Hallgasd meg a cikket itt.
Rasszizmusnak nevezzük azt a hitet miszerint bizonyos belső, örökölt tulajdonságok biológiai alapon, és úton meghatározzák az emberi viselkedést, és ezáltal az ember minőségét is. Rasszokba azaz fajokba osztályozzák az emberiséget, valamint ezeket bizonyos értékrend szerint rangsorolják. A rasszista elmélet szerint az emberi tulajdonságok hordozója a vér, és újabban a gének. Ezért az elmélet szerint a születés illetve az etnikai hovatartozás az ami meghatározza, hogy ki milyen ember.
Magyarországon egyre ritkábban felmerülő téma, mert a közhiedelemben él egy kép miszerint a rasszista kijelentésekkel, és cselekedetekkel a többség, csendesen egyetért.
A kereszténységben nincs egységes álláspont a rasszizmussal kapcsolatosan, ezért az álláspontok változhatnak felekezetenként, de egyes egyházi közösségek szintjén is.
Az egyik lehetséges értelmezés szerint a rasszizmus bűn, mert mindannyian Isten képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve. Továbbá, mivel a kereszténységben az egyik legalapvetőbb hittétel az, hogy mindannyian bűnösnek születünk, ezért egyesek a rasszizmust is bűnnek tartják. Az ő hitük szerint azért szükséges Jézus tanításait követni, mert máskülönben az emberek a saját bűnös hajlamaikat követnék.
Egy 1979-ben tartott katolikus püspöki konferencia határozata szerint a rasszizmus bűn, mert rangsorolja az embereket, és ez ellenkezik Jézus tanításával a felebaráti szeretetről. A rasszista vagy etnikai gyűlölet egyenesen Isten ellen szól, mert megtagadja az emberi méltóság alapját képező, mindenkiben meglevő isteni szikra létét. Ez pedig bűnnek minősül.
Hitük szerint Jézus azért jött a Földre, hogy összehozza az embereket, nem pedig azért, hogy falakat emeljen közéjük.
Ezért azoknak, akik rasszisták nincs helye az ítélet napja után eljövendő földi paradicsomban.
Érdekességként említeném, hogy a miközben a katolikus egyház hanyatlást tapasztal a főként fehér Európában, és Észak-Amerikában, de ugyanakkor növekvést tapasztal a világ többi részén. Egy 2010-es felmérés szerint a világ katolikusainak csupán a 24%-a él Európában, és 8%-a Észak-Amerikában. Legnagyobb részük (39%) Latin-Amerikában, valamint a Karib térségben él.
A másik lehetséges keresztény értelmezés, amit például az amerikai eredetű keresztény egyház, a mormonizmus sokáig képviselt.
A vallás alapját jelentő Mormonok Könyve szerint időszámításunk előtt a 6. században egy izraelita család érkezett a mai New York területére. Az ettől a családtól származó nemzetség később két csoportra, a nefiták és a lámániták nemzetségére oszlott.
A mormonok könyve hosszasan ecseteli a civilizációjuk fejlődésének, és végül bukásának történetét. A bukásuk után csak a lámániták nemzetsége maradt fenn, és a mormon hit szerint ők voltak az amerikai első nemzetek, azaz az indiánok ősei. A vallás keletkezése idején ugyanis ezzel próbálták magyarázni az indiánok eredetét, és ezek alapján arra jutottak, hogy a színesbőrűek származásuk miatt összeegyeztethetetlenek a fehér kultúrával. Ezért hosszú ideig kizárták a nem fehér hívőket a vallás fontos rituáléiban való részvételből. Mindez a gyakorlat az 1970-es évekig tartott. És bár manapság igyekeznek egy változatos és nyitott egyház képét mutatni a világnak, mégis nehézséget okoz számukra megtagadni az elődeik rasszista állításait. A mormon egyház ugyanis azt tanítja, hogy a vezetői egyenesen Istennel kommunikálnak, és ezért ha megtagadnák az egyház előző vezetőit a rasszista elveik, és tetteik miatt, ezzel maga a hitrendszerük alapja válna hiteltelenné.
A zsidó vallásban nincs egyetlen egyházi vezetőség, ezért szintén több értelmezést adhatnak bármely kérdésre, annak függvényében, hogy milyen a valláson belül létező mozgalom képviselőjét kérdik.
De a legtöbben egyetértenek abban, hogy sem a zsidó törvényekben, sem a hagyományban nincs helye a rasszizmusnak. Ezért a gyakorlatban is tilos rasszistának lenni a zsidóknak.
Egyes vallási vezetők (rabbik) szerint a történelem hosszas antiszemita üldöztetései miatt nem meglepő, hogy a zsidók gyanakvással és egyenesen ellenségességgel viszonyulnak más csoportok iránt. De ugyanakkor létezik egy erkölcsi elvárás is, amivel ez nem egyeztethető össze.
A zsidó hitben ugyanis az erkölcstelen viselkedés más zsidók, vagy nem-zsidók jelenlétében ugyanúgy Isten nevének megszentségtelenítésének minősül, és szerintük ez az egyik legnagyobb rossz, amit egy hívő ember elkövethet.
A legtöbb irányzat az Isten képére való teremtésre, és a közös ősökre hivatkozva utasítja el a rasszizmust.
A konzervatív zsidó irányzat képviselői például kiemelik, hogy a zsidóknak nemcsak a Törvény betűjét, hanem annak szellemét is be kell tartaniuk. Ez azt jelenti, hogy mivel a Teremtés Könyvében meg van írva, hogy az emberiség Isten képmására volt teremtve, ezért tilos bárminemű faji megkülönböztetés.
Továbbá mivel mindannyian ugyanattól az apától, és anyától származunk (Ádám és Éva), és mivel Isten csak egyetlen emberpárt teremtett, ezért senki sem mondhatja azt, hogy az ő származása felsőbbrendű bárki másénál. Szerintük a teremtéstörténet tulajdonképpen arról szól, hogy az egész emberiség egyenlő, mert ugyanattól a pártól származik.
Vannak akik azt állítják, hogy az egyetemes emberiség fogalma ebből a zsidó tanításból származik, és ez egy gondolat, amit a judaizmus adott az emberiségnek.
Egyesek, mint például a szefárd mozgalom úgy értelmezik a történetet, hogy a teremtéstörténet nemcsak az emberiség egyenlőségéről szól, hanem a férfiak és a nők teljes egyenlőségéről is.
Továbbá, mivel ez az első pár is Isten képére volt alkotva, ezért ezt úgy is lehet értelmezni, hogy az isteni kép nem a fizikai formára vonatkozik. Tehát külső jellemzők alapján való rangsorolása az embereknek nem fogadható el.
Egyes zsidó vallási vezetők szerint a mi és ők gondolkodás az egyik tényleg leguniverzálisabb emberi gondolat. De azt tartják, hogy ez ellen folyamatos éberséggel kell tenni, és nem szabad hagyni, hogy a gonoszságra sarkalló erő (Yetzer ha-ra) győzedelmesedjen a jóra való hajlam (Yetzer ha-tov) felett.
Mások Mózes és a fáraó történetét hozzák fel példának arra, hogy a zsidó vallás elutasítja a rasszizmust. Mivel a történet szerint a zsidóknak tilos volt az egyiptomiakkal együtt étkezniük, többek közt ez volt a jele annak, hogy milyen brutálisan, és faji alapon nyomták el őket. Értelmezésükben pedig Isten a világ törvényeit megszegve sietett a zsidók megsegítésére, amikor azok hozzá könyörögtek.
A konzervatív, és az ortodox irányzat képviselői viszont engedékenyebbek a kirekesztő viselkedéssel. Mások, mint például a modern ortodox zsidók ezért egyenesen kritizálják őket. Valamint számos példa van arra, ahogy az ortodox zsidó közösségek, és hívők durván kirekesztők nem zsidókkal szemben.
Az ők értelmezésük szerint a zsidó hagyományban volt úgy egyenlőségre, mint kirekesztésre vonatkozó tanítás. Magában a Tórában nincs kifejezetten rasszizmust tiltó rész, mivel ez nagyrészt a zsidók egymás közti viselkedését tárgyalja, és a többit a világi törvényekre hagyja.
Ennek ellenére egyet tudnak érteni az Isten képmására való teremtés jelentésével, valamint fontos képességnek tartják azt, ha valaki észre tudja venni a különbségeket, és nem sorol minden hasonlót egy csoportba.
Az iszlám szent könyve, a Korán, elutasítja a rasszizmust. A zsidó valláshoz hasonlóan az egy emberpárból való teremtésre vezetik vissza.
Hitük szerint senki sem felsőbbrendűbb embertársánál, kivéve ha előrébb jár vallásos jámborságban. Továbbá hiszik, hogy az emberi méltóság, és a tisztelet Isten ajándéka az embereknek.
Említik még, miszerint a hagyomány szerint, a vallásalapító Mohamed próféta Bilal nevű etiópiai születésű követőjét a családja tagjának nevezte, valamint kijelentette, hogy, ha ő lenne az uralkodó, akkor mindenkinek kötelessége lenne ugyanúgy meghódolni neki, mint egy más bőrszínű uralkodó előtt.
Mivel a vallás követői közt ennek ellenére létezik rasszizmus, a rasszizmust elutasító vallási vezetők ezt az emberi tudatlansággal magyarázzák. Ez utóbbi egy gyakori elem a Korán szövegében is, ami sokszor említi a tudatlanságot, mint okot arra, hogy az emberek nem engedelmeskednek Istennek, és nem követik az általa meghatározott viselkedést.
A legtöbb muzulmán 61.9% manapság Délkelet-Ázsia/a Csendes óceán térségében él. Ezt követi a Közel-Kelet, ahol a muzulmánok kb. 20%-a él, és a szubszaharai Afrika, ahol 15%-uk él.
A buddhizmus tanításának alapját a szenvedés felismerése, és a tudatos elköteleződés a nem-ártás gyakorlása mellett jelenti.
Továbbá fontosnak tartják az emberek egymásrautaltságának gondolatát is, és ezért nem tartják elválaszthatónak a társadalmi folyamatokat, és az egyének életét.
Mivel a buddhizmus végső célja az újjászületések végtelen láncából való megszabadulás, ezért ennek érdekében a tudatosságot, a bölcsességet, és az együttérzést javasolják.
A vallásalapító Buddha tanítása szerint nem a kaszt, a faj, vagy a származás a fontos, hanem a bölcs beszéd, és cselekedet. Ez vezet ugyanis a felszabaduláshoz.
Az Egyesült Államokban léteznek a buddhizmuson belül kisebb csoportok, amelyek a buddhista tanítások függvényében próbálja értelmezni, és orvosolni az ország rasszizmussal kapcsolatos történelmét, és az ez által okozott károkat.
A világ másik felén viszont, a buddhizmus hazájához közelebb található Mianmárban léteznek buddhista vezetők akik rasszista alapon hergelik a lakosságot a muzulmán kisebbség, a rohingyák ellen. Ennek következtében például 2016-ban nagyszámú menekült érkezett a szomszédos országokba az atrocitások elől menekülve.
Sokat vitatott téma, hogy India hírhedt kasztrendszere rasszista megkülönböztetésnek minősül, vagy sem, ha az alsóbb kasztokba tartozók ugyanahhoz a néphez, és külső szemlélő számára ugyanahhoz a fajhoz tartoznak.
1955-ben az indiai alkotmány illegálisnak nyilvánította a kaszt alapján való diszkriminációt, de ennek ellenére az ország továbbra is erősen megosztott a kasztrendszer mentén.
Az indiai kormány hivatalos álláspontja szerint a kaszt alapján való diszkrimináció nem azonos a rasszizmussal, de emberjogi aktivisták szerint a legalsó kaszt, a dalitákkal (magyarul gyakran pária) való bánásmód nem sokban különbözik a legdurvább rasszizmustól.
A hindu hitrendszerben négy elsődleges kaszt létezik. Ezt gyakran a Rigvéda, Purusha sukta (vallási ének) nevű részére vezetik vissza.
Eszerint a legmagasabb kaszt a brahminok azaz a papok kasztja, amely a legfensőbb istenség Brahman szájából születtek. A harcosok kasztja, a ksatriják az istenség karjából származnak. A kereskedők kasztja, a vaisják az istenség gyomrából származnak. És végül pedig a szolgálók, és a földművesek kasztja a súdrák az istenség lábából származnak. A páriák kasztja az istenség testén kívülről származik, ezért nincs fizikai kapcsolatuk a legfelsőbb lénnyel, és ezért érinthetetlenek.
Az érinthetetlenek (csandála) kifejezést a hinduizmus másik alapműve a Mahábhárata eposz is használja. Nyelvészek erre a kifejezésre vezetik vissza a roma szót.
Egyes szerzők szerint mindez csupán utólagos mitológia, mivel maga a kasztrendszer jóval ezeknek a vallásos szövegnek a keletkezése előtt is létezett.
Mások szerint pedig az egész nem más, mint a brit gyarmatosítók kitalációja, és a hindu aranykorban a szakmák mindenkinek a képességei szerint voltak hozzárendelve.
A hagyomány szerint viszont a páriák végezték a vallásilag tisztátlannak számító munkákat, mint a hentes munkát, a szemét eltakarítását, valamint általában a takarító munkákat. A hindu hiedelem szerint ezek a tisztátlan munkák beszennyezik az egyént, és ez az állapot fertőző, ezért a páriák érinthetetlenek a szó szoros értelmében, mert akár egy enyhe fizikai érintés is megfertőzné a magasabb kasztba tartozó egyént.
A hinduizmus reinkarnáció tanítása szerint a lélek az előző életében végrehajtott cselekedetek és erényes élet függvényében születik újjá. Ez az újjászületés történhet más állatokba is, és ezért írja elő a hinduizmus a vegetáriánus étrendet. De újjászületni kasztok közt is lehet, a lélek érdemei és bűnei függvényében. Ha valaki például erényes életet élt, akkor egy magasabb kasztba születik újjá. Ha viszont alacsony kasztba születik valaki, akkor az csakis az előző megtestesüléseiben végrehajtott bűnei következménye.
A hagyomány szerint a páriák számára tilos a vallás rituáléiban való részvétel, és sokan közülük sajátos vallási rendszert alakítottak ki.
Összességében viszont a kasztrendszerben elfoglalt helyzet alapvetően határozza meg az emberek életét, mivel ez határozza meg az élet sok fontos részletét, mint például azt, hogy milyen foglalkozást végezhetnek valamint, hogy kivel házasodhatnak.
A múlt században az indiai hindu nacionalizmus és a német náci mozgalom egymásra talált, és egyesek szerint ez mind a mai napig megfigyelhető.
A hindu nacionalista mozgalom meghatározó alakja Savitri Devi (született Maximiani Portas) egy francia-görög születésű gondolkodó, és későbbi misztikus, aki a korai 1930-as években látogatott Indiába az indo-európai, azaz árja kultúra gyökereit kutatva. Ott áttért a hinduizmusra, és hamarosan aktívan részt kezdett venni az akkor induló indiai nacionalista mozgalomban, amely a hindu kasztok felsőbbrendűségét hirdette a keresztények, a muzulmánok, és az alsóbb kasztokba tartozó hinduk felett.
Manapság ez a hindu nacionalista mozgalom a muzulmánokat tartja a legfőbb ellenségnek. Csoportjaik Indiától kezdve, az Egyesült Államokig, és Kanadáig azon dolgoznak, hogy a „radikális iszlám” ellen harcoljanak. Ennek érdekében országokon át együttműködnek, és az erőszaktól sem riadnak vissza.
Ezek a mozgalmak elutasítják India alapvetően szekuláris jogrendjét, és azt állítják, hogy India egy alapvetően hindu ország, ahol a muzulmán és keresztény kisebbségeknek nincs keresnivalója.
Egyes nyugati vegán aktivisták dicsérték több indiai állam marhahús fogyasztás tilalmát, miközben ennek az ország vallási, és kulturális közegében egyértelműen nacionalista, és rasszista alapja volt, és a muzulmán kisebbség ellen irányult.
Egy 2011-es népszámlálás szerint 200 millió pária él az országban, akik közül 15-20 millió a keresztény, és majdnem 100 millió a muzulmán. India teljes lakossága 1.2 milliárd ember.
A humanisták számára az erkölcsi kérdésekben is fontos szerepet játszanak a világról való tudományos ismereteink.
Mivel a humanizmusban nincsenek dogmák, és legendák, amelyek megmondanák, hogy mi a világ rendje, és az emberek ebben elfoglalt szerepe, ezért ismeretekért a tudományhoz fordulnak.
Erkölcsi kérdések megválaszolásában pedig a létező pszichológiai, szociológiai, és erkölcsfilozófiai ismereteinkre támaszkodnak.
Biológiai tudásunk fényében egyértelmű, hogy nem léteznek különböző emberi fajok, vagy rasszok. Továbbá pedig a történelmi, antropológiai, és szociológiai ismereteink egyértelműen megmagyarázzák úgy a rasszizmus eredetét, mint annak működését.
Vannak akik szerint a tudományt rosszra is lehet használni, lásd a náci Németországot, és az általuk gyakorolt fajelméletet. Csakhogy úgy a nácik, mint a kortárs rasszisták fajelméletek mind tudománytalan, hibás érveken, és téves kijelentéseken alapulnak. A fajelmélet egy hibás, tudománytalan, és gyakran egyenesen áltudományos érvrendszer, ami nem a valóságról szól, hanem csak az a célja, hogy már létező bigottériát alátámasszon. Ezt a tudományosnak álcázott, de valójában áltudományos érvelést figyelhetjük meg a kortárs rasszista mozgalmakban is.
Az elmúlt évek egyre növekvő antiszemita, keresztény konzervatívnak vallott, progresszió, és haladás-ellenes rendszerek korában, ahol Európa-szerte ismét egyre jobban erősödik a szélsőjobboldal most még nagyobb szükség van arra, hogy egy emberibb, és humanista látásmódot, és politikát hozzunk létre.
A humanisták nem hisznek egy szebb, és erkölcsileg jobb világban, ami a halál után vár azokra akik erre kiválasztódnak. Ezért azt gondolják, hogy az életünkben okozott kárt, amit például a faji alapú megkülönböztetés, és ennek negatív következményei okoznak olyan problémák, amelyet még életünkben kell orvosolnunk.
Számukra elsősorban az emberi jólét a fontos, ezért szeretnének olyan társadalmakat építeni, amelyben minden ember a lehető legtöbb jóllétet élhet meg, függetlenül attól, hogy milyen etnikai, vagy úgynevezett faji csoporthoz tartozik. Ezzel nem egyeztethető össze, hogy egyeseket megkülönböztessenek pusztán az etnikai hovatartozásuk, vagy a bőrszínük miatt.
A humanisták nem tagadják, hogy egyes vallásos mozgalmak, és csoportok hozzájárultak ahhoz, hogy a megkülönböztetések csökkenjenek, de ennek ellenére fontosnak tartják, hogy a vallásokat kritizálni lehessen, főleg, ha a világnézetüket arra használják, hogy másokat megkülönböztessenek, és károsítsanak.
Régi bölcsesség, hogy egy megosztott csoportot könnyebb irányítani. Manapság nem csak a hatalmat gyakorló állami propagandisták, hanem a szélsőséges csoportok is ezt használják arra, hogy egymás ellen hangolják az embereket. A humanisták szerint ez azért van, mert ezeknek a csoportoknak minden másnál utálatosabb a közös emberségünk említése. Ez ellen azzal lehet tenni, hogy kiállunk a kisebbségek jogai mellett, akkor is, ha ez az adott korban nem népszerű álláspont.
Szerintük tudatában kell lennünk annak, hogy a történelmet mi maguk alkotjuk.
Minden korban úgy tűnhet, hogy örökké fog tartani, de ez soha nincs így. Fontos, hogy olyan dolgok mellett álljunk ki, amelyek hozzájárulnak minél több ember boldogságához.
Könnyű a tudatlanságban élni, és nem foglalkozni a világ problémáival, vagy csak a saját dolgunkkal törődni, de egy igazságos, és békés társadalmat csak akkor tudunk építeni, ha szembenézünk a problémákkal, és teszünk azért, hogy ezek megváltozzanak. Ehhez bátorság szükséges.
A harmadik birodalom kezdetén létezett egy mondás miszerint az antiszemitizmus a bolondok szocializmusa. Ez arra az állításra volt reakció miszerint titokban a zsidók birtokolják a világ összes vagyonát.
Hasonló módon lehet azt mondani, hogy manapság a muzulmánok iránti gyűlölet a bolondok szekularizmusa. Ugyanis ha az iszlám tényleg annyira veszélyezteti a demokráciát, mert a vallás szabályaival helyettesítené a világi törvényeket, akkor erre a helyes válasz az állam és az egyház tényleges, és teljes szétválasztása, nem pedig a vallás követőinek válogatás nélküli gyűlölete.
Manapság túlságosan is összemosódik a bőrszíne és a vallása az embereknek, és ez valahogy főleg az iszlám vallás esetében történik. Ez még ateista körökben is teljesen elfogadhatónak minősül. Antiszemitának lenni ciki, kivéve a kimondottan neo-náci közösségeket, de a muzulmánokkal szembeni legalább annyira rasszista kijelentések viszont teljesen elfogadottnak, és normálisnak számítanak. Pedig a kettő közt nem sok különbség van.
Ennek oka, többek közt, hogy Magyarországon nincs kirívóan sok vallási kisebbség. A magyar társadalom rendkívül homogén, és éppen ezért még nehezebben fogadja el a különbségeket, mint egy több látható kisebbséggel rendelkező társadalom, amelyben az emberek megtanulnak együtt élni másmilyen embertársaikkal.
Lásd, ahogy egy muzulmán populációval alig rendelkező, és menekültválságot alig megtapasztaló országban mennyire könnyen lehetett egy muzulmánokra fókuszáló, masszív gyűlöletkampányt végrehajtani. De persze ez egy pillanatnyi, mondhatni trendi dolog volt, a szíriai menekültválság csúcspontjának idején.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a magyar társadalom, a homogenitása miatt, alapvetően nem sokat foglalkozik a saját, létező rasszista részeivel. A létező roma kisebbség elleni bőrszín, és kulturális alapú megkülönböztetés, valamint ennek negatív következményei emberi emlékezet óta léteznek a magyar társadalomban. De ugyanakkor ez annyira elfogadottnak számít, hogy hacsak nem foglalkozik valaki kimondottan a diszkrimináció témájával, akkor még csak nem is jut eszébe, hogy ez azonos megkülönböztetés, mint például az afroamerikaiak helyzete az egyesült államokban, az örmények Törökországban, vagy az ujgurok Kínában.
Fontos megjegyezni, hogy rasszista indíttatású diszkrimináció, és bántalmazás nem csak vallási alapon történik. Ott van például a focikultúra.
A kortárs neonáci mozgalmak ugyanis nagyon aktívak például foci szurkolói csoportokban. Ezek egyike azoknak a szekuláris közegeknek, ahol manapság egyre inkább erősödik a rasszizmus.
A meccsek során már szinte kötelező a majmozás, a cigányozás, vagy pedig a résztvevő csapatok függvényében a különböző etnikai szidalmak, mint például a románozás, vagy épp a magyarozás.
És hiába gondolnánk azt, hogy pár beszólást ki kellene bírnia egy ellenfél csapatában játszó játékosnak, és inkább a saját sportteljesítményével kellene foglalkozzon, de a valóságban ez olyan mértékű zaklatást tud jelenteni, hogy magát a meccset nem lehet megtartani, vagy mert különféle tárgyakkal dobálják a pályán tartózkodó színesbőrű játékosokat.
A foci-klubok különféle intézkedések hoznak az ilyen atrocitások korlátozására, de a magyar meccseken legfeljebb pénzbüntetést kapnak a rendbontók, és csak nagyon ritkán szakítanak meg egy mérkőzést csak ezért. Vannak akik szerint az ehhez hasonló intézkedések nem elegendőek a probléma kezelésére.
Ugyanígy ijesztő statisztikákat lehet találni arról, hogy a magyar kultúrában a legtöbben nem akarnak semmit tenni a romák életének javításáért, és ez teljesen elfogadottnak számít.
Egy 2019 júniusában végzett kutatás szerint például a magyarok 86%-a nem tenne semmit a romák érdekében, 20%-uk tartja elfogadhatónak, ha a politikusok nyíltan romaellenes kijelentéseket tesznek, és 35%-uk nyíltan előítéletes.
Pedig „Nincs magyar és cigány társadalom, amelyek hadban állnának egymással (…) Nincs két ország egymás mellett, csak egy, amelyben a többség valami miatt úgy döntött, hogy a kisebbségből kisebbséget is csinál. A többség mindig a kisebbséghez képest fogja meghatározni magát, mondván, <<a cigányokhoz képest mi rendes emberek vagyunk>>.”
Egy társadalomban minden eredményünk közös, és minden magára hagyott roma gyerek a magyar társadalom kudarca is.
Az etnikai vagy faji diszkrimináció negatív hatása az emberek jóllétére egyértelműen kimutatható, és éppen ezért ez a humanistáknak elég indok arra, hogy ezt megszüntetendő, és kerülendő dolognak tartsák.
A humanistáknak továbbá szempont az is, hogy az elnyomottak, különösen a rassz alapján kisebbségben levők életében fontos szerepet tölt be a vallás, és a vallásos közösség. Ha szeretnénk, hogy csökkenjen az ilyen elkeseredettségből, és kiközösítésből eredő vallásosság, amit gyakorlatilag lehetetlen észérvekkel ellensúlyozni, akkor tennünk kell azért, hogy a vallástalan közösségek elfogadók, és antirasszisták legyenek. A megtűrés nem elég, hanem konkrétan el kell ismerni az igényeket, a problémákat, és alternatív válaszokat, és aktív segítséget kell nyújtani azoknak, akik ilyen megkülönböztetéstől szenvednek.
De ugyanakkor nem szabad összekevernünk a vallások elleni jogos kritikát az illető vallást követők csoportjának együttes elítélésével, és diszkriminációjával. A humanisták magát a diszkriminációt nem tartják elfogadhatónak.
A humanisták szerint engedni a szélsőjobbos erőknek, és a rasszista elképzeléseknek ugyanúgy behódolást jelent, és lemondás a szabadságról.
Szerintük az emberi kultúra nem csupán egy adott kultúrát jelent, hiszen minden ember egy valamilyen emberi kultúrában tud csak létezni. Mindannyian társadalmakban, és kisebb vagy nagyobb közösségekben élünk, amelyek meghatározzák, hogy hogyan viszonyulunk a világhoz, és hogyan létezünk benne. Azt mondani, hogy ezek közül csak egyik jó, és a többiek mind barbárok tévedés. Ugyanúgy téves egy adott, örök érvényű kultúrára korlátozni az embereket, mert ez tagadja azt az alapvetően emberi képességet, ami miatt az emberiség eljutott odáig, ahol ma tart. Ez pedig az adaptáció képessége. Az emberek függetlenül a származásuktól tudnak alkalmazkodni a környezetükhöz, és a társadalomhoz, amelyben élnek. Egy adott ország kisebbségei is sokkal jobban fognak hasonlítani az ország többségi kultúrájához, mint bármely más képzelt „helyes” közösségükhöz. Ezért hibás azt mondani, hogy csak azért, mert valaki egy bizonyos származással rendelkezik, akkor teljes mértékben képtelen egy attól különböző etnikai összetételű közösségben létezni.
Azok akik az európai vagy a keresztény (esetleg mindkettő) kultúra elvesztésétől rettegnek tulajdonképpen azzal a feltételezéssel élnek, hogy a kultúra egy valami különálló dolog, és ami független egy adott nép vagy csoport tényleges viselkedésétől. Szerintük a mód, ahogy a kultúra továbbítódik biológiai. Ezért tilos a különállónak tartott csoportok közti vegyülés, ennek a képzelt, biológiai különbségnek, és vérvonal tisztaságnak a megőrzéséért. Ezzel együtt jár az az elképzelés is, hogy a kultúrának volt valamikor egy aranykora, amit meg kell őrizni. Ezt akarják a kultúravédők, azaz a kortárs rasszisták megvédeni.
Ebben az elképzelésben az emberi kultúra egy szilárd, és rögzített valami, miközben pedig az emberi faj éppen azért sikeres, és a világunk azért tudott annyira színessé válni, mert kisebb embercsoportok kapcsolatba léptek egymással.
A humanisták szerint a kultúra védelme egyben korlátozást is jelent, hacsak nyitottsággal nem párosul. Ha ugyanis egy kultúrát, vagy egy etnikai identitást csak akkor lehet megvédeni, ha az abban élők csakis a saját nyelvük, és a saját kultúrájuk termékeit fogyasszák, és csakis annak a gondolatait hallgatják meg, és fogadják el, akkor ez is a szabadság ellentéte. Szabadnak lenni ugyanis azt jelenti, hogy az illetőn magán kívül senki más nem döntheti el, hogy ő milyen nyelveket beszéljen, milyen dalokat énekeljen, vagy milyen gondolatokról vitatkozzon a barátaival, vagy esetenként önmagával. Ezt korlátozni senkinek sincs joga. Ez alapvető emberi szabadság.
A rasszizmus pedig ezzel ellentétes.
Források
Jones, O. (2017). Age of extremes. New Humanist, (Spring), 27.-29.
Malik, K. (2008, July/August). Mistaken identity. New Humanist, 15.-17.
Okolosie, L. (2020). Charting the human zoo. New Humanist, (Spring), 48.-50.
Shackle, S. (2016). More needs to be done about mainstream racism. New Humanist, (Summer), 6.-7.
Sims, P. (2011, July/August). Demonising Muslims. New Humanist, 14.-16.
Topić Peratović, N. (2014). Humanism for Children (1st ed.) Center for Civil Courage, Zagreb
Rasszizmus: Áttekintés (rövidített cikk)
Módszertani segédlet az Uccu Alapítvány foglalkozásaihoz
A hatalom birtokosain kívül nincs ember, akinek ne ártana a pénzünkből működtetett rasszizmus
Elönti a focistadionokat rasszizmus, és nem találjuk az ellenszerét
Attól, hogy sajnálod a cigányokat, még nem leszel jó ember
A magyarok 86 százaléka a romák sorsának javulásáért az ég egy adta világon semmit sem tenne
Sokkoló drónvideón több száz leborotvált fejű, bekötött szemű ujgur rab
Az Európai Parlament állásfoglalása a kínai ujgurok helyzetéről
403 oldalnyi, az ujgur átnevelőtáborokat leleplező, titkos kínai dokumentum került a New York Timeshoz
Ethnic minorities, discrimination and well-being in the ESS
List of countries ranked by ethnic and cultural diversity levelList of countries ranked by ethnic and cultural diversity level (Wikipedia)
Antisemitism is the socialism of fools (Wikipedia)
10 Reasons Racism Is Sin
When Mormons Aspired to Be a ‘White and Delightsome’ PeopleWhen Mormons Aspired to Be a ‘White and Delightsome’ People
Mormonizmus (Wikipedia)
A Christian Response to Racism and White Supremacy
Closing the Gulf Between Black and White Christians
Catholic Church and race (Wikipedia)
Catholic Racism and Its Opponents
Racism, Inclusion, And Diversity
The Global Catholic Population (Pew)
Is Judaism by its Nature Racist?
Ask The Rabbis | Does Jewish Law Forbid Racism?
How Islam Views Racism
No place for racism in Islam
Mapping the Global Muslim Population (Pew)
Az India kasztrendszerének története
An Untouchable Subject? Indian Government Wants Caste System off U.N. Agenda
Dalitok (Wikipedia)
India: Official Dalit population exceeds 200 million
Population Census 2011
Why white supremacists and Hindu nationalists are so alike
The Puruṣasūkta: Its Relation to the Caste System
India’s caste system
Invasions and Racism in India
Race And Racism In India
This is racism, not Buddhism
Statement on Racism from Buddhist Teachers & Leaders in the United States
Buddhista gyűlölet
Zajlik éppen egy népirtás
Egy éve kezdődött a mianmari népirtás
Kommentelnél? Katt ide.