmes magyarázatot arra, hogyan működnek a dolgok. Valamint a létező szent iratok állításaival kapcsolatban rengetegről kiderül, hogy téves.
Éppen ezért az elmúlt század során a vallásos érzések kifejezése, és a teológiai magyarázatok egyre inkább homályossá, és egyre kevésbé konkréttá válnak. Ahogy a világról alkotott tudományos tudásunk fejlődik, úgy lesz egyre kevesebb hely benne a természetfelettinek, és a vallások, illetve a szent iratok örök érvényű magyarázatai egyre kevésbé értelmezhetők szó szerint.
Egyes, úgynevezett, progresszív, vagy liberális vallásos közösségek által nyújtott magyarázatok egyenesen megkülönböztethetetlenek a humanizmus álláspontjaitól, kivéve, hogy hozzáadnak egy plusz lépést: Istent. A humanisták szerint ez felesleges, mert nem ad hozzá semmit a létező tudásunkhoz.
Ugyanúgy hibásnak tartják az erkölcsi mércénk szent iratokhoz való igazítását, mert azt gondolják, hogy a közösségi létünk szabályait sokkal inkább közös, kompromisszum alapú, és egymás emberségét tiszteletben tartó munkával, és párbeszéddel kell meghatároznunk, nem pedig a hagyomány vagy egy szent irat alapján.
Vannak akik szerint muszáj a szent iratokból kiindulva gondolkodni az erkölcsi kérdésekről, mert különben elfeledjük az emberi kultúrák eddigi eredményeit, és enélkül lehetetlen tovább fejleszteni az erkölcsi mivoltunkat. De a humanisták szerint nem szükséges egy véres, kegyetlen, és embertelen, sőt, egyenesen emberhez nem méltó hagyományra alapozni az erkölcsi kérdésekre adott válaszainkat. Egy kiindulópont is lehet téves, és akkor az rossz irányba is vezet majd. Sokkal nehezebb egy kegyetlen hagyományra alapozva, és annak keretein belül mozogva egy emberibb, és élhetőbb rendszert létrehozni.
Ezért a humanisták azt gondolják, hogy a természetfeletti lények által egyszerűen kihirdetett szabályok helyett egy az emberek közti kapcsolatok alapján kialakított, egymás igényeit és szükségleteit figyelembe vevő szabályok rendszerét kell meghatároznunk magunknak. Ezeket soha nem kell gondolkodás nélkül elfogadni, és ezek újratárgyalását mindig lehetővé kell tenni, mert a világ folyamatos változásban van. Az elavult szabályokra, vagy akár a hagyományra való hivatkozás gyakran károsabb, mintha az adott helyzetet figyelembe véve elgondolkodnánk azon, hogy mi lenne a legjobb eljárásmód. A humanisták szerint az olyan szabályok melyek kimutathatóan, és szisztematikusan ártanak másoknak nem megfelelők, és nem nevezhetők erkölcsi szabályoknak sem. Ha pedig valaki ilyen szabályt próbál rákényszeríteni egy másik emberre, akkor az nem erkölcsös, és a szabályt figyelmen kívül lehet hagyni.

Források
Copson, A, Roberts, A. (2020). The little book of humanism (első kiad.) Piaktus, London
Law, S. (2011). Humanism: A Very Short Introduction (első kiad.). Oxford University Press, New York
Lofmark, C. (1977, Január). The higher kinds of truth. New Humanist, 10 (Question), 3.-15.
Topić Peratović, N. (2014). Humanism for Children (első kiad.) Center for Civil Courage, Zagreb
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (első kiad.) Central könyvek, Budapest
Lélekbiznisz és politika – Interjú Gábor György filozófussal
Szent könyv (Wikipedia)
Buddhism religion (homework help)
Scriptures & Texts (The Buddhist Society)

Kommentelnél? Katt ide.

Méltóság | Humanista válaszok

Hallgasd meg a cikket itt.

„Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság.”
(Nemzeti hitvallás)

„Az emberi méltóság sérthetetlen. Tiszteletben kell tartani, és védelmezni kell.”
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája)

Mi jelentené az emberi méltóság alapját? Vannak akik szerint erről csakis vallási alapokon beszélhetünk, mert más elképzelhetetlen. A modern, szekuláris humanisták, akikről itt mindig beszélek, és melyet röviden humanizmusnak hívok, egyik célja pontosan ennek a nyilvánvalónak vett elképzelésnek a vitatása. Szerintük ugyanis az emberi méltóság, és az ebből következő emberi jogok nem isten(ek) által, kegyként az emberiségnek ajándékozott jogok, hanem az emberi létből következő jogosultságok.

Nem könnyű megfogalmazni, hogy mit jelent az emberi méltóság, mert leginkább politikai, vagy jogi dokumentumokban találkozunk ennek a meghatározásával, illetve néha a politikai közbeszédben. Ezek sokszor zavaros megfogalmazások, melyek különféleképpen határozzák meg a fogalmat, és ezek nem mindig fedik a szükséges részleteket.
A méltóság ugyanis egy többszörös jelentésű fogalom, ezért szükségszerűen mindig választunk egy keretet melyben erről beszélünk. Tehát nem lehetséges objektív módon meghatározni, és nem létezik egyetlen csoport sem, aki oly módon tudna beszélni erről, ami minden másik meghatározást magába foglal.
A következőkben megpróbálok megfogalmazni egy szekuláris humanista (a továbbiakban: humanista) elképzelést arról, mit jelent az emberi méltóság. Ennek alapja elsősorban a saját világról alkotott képem, és az ezzel kapcsolatos olvasmányaim összesítése, nem pedig jogi, vagy politikai megfogalmazás, bár ezeket is érinteni fogom majd.

A humanisták szerint az emberi méltóság két pilléren nyugszik: a természetes, és a tanult méltóság fogalmainkon. Mivel az emberek csoportos lények, ezért létezik bennünk egy alapvető, emberi vendégszeretet, és barátságosság. Nagyon sok csoportos, vagy akár társadalmi viszonyulás alapja a hajlam, hogy a hozzánk hasonlókat védjük, és gondozzuk, nem csupán a fizikai veszélyektől. Erre épülnek a társas közegeink, azaz a társadalmunk szabályai, melynek ugyanúgy fontosak, ha nem egyenesen fontosabbak. Ezeket a neveltetésünk során szerezzük meg, és ezek jogi megfogalmazása ad keretet a társadalmi létünknek.
Ezen kívül persze léteznek ezzel versenyző ösztöneink is, mint a túlélési ösztön vagy akár a hatalomvágy, de a társas létünk jellemzői ugyanúgy ősiek az emberi fajban, mint más alapvetőbb ösztönök.
Épp ezért megtörténhet, hogy a kettő találkozásából, és konfliktusából olyan társadalmi valóság alakul ki, mely nem tartja tiszteletben többé az emberi méltóságot. Láthatjuk ezt a történelem véres harcaiban, a népirtásokban, vagy akár a kisebbségekkel való bánásmód szörnyűségeiben.
Vannak csoportok, melyek a közvetlen család elsődlegességét emelik ki, és ezen belül a többi ember méltósága, és ebből következően akár az emberi státusza is elveszhet.
Van, ahol a másikkal való empátia hiánya miatt, és az ezt kiegészítő szabályok, azaz az emberi jogok hiányában „a másik” egy nem-ember, és nem-létező kategóriába sorolódik, ahol nem kell egyenlő félként kezelni. Megfigyelhetjük, ahogy bizonyos belső, vagy akár nemzetközi konfliktusok során pontosan ezeket az ellentmondásos érzéseket tüzelik fel egyes vezetők annak érdekében, hogy különféle csoportokat egymás ellen fordítsanak. Tehát maguk ezek a hajlamok jó, és rossz értelemben is hajlamosítanak. Éppen ezért a humanisták szerint fontos, hogy egy társadalmon belül milyen alapvető értékek léteznek, és ezekről hogyan beszélnek az adott kultúrán belül.
Ezek megfogalmazása először vallásos kereteken belül történt, és ezért a vallások sokat beszélnek az emberi méltóságról, a saját fogalmi kereteiken belül. Ez persze nem jelenti azt, hogy az összes vallás valahogy egy egységes, és univerzális emberi méltóság megfogalmazásra jutott volna, és képes lenne ezt felekezeteken átívelő módon megfogalmazni. Mert láthatjuk, hogy a különböző vallások emberképe, és az ember világban elfoglalt helye más-és-más, épp ezért ezek méltóság fogalma sem mindig fedi egymást. A gyakorlatban pedig gyakran még ezek a saját maguk által megfogalmazott elvek sincsenek tiszteletben tartva.
A judaizmusban és az iszlámban az emberi méltóság alapja az ember állatvilág fölé emelt léte, és Istenhez való tartozása, nem pedig egyéni jellemzői, vagy döntései.
A kereszténységben pedig az embernek azért van méltósága, mert Isten hasonlatosságára és képére lett teremtve.
A keleti vallásokban, mint a hinduizmus, és a buddhizmus, a karma tan a meghatározó. És amely szerint az emberi méltóság egy a tettek alapján elnyert jellemző. A buddhizmusban az emberi méltóság alapja a hit, miszerint a múltbeli tettek következményei jelentik az igazságosságot a világban. És mivel az ember önmaga rendelkezik a saját tettei feletti döntéssel, ezért a méltósága abból fakad, hogy maga dönti el, miként cselekszik. Ezek az elképzelések csak később, a nyugati kultúrák hatására módosultak oly módon, hogy az emberi mivoltukból fakadó jogként tekintsenek az emberi méltóságra.

Tehát nem támaszkodhatunk egyetlen isteni kinyilatkoztatásra sem az emberi méltóság meghatározásában. Ezért született meg egy próbálkozás, hogy ezeket valamilyen formába öntsük, oly módon, ami univerzálisabb. Ez az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, mely megfogalmaz pár alapvetőnek számító jogot.
Bár ez sem jelent tökéletes dokumentumot, és sokszor homályosan fogalmaz, de a humanisták szerint a nyilatkozat jelenti az egyik legfontosabb megfogalmazását annak, mit értünk emberi lét alatt. Mivel a humanizmus egy természetfelettitől mentes világnézet, ezért nincs benne semmiféle felsőbb hatalom általi kinyilatkoztatás, mely ezekben a kérdésekben választ nyújtana. Ezért a humanisták szerint szükség van az ehhez hasonló dokumentumokra, melyek megfogalmazzák, hogyan és mit gondolunk az emberi léttel kapcsolatos alapvető kérdésekről. Ezért a humanistákat nem csupán jogi szempontból foglalkoztatja az emberi jogok értelmezése, hanem filozófiai értelemben is.
Egyes humanisták azt gondolják, hogy mivel leggyakrabban azok emberi méltósága sérül, akiknek nincs hatalmuk, vagy valamilyen kisebbségbe tartoznak, ezért fontos, hogy az emberi jogokat úgy kezeljük, hogy a kiszolgáltatott, és szegény embereket is védjék. A gazdagoknak nem jelent ugyanis problémát, hogy a hangjukat hallassák vagy, hogy láthatók legyenek, ezáltal pedig a saját érdekeiket érvényesíteni tudják. A méltóság védelme azok számára a legfontosabb, akiknek a legkevesebbje van. Ennek a legdurvább példáját láthattuk az elmúlt években, a különféle menekültekkel, és illegális bevándorlókkal, illetve a hajléktalanokkal kapcsolatos bánásmódban.

Vannak, akik úgy kezelik az alapvető emberi jogokat, mintha azok teljesítmény, vagy érdem alapján lennének kiosztva, nem pedig az illető emberi mivoltából fakadnának. Ezért történhet meg az, hogy valaki a gyakorlatban az emberi méltóságtól teljesen megfosztott állapotban kell létezzen, mert a társadalom megtagadja tőle az emberi mivoltának elismerését.
A humanisták szerint az emberi jogok egy sor olyan jogot jelentenek, melyek az illető emberi státuszából erednek, és ezért senkinek nem kell kiérdemelnie őket, mert ezek a jogok azért illetik meg, mert ő ember. És bár mások megtagadhatják, illetve megsérthetik valakinek az emberi méltóságát, de ez továbbra sem szünteti meg azt.

Manapság egyre elterjedtebb az a jogi gyakorlat, ami megtagad bizonyos embercsoportoktól alapvető jogokat, és ezáltal a gyakorlatban egy nem-emberi státuszba helyezi őket. Ebben az állapotban pedig ezeket az embereket ki lehet használni, meg lehet fosztani a javaiktól, a jogaiktól, sőt akár az életüktől is.
Ezért a humanisták szerint szükség van arra, hogy amikor különféle embercsoportok találkoznak, vagy együtt élnek, elsősorban tisztelettel, és egyenlő módon kezeljék egymást. Ez az egyenlő bánásmód, és tisztelet nem jelenti azt, hogy mindenkinek azonosnak kell lenni mindenféle szempontból. Hanem azt jelenti, hogy egy olyan társadalom létrehozására kell törekednünk, melyben mindenkinek lehetősége van a tőle telhető legjobb teljesítményt nyújtani, függetlenül attól, hogy milyen személyes identitással rendelkezik a társadalom egészén belül.
Mivel minden embernek alapvető emberi joga az önazonos, szabad létezés, ezért ebből következik az is, hogy a társas együttélést szabályozó jogszabályok ezt lehetővé kell tegyék. Ezért arra kell törekednünk, hogy úgy jogi szempontból, mint az ennek legitimitást nyújtó kulturális szempontból olyan társadalmat hozzunk létre, mely elismeri, és támogatja az összes tagjának sajátos, egyéni, és méltósággal megélt valóságát.

Bár azt gondolnánk, hogy a méltóság egy alapvető dolog, és mindenki egyet tud érteni azzal, hogy ez fontos, mégis az erre alapozott emberi jogok megfogalmazása sokakból ellenszenvet vált ki.
Gyakran utópisztikus gondolkodással, és képmutatással vádolják, és a híres kudarcot vallott utópiák sorába utalják.
Vannak akik szerint az emberi jogokkal való foglalkozás elveszi a figyelmet a sokkal fontosabb, és sürgetőbb anyagi problémákról. Míg mások szerint épp ellenkezőleg, az emberi jogokra vonatkozó törvénykezés, és ezek betartatásának hiánya jelent gondot, mert maga az emberi jogok megfogalmazása túlságosan képlékeny, és nem létezik egyetlen egységes felület ahol ezek megszegését vizsgálnák.
A humanisták szerint nem létezik egyetlen, egységes módja annak, hogy a világot mindenki számára élhető hellyé tegyük. De ugyanakkor törekedhetünk arra, hogy ezt a lehető legjobban megközelítsük. Ennek alapja pedig az, hogy figyeljünk egymásra, és hallgassuk meg, mi az, amire a másiknak szüksége van. Ez igaz úgy az egyénekre, mint a kisebb-nagyobb csoportokra is.
Bár nem vagyunk egyformák, de mindannyian emberek vagyunk, akik szeretnének úgy létezni a világban, ahogy szerintük a legjobb. Ebben csupán egy olyan egyensúlyra kell törekednünk, mely minél több ember számára megfelelő, és nem okoz kárt más csoportoknak, vagy a környezetnek.
És bár ez a munka talán soha nem ér véget, de a méltósággal teli élet alapja lehet.

Források
Cacho, L. M. (2012). Social death (első kiad.) New York University Press New York
Gearty, C. (2011). Justice for hedgehogs review. New Humanist, (March/April), 44.-45.
Gearty, C. (2008). Somethign to declare. New Humanist, (December), 32.-33.
Leff, V. (1977). What price human dignity? New Humanist, (March/April), 214.-215.
Malik, K. (2008). Mistaken identity. New Humanist, (Judy/August), 15.-17.
Topić Peratović, N. (2014). Humanism for Children (első kiad.) Center for Civil Courage, Zagreb
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (első kiad.) Central könyvek, Budapest
Nemzeti hitvallás
Az Európai Unió Alapjogi Chartája
Emberi méltóság
Az emberi méltóság: jogi absztrakció vagy alanyi jog
„Ha a méltóságodat elveszíted, neked annyi” – Én, Daniel Blake
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata
Ezek közül az első és egyben legfontosabb az emberi méltóság.
Miért vagyok buddhista
Szólásszabadság és emberi méltóság
Az ember méltósága az Iszlámban
A személyes méltóság javára
Dignity as Respect: A Contemporary Hindu Understanding of Human Dignity
Human Dignity And Human Rights Hindu Perspective

Kommentelnél? Katt ide.

Mesterséges intelligencia | Humanista válaszok

Hallgasd meg a posztot itt.

Ha a jövőről van szó manapság megkerülhetetlen a mesterséges intelligencia kérdése. Leggyakrabban az automatizáció miatt megszűnő munkahelyekkel kapcsolatos aggodalmak merülnek fel. Ezért egyesek, többek közt a világ leggazdagabb embere, azt javasolják, hogy a kormányok adóztassák meg a robotokat.
Viszont a mesterséges intelligencia nem csak önállóan különféle termékeket előállító robotokról szól. Az alkalmazott mesterséges intelligencia éllovasai az olyan cégek, mint a Google, amelyek nem fizikai tárgyak gyártására, hanem keresésoptimalizálásra, vásárló és termék tökéletes találkozására, vagy akár a hangfelismerésre szakosodnak. A Goolge például sokszor próbálja ártalmatlannak tűnő, és játékos dolgokkal normalizálni a mesterséges intelligencia projektjeit. Legutóbb ezt egy FreddieMeter nevű alkalmazással tették, amely a mesterséges intelligencia segítségével hasonlítja össze a felhasználó hangját a legendás énekes, Freddie Mercury jellegzetes, egyedi hangjával.
De nem csak ártalmatlan szórakozásokról van szó. Li Sze Tol profi go-játékos például visszavonult a játéktól, mert nem tudta feldolgozni, hogy veszített egy számítógéppel szemben.

Egyes zsidók elsősorban gyakorlatias szempontból szemlélik a mesterséges intelligencia, és a robotok kérdését. Mivel egy robot nem vét hibákat, és nem fárad el, ezért hasznosnak tartják, mert ezáltal jobb minőségű termékek jönnek létre.
De ugyanakkor problémának tartják a munka által okozott lelki öröm hiányát. Azt gondolják, ha érzelmek nélkül tudunk létrehozni például művészeti alkotásokat, akkor ezáltal elveszítünk bizonyos érzelmeket, és kapcsolódást. Hitükben ugyanis az ember azért lett teremtve, hogy szebbé és jobbá tegye a világot. Ezért fontosnak tartják, hogy a mesterséges intelligencia csak segítse az embert ebben a munkában, ne pedig helyettesítse őt.
Hiszik, hogy Isten olyan világot teremtett melyben az embereknek szabad akaratuk van, és amelyet arra használhatnak, hogy a jót válasszák. De az ember ezt csak a tettei és a kapcsolatai által teheti meg. Ezért fontos, hogy ezek megmaradjanak, és ne legyenek robotizálva.

A hinduk szerint az ember boldogságra, és Istennel való kapcsolatra vágyik. De manapság, a Káli-júgában, azaz a félreértések, és a háborúk korában, az ember egyre inkább az anyagi dolgok felé fordul, és azokban keresi a boldogságot. Szerintük ez a felvilágosodás, és az iparosodás korában kezdődött, amikor az emberek a boldogság forrásaként az anyagi gyarapodást, és a a földi vágyak kielégítését tették meg célnak. Ennek a folyamatnak a jelenlegi stádiumában a robotok egyre széleskörűbb használata a legújabb szakasz.
Hibásnak tartják a modern társadalmak anyagias, és fogyasztás-, illetve szórakoztatás-centrikus működését. Ehelyett szerintük az ideális társadalmi berendezkedés az úgynevezett védikus társadalmi modell, melyben mindenkinek megvan a helye, és szerepe. Ezen belül mindenki a négy osztály valamelyikébe tartozik. Ezek a következők: a papok, az államhatalom, a földművesek és a kereskedők, valamint a munkások osztálya. Hitük szerint ebben a berendezkedésben mindenkinek lehetősége van a lelki fejlődésre, és az Istennel való kapcsolatának a helyreállítására.

A keresztények szerint két fontos kérdés van a mesterséges intelligenciával kapcsolatban: hogy hová tartoznak a robotok, illetve, hogyan viszonyulnak az emberekhez?
Először is el kell döntenünk, hogy hol helyezkednek el a robotok a létezők alá, és fölérendeltségi viszonyában? A keresztények szerint jelenleg egyértelműen a tárgyak, vagy az ásványok világába tartoznak, de később ez változhat. A keresztény teológia foglalkozik a keveréke (hibridek, kiborgok) kérdésével, és a velük kapcsolatos teológiai kérdésekkel is.
Ezért fontosnak tartják, hogy a mesterséges intelligencia létrehozása során a kutatók beültessenek olyan erkölcsi szabályokat a robotokba, hogy azok együtt tudjanak élni az emberi erkölcsökkel, és társadalmakkal.

A buddhista filozófia szerint két igazság létezik: a kiindulási pont, amit viszonylagos igazságnak neveznek, illetve a végső pont, amit végső igazságnak hívnak.
A buddhista tanítás szerint, ha ismerjük a jelenlegi helyzetünket, és ugyanakkor ismerjük azt, mi jellemzi a végső állapotot, akkor megértjük mi húzódik a kettő közt. Ezt nevezi a buddhizmus az Ösvénynek, ami mindig a végletek közt fut. Mint az álom-ébrenlét, fent-lent, nihilizmus-eternalizmus stb. Ugyanakkor hiszik, hogy minden jelenségnek vannak korlátai, és minden ami részekből áll szükségszerűen mulandó, és ezért nem tartozhat a végső állapothoz. Mivel hitükben az emberi létezés célja ennek a végső állapotnak az elérése, a megvilágosodás által, ezért azt gondolják, hogy erre csakis egy önmagára pillantani tudó tudat képes.
Azt gondolják, hogy bármi, amit programozni kell, és ami logikai műveletek alapján működik az nem képes erre a fajta gondolkodásra, ezért szerintük a mesterséges intelligencia még akkor is ha erősebb, gyorsabb, és okosabb az embernél, akkor sem képes elérni a megvilágosodás állapotát. Mivel ez utóbbi jelenti a valódi boldogságot, és a mindentudást, de mivel ez túl van a gondolatokon, ezért a buddhisták szerint az emberek különleges helyzetben vannak, és rendelkeznek egy olyan hatalommal, amely semmi másnak nincs.
Hitükben a létezés viszonylagos, de ha elsajátítjuk a gondolatok uralását, akkor képessé válunk arra, hogy elérjük ezt a végső állapotot.

Az iszlám hit szerint a Földön található dolgok mind az ember számára lettek teremtve. Legyenek ezek már kiaknázott, vagy még nem ismert javak, de ezek célja kivétel nélkül az, hogy az emberek számára hasznosak legyenek. Az erőforrások mind lehetőségek Allahtól (Istentől), amit az ember jóra és rosszra is használhat, de ezen tettei függvényében kap majd végső jutalmat vagy büntetést az Ítélet Napján.
A muszlimok szerint amennyiben a mesterséges intelligencia megkönnyíti az emberek életét, elősegíti az igazság, és a méltányosság érvényesülését, akkor megengedett. Viszont ha ennek ellenkezőjét, azaz igazságtalanságot, nehézséget, és romlást eredményez, akkor tilos.

A humanisták szerint az emberi tudástár folyamatosan bővül. Az új információk gyakran érvénytelenítik, vagy semmissé teszik a régieket. Annak ellenére, hogy még messzemenően nem tudunk mindent, de a világról való tudásunk bővülésével, napról-napra egyre többet tudunk. Ennek során tudatosítanunk kell, hogyan hatunk tetteinkkel a világra, mert felelősséggel rendelkezünk azért, amit teszünk. Még akkor is, ha valaki egy szent iratra, vagy Isteni kinyilatkoztatásra hivatkozik, akkor is ő az aki kiválasztja, melyek azok a részek, amelyek abból az adott szent iratból számára fontosak. Tehát már ezek kiválasztásával is hoz egy döntést. Ezért a humanisták szerint végső soron a saját erkölcsi iránytűnket követjük, függetlenül attól, hogy vallásosak vagyunk vagy sem.
Ezért, egyes humanisták, azt gondolják, hogy még a tényleges mesterséges intelligencia kifejlesztése előtt el kell gondolkodnunk az ezzel kapcsolatos erkölcsi kérdéseken, és meg kell hoznunk pár döntést ezzel kapcsolatban.

Mivel a kérdés mérnöki/technikai része még várat magára, ezért eddig csakis gondolatkísérletekben, és fiktív történetek keretében tudtunk erről beszélni. Utóbbiak valahogy mindig a kortárs világot, és a koruk társadalmi problémáit tükrözik.
Egyes humanisták szerint ez azért van, mert nem tudjuk elképzelni, milyen lenne a valódi mesterséges intelligencia, és ezért hiábavaló erről beszélnünk. Mivel az intelligencia egy emergens, azaz olyan jelenség, amely egy minőségileg magasabb szintű egész, mely nem ismerhető meg a részeinek tanulmányozása által, ezért egyes humanisták szerint nem leszünk képesek soha valóban megismerni a mesterséges intelligenciát sem. Ugyanúgy ahogy a többi ember tudatát sem tudjuk tényleg megismerni, és irányítani.
Vannak akik ebben veszélyt látnak, és ahogy pár fiktív történetben is láthatjuk attól tartanak, hogy a robotok előbb-utóbb fellázadnak az emberek ellen, különféle elképzelhető, és jogos okból.
De ugyanakkor vannak humanisták, akik szerint a mesterséges intelligencia nem jelent többet mint csupán egy másik fajta intelligenciát. És szerintük ettől nem kell tartani, mert más most léteznek intelligens emberek, és a világ mégis tud működni. Ők azt gondolják, hogy az intelligencia önmagában nem jelent veszélyt.

Másokat jobban foglalkoztatnak a mesterséges intelligencia által felvetett erkölcsi problémák.
Vannak humanisták, akik nem tartják elfogadhatónak az állatok kihasználását sem, nemhogy egy emberi intelligenciával rendelkező másik lényt. Egyesek egyenesen kegyetlennek tartják annak a gondolatát, hogy a mesterséges intelligenciát a saját, emberi érdekeink szerint programozzuk, és használjuk. Van aki ezt az állatkínzással azonos erkölcsi megítélésűnek gondolja.

Továbbá kérdés, hogy milyen feladatot láthat el egy mesterséges intelligencia az emberek számára?
Vannak akik szerint a mesterséges intelligenciát akkor érdemes kifejlesztenünk, ha ezáltal valami olyat tudunk csinálni, amit az emberi képességeink nem engednek meg. Tehát a mesterséges intelligencia egy kiegészítő, az emberi képességeket meghaladó dolog kell legyen, különben értelmetlen. De épp ezért nem is szabad korlátokat szabni neki. És ugyancsak ezért lényegtelen, hogy az emberiség mit szeretne, mert értelmetlen megpróbálni korlátozni, hiszen az ereje pont abban rejlik, hogy képes meghaladni az embereket.

Hasonló alapon mások problémásnak tartják, hogy a mesterséges intelligenciát szolgaként, vagy szórakoztatásként használjuk. Mert ezáltal a robotok válnának az új rabszolgákká, és ha valóban intelligenciáról beszélnünk, akkor hol a határ ebben? Annak ellenére, hogy egy robotba az emberek programoznák a tudatot, és akár az érzelmeket, ha az illető robot vagy andorid tényleg megélné azokat az érzelmeket, akkor nem lenne erkölcstelen továbbra is tárgyként kezelni?
Mi van akkor, ha egy ilyen tudattal rendelkező robot nem nyújt megfelelő teljesítményt a gazdájának? Mire van az az illető feljogosítva a robottal szemben?
A történelem során láthattuk, ahogy egyes embercsoportoktól alapvető emberi jogokat tagadtak meg, csupán azért, mert mások voltak. Miért lenne ez máshogy egy másmilyen intelligencia esetén?
Ezért léteznek humanisták, akik szerint ha mesterséges intelligenciát akarunk kifejleszteni, akkor kötelességünk egyenesen arra törekedni, hogy az emberiségnél valami jobbat hozzunk létre. Vannak humanisták, akik pesszimistán látják a helyzetet, és azt gondolják, hogy az emberek rossz gazdái voltak a Földnek, és épp ideje lenne egy intelligensebb létformának átadni a helyünket.

Végül pedig vannak humanisták, akik szerint már most túlságosan sokat engedtünk a digitalizációnak, és túl sok problémánkra engedjük, hogy algoritmusok, és technológiai megoldások adjanak választ, mintsem maguk az emberek. Ezek a humanisták azt gondolják, hogy az emberi társadalmakat, és az emberi kapcsolatokat érintő kérdésekben nem szabad hagyni, hogy mesterséges intelligencia adja a megoldást, mert már épp eléggé dehumanizálva vagyunk a modern élet által. Szerintük ha nem vagyunk képesek felelősséget vállalni önmagunkért, akkor a mesterséges intelligencia nyom nélkül fog tudni majd minket leváltani a Föld uraként.

Források
Anonim. (2017). The big question – What limits, if any, would you impose on the development of artificial intelligence? New Humanist, (Spring), 72.-73.
Fisher, M. (2016). Feeling is believing. New Humanist, (Winter), 56.-57.
Law, S. (2011). Humanism: A Very Short Introduction (első kiad.). Oxford University Press, New York
Topić Peratović, N. (2014). Humanism for Children (első kiad.) Center for Civil Courage, Zagreb
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (első kiad.) Central könyvek, Budapest
Mennyire hasonlít a hangja Freddie Mercuryéhoz? Itt azonnal letesztelheti
Visszavonul a go egyik legjobb játékosa, mert legyőzte a mesterséges intelligencia
Képesítés helyett gépesítés
Adóztassuk meg a robotokat?
A robotok elveszik a munkát: akkora baj ez?
Emergens vonások (Wikipedia)

Kommentelnél? Katt ide.

Gender | Humanista válaszok

Hallgasd meg a posztot itt.

A társadalmi nem fogalma egy kiegészítés a biológiai nem fogalmához. A biológiai nem (angolul: sex) a testi sajátosságokra vonatkozik. A társadalmi nem (angolul: gender) pedig a nemiszerep-elvárásokra, illetve a nemi sztereotípiákra vonatkozik. A genderelmélet alapvetően arra kérdésre keresi a választ, hogy a biológiai valóságból mi következik a társadalmi nemre vonatkozóan.
Mivel ez sok szempontból kapcsolódik más társadalmi kérdéshez, mint például az LMBT jogok, vagy a különféle társadalmi, vagy faji megkülönböztetések, ezért gyakran erős reakciókat vált ki.
Számos nyugati országban megjelentek olyan konzervatív, és részben fundamentalista mozgalmak, amelyek a politikai korrektségben, és a gender, illetve társadalmi igazságosság kérdéseiben látják a legnagyobb fenyegetést, ezért szerveződni kezdtek ezek ellen. Saját elmondásuk szerint erre szükség van a szólásszabadság, és a polgári szabadság védelmében.

Mivel a vallásokon belül is nagyon sokféle irányzat, és hozzáállás létezik, ezért a továbbiakban csak pár domináns, és érdekes vallásos attitűdre fogok fókuszálni, ami a nemi szerepeket, és a nemek közti egyenlőséget illeti.

A buddhizmus célja a megvilágosodás elérése. És hitük szerint ez, nemtől függetlenül, bárki számára megvalósítható, megfelelő gyakorlás után. De ugyanakkor természetesnek tartják a nemek közti megkülönböztetéseket. A buddhista hagyomány szerint, Buddha, kiváló elemzőképessége révén, érzelmektől és politikai manőverektől függetlenül jutott arra a következtetésre, hogy szükséges különbséget tenni a nemek közt, a nők anyaságra való képessége miatt.
Az első szerzetesi rendekben kizárólag férfiak vehettek részt, mert nagyobb veszteségnek számított, ha a nők hagyták el a családjukat a szerzetesi élet érdekében.
A buddhizmusban a szerzetesi rend hierarchiája az elköteleződés (azaz a szerzetesi rendbe való belépés) szerinti sorrend alapján van meghatározva. Tehát a korábban belépett szerzetesek feljebb állnak a hierarchiában. Hasonló alapon, mivel a női szerzetesi rendek történelmileg később alakultak ezért ezek alá vannak rendelve a férfi szerzetesi rendeknek.
Maguk a hagyományos buddhista szövegek azonban, néha egyenesen bosszantóan nem egyértelműek a kérdésben. Bár találunk úgy a nőkről elismerően szóló, mint erőteljesen nő-ellenes részeket is, néha akár ugyanazon szövegen belül, de ezek egyike sem jelent végleges állásfoglalást a kérdésben.
Azokban az országokban, ahol a buddhizmus rég létezik, mint például Japán, a vallás erőteljesen férfi-centrikus. De ugyanakkor a modern alapítású, nyugati buddhista irányzatok, mint például a Gyémánt Út nevű Karma Kagyü (tibeti buddhista) irányzat sem mentes a konzervatív, és férfi-centrikus szemlélettől. A mozgalmat egyesek kritizálják az elavultnak számító nemi szerepekről szóló tanításai miatt, illetve a hetreoszexualitás, és a férfi-centrikus, illetve enyhén homofób megnyilvánulásai miatt.
Bár a mozgalom maga neo-ortodoxnak, és modernnek számít, de a tanítások tartalma nagyon is hagyományos. Tanításuk a világi hívők számára a heteroszexuális párkapcsolatok fontosságát hangsúlyozza, és lehetőséget ad a nyitott házasságok gyakorlására is. De mindezt erőteljesen macsó, és férfiaknak kedvező kereteken belül. Szerintük a boldog életnek része az örömteli heteroszexuális kapcsolat, és a mozgalmat népszerűsítő előadásaik gyakran tartalmaznak szexuális töltetű utalásokat, vagy akár pajzán vicceket is.
Sok hasonló, alternatív, és egzotikus spirituális mozgalomhoz hasonlóan, a Gyémánt Út is, a nyitott, és egyenlőnek hirdetett szexuális szabadosság közepette gyakran szexuális bántalmazás vádjával együtt létezik.

A zsidó valláson belül több irányzat létezik, melyek közül a legfontosabb választóvonal az ortodox (azaz hagyományos) illetve az úgynevezett neológ, azaz haladó szellemiségű zsidó mozgalmak. Ezeken belül a nemi egyenlőség, és identitás kérdését az adott közösségek eltérő módon kezelik. A hagyományos elképzelés szerint más és más jogai és kötelességei vannak a férfiaknak és a nőknek. Az ortodox, és a konzervatív irányzatok szigorú szabályok szerint különítik el a férfi és a női szerepeket, és tereket a közösségen belül. Egyedül a progresszív zsidó közösségek törekednek arra, hogy biztosítsák a nemi egyenlőséget tagjaik számára. Maga a nemi identitás, és a nemi egyenlőség kérdése igen kényes kérdésnek számít a valláson belül.
A legszigorúbb szabályok szerint az ortodox zsidók élnek, de még a modernnek számító neológ irányzaton belül is a nők „fel vannak mentve”, azaz nem gyakorolhatnak, bizonyos vallási szertartásokat. Mint például a napi háromszori imádkozás, az imasál, és az imaszíj használata, illetve a Tóra elé járulni. Utóbbi azért fontos, mert ezáltal a nők ki vannak zárva a vallási vezetői szerepből is.
A hagyományos elképzelés szerint a nők nem számítottak önálló lénynek, akinek jogai vannak, hanem egyenesen vagyontárgynak minősültek. Ezért a nőkre vonatkozó törvények a tulajdon védelméről szóló törvényeket tükrözik. Mint például a tizedik parancsolat, mely tiltja a más tulajdonára, és egyben más feleségére való sóvárgást.
Az ortodox közösségeken belül, a nemek szigorúan el vannak választva egymástól. A nők külön, a karzaton, a hátsó sorokban, és sokszor függönnyel vagy ráccsal elválasztott helyen tartózkodhatnak csak a zsinagógában.
Mindezek alapja a hagyományos zsidó törvényeken, az úgynevezett Halakán alapszik, melyben a nők a törvény tárgyai, nem pedig alanyai voltak. A Halaka (halakha) a zsidó vallási törvények együttese, amely az írásbeli és az orális Tórából származik. Magyarán a nők és a férfiak nem egyenlők a zsidó vallási törvény szerint.
A hagyományos értelmezés tagadja, hogy ez megkülönböztető lenne, mert szerintük a különböző nemeket érintő szabályozások célja az élet fenntartása, és a kapcsolatok elmélyítése.
Eszerint az elképzelés szerint a női és férfi szerepek esszenciálisak, azaz mindkét nem rendelkezik egy adott készség, és képesség készlettel, amely megkülönbözteti őket, és ez az identitásuk lényegét képezi. Ezen belül a férfiak foglalkoznak a vallási szabályok tanulmányozásával, míg a nők a gondoskodó feladatokat látják el. Ezek a feltételek szükségszerűen hierarchikusak, és kizáróak, ezért a hagyományos értelmezés szerint ebben nincs helye olyan modern gondolatoknak, mint a feminizmus, vagy a nyitottság, és az egyenlőség gondolatai.
A zsidóságon belül a progresszívnek számító, úgynevezett reform mozgalmak azok, melyek konkrét lépéseket tesznek, hogy biztosítsák, hogy úgy a férfiak mint a nők is azonos módon gyakorolhassák a vallás rituáléit. Ezek engedélyezik egyedül a nők rabbiként, azaz vallási vezetőként, való tevékenységét.
Egyes progresszív vezetők figyelnek arra is, hogy a liturgiákban használt nyelvezet semleges legyen, és ne használjon nemek szerinti megkülönböztetést.

A keresztények, Jézus tanítása, és példamutatása alapján, csak két viszonyrendszert ismernek el: Isten és ember, illetve ember és ember közti kapcsolatot. Ezen belül elvileg nem tartják fontosnak az egyéni megkülönböztető jeleket, mint például a nemi hovatartozás, hanem csakis az emberi lét és annak megélése a fontos. A legtöbb keresztény irányzat kiemeli, hogy Krisztusban, avagy Isten jelenlétében mindenki egyenlő. Előbbi inkább a katolikus hívők szóhasználata, utóbbi a protestáns irányzatoké. Viszont a gyakorlatban minden keresztény irányzat egyértelmű nemi hierarchiát állít fel.
Elképzelésük szerint a nemi különbségek Isten által teremtettek, és a két nem egymásrautaltságban él, mert csakis így képesek megélni az ideális emberi viszonyt. Hitük szerint ez csakis házasságban történhet. Ezen belül pedig a férj Istentől kapja a ház feje szerepét, és a feleségnek kötelessége ennek engedelmeskedni. Az ideális férj anyagilag gondoskodik a családjáról, és nem zsarnok. A férfi felelőssége a döntések meghozatala, ezért az apa, illetve a férj akár érvénytelenné teheti a lány, illetve a feleség fogadalmát is. Gyakran idézett a bibliai útmutatás, miszerint „Az asszony feje a férfi, ahogy a férfié Krisztus, Krisztusé Isten”. (1Kor 11,3)
A kereszténységen belül, a zsidó valláshoz hasonlóan, a hagyományos, avagy ortodox irányzatok (mint például a katolikus egyház, vagy az ortodox kereszténység) nem engedélyezik a nőknek a vallási vezetői szerep betöltését. Tehát a nők nem lehetnek papok, vagy tanítók az egyházon belül. Ezt csak a később kialakult, progresszív protestáns irányzatok teszik lehetővé a hívők számára.
Ugyanakkor nem mindegyik modern irányzat ilyen haladó szellemiségű. Vannak olyan karizmatikus, vagy baptista irányzatok, melyek még a katolikus vagy ortodox irányzatnál is szigorúbb nemi alapú elkülönítést gyakorolnak. Ez pedig tükröződik úgy a vallási, mint a hívők mindennapi életében is.

A hinduk hite szerint nem vagyunk azonosak a testünkkel, hanem örök lelkek vagyunk, melynek nincs nemi jellege. De ugyanakkor, mivel az emberi testben levő lélek emberi társadalmakban kell éljen, ezért mindenkinek szigorú, és jól körülhatárolt nemi szerepek szerint kell élnie. Szerintük ez nem megkülönböztetés, hanem az „eltérő test természetéből eredő sajátosság”. Ennek alapja szerintük a gyereknemzésben elfoglalt különböző szerep. Hiszik, hogy a női test törékenyebb, ezért a nők életük végéig fokozott védelemben kell részesüljenek a férfiak (apa, férj, lelki tanítómester, fiúgyermek) részéről.
Függetlenül a magyarországi hinduk által hirdetett, és az európai ízlésnek talán jobban megfelelő hivatalos állásponttól, magán a hagyományos hinduizmuson belül erőteljes, teológiai alapú nemi hierarchia létezik. Eszerint a nők eredendően bűnösek, és alsóbbrendűbbek a férfiaknál. Ez az úgynevezett pativratja elv, mely szerint a nőnek minden körülmények közt alázatosnak, és teljesen odaadónak kell lennie a férjével. A misztikus értelmezés szerint a feleségnek istenként kell imádniuk férjüket. Hitükben ez a világ természetes, és elrendeltetett rendje.
A tökéletes feleség példaképe Szítá, Ráma isten házastársa. A legenda szerint Szítá feladta az életét a palotában, hogy az erdőben éljen Rámával, az ő mindenhatóságára bízva magát, még akkor is, amikor amaz igazságtalanul bánt vele.
Hitük szerint a férj és a feleség egy, de a férj a felsőbbrendű. A köztük levő kapcsolatot a mag és a föld analógiájával írják le. Ebben a férj a mag, és a feleség a föld. És bár mindkettő szükséges, de ugyanakkor a mag értékesebbnek számít.
Ezt, és az ehhez hasonló elveket használják gyakran indoknak arra, hogy nőktől megtagadják bizonyos vallási rítusokban való részvételt.
Valamint ezen hagyomány alapján jött létre az úgynevezett sati vagy suttee gyakorlata, mely egy áldozat rituálét jelent. A kifejezés a jó feleség szinonimájaként jelenik meg egyes szent szövegekben. Ennek során az özvegy a férje halotti máglyáján ülve áldozatot kell bemutasson. Tehát gyakorlatilag öngyilkosságot kell elkövessen, hogy a férje iránti teljes odaadás bizonyítására.
A gyakorlatot az indiai kormány a huszadik században illegálissá nyilvánította, és bűncselekménynek minősítette ennek dicsőítését.
Ezen kívül, manapság, nyugaton népszerűvé vált a hinduizmus úgynevezett tantrikus irányzata. Sokan ezt csupán a szexualitással azonosítják, de valójában az irányzat lényege az isteni egység helyreállítása. Elképzelésük szerint ugyanis a teremtés az ősegység megbomlásával kezdődött, melynek következtében a dolgok poláris ellentétekre estek szét. Így jött létre a világosság, és a sötétség, a tudat, és az érzéki világ, az én és a más, a férfi és a nő, az anyag és a tudat.
A tantrikus irányzat célkitűzése ezek újraegyesítése, különböző gyakorlatok, és rituálék által. Ezen belül a szexualitás nem az utódnemzésre irányul, hanem szakrális jelentőséget kap, és melynek során a felek arra törekednek, hogy a kezdeti, isteni egységet helyreállítsák a kapcsolaton belül.
Végül pedig fontos megjegyezni, hogy a hinduizmusban fontos szerepe van a toleranciának. Ezért mindezek a gyakorlatok, és társadalmi elvárások összessége gyakran ellentmondásra vezet, és ez nem csak a nyugati kultúrákban élő hinduk számára jelent problémát. Teológiai alapú feloldása az ellentmondásnak nem ismert.

Az iszlám vallás sok nyugati ember számára a nők elnyomásának szemléletes példájává vált. De ugyanakkor léteznek értelmezések, melyek szerint a Korán, és a muszlim hagyomány pont hogy korának leghaladóbb, és legtöbb szabadságot biztosító vallása volt.
Mivel az iszlámban nincs egyetlen egységes, vagy központosított autoritás, ezért a vallás szent iratait, és szabályait az egyéni vallási vezetők közvetítik a hívők felé, miután értelmezik azokat. Ebből következően nagyon sok értelmezési módra van lehetőség.
Vannak akik kiemelik, hogy az iszlám vallási törvények (saría) mennyire kedvezőek, és igazságosak a nőkkel szemben. Illetve hogy a kinyilatkozásokban gyakran a teljes emberiség van megcélozva, mely magába foglalja mindkét nemet.
Az iszlám szerint a férfi és a nő egyenlő, és azonos vallási kötelezettségeik vannak. Az iszlám szent könyve, a Korán, szerint a férfiak és a nők egymás testvérei. De ugyanakkor fontosnak tartják kiemelni, hogy ez semmiképp nem jelent azonosságot. Hitük szerint a két nemnek különböző készségei, és képességei, illetve gondolkodásmódja van. Ezért a nemi szerepek, melyet a családon belül betöltenek ennek megfelelőek. A férfiak elsődleges feladata a család anyagi, és fizikai biztonságának megteremtése, mert hitük szerint az ő felépítése az, mely erre alkalmasabb. A nő családon belüli feladata az anyaság, és a gyermekek gondozása, és nevelése, és hangsúlyozzák, hogy ez nem kevésbé fontos. A házasságon belük a férfi és a nő kiegészíti egymást.
Ezek az elsődleges feladatok a legfontosabbak, de az iszlám ezen belül megengedi például a nőknek, hogy dolgozzanak, ha ehhez van kedvük, és energiájuk, de hitükben a nő eltartása mindig a férfiak feladata, legyen az az édesapjuk, a férjük, vagy a saját fiúk, vagy más férfi rokonuk.

A humanisták szerint a társadalmi nem (gender) azok az életünk, és a neveltetésünk során elsajátított elképzelések összessége, mely különböző szabályokat, és elvárásokat határoz meg a fiúk, és a lányok számára. Ezek meghatározzák, ahogy az illető viszonyul a többi emberhez az élet későbbi, felnőtt szakaszában.
Ha a társadalom, és a többi ember, egy illetőt elsősorban ezek alapján az elvárások alapján ítéli meg, nem pedig az illető saját személye, és tettei alapján, akkor a humanisták szerint, ezzel azt az emberi lényt korlátozza a valós önkifejezésben, és végső soron a személyes szabadságában is. Ha bizonyos munkákat csakis nők vagy csakis férfiak végezhetnek, akkor ez sokszor káros megkülönböztetéshez, és egyenlőtlenségekhez vezet. Mindez pedig nem az illető saját érdemei, vagy teljesítménye alapján, hanem egy előítélet, és kikényszerített szabályok alapján. A humanisták számára az emberek boldogulása az egyik legfontosabb elv, mellyel ilyen korlátozások nem egyeztethetők össze. Ezen kívül a nemi szerepek által előírt viselkedés szabályokat károsnak tartják az emberek lelki életére is.
A humanisták szerint egy fejlett demokratikus társadalom az, melyben a nők produktív szerepet kapnak. Ennek részeként pedig nem csak arra van szükség, hogy a nők lehetőséget kapjanak mindenféle munkára, mert a magabiztosság, és a tudás, amit egy-egy nő fel tud mutatni változó lehet. Tehát szükséges a jog garantálásán túl a lehetőségek kiegyenlítése is, máskülönben egyesek nem fognak tudni élni az elvileg garantált jogaikkal.

Aggasztónak tarják, hogy bár a nemek közti egyenlőség sok országban papíron megjelenik, de a gyakorlatban ez nem igazán működik. Gyakran azt láthatjuk, hogy gazdasági nehézségekre való reakcióként, vagy egyszerűen a családalapítás gyakorlati megfontolásai miatt még mindig természetesnek számít, ha a nő (az anya) adja fel a saját karrierjét, és veszi magára a gyerekneveléssel járó feladatok többségét. Mindezt kevés társadalmi elismerés, és rendkívül kevés anyagi jutalmazás mellett. A világon kevés országban láthatjuk példáját a férfiak és a nők szülői feladatainak kiegyensúlyozottabb megosztását.
A természetesnek, és egyesek által isteni eredetűnek tartott hagyományos családi modell kimutathatóan hátrányosabb helyzetbe hozza a nőket. Ez igaz nem csak általánosságban, de például egy krízis esetén még súlyosabbá teszi a nők helyzetét. Láthatjuk, ahogy gazdasági válság esetén a nők veszélyeztetettebbek. Válság esetén a nők gazdasági helyzetét veszélyeztető, vagy a nőket hátrányosan érintő döntések kevés ellenállás nélkül, amúgy természetesen lépnek életbe. Ennek következtében nagyobb arányban sújtja őket a szegénység, és a munkahely elvesztése, illetve a bizonytalan munkaviszonyok.
Legutóbb pedig a koronavírus pandémia idején, amikor az otthoni oktatás feladata túlnyomóan továbbra is a nőkre hárult, annak ellenére, hogy az apák a korábbinál nagyobb arányban vették ki a részüket a feladatokból.
A humanisták szerint ezek a körülmények elveszik a nőktől a saját létfenntartás, és az önálló élet lehetőségét, mely minden embernek alapvető joga és szükséges a teljes emberi élethez.

Bár a hagyományos családi élet képét elsősorban az egyházak hirdetik, de ezek hatására sok helyen még a nem vallásos emberektől is hasonló alapokon nyugvó érvelést hallhatunk a nők és a férfiak „természetes szerepéről”. A nem vallásos érvelésekben az Isten-által-elrendeltség helyét átveszi a természetes tendencia, és hajlamok téves érvelése, mely ugyanúgy korlátozza a különböző nemek lehetőségeit, mint egy-egy vallási dogma.
Ezek eredete sokszor egyenesen visszavezethető vallási fogalmakra, máskor viszont a modern tudományos érvelésre alapszik, de ugyanúgy korlátozó, és a valóságtól távol álló gondolatmenet, mint elődei. A biológiára, és a neurológiára hivatkozás csak tudományos köntöst ad ezeknek az érveknek, de nem mutat fel semmi újat. Bár egyes nem hívők is szeretnek hivatkozni a női és a férfi agyra, ezáltal a tudomány autoritására támaszkodva próbálják megerősíteni saját előítéleteiket, ugyanakkor ezek a fajta érvek nem helytállók.
Az agyról komputertomográf által készített képek értelmezése messzemenően nem annyira egyértelmű, mint ahogy egyesek gondolják. Illetve amit ezek a képek „mondanak” az agyról sokkal inkább értelmezés kérdése, mintsem „kemény tudományos tényeké”. Ezért ezek értelmezése ugyanúgy az ezt végző szakértő kulturális-, és elvárás-közegétől függenek, mintsem, bármi objektív valóság lenyomatai.

A nők szavazati jogáért való mozgalom során már láthattunk hasonló, jóindulatúnak tűnő érvelést, mely a különböző nemek sajátos, különleges feladataira helyezte a hangsúlyt annak érdekében, hogy a helyzetet az addigi, korlátolt, és igazságtalan állapotában tartsa. Ezért a humanisták szerint, tanulnunk kell a múltból, és minden olyan érvelést gyanakvással kell szemlélnünk, mely az emberi jogok, és az egyenlőség helyett „különleges” feladatokról beszél.

Szerintük a nők és a férfiak nemhogy teljesen különböző dolgokra vágynak, hanem az alapvető emberi igényeik a biztonságra, az önállóságra, és az emberi méltóságuk megőrzésére, és szabad kinyilvánítására ugyanúgy jelen vannak mindkét nemben. Szerintük ezeknek az igényeknek a kielégítése alapvető fontosságú minden ember számára, nemtől függetlenül. Ha pedig ezek hibás nemi szerepekre vonatkozó előírások miatt nem tudnak teljesülni, akkor legyenek azok az elvárások bármennyire is hagyományosak, az emberek szenvedni fognak miattuk. Egy hibás szerep elvárás akkor is káros lesz, ha történetesen nagyon régi.

Vannak akik nem tudnak azonosulni ezekkel a hagyományos nemi szerepekkel. Egyesek csupán akadályt látnak ezekben, és amint lehetőségük van megpróbálnak kibújni ezek alól. Mások számára viszont komoly mentális egészségi kihívást jelentenek. Egy transz személy számára a születési neme szerinti elvárások, és korlátozások fullasztóak lehetnek.
A humanisták szerint az egyén személyes szabadságába beletartozik a saját társadalmi nemének oly módon való megélése, és kinyilvánítása, ami számára, emberként, megfelelő, és komfortos.
Másmilyen viselkedésre kényszeríteni kegyetlen, és zsarnokoskodó. Alapvető fontosságúnak tartják, hogy az egyén, az egyetlen biztos élete során, amit kap, olyan módon létezhessen a világban, ami önazonos, és szabad.
Mivel a gazdag emberek számára a szabadság minden szempontból több lehetőséget jelent, beleértve a nemi szerepek nyomasztó hatásaitól való szabadságot is, ezért a humanisták szerint fontos, hogy a társadalmi nemet érintő kérdéseket az alapvető emberi jogok kérdéskörébe soroljuk, nem pedig extra, vagy luxuskérdésként kezeljük. Szerintük az egyén nemi identitása alapvető építőeleme a személyiségének, és éppen ezért meghatározó abban, hogy milyen módon létezik a világban, illetve, milyen életminőséggel rendelkezik élete során.
Mivel a humanisták számára a legfontosabb, hogy az emberek boldogan, és önazonosan tudjanak létezni a világban, mert azt gondolják, ekkor van lehetőségük valóban kapcsolódni a többi emberhez, és biztosítani a teljes, boldog életet számukra, ezért a társadalmi nem, és a nemi egyenlőség kérdéseit kikerülhetetlennek tartják. Kevésbé fontosnak tartják, hogy ki miként azonosítja magát ezen belül, de lényegesnek tartják, hogy ebben az illető maga szabadon dönthessen.

Vannak, akik szerint ez egy amolyan modern hóbort, ami napjaink hanyatló erkölcsének egyik rossz következménye. Azok akik ezzel érvelnek még csak nem is szükségszerűen vallásos emberek, hanem egyszerűen egy szűk, és korlátolt képet fogadnak el. Vannak akik nemcsak személyes szintű problémát, hanem egyenesen a teljes társadalmat veszélyeztető gondolatot látnak ebben. Bizonyos szinten ez igaz is. Már ha társadalom alatt egy szigorú szabályok által fogva tartott emberi csoportot értünk, nem pedig egyének önkéntes, és harmonikus közösségét.

De a nemi identitás sokfélesége nemhogy új gondolat, hanem nagyobb múltra tekint vissza, mint a jelenleg hagyományosnak tartott nemi szerep felosztás. Gondoljunk itt az amerikai őslakosok közti kétlelkű személyekre, akiknek varázserőt tulajdonítottak, vagy akár az indiai hidzsrákra, akik termékenységet hozó rituálékban szerepelnek. Ezek ismertségét, és elfogadását sok esetben pont a nyugati kultúra hatására kezdték korlátozni, mindaddig részét képezték a társadalomnak. Ezek a társadalmak pedig nemhogy nem omlottak össze, hanem mindaddig teljesen jól működtek, amíg egy külső, kényszerített szabályrendszert nem vezettek be.
Egyesek tartanak attól, hogy a társadalmi nem fogalma valahogy eltörölné a saját nemi identitásukat. De a humanisták szerint épp ebben nyilvánul meg a kényszerített, és szabályok által behatárolt lét által okozott kár. Mert ez azt tükrözi, hogy egyesek csak azt tudják elképzelni, hogy nem a jelenlegi, hanem egy másik, számukra idegen, és ezért ijesztő, szabály lépne érvénybe. Miközben a szabadság, és az elfogadás ennek épp az ellenkezőjét jelenti. A nemi identitás szabad megélése, és a nemek közti egyenlőség épp annak a szabadságát garantálja, hogy az légy, aki vagy.
Ha pedig minden ember egyenlő, és mindenki értékes, akkor hátrány sem származik sem egyik, sem másik nemhez való tartozás miatt. Tehát ez a félelem alaptalan. Félni csak akkor kell, ha egyenlőtlenség van, és valaki más felé billen a mérleg. Az egyenlőségben viszont mindenki a saját maga által meghatározott határokon belül lehet szabad, és lehet önmaga.

Források
Faure, B. (2003) The power of denial: Buddhism, purity, and gender. Princeton University Press
Feldman, S. (2011). Kitchen sink drama. New Humanist, (March/April), 30.-33.
Ed. Cabezón, J. I. (1992) Buddhism, sexuality, gender, State University of New York Press
Gupta, R. (2017). The Rojava experiment. New Humanist, (Spring), 18.-21.
Topić Peratović, N. (2014). Humanism for Children (első kiad.) Center for Civil Courage, Zagreb
Rába, G. (2015) Isten tudja … – emberi kérdések, vallási válaszok (első kiad.) Central könyvek, Budapest
Ed. Rudavsky, T. M. (1995) Gender and Judaism: the transformation of tradition, New York University Press
Saini, A. (2017). If women rules the world. New Humanist, (Winter), 26.-29.
Stones, N. L. (1996, June). Mortal – invisible. New Humanist, III(No. 2), 14.-15.
Suthrell, C. (2004, May). Whats so funny about cross-dressing? New Humanist, 119(No. 3), 26.-27.
7 dolog, amit nem tudtál a genderizmusról!
A sokjelentésű gender és elhallgatott ideológiai különbségeink politikai ára
Gender, zsandár, Jeanne d’Arc
Selmeczi Gabriella: A V4-ek elutasítják a „gender programot”, és a hagyományos családban hisznek
A sokjelentésű gender és elhallgatott ideológiai különbségeink politikai ára
Az Európai Parlament 2011. március 8-i állásfoglalása a nők és férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2010 (2010/2138(INI))
A harmadik nem
Hidzsra (Wikipedia)
Religious Ideology, Hindu Women, and Development in India
Pativratya: The Theology Behind the Ideology
Sati (Wikipedia)
A női és a férfi, a látható és a láthatatlan az indiai mitológiában és művészetben
Macho Buddhism: Gender and Sexualities in the Diamond Way
Gyémánt Út (Wikipedia)
Buddhism and Gender: Reframing and Refocusing the Debate
Halakha (Wikipedia)
Nézeteink (Szim Salom zsidó hitközösség)
Család (Keresztyén bibliai lexikon)
Christianity and Gender Inequality: The Yakurr Experience
Sarah’s Sinfulness Egalitarianism, Denied Difference, and Gender in Pentecostal Christianity
Gender Equity in Islam Basic Principles

Kommentelnél? Katt ide.